Egy jól beágyazott nagyvállalkozó harca Kapolyi egykori magánnyomozójával

Van egy ahhoz szokott ember, hogy ő mindent megmond, és azt csinál, amit akar. Akinek nem volt fontos, hogy adót kell fizetni,

akinek nem volt fontos, hogy számvitelt kell csinálni. Az nem számvitel, hogy ő kiosztja a pénzt, ez egy semmi, ez nevetséges. Egy vak ember a Matyi, aki azt hiszi, hogy ezt az egészet akár két percig lehet folytatni. Egy őrült. Ezek miatt el kell veszítenie az irányítást, ami nyilván nagyon fáj neki” – halljuk Stotz Gyula adótanácsadótól, az alexandrás könyvkereskedő Matyi Dezső volt barátjától és bizalmasától, akivel az elmúlt hetekben több alkalommal is beszélgettünk az Alexandra-botrány aktuális fordulatairól.

Az ember, aki ott sincs

Stotz személye, illetve Matyihoz fűződő viszonya azért különösen érdekes, mert papíron, céges kötődéseken keresztül semmilyen formában nem érintett az Alexandra-ügyben. A háttérben mégis ő az elmúlt hónapok, sőt valójában az elmúlt évek eseményeinek egyik legfontosabb alakítója, aki nélkül az Alexandra-történet egészen biztos máshogy alakult volna – hogy jobban vagy ennél is rosszabbul, azt természetesen nem tudhatjuk.

Stotz meghatározó szerepét Matyi is megerősítette egy háttérbeszélgetésünkön január utolsó napjaiban. Ahogy fogalmazott, feltétel nélkül megbízott a barátjában, akit tanácsadójaként a billegő cégcsoport reorganizálásával bízott meg még 2013-ban. Ma úgy látja, hogy a sok hiba közül, amiket elkövetett, a legnagyobb a Stotzba fektetett bizalom volt.

Az utóbbi hetekben a nyilvánosságig elszivárgó, elmérgesedő viszálykodás mögött döntően kettejük szembenállása áll. Hogy ennek a mozgatóit jobban megértsük, érdemes felfejteni, hogy mi vezetett el idáig.

Stotz Gyula neve – névjegye szerint okl. kriminológus, okl. adószakértő, okl. pénzügyi revizor, igazságügyi adó- és járulékszakértő és a PTE ÁJK Büntetőjogi és Kriminológiai Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa – nem először bukkan fel a sajtóban.

Az adóhivatal belső korrupciós ügyeiről 2015-ben publikált tanulmányát egy időben felkapta a sajtó, de egy szimpla webes kereséssel ennél izgalmasabb tartalom is akad: a szombathelyi Claudius Hotel és az abban többségi tulajdont szerzett, az Alexandra-ügyben is főszerepet kapó cég, a Wolf-CRS kétesnek tűnő szállodavásárlása kapcsán Stotz már korábban is exponálta magát – az ezzel az üggyel kapcsolatos kérdéseinket most elhárította.

Ennél is rejtélyesebb a már rég elfeledett 2002-es levadászási ügy, amiről Stotz 2008-ban a Magyar Nemzetnek is nyilatkozott, elismerve, hogy az első Orbán-kormány leváltása után magánnyomozóként a szocialista Kapolyi László megbízásából Orbán Viktor és Simicska Lajos piszkos kormányzati ügyei után kutatott. Stotz az Átlátszó.hu szerint ezt megelőzően 1999-ben az adóhatóságnál előbb megbízott elnöki tanácsadó volt, majd a Kiemelt Adózók Igazgatóságán belül megbízott ellenőrzési osztályvezetőként dolgozott.

Stotz szövevényes karrierútja során valamikor 2003-ban ismerte meg Matyit. Elmondása szerint legelőször egy adóüggyel kapcsolatban kért tanácsot a birodalmát akkor építgető könyves vállalkozó. Ezt követően időről időre olyasmikkel kereste meg, amiket a saját belső emberei már nem tudtak megoldani. Emiatt már nagyon régóta, de jellemzően szakaszosan tartották a szakmai kapcsolatot, amire mindketten egy lassan épülő, de egyre szorosabbá váló barátságként emlékeznek.

