Eltűnt milliárdokra bukkantunk egy kiló cukorral

Nem vagyok egy huszonkétezer fős szervezet, de néhány hete foglalkoztat a gondolat, melyek lehetnek azok a konkrét termékek, amelyekre egy ideje mindenki csak utalgat, amelyekről a volt NAV-os Horváth András 60 ezer oldal feljegyzést tárolt a szekrényében, és amelyekkel állítólag tömve vannak az áruházak.

Az áfacsalt árukra gondolok: cukorra, lisztre, elektronikai termékekre, bonyolult, határokon átnyúló cégláncokon megutaztatott dolgokra, amik szinte olcsóbban kerülnek a polcra, mint amennyiért kijönnek a gyárból. Olyasmik ezek, amiket nap mint nap megveszünk, megeszünk, használunk, úgy, hogy közben nem is sejtjük: forgalmazóik milliárdokkal károsítják meg a költségvetést.

Miközben például mindenki tudja, hogy a cukrok jelentős része áfacsaló láncból származik, konkrét márkákról, cégekről lényegében nem lehet hallani. Pedig elég végigjárni a legnagyobb áruházakat, hipermarketeket, diszkontokat, és keresni egy gyanúsan olcsó terméket. Majd visszafejteni a láncot. Az elgondolásig még minden simán is ment.

A polcok szlovák királynője

A boltokban sok a cukor és nagyon olcsó. Szlovák, lengyel, magyar termékek, némelyiken már a forgalmazó sincs rajta. Találtam olyat is, ahol a forgalmazót csak egy gmailes emailcímen érhetjük utol. Végül megállapodtam a dizájnjában kispolgári eleganciát sugárzó Sovereign nevű terméknél, zacskóján púpozott kanál cukorral.

A Sovereign nem egy hivalkodó márka, a cukrok között mégis kitűnik. Egyrészt azzal kelt feltűnést, hogy még a forgalmazó cég neve sincs rajta a zacskón, másrészt azzal, hogy 20-30 forinttal olcsóbb, mint néhány versenytársa. Szóval egyáltalán nem volt nehéz kiszúrni.

A Tescóban 229 forintért árulják, a Lidlben most akciósan éppen 220 forint, és régebbi reklámújságokból látszik, a Sovereign mindig mindenhol a legolcsóbbak között volt. A csomagolásról sok minden nem derül ki, de az legalább két nyelven. Szlovákul és magyarul is rajta van a zacskón, hogy egy kiló kristálycukorral van dolgunk, amit egy Sovereign Slovakia s.r.o nevű cég gyárt, és valahonnan az EU-ból származik.

Rákerestem a Sovereign Slovakia honlapjára. Itt azt írják, a cég 2009-ben alakult, elsősorban kristálycukor csomagolásával és értékesítésével foglalkoznak, termékük pedig „teljes mértékben kielégíti a cukorral szemben támasztott hagyományos igényeket”. A hagyományos cukorigényeket kielégítő üzem Szlovákiában, Ekecs községben található, a magyar határtól 16 kilométerre, a Malookočská utcában. Kisebb netes kutatás után kiderül az is, az üzem egy MAJORBIZ INC. nevű Seychelle-szigetekre bejegyzett offshore cég tulajdonában van, az ügyvezető Ilona Ollé Agh.

Hogy lehet ilyen olcsó?

Azt írják magukról, hogy a kristálycukrot Szlovákiából, illetve az EU-ból, például Magyarországról és Lengyelországból importálják, amit csomagolás után ismert nagy láncoknak adnak el Szlovákiában és Magyarországon.

Termékük a Tescón kívül ott van a Penny Marketben és a Lidlben is, de honlapjukról és régebbi reklámújságokból látszik, korábban lehetett találkozni vele a Sparban, a Reálban, a Corában és számos más helyen. A beszerzési árat a Tesco kérdésemre nem árulta el, de nem lehet nagyon magas. Ha utánaszámolunk, nettó áron, vagyis az áfát nem nézve, a Tescóban 180 forint, a Lidlben 173 forint egy kiló cukor, és ezen már rajta van a kereskedő haszna is.

