Caligula és Augustus

Könny szökhet a szembe,
ha elérhetetlen a vágy.
Borult mennyei égboltból
zavaros a csepp, de lágy.

- Lupsán Angéla

Zsanett újságíró lett. Nem lesz, nem annak készül, hanem az lett. Egyik napról a másikra újságíróvá vált, megmásodott, mint Jézus Urunk, egyszer csak megvilágosodott, talált egy öreg Robotron írógépet valamelyik csipkebokorban, aztán onnantól ő már felszentelt újságíró.

Mégpedig a Színes Mai Lapnál, ami azért körbesimogathatóbbá teszi a jelenséget, lévén ez az újság a Big Brother hivatalos napilapja. Arról már elméláztunk, hogyan reformálta meg, avagy belezte ki a hír fogalmát a médiapartnerség, hogyan lett egyeduralkodó szemponttá az, hogy a szöveg érdeklődést váltson ki. Most meg az újságíró meghatározása folyósodik el, mint öreg tintagomba.

Különben abban a lapszámban, amely hírül adta ezt a nagyszerű akvizíciót, éppen az látható fényképen, ahogy Zsanett aláírja a szerződését. Így teljes az arculcsapása az újságírótársadalomnak, főleg annak a - jelentős - részének, amelyik bármiféle szerződés vagy munkaviszony nélkül végzi a munkáját.

Azért van egy másik szemszög - más szemében a szöget -, Zsanetté mégpedig, a realitásérzékét végleg hátrahagyó spotcsinálta celebritásé, aki lépten-nyomon lenyilatkozta, mennyire nagyon akar ő a médiában dolgozni, talán még háborgott is emiatt, buborékot hányt az a legendás kék szeme: médiát nekem, de rögtön! Végül is a tv2 viszonylag jól jött ki ebből, tanultak a Tiger-incidensből, és nem csináltak műsort neki, viszont megtették alprincessznek egy provinciájukban, ahogy Caligula ütötte konzullá a lovát. Az már megint egy másik oldala a Rubik-kockának, hogy Caligula Rómájában a konzuli státusz nyilván nem járt különösebb dicsőséggel, merthogy ott nyihogott köztük az a paci. Zsanett szája viszont be van tömve egy darabig, s amikor majd néhány hónap múlva elfogy a hírnév, talán az étvágya is lelohad, és lassan visszacsordogál a szörpgyárba telefont kapkodni. Addig viszont ügyelni kell arra, hogy Zsanettet ne újságíróként, hanem csupán a Mai Lap munkatársaként tartsuk számon, és ezzel meg is oldottuk a zsenáns esetet.

Zsanett különben Szabiról írja első cikkét, merthogy akármi is történik a háttérben, nekünk ez a sztárrománc kell. Figyelemreméltó ez is a zsanettiparban: nem túl meglepő, ha valaki négy-öt-tíz év médiapályafutás alatt némileg elkurvul, de ma az a trend, hogy ezzel kezdik. A pletykavilágnak alapanyaga a magánélet, tehát a ragadozó reflektorfényeknek hatékony csali kell, nem holmi vidéki párkapcsolat, nem, minimum egy testvér a Nagy testvérből, Asche zu Asche, und Staub zu Staub.

De kinyílt a picsája ennek a kislánynak.

Jaj, milyen visszataszító dolgok melegágya is a televízió. Egyperces néma tüntetés a monitor előtt. Csakhogy nem lehet nem észrevenni, hogy a botrány és a közfelháborodás, a nézettségért folytatott kíméletlen harc sose látott intenzitású jótékonysági nekibuzdulást is eredményezett a jobb híján vállalati lelkiismeretnek nevezhető adapteren keresztül. Mindkét kereskedelmi tévé teljes erővel küzd az elesettekért, szinte már akkor is átsegítik a vakot a túloldalra, ha nem akarja; beteg gyerekek, rákbetegek, gazdátlan kutyusok és malackák karácsonyfáját díszítik fel céges szaloncukorral, a BB-lakók kórházbútorzatot gyártanak napszámban, a Barátok közt szereplői meg jótékonysági koncertet adnak, üvöltve.

realitynaplo.index.hu Realitynapló 5. - Mindörökké valóság Realitynapló 6. - A Nagy testvért figyeljétek? Realitynapló 7. - Szerencseherék Realitynapló 8. - Jogi esetek Realitynapló 9. - Valóságshow-elmélet haladóknak Realitynapló 10. - Fele királyságok Realitynapló 11. - Vissza a valóságba Realitynapló 12. - Ámbár Realitynapló 13. - Kontrapornó Realitynapló 14. - Valóságshow a sufniból Realitynapló 15. - Irén Csodaországban Realitynapló 16. - Tizenkét választás Realitynapló 17. - Valóságshow első vérig Realitynapló 18. - A valóság sivataga Realitynapló 19. - A kő marad Realitynapló 20. - Mese egy szalmaszőke jányról Realitynapló 21. - Szavazatszámlálás

Beteggyerek- és szőrösállat-viszonylatban nyilván egyszerű PR-ról van szó, amiért még nem jár dicséret. Az viszont, hogy a Big Brotherben jelenleg roma hét van, már messze túllépi a "jófejek vagyunk, segítünk" politika határait. (Ahogy a Barátok közt melegszerepe, és az ugyanott megvalósított romaszerep is tette egyébként.) Éppen a Napló legutóbbi adásából derült ki, mennyire szembemegy a cigánykodás a nagyközönség ízlésével. A betelefonáló nézők fele felháborítónak találná, ha gyerekéhez egy roma Télapó jönne az iskolába. Szerencsétlen, balfasz népem, az nem zavar, hogy a legeredetibb Mikulás meg finn, vagyis alkoholista, halszagú sápatag? Sőt, nem akarok ünneprontó lenni így az advent közepén, de fentemlített Jézus urunk meg zsidó volt. Felháborítónak találná-e Ön, ha a Megváltó másodszor cigány képében jönne el? Háppersze. Nem is jutna el a keresztig. Még ellopja. És ha van a Mindenhatónak egy csepp humorérzéke - márpedig van, nézzé' magadra -, akkor lehet, hogy Izraelbe palesztin Jézust küld, de Magyarországra biztosan cigányt.

Szóval Big Brother ide, kétszeres hangerővel bömbölő reklámok oda, néha úgy látszik, mintha ez a szemét média mégiscsak jobban tudná az utat a legközelebbi civilizált világba, mint azok, akik hárommillió pár üveggolyószemmel bámulják. Hiába, a népfelség elvét megdöntötte már jó néhány népénél bölcsebb uralkodó.

Ilyenkor szinte aggódom értük, ugyan ne tegyék már nevetségessé magukat ilyen zsanettekkel, rúgják ki őket a kisablakon, aztán folytassák a missziót. De hát amilyen bonyolult az élet, ahhoz a misszióhoz előbb a zsanettek kellenek, ők a cukorbevonat a keserű pirulán. Kertész Imre a Nobel-díjával együtt nem tehet annyit a népéért, mint az, ha netán kiderül valamely közkedvelt realitylakóról, hogy nem is annyira olasz, mint amennyire cigány. És hol lesz már Zsanett, amikor megjelenik az első roma műsorvezető a híradóban?

És ha lenne ennyi kurázsijuk, akkor ebben a Magyar Televízió megelőzné az utat kikövező kapitalista tévéket. De nem lesz. Egyelőre a tőke okosabb, mint az állam.