Ő engem, azt hiszem, mondhatom ezt, nagyon szeretett, és nagyon bízott bennem. És én is benne

– jellemezte kapcsolatuknak ezt az időszakát Stotz.

A válság

Matyi körül azonban már 2010–11-ben is nagyon sűrűsödött a levegő, egyesek beszámolói szerint számviteles emberei sorra otthagyták.

A belső emberek már nem tudták névvel és arccal vállalni a cég gazdálkodását.

A legalapvetőbb probléma a Matyit a szakmából ismerők elmondása alapján az volt, hogy mindent ő maga, saját kezűleg próbált irányítani. Amihez nem értett, azt is. Mint a tipikus egyéni kisvállalkozó, aki nagyra nőtt – hallottuk többektől is. Ezt a növekedést pedig sem cége személyi állományában, sem egyéb szervezeti vonatkozásaiban nem tudta lekövetni. Matyi és csapata idővel sem mennyiségileg, sem pedig minőségében nem volt képes kezelni a helyzetet.

Az Alexandra-csoport hatalmas adósságokat görgetett, milliárdokkal tartozott az OTP-ből, az Erstéből, az UniCreditből és egy takarékszövetkezetből álló banki konzorciumnak. Matyi az Indexnek azt mondta, hogy a végső döfés a svájci frank árfolyamának kezelhetetlen elszállása volt, amit a hitelezői az OTP ellenállása miatt nem voltak hajlandók kedvezőbb feltételekkel megújítani, pedig erről eleinte magas szintről biztosra vehető ígérete is volt. Persze olyat is hallottunk, hogy Matyi beruházási hiteleket fordított a működési veszteségek fedezésére, ezért hátrált ki mögüle a finanszírozás.

Bárhogy is történt, a hitelek megtérülésével kapcsolatos kétségek ellenére Matyi nem volt kapható a mélyreható szembenézésre: a veszteségek kimutatására és leírására. Egyes érdekeltségei bezárása helyett átláthatatlan vállalati keresztfinanszírozásokkal örökösen előre menekült. Könyves birodalmától független egyéb céges érdekeltségeit a bevételt termelő vállalkozásaiból finanszírozta – ahogy azt az Index egy korábbi cikkében felfejtette. „A céges bevételeket privát pénzként kezelte” – hallottuk.

Kelepce vagy megoldás?

Stotz állítása szerint Matyi 2011-ben egy alkalommal olyasmire kérte fel, ami nem volt legális: hogy bizonyos cégeinek biztosítson székhelyet – hogy ez szerinte miért égbekiáltó bűn, azt nem árulta el. Illetve annyit mondott, hogy neki sem volt tiszta, hogy mi is volt ezzel Matyi célja, ezért a vállalkozó/barát kérést ezen a ponton visszautasította.

Matyi mindenféle állítólagos illegális kérést és húzást cáfol, ő meglehetősen másként emlékszik annak az időszaknak a lényegesebb történéseire. Az ügy konkrétumai ettől a ponttól kezdve azonban igencsak eltérőek, a puzzle-darabkákat pedig meglehetősen nehéz egymáshoz illeszteni. Ami biztosnak látszik, hogy az aktuális botrány gyökerei erre az időszakra nyúlnak vissza, ezért igencsak fontos, hogy mi is történhetett akkoriban.

Matyi elmondása szerint a szorult pénzügyi helyzete ellenére – amit ugyebár nem saját ügyeskedése, hanem a svájci frank elképesztő drágulása idézett elő – jó tárgyalási pozíciója volt a bankokkal szemben. Arra, hogy ez egy eladósodott vállalatcsoportnál mégis hogy lehetséges, nem kaptunk választ, azt viszont megtudtuk, hogy Matyi azért adta fel az életmentőnek tűnő alkudozást a bankokkal, mert Stotz egy igen csábító megoldási javaslatot vázolt fel az Alexandra-birodalom megmentésére. Annyira csábítót, hogy az visszautasíthatatlan volt.