Mennyiért adhatják el az itthoni láncoknak? És miért éri meg kiutaztatni a cukrot Szlovákiába csak azért, hogy ott becsomagolják? Hogyan lehet az, hogy miután elhozzák, még mindig olcsóbb, mint amit nem visznek ki? Sok kérdés felvetődik a cukrot forgatva. A csomagolás aligha jelent többet az árban 7-10 forintnál kilónként, elég nehéz elképzelni, hogy Szlovákiában annyival olcsóbb lenne a munkaerő vagy az alapanyag (papír), hogy ezért érdemes pluszbenzint, sofőrt, útdíjat kifizetni.

A gyári, csomagolatlan cukor az unióban a legutóbb közzétett októberi adatok szerint átlagosan 688 euróba kerül tonnánként, ami egy kilóra vetítve nagyjából 207 forint. Az ár azóta valamivel csökkenhetett, vagy csak a régióban alacsonyabb, a környéken mindenesetre nagyjából 185-187 forintért vehetünk egy kiló gyári cukrot. Ezt onnan tudom, hogy magamat egy cukorkereskedő cég vezetőjének kiadva árajánlatot kértem heti 250 tonna kristálycukorra a régió cukorgyártóitól: Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból. Jó esély van arra, hogy a Sovereign is ezek közül vásárol valahol.

Nem minden gyártól jött válasz, de a beérkezett árajánlatok alapján úgy tűnik, nagy különbségek nincsenek: 619 euró/tonnánál, vagyis nagyjából 185 forint/kilónál olcsóbban nem találtunk cukrot. És erre az árra még rájön a szállítás, csomagolás, raktározás költsége, a kereskedő haszna, meg még ki tudja mi minden. Akárhogy is számolunk, a 173 forintos nettó polcár több mint furcsa, de már a 180 forint is nehezen értelmezhető, 5-10 forinttal olcsóbb, mint amennyiért én kaptam volna a gyárból.

A rejtélyes cég nyomában

Hogyan jut el a cukor a Sovereign Slovakia csomagolóüzeméből a magyar áruház polcaira? Ezt kideríteni már egy fokkal nehezebb vállalkozás, mint cukrok között nézelődni vagy árajánlatot kérni valós heti cukorfogyasztásom kétszázezerszeresére.

Mivel a csomagoláson a beszállítóra vonatkozó információt nem találtam, egyetlen esélyem az volt, hogy valamilyen nyomra bukkanok a céges adatbázisokban. A Céginfo.hu-n és az Optenben a Sovereign névre rákeresve cégek sora jön elő, ezek közül több felszámolás alatt áll, a találatok közül pedig több cukorkereskedelemmel is foglalkozik. (Van néhány szintén Sovereign nevű cég, amelynek semmi köze nincs a cukorhoz, egyik például tolmácsolással, fordítással foglalkozik.)

Alaposan átböngészve a cégek adatait és beszámolóit, kiderül, a cukros cégek között a Sovereign néven túl jó néhány közös pont akad. Több közülük a cukron kívül jármű-kereskedelemmel is foglalkozik, csaknem mindegyiknek akadt már problémája az adóhivatallal, majdnem mindegyik cég székhelyét ugyanarra a III. kerületi címre jelentették be, és nevükön kívül közvetlenül nem kötődnek a szlovák csomagolóüzemhez.

Csalás csalás hátán

Az egyik cég például SDA Sovereign Distribution AG Magyarországi Fióktelepe néven futott, 2010 elején alakult. A három főt foglalkoztató, a cukor mellett jármű-kereskedelemben is utazó céget egy III. kerületi, Farkastorki utcai társasházba jegyezték be. A Farkastorki utca egy erős kaptató az Eurocenter fölött Óbudán, a földszinti lakás postaládáján egymást érik a cégtáblák.

A vállalkozás neve még mindig kinn van a ház kerítésén, pedig a céget már megszűntnek nyilvánították, és eltiltották a működéstől. Hogy miért? Mert a NAV különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást állapított meg.

