Életveszélyes szellemház a Belvárosban

Huszonöt-harminc év múlva az összedőlés határára kerülhet az a Király utcában felhúzott épület, ami nemcsak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a város egyik legfrekventáltabb részén, a Gozsdu udvarral szinte szemközt épült, hanem azzal is, hogy a környék legnagyobb ilyen vállalkozása. A spanyol beruházó megszerezte a Király utcától a párhuzamos Paulay Ede utcáig nyúló hatalmas telket, és több háztömbből álló megakomplexumot, állítása szerint luxuslakásokat épített rá.

Közvetlenül az átadás után, egy tavaszi napon behatoltunk a Central Passage-nak nevezett, 270 lakásos mini-Monte Carlóba, ahol néhány órás bolyongás után csalódottan hagytunk fel a luxus nyomainak kutatásával. A nyolcezer négyzetméteres beruházás olcsó csempéi, gipszkarton álmennyezete, fehérre vakolt falai és ötlettelen építészeti megoldásai inkább egy aluljáróra emlékeztettek.

Örök optimisták lévén azzal távoztunk, hogy az igénytelen lakótelep-look nyilvánvalóan világtrend, csak még nem gyűrűzött be Kelet-Európába. Olyan ez, mint a koptatott farmer, hogy a nyolcvanas években még hülyének nézték nálunk, aki direkt hajléktalannak öltözik, aztán mekkora divat lett belőle.

Ingatlanspekuláció?

Kiderült azonban, hogy szó sincs új trendről, a történelmi épületek közé felhúzott lakótelep nemcsak igénytelenül néz ki, de megoldásaiban is az. Olyannyira, hogy az épület átvizsgálására felkért szakértő a Central Passage rendkívül gyors leromlásához, sőt életveszélyes balesetekhez is vezető építési hiányosságokat tárt fel. A luxusáron lakást vásárlók most perlik a spanyol céget, a Fadesát.

Az anyacég azonban nem sokkal a Király utca 8-10 alatti komplexum átadása után csődöt jelentett, a magyar leányvállalat hallgatásba burkolózik, és jelenleg éppen leépíti budapesti irodáját. Közben a lakásokon rejtélyes banki hitelterhek tűntek fel.

Életveszélyes

A Fadesa évekkel ezelőtt kezdte el az építkezést, így az érdeklődők számára nyilvánvaló lehetett volna, hogy milyen színvonalú ház készül a Deák tértől 2 percre található, hatalmas telken. Az illetékes hatodik kerületi önkormányzat azonban nem törődött a beruházással, a vásárlók pedig egy ügyesen megfogalmazott szerződésnek köszönhetően nem vehették szemügyre az ingatlanjukat, és csak az átadás körül szembesülhettek a végeredménnyel.

Az exkluzív, hat-hétszázezer forintos négyzetméteráron vásárolt lakások megdöbbentették a lakókat, szerintük lakótelepi minőséget sóztak rájuk. Nem lévén szakemberek, felkértek egy építészstúdiót, a japán projekteket is bonyolító Pálffy-irodát, hogy véleményezze az épületet.

A szakvélemény a megrendelők megrökönyödésére nem csak arra mutatott rá, hogy lakásaik negyedosztályú anyagokból, hibás csempékkel, műanyag (igaz, famintázatú) nyílászárókkal, selejtparkettával készültek. Hanem arra is, hogy a beruházó az épület szerkezetén is spórolt, ami életveszélyes megoldásokat eredményezett.

A legsúlyosabb problémát az okozza, hogy rosszul szigetelték az épület alapjait, a hatalmas komplexumot tartó elemek hamar elöregednek. "A -2. garázsszinten az alapozás fölött fölázások tapasztalhatók, amelyek a vízszigetelés súlyos hibáját sejtetik" - írja a szakvélemény. Az alig néhány hónapos épület alsó szintjeiben máris megjelenő, több méter hosszú repedéseknél is alapozási problémákra hívják fel a figyelmet: "A falnyílások sarkaiból kiinduló repedések jelzik, hogy az épület természetes mozgása még nem állt meg, ami további aggodalmat kelt az alapozás minőségét, megfelelőségét illetően."

Pálffy György építész elmondta, hogy ezek a hiányosságok csak aránytalanul nagy költséggel javíthatók, és nem valószínű, hogy ezeket a költségeket bárki vállalná. Ami azt jelenti, hogy az épület élettartama negyven százalékkal csökkenhet. Mivel egy ilyen épületet nagyjából hatvan évre terveznek, a kritikus problémák már húsz-huszonöt év múlva jelentkezhetnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Central Passage 2030 körül hirtelen összeomlik, de azt feltétlenül, hogy a lakhatóság fenntartásához akkor igen költséges és az épület minden elemét érintő felújító munkákra lesz szükség. Vagy bontásra.