Hogy mi volt ez? Matyi ügyvédjein keresztül a részletek helyett annyit árult el, hogy

több vagyon elleni, korrupciós és hivatali bűncselekmény miatt tettek feljelentést, több személlyel szemben is.

Stotz kérdésünkre úgy fogalmazott, hogy „a 2010-es évekre már rengeteg adóhatósági ügye volt Matyinak”, de „a NAV nagyon szűrten igazságos”, illetve, hogy „Matyi nagyon beágyazott, egy régi nagyvállalkozó, akinek nagyon jó kapcsolatai vannak most is”.

Utóbbi kapcsolatokról, illetve Matyi adóhivatali ügyeiről nem ismerünk részleteket – a vállalkozó ezeket természetesen szintén cáfolta –, azt viszont tudjuk, hogy Stotz korábban az adóhivatal kiemelt adózókkal foglalkozó ellenőrzési osztályvezetője volt, ami egy erős, igaz, meglehetősen régi kapcsolódási pont. Bár az adóhivatali korrupcióra Stotznak folyamatos rálátása lehetett, legalábbis erről árulkodik a már említett 2015-ös tanulmánya is.

Stotz a célzásait kissé felpuhítva ugyanakkor azt is mondta: nem gondolja, hogy Matyi lopni akart.

És itt jön a képbe a Wolf-CRS. Stotz elismerte, hogy ő mutatta be a cég képviselőit Matyinak, az ő javaslatára szálltak be a válság kezelésébe. A felek leszerződtek arra, hogy a cégben annak kell történnie, amit Stotz és a wolfos tanácsadók javasolnak. Ekkor már 2013-at írunk, mindkét fél erre az évre datálja az Alexandra-csoport átszervezésére és megerősítésére kötött megállapodás megkötését.

A szakítás

A felek elmondása alapján a megállapodás valami olyasmit tartalmazott, hogy amennyiben Matyi a tanácsadók iránymutatása mentén alakítja át a cégcsoportot és állítja helyre a törvényes és transzparens működést, illetve egy lefektetett menetrendet követve rendezi a tartozásait, akkor a csoport fontosabb vállalkozásai újabb eladósodás nélkül menthetők lettek volna, mindenki hasznára.

A cégeket a tanácsadók a következő évben átvilágították – ennek az anyagnak a kivonatát az Index is megkapta, Matyi egyik alkalmazottja ebben arról mesél, hogy esetenként tízmillió forintok aktatáskákban mozogtak a cégek között követhetetlenül –, a szabálytalanságokat feltárták, és javaslatokat fogalmaztak meg a teendőkről a tulajdonosnak. Az első komolyabb törés ezt követően történhetett.

Stotz állítása szerint Matyi a szakértői anyagot átvette, de nem fogadta meg az abban leírtakat. Nem akart változtatni addigi hozzáállásán: a számlázásban, könyvelésben, adósságszolgálatban, készletkezelésben, pénzkezelésben jobbára minden a korábbi módszerek szerint ment tovább.

Mindezért 2014 nyarán volt az első nagyobb szakítás a felek között. Matyi szerint a tanácsadók erőszakosan avatkoztak cége belső ügyeibe, visszaéltek a bizalmával, és a tanácsadói szerződés kiskapuját kihasználva kigolyózták őt a saját cégéből.

Eljött egy pont, hogy nem engedett be az irodába. A Wolf tanácsadóként közben ott maradt, foglalkoztak az ügyvitellel, a tartozásokról tárgyaltak

– mondta erről az időszakról Stotz, ami nyílegyenesen vezet el a jelenbe.

Káosz és sárdobálás

A tanácsadók olvasatában Matyi kezdte maga alól kiszervezni a cégét, közben mégsem volt képes átadni az irányítást, és ezen durvult el a dolog. A szakmai irányítást végül a PD Consulting vette át, a Matyi család tulajdonrészének a felét pedig a Wolf szerezte meg. Matyi szerint hamisított aláírásokkal, ami Stotz szerint nettó hazugság. Ahogy fogalmazott, ő csak a könyvpiacot, a bennük bízó partnereket és a rengeteg befektetett munkát próbálja menteni, mindenféle anyagi haszonszerzés szándéka nélkül. Szerinte Matyi kiszorítása már az idén megjelent hitelezők, illetve az érdeklődő befektetők határozott kérése is volt.

