|
|
I. rész | II. rész | III. rész | IV. rész | V. rész | VI. rész | VII. rész | VIII. rész | IX. rész | X. rész
Az év politikai eseménye
Ugye, hogy ugye, hogy nem unatkozott 2004-ben? Ilyen mozgalmas évünk - már ami a politikát illeti - nem volt régóta. Zuhanó- és mélyrepülések, ritka nagy elszállások a politika porondján, Torgyán-pótló őrültek az utcán, miközben szinte egész évben nyitva tartottak az urnák, szavaztattak minket látástól - szó szerint - Mikulásig. Mielőtt megszavazná az év politikai eseményét, gyors mérleget vonunk: elvesztettünk ugyan egy furcsa miniszterelnököt, de helyette kaptunk egy még furcsábbat. Elvesztettünk egy szürke külügyminisztert, helyette kaptunk egy még szürkébbet. De kit érdekel mindez, ha történelmet írtunk, ne felejtse el - bár már szinte a múlt ködébe vész -, hogy idén még az uniós belépést is letudtuk, amit megbolondítottunk egy választással, és népirtástól való félelmünkben többször is az utcára mentünk - ráadásul a legnagyob hidegekben. Döntse el, mi volt Ön szerint az év legjelentősebb eseménye!
EU-csatlakozás
 (Május 1.) A legtöbb, újonnan az Európai Unióhoz csatlakozott országban hatalmas bulizással ünnepelték a régen várt eseményt. Mi, magyarok nem tudtuk azzal beérni, hogy lekerítünk egy jókora részt a városból, ahol mindenki seggrészegre ihatja magát. Nekünk Időkerék kellett, hogy emlékeztessen minket a nagy napra. Voltak mostanában az Időkeréknél? Tudják, a Felvonulási téri buszparkoló mögött, ahol a fa tövében lengyel kisnyugdíjasok vizelnek. A környék felásva, az Időkerék javítás alatt, mert az örökkévalónak szánt óra megállt, talán nem is járt sohasem. Pénz az üzemelétetésére nincs, a hivatalok, a kivitelező és az ötletgazda egymásra mutogat. Ötvenhatban a mostani Időkerékhez közel felállított Sztálin-szobrot dühösen lerombolta és darabjait széthordta a nép. Hogy az Európai Unióra milyen jövő vár, azt nem tudni, az Időkerékre szánt több százmillióból viszont hülyére lehetett volna itatni az összes EU-szkeptikust.
Medgyessy Péter bukása
 (Augusztus 18.) Medgyessy Péter két év kormányzás után elkezdett úgy viselkedni, mintha a maga erejéből vált volna belőle Magyarország miniszterelnöke, nem pedig az MSZP egymásnak feszülő erőinek kompromisszumaképpen. Ejtette a hatalomra törő Gyurcsányt és a gyurcsányista kormányszóvivőt, bejelentette a gesztuspolitizálás végét, kirugdosással fenyegette meg a szabad demokrata minisztereket és európai államférfihoz méltó módon beintett az őt kifütyülő soproni MIÉP-eseknek. Mire ráeszmélt, hogy magára maradt, duzzogva adott ultimátumot az SZDSZ-nek: "Ha nem támogattok, akkor lemondok." "Mondjál" - dörmögte Kuncze a bajsza alatt. Izgalmas volt testközelből átélni egy kormányfő bukását, ami olyan olajozottan ment, mintha egy százéves demokráciában élnénk. Talán mégsem volt hiába a rendszerváltás, bár az arra méltók - színházi rendező, rendőrkapitány, segédmasszőr, satöbbi - nálunk még mindig túl ritkán buknak meg.
Népszavazás
 (December 5.) Hülye kérdésre hülye válasz. Így foglalható össze a nagy őszi népszavazási hiszti, ami az égvilágon semmin nem változtatott, csak az emberek utálták meg egy kicsit még jobban egymást. Kezdett visszatérni a 2002-es választási kampány fílingje, a kétmillió forintos székletvizsgálattól rettegő kádári kisnyugdíjasok lesték gyanakodva, hogy ki milyen napilapot olvas a metrón, budai úrinők vittek magukkal saját íróeszközt a választásra, nehogy elpárologjon a szavazófülkébe helyezett toll "kámfortintája". Selmeczi Gabriella félmilliós szülést vizionált. Sokak szerint a kettős állampolgárságnál meglehetett volna a kétmillió-nyolcezer igen szavazat, ha Tőkés püspök a miniszterelnökkel folytatott vitán nem kezd el énekelni, mások szerint a politikusok egyszerre hozzák ki belőlünk a lelkünk mélyén szunnyadó fasisztát és kommunistát.
