35 év után is végigparáztuk A nyolcadik utast

1979-ben robbant ki John Hurt mellkasából minden idők legfélelmetesebb űrszörnye, aki ma már ugyanolyan klasszikus rémség, mint Dracula, Frankenstein szörnye vagy a farkasember. Az elmúlt 35 évben rengeteg filmes, könyves, képregényes és videojátékos folytatásban öldöste az űrhajósokat, most végre újra moziban lehet látni. 

A mai 30-as és 40-es korosztály úgy tekint generációs kultfilmként és megkerülhetetlen mozitörténeti mérföldkőként A nyolcadik utas: a Halálra, hogy moziban sosem láthatta, mert az 1981-es magyarországi premier idején még csak legóból épített űrhajót és szörnyeket, vagy még meg sem született. Ezen próbált most segíteni egy új hazai filmforgalmazó, a Pannónia Entertainment: 35 évvel az amerikai és 33 évvel a hazai premier után végre mindenki megnézheti moziban a savat nyáladzó, banánfejű űrszörny születését. Mert lehet akármennyire horzsoló a házimozi rendszerünk, a nappali falára HD-ben vetítő csúcsprojektorral,

Hiába ismerjük kívülről a sztorit, Ridley Scotték olyan profin, szikáran és sallangmentesen rakták össze az Alient, és annyira egyedi látványvilágot álmodtak meg mellé, hogy az még 35 évvel később is felér egy gyomron harapással, és végigizguljuk a filmet. A most vetített rendezői változat nem más, mint 116 percnyi, zsigerekbe maró rettegés, ami néhány jelenetében még az eredeti változatnál is sokkolóbban mutatja be, hogy vannak olyan dolgok az univerzumban, amit jobb, ha békén hagy a mindenbe belepiszkálni akaró, túlságosan kíváncsi ember.

De mitől ilyen jó még 35 év után is az Alien?

Könnyű lenne elintézni a sikerét azzal, hogy

• egy jókor, jó helyen lévő, fiatal brit filmes (Ridley Scott) vászonra vitte
• egy szürrealista svájci művész (H.R. Giger) biomechanikus rémségeit,
• aztán a Fox stúdiófőnökei hirtelen felismerték, hogy ez a népszerű űrhorror komplett univerzummá, mozifilmes, könyves, képregényes és videojátékos folytatásokat ontó, dollármilliókat termelő branddé bővíthető.

A kultikus státusz inkább annak volt köszönhető, hogy A nyolcadik utas minden egyes másodpercén látszott: az egész stáb odatette magát, a B-filmes gyökerű forgatókönyvíróktól kezdve a reklámiparban edződött rendezőn és a fillérekből űrhajóbelsőt építő díszleteseken át a színészekig, akik ráadásul nem is tudták, hogy a film kulcsjelenetében John Hurt hasából tényleg előugrik majd művért fröcskölve egy gumiszörny, így őszinte volt a filmben látott ordításuk.

Brutális biohorror

Pedig a történet pofátlanul egyszerű, olyan mint egy űrhajódíszletek közt játszódó színdarab. A Nostromo nevű, lepukkant űrteknő hazafelé tart a Földre, egy csapatnyi hibernációból ébredt, alacsony fizetés miatt zsörtölődő melóssal a fedélzetén. A Nostromo vészjelzéseket fog egy lezuhant hajóról, és ugyan nincsenek köztük tudósok, mégis leszállnak a bolygóra megnézni az idegen létforma járművét, különben a szabályzat értelmében ugrik a fizetésük.

A pórul járt ormányos pilóta hajójában szállított tojásokból azonban egy parazita arctámadó ugrik ki, aki elpusztul, miután belepetézik az egyik szerencsétlenül járt űrhajósba, de a kis űrlény a fürkészdarázsokhoz hasonlóan először a gazdatestből, majd a legénység többi tagjából kezd lakmározni. A hajó tudományos tisztjéről ráadásul kiderül, hogy valójában a Weyland társaság ügynöke, akinek bármi áron a Földre kell vinni további genetikai kutatásokhoz az idegent, így a film végét (SPOILER!) egyedül a harmadtiszt, Ellen Ripley éli túl, de ő is csak úgy, hogy a gyilkos űrlényt kilöki az űrbe, és elégeti a hajtóművel.