Én Matyi Dezsőt barátként szerettem, és eszem ágában nem volt bántani. De ha hagyjuk, hogy folytassa, amit eddig, akkor abból hatalmas baj lett volna.

Matyi erre a józan észre hivatkozva annyit mondott, hogy akinél a nap végén a zsuga van, az bizony kifosztotta a másikat, és az ebben a helyzetben nem ő, hanem a tanácsadói, akik szerinte elképesztő mennyiségű készpénzt vittek ki a cégcsoportjából. Szerinte a Wolf és leányvállalatai többsége azért nem ad le évek óta hiteles beszámolót  a korábbi üzleti évéről, mert azokból kiderülne a lopás. 

A mérlegkészítései hiányosságok kapcsán megkerestük Ihász Pétert is, a Wolf tulajdonos-ügyvezetőjét, aki először telefonon nyilatkozott az ügyről, majd később visszavonta a nyilatkozatát, azt ígérve, hogy inkább majd írásban reagál, amiből világossá válik majd, hogy miért nem készített cégcsoportja beszámolókat az elmúlt években. (A cég közleménye jobbra keretes szövegben olvasható.)

Az mindenesetre mindenképpen különös lenne, ha az, hogy nem adtak le mérleget, összefüggésben lenne Matyiék cégével. A Wolf ugyanis csak tavaly ősztől tulajdonos Matyi kiskereskedő cégében, a Rainbow Kft.-ben, viszont a céginformácós adatbázis szerint az utolsó nyilvánosságra hozott mérleg a 2011-es, pedig ezt követően 2012-ben még nem voltak viszonyban semelyik Matyi érdekeltséggel. Ráadásul úgy tűnik, nem csak a Wolf, hanem leányvállalatai sem különösebben rajonganak az átláthatóságért: a cégcsoporthoz tartozó cégek nagy része 2013 óta szintén nem ad le mérleget.

Hogy az egész ügy még zavarosabb legyen, Matyi nevében a napokban egy levél érkezett több kiadóhoz és hozzánk is, amelyben a vállalkozó újabb cégalapítási terveiről ír, és azt kéri partnereitől, hogy ennek az új cégnek adják ezentúl bizományba a könyveiket. Matyi állítása szerint azonban a levél hamisítvány, semmi köze hozzá, az ügyben ismeretlen tettes ellen eljárást kezdeményez. Matyi egyébként most optimistább, mint egy hete volt. Hogy miért, azt nem árulta el, de ígérte, ha bármi mondanivalója lesz, azt velünk közli először.

Mindezek tetejében csütörtökön a Kvantál Kft., Matyi korábbi cégének, a Pécsi Direkt Kft.-nek a felszámolója is megjelentetett egy sajtóközleményt. Ebben az áll, hogy 102 hitelező, köztük könyvkiadók, önkormányzatok, bankok és az adóhatóság több mint 9 milliárd forintot követel az Alexandra-bolthálózatot korábban üzemeltető Pécsi Direkt Kft.-n. A közlemény szerint a most kialakult pénzügyi válsághelyzet kísértetiesen hasonlít a 2014-es válsághoz: annak ügyében csődbűncselekmény, sikkasztás és csalás gyanúja miatt indított nyomozást a NAV, amely most is zajlik. Akkor még az érintettek „átjátszották” a cégek vagyonát új vállalkozásaikba, de mára azok is fizetésképtelenség közelébe kerültek. Csakhogy a vagyonátjátszás is törvénytelen módon zajlott a felszámoló szerint, így ezek a cégek most olyan vagyonról vitatkoznak egymással, amely nem illeti meg őket, és figyelmezteti a szemben álló feleket, hogy 

a hitelezők érdekei figyelembe vétele nélkül sem a készletekről, sem az üzletekről nem lehet jogszerűen sem tárgyalni, sem pedig megállapodást kötni.