A fióktelep 2013-ig működött, februárig Matisz Szilvia, majd később Begai Péter képviselte, tulajdonosa pedig egy SDA Sovereign Distribution AG nevű liechtensteini offshore vállalat volt. A cég 2010-ben volt a csúcson, háromnegyed év alatt 2 milliárd forint volt a forgalmuk, néhány milliós eredményük után pedig kevesebb mint 800 ezer forint adót fizettek. És közben 1,1 milliárd forint tartozást halmoztak fel.

A csaló céget azonban hiába iktatták ki, a cukorkereskedéssel foglalkozó Sovereign név és a cukor nem tűnt el a magyar piacról. 2011-ben ugyanis megalakították a két főt foglalkoztató a Sovereign Brand Food Distribution Kft.-t, az ügyvezető idén februárig Matisz Szilvia, majd utána Begai Péter, a székhely pedig ezúttal is a Farkastorki utcai társasház földszinti lakása.

Az Optenben a Brand Foodnál mindössze két hónap tevékenységéről találtunk számokat, de azok nem akármilyenek: néhány hét alatt több mint 400 millió forint forgalmat és 500 millió forint kötelezettséget tüntettek fel. A cégbíróság, akárcsak a másik céget, ezt is eltiltotta a működéstől, megszűntnek nyilvánította idén szeptemberben. A NAV hátralékkezelési osztálya végrehajtást rendelt el, a cég adószámát törölték.

Az ember, aki ott se volt

Matisz Szilvia egyébként könyvelőként hirdeti magát, így sikerült kis utánajárással a telefonszámát is kiderítenem, harmadszorra hívtam, mire sikerült vele beszélni, háttérben gyermeksírás.

Amikor a cégek adótartozásáról, költségvetési csalásról kérdeztem, azt mondta, erről semmit nem tud. Bár korábban csakugyan ő vezette a cégeket, azóta elment szülni. Hogy távozása után mi történt, azt nem tudja, de tulajdonképpen nem is érdekli, nem foglalkozik ezzel az egész üggyel. (Matisznak mellesleg a NAV listája szerint szeptember végén 10 millió forintnál nagyobb adótartozása volt.)

Viszont Begai Pétert – a férfit, aki Matisztól átvette a céget – nem sikerült elérnünk. A cégadattárból kiderül, a 63 éves, budapesti lakcímű Begai összesen tizenhárom vállalkozásban volt érdekelt különböző iparágakban, ezek többsége már nem működik.

A NAV tehát folytatta fáradhatatlan, komótos küzdelmét a Farkastorki utcaikkal, de a megszüntetett cégek helyébe újak léptek. Az ismert lakásba bejegyeztek egy újabb szereplőt: a Tull Trade Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t. A cég nevében a Sovereign név ugyan már nincs benne, de a kapcsolat egyértelmű.

Akárcsak a másik cégnél, először itt is gépjármű-kereskedelem volt a fő tevékenység, később a fuvarozás. A cukorkereskedelemmel csak idén tavasszal kezdtek el foglalkozni a céges papírok szerint. A Tull Trade tulajdonosa és ügyvezetője nem a többi cégben is előkerülő Matisz vagy Begai, hanem egy Esztocsák Sándor nevű férfi.

Ő pedig újra elvezet minket a Sovereign cégig. Esztocsák ugyanis már ügyvezető volt egy jelenleg végelszámolás alatt álló Renovatio Sped nevű cégben is, amelynek az egyik tulajdonosa a Souvereign Slovakia volt, majd később az SDA Sovereign Distribution AG.

Motoros Guszti és a havi 23 ezer

Amikor Esztocsák Sándor, alias Guszti nem cukorban utazott, a motorversenypályán töltötte az idejét, a Sovereign által támogatott dragbike csapat közelében. Egy két évvel ezelőtti cikkben Tóth Zoltán motorversenyző, a Sovereign első versenyzője, úgy mutatta be Esztocsákot, mint aki a csapat tagja, a gumiban méri a légnyomást, és meghúzza a csavarokat. (Ha valaki nem tudná, a dragbike egy furcsa versenymotor farokkal, amivel aztán akár 320-ig gyorsulnak a pályán.)

