Catherine Zeta-Jones sem menti a Red 2-t

Bruce Willis az új Johnny Depp. Mindketten éveken át talicskázták a pénzt a hollywoodi producerek medencés villáiba, és ma már bármihez adhatják a nevüket, ők is milliókat szakítanak vele. De belemerevedtek egy-egy szerepbe, és folyamatosan ugyanazt a fáradt karaktert nyomják le a nézők torkán minden egyes filmjükben. Depp összenőtt Jack Sparrow-val, így ha valamelyik rendezőnek egy újabb festett arcú bolond kell, azt a beszívott kalózkapitány stílusában játssza el. Willis pedig nagyjából a Die Hard 4 óta mindig ugyanaz az unott tekintetű, kopasz öregember a vásznon, aki véres atlétatrikó helyett bomberdzsekivel takargatja a sörhasát. Ami nem lenne akkora gond, ha a Die Hard 5 vagy a Red 1-2 is ugyanolyan jó volna, mint a régi akciófilmjei.

Már a Red 2010-es sikerét sem igazán értettem. Keménytökű képregényadaptációként indult, aztán a felénél néhány infantilis poénnal (plüssmackóba rejtett gránátvető és társai) egy gyerekbarát Expendables lett belőle, ahol Stallone helyett Willist veszik körbe a közönségkedvenc színészek, de egyikük kezében sem áll jól a fegyver. A 199 millió dolláros bevétel már akkor előrevetítette a folytatást, amibe a második részek kötelező hollywoodi szabályainak értelmében még több hülye viccet, sztárszínészt és robbantást sűrítettek bele.

A Red 2 sztorija teljesen kusza és értelmetlen. Messziről bűzlik, hogy csak néhány látványos jelenet volt rendesen kitalálva, és ezek köré próbáltak fogyasztható történetet erőlködni a forgatókönyvírók: Bruce Willis megbilincselt kézzel is elintéz minden kommandóst egy CIA-irodában, aztán Helen Mirren mátrixosan belassítva gyilkol autóvezetés közben, a kettő közti időt meg majd kitöltik a szaros vécéket felrobbantó John Malkovich idétlenkedéseivel. Az öreg Moses ügynök (Bruce Willis) ráadásul becsajozott, a lövöldözéshez és kémesdihez semmit nem értő Mary-Louise Parkerrel való évődése viszont annyira unalmas mellékszál, hogy a néző inkább azért drukkol, hogy lőjék le a gonoszok a luvnyát és jöjjön végre az igazi zúzás.

Sajnos a készítők megtriplázták a romantikát. A feslett orosz kémnőt alakító, a sok botoxtól már inkább valami kiborgnőre hasonlító Catherine Zeta-Jones a főhős régi szerelmeként rondít bele a képbe, a jobb sorsra érdemes Brian Cox pedig olyan fejjel szagolgatja Helen Mirren teleizzadt bakancsát, amiről eddig azt hittem, hogy csak Rob Schneider képes rá a vígjátékaiban. Szinte már vártam, mikor ugrik elő a sarok mögül Adam Sandler, hogy egy recsegős fingással elkábítsa a rosszfiúkat.

9

Agyzsibbasztó szerelmi háromszög egy gyenge akciófilmben - Képeinkért kattintson!Galéria: Red 2Fotó: Frank Masi

Kár, hogy a Red-széria ennyire durván megerőszakolja az azonos című, 2003-as képregényt, mert az kiváló alapanyag lett volna akár még egy új Bourne franchise-hoz is. Itt ugyanis szó sincs arról, hogy a CIA egykori mesterlövésze, Paul Moses a nyugdíjas éveiben a nőivel meg a haverjaival rendez világkörüli ámokfutást. Helyette van egy szép háza, egy nagy kertje és néhány visszatérő rémálma, mert annyi mocskos küldetés szárad a lelkén, hogy a frissen kinevezett CIA-igazgató jobbnak látja eltenni őt láb alól. Így aztán Moses morogva előszedi a pincébe rejtett fegyverarzenálját, és egyszemélyes kereszteshadjáratba indul a sötét összeesküvéseket szövő, korrupt titkosszolgálat ellen.

A képregényben Moses egyáltalán nem az a félőrült tömeggyilkos volt, aki a filmváltozatban, hanem a véres bűnügyek valódi áldozata. Ő a nyugati jólét és az amerikaiak álmai fölött őrködő, egyszerre félelmetes és szánni való Frankenstein-teremtmény, aki a CIA parancsára hazafias kötelességből lőtte le Kennedyt 63-ban, és Martin Luther Kinget 68-ban. Meg még egy sereg másik embert, akik útban voltak a főnökei hatalmi sakkjátszmájában. És cserébe semmi mást nem kért, csak hogy öreg korában nyugodtan kertészkedhessen. A két forgatókönyvíró, Erich és Jon Hoeber viszont egyedül a kopasz főszereplőt és a vele telefonon enyelgő CIA-titkárnőt hagyták meg az eredeti változatból, és melléjük csapták azt a kínosan nevetséges nyuggerkommandót, aminek ebben a formában sosem lett volna szabad a mozikba kerülnie.

IMDb: 7,1 pont 
Rotten Tomatoes. 41% 
Index-ítélet: 3/10

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!