Nem kell véres kéz a 3 százalék alatti hiányhoz

Matolcsy Györgynek a múlt héten sikerült megnyugtatnia a piacokat, amikor közölte, hogy a magyar kormány elkötelezte magát a jövő évi három százalék alatti költségvetési hiány mellett. A – főként külföldi – elemzők persze további bizonyosságot várnak – például azt, hogy a nemzetgazdasági miniszter után a kormányfő is erősítse meg a hiánycél elfogadását, ami hétfőn a parlamentben megtörtént, illetve látni szeretnék a részleteket, hogy meg lehessen ítélni, valóban megalapozott-e az ország történetében rekordalacsony deficit vállalása. De sejteni lehet, hogy az októberi önkormányzati választásokig a kabinet nem nagyon fog elárulni konkrétumokat.

Így egyelőre nem lehet másra hagyatkozni, mint a közelmúltban született költségvetési elemzésekre. Ám ezek is sokat segítenek, hogy lássuk, nehéz-e elérni a három százalék alatti hiányt, vagy ellenkezőleg, viszonylag fájdalommentes intézkedésekkel is be lehet jutni az érvényes konvergenciaprogramban vállalt, Brüsszel által kitűzött határ alá.

Nem vagyunk messze a céltól

A Költségvetési Tanács és a Magyar Nemzeti Bank hat nap eltéréssel, augusztus második felében készítették el jelentésüket, és hasonló eredményre jutottak. A Költségvetési Tanács úgy becsülte, jövőre durván a GDP 3,5 százaléka lenne a deficit, ha a kormány jövőre is beszedné a kétszázmilliárd forintos bankadót, és semmit sem csinálna a törvénybe foglalt adó-, nyugdíj-, sztrádakiadásokkal.

Az MNB szakértői stábja kissé nagyobb magasabb deficitet valószínűsített, ők úgy látták, hogy az elfogadott törvényekkel 4,1 százalékos hiány keletkezne az államháztartásban.

Bár a két intézmény számai közötti különbség (a 0,6 százaléknyi GDP-arányos eltérés hozzávetőleg 160–170 milliárd forint) első ránézésre nem hanyagolható el, ez néhány eltérő feltételezésből adódik. A jegybank például nagyobb önkormányzati hiányra számít, mint a kormány becslését elfogadó Költségvetési Tanács, illetve az MNB az állami kiadások nagyobb növekedésével számolt, mint a Tanács. Ezt figyelembe véve a két intézményben elég hasonlóan látják a költségvetés helyzetét.

Bármelyik számot vesszük is kiindulópontnak, egyiktől sincs olyan messze a konvergenciaprogramba foglalt 2,8 százalékos hiánycél, amely mellett lecövekelni látszik az új kormány is. 200–350 milliárd forintos lyuk van, amit a kabinetnek jövőre be kell foltoznia.

Ez több okból sem látszik lehetetlennek. A gazdasági kilátások jobbak, mint az elmúlt két évben, a tavalyi hét százalék körüli recesszióval, illetve az idei egy százalék alattira becsült bővüléssel szemben jövőre már két-három százalékos lehet a gazdasági növekedés. A válság előtti időszakban a pénzügyi kormányzat jóval nagyobb deficitlefaragásokat hajtott végre, igaz, volt is honnan, 2006-ban a hiány megközelítette a tíz százalékot.

Szóba jöhet a közszféra bértömegének befagyasztása

Nem is kell fájdalmas lépésekkel operálni. A Költségvetési Tanács elemzése rávilágít, hogy elég lenne egy évre befagyasztani azokat a költségvetési kiadásokat, amelyekről lényegében a kormány dönt a költségvetés elkészítésekor. Ide tartoznak például az állami bérek, a felújítások, kormányzati beruházások költsége, a rezsiszámla, és ide sorolható egyebek mellett a gázár-, a távhő- és  a gyógyszertámogatás.

Ha a befagyasztást végre akarná és tudná hajtani a kormány, akkor azzal nemcsak három százalék alá kerülhetne a jövő évi költségvetési hiány, de egy másik fontos államháztartási szabályt, a közpénzügyi törvényből fakadó előírásokat is teljesítené a kabinet. (Még az előző ciklusban a parlament előre rögzítette a kormány mozgásterét e belső tételekként emlegetett kiadások egyenlegét illetően.)

Nem kis tételről van szó persze, ezek az úgynevezett belső tételek a központi alrendszer teljes kiadásának több mint kétharmadára, hét-nyolcezermilliárd forintra rúgnak, ezen kellene a vasszigort érvényesíteni. Eldöntheti a kormány, hogyan súlyoz a főbb területek között, így megteheti, hogy megszünteti például a gáz- és távhő-kompenzációt, és a megtakarítást más területre csoportosítja át.

A belső tételeken belül a legnagyobb falat a központi államigazgatás bértömege, az adja ennek a hét-nyolcezermilliárd forintnak az egynegyedét-egyötödét. A bértömeg-befagyasztásban sokat segíthet az az elképzelés, amelyet Matolcsy György villantott fel: jövőre száz-kétszázmilliárd forintos megtakarítást szeretnének elérni az államigazgatás olcsóbbá tételével.

Hosszú az étlap

Orbán Gábor, az Aegon kötvényportfólió-menedzsere is úgy véli, hogy egyáltalán nem vállalkozik lehetetlen küldetésre a kormány a háromszázalékos plafon vállalásával. A Varga Mihály-féle tényfeltáró bizottság jelentése arra világított rá, hogy nincs olyan rossz állapotban a költségvetés, nincsenek nagy, kezelhetetlen kockázatok. Ha az eladósodott állami vállalatok problémája jövőre sem omlik a kormányra, akkor a kockázatok jó része kivédettnek tekinthető.

A szakértő biztos benne, hogy a kiadási oldalon tesz takarékossági intézkedéseket a kabinet. De ez csak az egyik lehetőség. Lehet játszani egy kicsit a költségvetés elkészítésekor a makropálya megtervezésével. Az infláció alulbecslése hozhat némi többletbevételt.

De nyúlhat a kormány „szervesebb” eszközökhöz is. Elméletileg nem lehet kizárni, hogy a pénzügyi szektor után az energetikai és a távközlési szektorra is átmeneti extraadót vethetnek ki, vagy olyan területek is célkeresztbe kerülhetnek, ahol nagy bevételű, kevésbé mobilis vállalatok tevékenykednek. Az étlapon ott lehet az is, hogy a nyár elején belengetett, a személyijövedelemadó-rendszerre összpontosuló adócsökkentési program kicsit elnyújtottabb lesz.