A cukrozó Tull Trade beszámolójából egyébként kiderül, a cég árbevétele 2012-ben 551 millió forint volt, ennek túlnyomó része belföldi értékesítés. A hatalmas árbevétel ellenére csak egy ember dolgozik a cégnél, alighanem maga Esztocsák. Ő sem került sokba a cégnek, bérköltségre a beszámoló szerint csak 281 ezer forint ment el egész évben, ez mindössze havi 23 500 forint.

És hogy miért jött létre a Tull Trade? Esztocsákék ezt a beszámoló kiegészítő mellékletében így próbálják mindenki számára világosan konkretizálni.

A társaság létrehozásának fő célja, hogy a meglévő erőforrások optimális kihasználásával és a szinten tartáshoz szükséges fejlesztésével a gazdálkodás hosszú távon jövedelmezően, a piaci igényekhez igazodóan működjön.

Jelentsen ez bármit is a cukor nyelvén, annyi biztos, a Tull Trade idén nyáron már a NAV látókörébe került, a legfrissebb, decemberi adatok szerint pedig végrehajtási eljárás is indult a cég ellen. És hogy hogyan köthetőek össze ezek a vállalkozások a szlovák csomagolóüzemmel?

Rujp, akinek bejött az élet

A kapocs Rujp Jenő, a motoroscsapat vezetője. A balatonvilágosi lakcímmel bejelentett vállalkozó tavalyig egy Sovereign Racing Team Kft. nevű cég ügyeit vitte, a céget szintén a Farkastorki utcába jegyeztek be. A cég tulajdonosa ugyanaz a liechtensteini offshore cég, mint a Matisz-féle SDA Sovereignnek.

És Rujp szerepel tulajdonosként a Sovereign Brand Food Distribution s.r.o. nevű szlovák cégben is, amit 2011 szeptemberében alapítottak. A vállalkozás címe pedig Ekecs, Malookočská utca. Történetesen ugyanaz, mint a szlovák csomagolóüzemé. 

A motoroscsapat tulajdonosa, Rujp amúgy nem csak Esztocsákot ismerheti, kétségkívül ismeri Matisz Szilviát is, legalábbis egy néhány évvel ezelőtti fényképen még együtt boroztak az Egyesült Államokban egy motoros eseményen.

A 39 éves Rujp Jenő a cégadatbázis szerint már korábban is jó pár cégben volt érdekelt, főleg fuvarozásban, kereskedelemben utazott. Egykori cégeinek túlnyomó része ma már felszámolás alatt áll, egyik több mint 100 millióval tartozik az adóhatóságnak.

A Sovereign kristálycukor a dragbike-on kívül egyébként támogat egy vitorláscsapatot  és egy funkyzenekart is. A dragbike-csapat pedig megdöbbentő módon fejlődik: külföldi versenyekre járnak, amerikai sztárversenyzőket fizetnek. Érdemes megnézni a Sovereign Racing Teamről készült PR-videót, és vezetőjével, Rujp Jenővel készült interjút. (Sajnos nem lehet beágyazni, de videó a cikk közepén, interjú 3:50-től.)

Az élet a legnagyobb rendező

Kérdés: Jenő, tavaly ez a csapat még egy sátorral, Tóth Zolival és egy motorral jelent meg Kunmadarason, ehhez képest idén van busz, sátor, több motor, három motor, ebből kettő külföldi versenyzővel, egy magyar versenyzővel. Ezt jól összehoztátok! Hogy jött ez így össze?

Válasz: Az élet a legnagyobb rendező vallásom szerint.

Tiszta, mint a cukor

Érdekes, hogy tavaly december 13-án a NAV hátralékkezelési osztálya a Sovereign Racing Team ellen is végrehajtási eljárást indított, tavasszal azonban a céget átnevezték Sovereign Sugar Hungaryre, a címét megváltoztatták, és a végrehajtást törölték – alighanem kifizették a tartozást. Rujp Jenő kilépett a cégből, és átadta a helyét egy Bognár János nevű férfinak. Rujp tehát már egy makulátlan cégből távozott, hivatalosan működő magyar cége most nincs is.

