Ezen a napon majdnem megkéselték, majd olyan dolgokat ért el Kádárnál, mint senki korábban. Ki az?
Nem, nem Marosán György, nem is Moldova György, nem is Biszku Béla. Hanem egy bizonyos Giovanni Montini, aki olasz nemesi családban született néhány évvel Kádár után. És ha a Montini név nem mond önnek semmit, ne csüggedjen, az egész világ egy másik nevén ismert meg, VI. Pál pápaként. Akit negyvenöt éve, 1970. november 27-én támadott meg a manilai reptérre érkezésekor a 35 éves, mentális zavarokkal küzdő bolíviai festő. Benjamin Mendoza, aki a modern kor első pápa elleni merényletét kísérelte meg, papnak öltözve került a pápa közelébe, és késsel támadt rá.
VI. Pál egyébként nemcsak az egyetemes egyháztörténetbe vonult be – ez az 1970-es útja volt az első Fülöp-szigeteki pápalátogatás, illetve 1965-ben az ő uralma alatt fejeződött be a második vatikáni zsinat –, hanem a magyar történelembe is. Amikor 1977-ben magánkihallgatáson fogadta Kádár Jánost, sikerült elérni az utolsó börtönbe zárt szerzetes, Lénárd Ödön szabadon bocsátását, valamint azt, hogy ismét lehessen templomokban hitoktatást tartani. Persze abban, hogy az elnyomó rezsimekkel könnyen szót értsen, ekkorra már negyvenéves rutinja volt: 1937-ben már vatikáni államtitkár, és hamar a pápai állam diplomáciájának egyik meghatározó szereplője lett, és a világháború után elhangzott vádak szerint fasisztákkal tárgyalva előnyöket szerzett a Vatikánnak, és segített magas rangú náciknak elmenekülni a hitleri birodalom összeomlásakor (de tény az is, hogy nagyobb összegekkel segítette az üldözött európai zsidóságot).