Gyurcsány Ferenc és az új kormány
 (Szeptember 30.) Kevés országban választanak bukott sportminisztert miniszterelnöknek, ráadásul éppen az olimpia alatt. Gyurcsány Ferenc a kormányát olyan emberekkel töltötte meg, akiknek nemcsak a nevüket képtelenség megjegyezni, de még az arcukat sem tudjuk felidézni. Kormányzását onemanshowkkal kezdte, vidéki művelődési házak színpadát haknizta végig a vezérre vágyó szocialista kisnyugdíjasok nagy örömére. Kedvenc mondata: "Bátor hazafi vagyok, bátor hazafi vagyok", ami olyan, mintha egy kocsmáros bizonygatná a betérő vendégeknek: "Nem vizezem a sört, nem vizezem a sört". A Gyurcsány Ferencet jobban ismerők szerint a tükör előtt már a 2006-os választási kampányra gyakorol: "Orbán Viktor vagyok, Orbán Viktor vagyok."
A sorkötelezettség eltörlése
 (November 8.) Igazi megkönnyebbülést jelentett mindenkinek, hogy november 8. óta csak akkor kell puskát ragadni a magyar polgároknak, ha vészhelyzet van. Köztudott, hogy a magyar ember irtózik a puskától, amire minden oka meg is van, hiszen az utóbbi ötszáz évben nem nyert háborút. Ehhez képest pedig még a magyar labdarúgás is sikerágazatnak tűnik. A közvélemény-kutatások alapján mindenki arra gondolt, sima ügy lesz a sorkötelesség eltörlésének megszavazása, aztán kiderült, hogy mégsem. A felmérésekkel szemben mindig bizalmatlan Fidesz egészen addig tiltakozott, amíg saját készítésű felmérésük is azt mutatta, jelentős százalékpontokat veszthetnek, ha tovább csörgetik a kardot. A sorkatonaság így 2004-ben megszűnt, hogy profi magyar hadsereg lesz-e, már más kérdés. Mindenesetre a magyarok eddigi NATO-szereplése alapján úgy tűnik, a következő ötszáz évben sem a győzelemre játszunk.
Demszky Gábor mélyrepülése
 (Május-december) Szavazzon Ön Budapest főpolgármesterére, aki hivatalának tizennegyedik évében, egy szép derűs napon úgy gondolta, hogy kimegy tülkölni a fővárosi utak kátyúi ellen, és a tűrhetetlen állapotról spontán módon azonnal nyilatkozik is a jelenlévő tévéstáboknak. A jobbító szándék és a tehetetlen düh összeütközése következtében aznap valószínűleg eltörött valami Demszky Gáborban. Rájárt a rúd, mert a jogosítványát is elvették, mindig baj volt a katasztrófavédelmi parancsnoki Audival, és a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. sem adta napi 4500 alatt a VW Touareget, és még az is elromlott, pont amikor Horvátországban a legnagyobb szükség volt rá. De ha baj van, akkor van csőstül: kellett volna a pénz az adriai falura, Brüsszelt fel kellett adnia, és még az a nyamvadt Kárpát-medencei tornádó sem jött össze. És, hogy a karácsony se teljen el minden izgalom nélkül, az év végére is jutott a csapásokból: Atkári János nevű jobbkezétől kénytelen volt megszabadulni, vagyis bekapta az izmosodó fővárosi MSZP-Fidesz koalíció jobb- és balhorogját, majd lánya hozta lakásigénylésével kínos helyzetbe. Mi jöhet még?
Zuschlag János a Terror Háza előtt és után
 (Október 14.) Adja voksát, az év leghülyébb röhögésére, még akkor is, ha tudja, hogy Zuschlag János nem csak az ordas jobboldali politikai eszmék elleni sajtótájékoztatót felvezetve képes pont ugyanígy, vagy még debilebb módon megnyilvánulni. Zuschlag János mindig és mindenhol képes volt, és képes lesz a vérfagyasztóan visszatetsző heherészésre. Az október 23-i esemény azonban mégiscsak kivételes volt, mert a fiatal szocialista igenis a Hír Tv kamerája előtt vállalkozott arra, hogy a közélet tisztaságáért elmondott bátor és harcos filippikák előtt elsüssön egy poént a holokauszt áldozatairól, röhögjön, aztán lendületből megkérdezze haverját, hogy sofőrrel hajtatott-e a Terror Házához. A dolog aztán csúfos véget ért, legalábbis a fiatal szocialista számára, aki ha a politikai süllyesztőből fel tud állni, az Az év visszatérése lesz.