És a Sovereign Sugar Hungary lett az a cég is, amelyik hivatalosan most a Sovereign cukrot forgalmazza, tudtuk meg a szlovák csomagolócégnél érdeklődve. „A cég rendesen bejegyzett, magyarországi adószámmal és székhellyel teljesen szabályszerűen működik” – sietett leszögezni Köves András, aki a cég tanácsadójaként mutatkozott be a telefonban. Egyből ő hívott vissza, amikor a szlovákiai cégnél levélben érdeklődtem a forgalmazóról. Köves elmondta, a cégnek és neki formálisan magához az üzemhez nincs köze, de mivel ismeri az ott dolgozókat és a cukoripart is, ha kérdeznek valamit, szívesen segít.

Köves azt mondta, nem tudja, hogy melyik céget, mikor, hogyan nevezték át, szerinte a lényeg, hogy ez a forgalmazó cég teljesen szabályosan, megbízható módon működik. Noha erről tulajdonképpen nem kérdeztem, Köves András hangsúlyozta, nem csalnak adót, teljesen tisztességes módon működnek. Tudna olyan céget mondani, amelyik csal, de nem mond. Ezekkel a dolgokkal vigyázni kell. Az újságírónak is oda kell figyelnie miket ír le, intett Köves, aki tudja, hiszen egyetem alatt ő is írt újságot.

A Tesco és a Lidl figyel a beszállítóira

Mi bomlott tehát ki egyetlen zacskó olcsó cukorból? Egy offshore cég alá bejegyzett szlovák csomagolócég, egy szlovák disztribútor, több magyar nyelvű Sovereign nevű cukorkereskedő cég, amelyik tulajdonosi vagy személyes szálakon mind egymáshoz köthető, forgalma többnek százmilliós, néhánynak milliárdos volt, ezek közül időközben nagy értékű költségvetési csalás és adótartozás miatt néhány már megszűnt.

A mostani cukorforgalmazó a cégadatbázis alapján csak idén október óta foglalkozik fő tevékenység szerint cukorkereskedelemmel, a vállalkozás ellen nem folyik NAV-eljárás. Azt tehát semmiképp nem jelenthetjük ki, hogy aki most Sovereign cukrot vásárol a nagy áruházláncokban, áfacsalt cukrot vásárol. Mindössze azt, hogy a magyar Sovereign cégek közül korábban már többet elmeszelt az adóhatóság, a cukor kiskereskedelmi ára pedig meghökkentően alacsony. 

A beszállító cég tisztaságát hangsúlyozta a Tesco is, amikor a Sovereignről kérdeztem. Azt írták, a szállítókról hivatalosan beszerezhető információkat rendszeresen ellenőrzik. Az áruházaiban árult Sovereign kristálycukrot egy magyarországi székhellyel, magyar adószámmal rendelkező cégtől szerzik be. Nem feltételeztem mást, így nem is kérdeztem, de a Tesco azt is írta, az árut ők minden esetben csak számla ellenében fizetik ki.

Kérdeztem tőlük, hogy a NAV-tól megkeresték-e már őket a Sovereign cukor miatt, de azt írták, erre csak az adóhivatal tud válaszolni. Természetesen megkérdeztem a NAV-ot is, de nem kaptam választ. (És nem csak erre nem: a Sovereignnel kapcsolatban egyáltalán nem.)

A Lidlt és a Penny Marketet is megkerestem. Őket egyebek mellett arról kérdeztem, szerintük nem furcsa-e, hogy ilyen sűrűn váltakoznak a cukor forgalmazó cégei, illetve hogy beszállítóikat szokták-e ellenőrizni.

Választ csak a Lidltől kaptam. Közölték, folyamatosan ellenőrzik beszállítóikat, de nincs információjuk arról, hogy a cukor áfacsaló vállalatokon keresztül érkezne hozzájuk.

A Sovereign beszerzési árát nem árulták el, de szerintük nem gyanúsan alacsony. A sűrű cégváltásokra vonatkozó kérdésemre azt válaszolták: „A Lidl Magyarország minden beszállító partnerével hosszú távú együttműködést igyekszik kialakítani."