A történet izgalomfaktorát egyrészt a belső ellenség, a Weyland Társaság androidjának aknamunkája, másrészt az ismeretlen űrparazita kvázi halhatatlansága adja. Ash (a zseniális Ian Holm) letépett fejjel maga mondja el, hogy az Alien a legtökéletesebb organizmus, egy érzelemmentes, profi gyilkológép, ami ellen az őt kihordó embereknek semmi esélye. Azokban a jelenetekben, amikor Kane-t az undorító döggel az arcán, egy kis kórházi szobában, tehetetlenül vizsgálják a kollégái, majd később a férfit belülről falja fel a benne mocorgó szörnyeteg, nem nehéz felfedezni a párhuzamot a '70-es években még gyógyíthatatlannak számító rákkal. Ez a fajta klausztrofób biohorror már az Alien előtt is népszerű volt: már Cronenberg 1975-ös klasszikusa, a Paraziták is egy gyomorban mocorgó szörnyekről szóló, zárt térben játszódó film volt, csak ott a Nostromo fedélzete helyett egy high tech toronyházat változtatták pokollá az ocsmány rémek. 

További előképek és inspirációk

Azt mindenki tudja, hogy a péniszfejű, savas vérű, dupla állkapcsú Alien az idén májusban elhunyt svájci zseni, H.R. Giger gyermeke: Ridley Scott a mester Necronomicon IV. című képét nézegetve szólt rá a concept artokat készítő speciális effektesekre, Dan O'Bannonra és Ron Cobbra, hogy nem az ő pikkelyes, madárszerű szörnyüktől fognak rettegni a filmben.

Dan O'Bannon egyébként nemcsak a látványtervekért felelt, de ő írta A nyolcadik utas korai forgatókönyvét is, amiben a Nostromót még  Snarknak hívták, az arctámadót rejtő alientojás pedig nem a székébe kövült Space Jockey mellett találják meg, hanem  a bolygó túlsó felén, egy ősi piramisban  (ezt a motívumot később Ridley Scott a Prometheushoz használta fel).

• a Star Warshoz, aminek az 1977-es premierje után Ridley Scott elhatározta, hogy ő is leforgat egy sci-fit, de csak a lerobbant, autóroncsokat idéző űrhajók képi világát akarta megtartani Lucas űrmeséjéből,
• a lassú tempójú 2001: Űrodüsszeiához, ahol hosszú snittekben mutatták az űrhajó folyosóit és szobányi gépeit, valamint a szereplők is sokat társalogtak egy önálló döntéseket hozó szuperszámítógéppel,
• John Carpenter 1974-es, B-kategóriás sci-fijéhez, a Sötét csillagához, aminek Dan O'Bannon volt a forgatókönyvírója, és szintén egy olyan űrhajóban játszódott, ahol a fedélzeti számítógép (illetve egy bolygóromboló szuperbomba) megmakacsolja magát,
• O'Bannon soha el nem készült Memory című sci-fi forgatókönyvéhez, amiben egy csapat űrhajós fedez fel egy új, bizarr létformát egy távoli bolygón
• és O'Bannon másik elvetélt filmtervéhez, amiben egy szörny egy B-17-es bombázó fedélzetén rendez véres ámokfutást a második világháború alatt.

O'Bannon, Ron Cobb, Giger és Ridley Scott mellett viszont más szülőknek is sokat köszönhet az Alien. David Giler és Walter Hill voltak például azok, akik a Fox stúdió kérésére feszesebbre húzták a dramaturgiát, kidobták a film eleji ősi templomot és (már csak költséghatékonysági okokból is) kizárólag az űrhajón zajló végzetes eseményekre koncentráltak. Ők hozták be a történetbe a tökös főhősnőt, a macskamentő Ripley-t, aki lángszóróval ront a társait kibelező űrszörnyre, és akit Sigourney Weaver olyan profin játszott el, hogy azóta is központi karaktere maradt a franchise-nak (ráadásul közvetve belőle született meg a Terminátor-széria gyerekféltő anyatigrise, Sarah Connor is). Nélkülük sosem lett volna A nyolcadik utas: a Halál