Kovács László zuhanórepülése
 (Július-november) Nincs messze az az idő, amikor Horn Gyula és Boross Péter exkormányfők mellett Kovács Lászlót is a nemzet legégetőbb problémáiról fogja faggatni vasárnap délelőttönként a Nap-Keltében Lakat T. Károly. "Látod, fiam?! A lenyugvó napnak is van még ereje!" - szól majd ekkor a szocialista szavazó fiúgyermekének, aki éppen építőkockákkal foglalatoskodik a szőnyegen. A szocialista szavazónak erről egyből beugrik, hogy "Modern Köztársaságot építünk", és a szellemi épülés jegyében elmeséli fiának, ki is volt ez az őszüstökű ember, ez a Kovács László. "Hát ő külügyminiszter volt, kisfiam, a legjobbak közül való, de aztán a sors úgy hozta, hogy elsőszámú pártkatonának kellett állnia. Tűrte a csapásokat, osztotta az ellenséget, ő volt a basszus, Lendvai a szoprán - micsoda csapat volt!" - egy könnycseppet morzsol szét ekkor a szocialista szavazó, majd hadarva folytatja: "Mindegy, elvesztettük a 2004-es EP-választást, Kovács lemondott a pártelnökségről és a miniszteri posztról, majd EU-biztos lett, aztán mégsem, aztán mégis. Hmm... valahogy így. Azóta nem hallottam róla" - fejezi be a történetet a szocialista szavazó, majd tudomásul veszi, hogy a gyerek lerombolta, amit az imént felépített, a tévében valami potenciálnövelő reklám megy, és elkészült az ebéd, a tévét ezért inkább kikapcsolja, az ő gyomra se a régi már.
Izraelizászló-égetés a Tilos Rádió előtt
 (Január 12.) Ne higgyük, hogy a politikát érintetlenül hagyja a durva bulvárosodás, aminek következtében olyan hősök születnek a showbizniszben, mint Anettka vagy Gáspár Győző, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A kameraérzékeny őrültek a politikában is mind gyakrabban tűnnek fel, és kavarnak a kommunikálható műbalhékra éhes nagypolitikában, pedig egy ideig úgy tűnt, Torgyán József elmúlásával egy korszak zárult le. De még ha így is történt, Bácsfi Diána és az izraelizászlóégetők egy új korszak úttörői. A garázdaság miatt elítélt tömegpszichózistabletta-függő Mondino Giorgio Richárd, a cionistaösszeesküvés-elhárító Blahó Miklós és a felforduláspárti Faragó Zoltán tárgyalásairól beszámoló monstre riportsorozat (I., II., III.) hónapokon át nevettette az Index olvasóit. Persze mi csak remélni tudjuk, hogy senki nem vette túl komolyan egymilliárd keresztény kiirtását se pro, se kontra, a bulvár már csak ilyen értelmetlen, de szórakoztató időtöltés.
Bácsfi Diána
 (Augusztus-október) Szavazzon a Bácsfi-jelenségre az év politikai eseményei között, ha úgy gondolja, hogy a jobboldali populizmus nélkül Diána megmaradt volna versfarigcsálónak. Szavazzon rá akkor is, ha Ön szerint a baloldal terméke a csúnyácska bölcsészlány, különben nem lehetett volna klassz kis koalíciós tüntetést szervezni október 23-ára a Terror Háza elé. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy Bácsfi Diánától, valamint szakmunkásképzős és öregnyilas barátaitól egyelőre nem kell félteni a demokráciát. A bácsfizmusra szavazók előtt azért nem hallgathatjuk el, hogy a következő évben az újnyilas népvezérről szívesebben olvasnánk valamelyik pszichiátriai folyóiratban.