A lakók azonban addig sincsenek biztonságban. Nem oldották meg például, hogy az üveg bevilágító tetőket védjék a hőtágulás káros hatásaitól (azaz kihagyták a dilatációt), így a szerkezet nem követi az épület természetes mozgását. A feszülő üvegtáblák miatt a bevilágítók most, néhány hónappal az átadás után még csak beáznak. A folyamat azonban az üvegtáblák kihullásához vezethet.

A rossz szigetelés miatt az épület máshol is ázik, már szakad le az amúgy is silány minőségű álmennyezet. Az épület egy részét látogatásunk idején lezárva találtuk.

A munkálatokat a beruházó teljesen esetlegesen végezte el a lakásokban is, mutat rá a szakvélemény: "Szigeteletlen vezetékek lógnak ki a falakból, mennyezetből. [Van olyan] beépített világítás, ami nincsen bekötve. Beépített világítás kapcsoló nélkül (!)."

Pálffy György szerint a lakások négyzetméterére legfeljebb 150 ezer forintot költöttek, ami a 6-700 ezer forintos vásárlási árnál azt jelenti, a Fadesa rendkívül magas haszonkulccsal dolgozott.

Se ajtó, se ablak?

Elgondolkoztató azonban, hogy valóban a házépítésből akart-e extraprofitot termelni a cég, vagy egyéb pénzügyi tranzakciók állnak a háttérben. A Fadesát ugyanis mintha nem érdekelné, hogy az épületét sikerül-e teljesen kiadnia, vagy sem. A Central Passage alsó két emeletére üzleteket, kávézókat, éttermeket terveztek. A rendelkezésre álló területet nézve tulajdonképpen egy közepes méretű pláza jöhetett volna létre itt. Már ha nem felejtik el megtervezni az üzletek feltöltési útvonalait.

Informátorainktól úgy tudjuk, hogy az üzletek egy része iránt komolyan érdeklődött a Tesco, később a CBA is, de mivel csak szatyrokban hordhatták volna be az árut, elálltak a bérléstől. Az üzlethelyiségek jó része most is üresen áll.

Mindez azonban a jelek szerint nem zavarja a beruházót, amely egyúttal a generálkivitelező is volt, tehát saját magától vette át és fogadta el az rossz minőségű épületet. A biznisz mintha nem a bérleti díjak és négyzetméterárak körül forogna.

Csődtömeg

Elgondolkodtató az is, amiről egy perelő lakástulajdonos számolt be: a már elkészült lakásokon néhány hónapja 61 millió eurós jelzálogteher jelent meg az Erste banknál. A tulajdonosok kérdéseire a cég a dolog jelentéktelenségének hangsúlyozásával válaszolt csak. A sorozatos megkeresések után a hitel aztán egyik napról a másikra eltűnt. Közben azonban tulajdonosváltások zajlottak az anyacégnél, majd a spanyol Fadesa nyáron csődvédelmet kért maga ellen.

A cég magyarországi leányvállalata itthon megkezdte ingatlanjainak csendes eladását, a cégből távozó munkatársak helyére már nem vesznek fel újakat. Az ügy tisztázását szolgáló, előbb telefonon majd emailben feltett kérdéseinkre az alábbi semmitmondó választ kaptuk: "A Fadesa Hungaria a törvényi előírásoknak, valamint a vállalat minőségi szabványainak megfelelően járt el a projekt fejlesztése során. A Martinsa-Fadesa ma is és a jövőben is tartja magát az ügyfelekkel szemben vállalt minőségi standardokhoz."

A vállalat minőségi standardjait fentebb már megismertük, és ezek alapján nem tűnik valószínűnek, hogy a csőd és hallgatás mögé rejtőző Fadesa örömmel siet majd az elégedetlen lakástulajdonosok segítségére. A helyzet összességében pedig arra enged következtetni, hogy a Central Passage éppen azt a funkcióját nem fogja betölteni, ami fő érv volt a megépítése mellett. Hogy életet visz a belvárosba, emberek üldögélnek, sétálgatnak, vásárolnak majd itt. Az épület ehelyett minden bizonnyal az olcsó, külvárosokra jellemző tevékenységek beszivárgásához, a jelenleg még igényes környék szlömösödéséhez, színvonaleséshez vezet. Amit természetesen csak erősít az épület városképileg is aggályos külleme és minősége.

Bárhogy is folytatódik az ügy, egyetlen dolog biztos: Budapest belvárosát hosszú évtizedekig mérgezi majd a megdöbbentő méretű szellemház.