Háborút indít az MSZP
 (Április 9.) Szavazzon az Index nagy tavaszi reklámkampányára! Felkért statisztáink a forgatókönyv szerint cselekedtek. A Köztársaság téri MSZP-székházban a statiszta beengedő-emberek kacsintással jeleztek zöld utat az Index álbajuszos riporterének. Az előadóteremben Werber statiszta - szerepére kicsit rá is játszva - elismerte a megjelent fiatal baloldali csapatjátékosok előtt, hogy pártja mekkora szarban van, Tóbiás statiszta pedig, a jegyzetelő újságíró kedvéért lassan beszélve, kiadta az utasítást: le kell rohanni az embereket, az etikai és választási kódexek nem érdeklik, de véres jelenteteket azért nem szeretne. A reklámcikk megjelenése után Kovács statiszta előbb hazugsággal, majd igazsággal vádolta meg az Indexet. Nem véletlen, hogy Kovács statisztának szereztünk egy jó állást Brüsszelben (bár majdnem elszúrta), Werber statisztát viszont utoljára egy Gyáli úti talponállóban hallották fucking bullshitezni.
EP-választás
 (Június 13.) Szavazzon az európai parlamenti választásra, ha úgy gondolja, hogy az MSZP veresége miatt bukott meg Medgyessy Péter miniszterelnök. A részeredmények után Gyurcsány Ferenc sportminiszter felhívta Hiller István kultuszminisztert. "István!" - mondta Gyurcsány. "Ferenc!" - mondta Hiller. Egyre gondoltak, és az első hideg szelek érintette fecskék már Gyurcsány nevét trillázva húztak délre. Az épületes kampány csúcspontja volt, amikor az "Állítsátok meg a Fidesz hazugsággyárát" feliratot viselő szocialista hajót a hidakról fideszes aktivisták dobálták kővel. Ha azokban a napokban a Barátok köztet megszakítva Augusto Pinochet vagy Fidel Castro jelenik meg a képernyőn és bejelenti a demokrácia beszüntetését, a pártok feloszlatását, vezetőik kényszermunkatáborba hurcolását, akkor a nép egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében megköszöni a bölcs döntést.
Medgyessy Péter közjogi javaslatai
 (Február 16.) Tudják, volt egyszer egy miniszterelnök, úgy hívták, hogy Medgyessy Péter. Két évig vezetett egy Magyarország nevű banánköztársaságot, talán hallottak róla, de akkor sem maradtak le semmiről, ha nem. Ennek az országnak volt miniszterelnöke ez az ember, aki nagyformátumú szeretett volna lenni, mint egy A5-ös rajzlap. A parlamentben egy közepesen hideg februári napon állt elő azzal az ötlettel, hogy az európai parlamenti választáson közös listát állítson a négy parlamenti párt és kéz a kézben masírozzon be Európába, példát mutatva ezzel gyengeelméjűségből. A beszédben még közvetlen köztársasági elnökválasztást (Kovács levegő után kapkodott) és 250 fős parlamentet javasolt. A bejelentés után Gyurcsány Ferenc sportminiszter felhívta Hiller István kultuszminisztert. "István!" - mondta Gyurcsány. "Ferenc!" - mondta Hiller. A csendet végül Gyurcsány törte meg: "Áááá, most még nem."
Az MDF szétesése
 (Szeptember-október) Az MDF frakciója, akárcsak a Medgyessy-kormány harmadára zsugorodott 2004-ben. Szili Katalin, akinek szintén választania kellett, a tiszta logika tételeihez folyamodott: az MDF frakcióvezetőjének leváltásáról hivatalos tájékoztatást kell kapnia az MDF frakcióvezetőjétől, az MDF frakcióvezetőjétől nem érkezett hivatalos tájékoztatás az MDF frakcióvezetőjének leváltásáról, tehát az MDF frakcióvezetőjét az MDF frakcióvezetőjének kell tekinteni. A drámaian szikár levezetés forgácsaként elhullott ugyan az MDF frakciójának kétharmada, amely azt hitte, hogy a tradicionális létszámfölény elegendő egy bizalmatlansági indítvány megszavazásához, de végül nem volt mit tenni, hiszen a frakcióvezetőnek esze ágában sem volt tájékoztatni senkit arról, hogy az általa vezetett csoport tagjai többször is megszavazták az ellene benyújtott indítványokat. Igaz a bizalmatlanok maguk is tájékoztatták Szilit a történtekről, de azok az információk nem voltak elég logikusak.
|
hirdetés
N;N;
|
