Csókolom, le lehet menni a Duna-partra?

A Váci úti Duna pláza utcafrontját csupaüveg felület borítja, ám a hátoldala végtelen, szürke beton. A tervezéskor valószínűleg még nem gondolták, hogy valamikor beépül a Dagály strandtól északra elterülő susnyás uralta ipari terület, pedig így lett: a legalább 3500 lakásos Marina part harmada már elkészült, de a szomszédos területen már Prestige City tornyai is kinőttek a földből.

Nem lakótelep!

A Népszigetre vezető gyaloghídon átkelve a felújított Duna partra is rálátni: a rakparton üde zöld pázsit, rajta kikövezett gyalogút, ilyen Duna-part Budapest-szerte is ritkaságszámba megy, nemhogy a sóderhalmok és gaz uralta újpesti rakparton. Ki ne akarna itt biciklizni egyet?

Csütörtök este minket is elcsábított a szebb jövő ígérete, de nehezebb volt lejutni, mint vártuk.

A lakópark nem tévesztendő össze a lakóteleppel: míg a nagyjából ugyanolyan hatást keltő káposztásmegyeri blokkházak között nyugodtan lehet flangálni, a teljes egészében magánterületnek számító, őrzött lakóparkokban már nem. Bár elméletileg a vízpart 30 méteres sávja nem elidegeníthető, a Marina partra csak néhány telefon után sikerült lejutnunk.

Gyorsan, füllentve közelítsünk

Budapest egyik legnagyobb, új lakóparkjának keletről, a Cserhalom utca felől nyílik a bejárata, amit azonban portaszolgálat és sorompó őriz. "Itt laknak?" - kérdezi tőlünk a portás csütörtök este, miközben száguldunk a sorompó felé. "Hát persze!" - feleljük azonnal, és magabiztos fellépésünknek hisz a biztonsági őr, felnyitja a sorompót.

A bejárat

A lakópark közepén lévő bodegában újabb ellenőrzés, rutinosan válaszolunk, meg se állva suhanunk tovább, le a partra. Megcsodáljuk a Marina part első ütemében elkészült, a 4-5 szintet előíró szabályozási terveket trükkösen kijátszó 9 emeletes tornyok dunai frontját, majd visszaindulunk (Az Index kritikáját a lakóparkról itt olvashatja).

Ne jöjjenek vissza!

A sorompó kifele menet már jó előre nyílik, de amikor elszáguldunk a bodega mellett, a portás kikiabál: "Máskor ne jöjjenek!" A folyamatosan járőröző biztonságiak úgy látszik, végül kiszúrták, hogy nem idevalósiak vagyunk (félórás esti piknikünkön egyébként két Marina parti pár korzózott el, bár az elkészült lakások egy része még üres).

Csak nem tiltják meg egy budapestinek, hogy lemenjen a folyópartra? - hitetlenkedtünk.

Másnap, azaz pénteken felhívtuk ezért a lakóparkot építő Autóker Holdingot, hogy mi alapján tiltják meg a mindenkit megillető Duna-parti szakasz láthatását.

Elméletileg lehet, gyakorlatilag kevésbé

"Elméletileg lehet" - válaszolja kérdésünkre a Marina part marketingjéért felelős Csatár Bea, aki elmondja, a part menti bicikliúton, vagyis a 30 méteres sávon végig lehet száguldozni, a főbejáraton azonban nem lehet bemenni, mert a lakópark magánterület.

A probléma azonban az, hogy nincs se bicikli út, se gyalogút a Duna partján. Illetve a Marina parti szakaszon valóban van, csakhogy a semmibe vezet. Az egyetlen bicikliút (és egyben gyalogút) ugyanis éppen a Marina főbejárata előtt vezet a Cserhalom utcában.

Pénteken a kíváncsiság, illetve a tudat, hogy a főbejáraton kívül máshonnan is megközelíthető a fullextrás Duna-part, visszakergettek minket. Ezúttal megpróbáltunk Prestige cityből átevickélni Marinába, itt ugyanis - ha bicikliutat nem is - nyitva találtunk egy mellékkaput. Egy biztonsági őr azonban ismét az utunkat állta.

"- Nem lehet bemenni, ez magánterület!
- De mi csak a Duna partra szeretnénk lemenni!
- Nem lehet, ez magánterület!
- De hát a Duna-part mindenkié!
- Ezt ki mondta? Ez magánterület, itt nem lehet bemenni" - ismételgette az őr a Duna-parttól kb. 100 méterre lévő kapuban, majd elküldött minket a Dagály-strand irányába, emlékeznek, a Marina déli felébe, ahol a susnyáson kívül kilométeres szakaszon semmi nincs a lakópark felé.

Lakást nézni lehet

Ismét megpróbáltuk hát a főbejáratnál, ahol ezúttal nem sárgainges biztonsági őr, hanem nyakkendős portás várt minket. Reméljük semmi köze nem volt délelőtti telefonálgatásunkhoz, de amikor kimondtuk a varázsmondatot, "a Duna-partra szeretnénk menni", a fiatal srác bólintott, és felnyitotta a sorompót.

Sikerült!

Nemcsak a pesszimista, kötözködő mivoltunkból fakadóan kételkedünk a Duna-part szabad megközelíthetőségében: egyrészt a nyakkendős portás elmondása szerint csak délelőtt 9 és este 7 óra között enged be civileket; másrészt második Duna-parti piknikünk végén elbeszélgettünk még egy, jó kedélyű őrrel, aki egészen biztosan azt állította, csak azokat engedik be, akik ott laknak, illetve akik lakást néznek. A parton kora délután csak három munkás üldögélt egyébként.

A főváros nem nézi jó szemmel

A 30 méteres part menti területnek pedig szabadon megközelíthetőnek kell lennie, másképp a Marina part nem kapta volna meg az építési engedélyt, mondta kérdésünkre Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes, miután a XIII. kerületi önkormányzat a péntekre és a szabadságolásokra hivatkozva nem tudott rendelkezésünkre állni.

(A Marina part és a város között köttetett megállapodás részleteiről a XIII. kerületi önkormányzat tud beszámolni, amelyik ebben az esetben az első fokú, engedélyeket kiadó hatóság (a fővárosi önkormányzatnak egyetértési joga van), mindenesetre a megállapodás része volt, hogy az Autóker Holding az értékes területért cserébe sétányt épít.)

A főváros sem nézi jó szemmel, a körbezárt, őrökkel védett, a szabályozási terveket "kreatívan" kezelő lakóparkok megjelenését, mondta el a főpolgármester-helyettes, de nem nagyon tudnak mit kezdeni: a döntő szót - legyen a fővárosi érdekekbe ütköző is - a kerületi önkormányzat mondja ki. Az alulfinanszírozott önkormányzatok pedig - ha nem is egy az egyben úgy fütyülnek, ahogy a befektető - igyekeznek megfelelni a pénzforrást jelentő vállalkozó szeszélyeinek.

Egy magánterületet ugyanis nem feltétlenül kell elzárni a közforgalomtól, gondoljunk csak a Városháza előtti tér esetére is, amit a közönség számára megnyitott a Fővárosi Önkormányzat (igaz, nem érdek nélkül, hiszen kampányév van, az SZDSZ-sátor ott kapott helyet).

Nem divat Európában

Ilyen nagy területű, parkokkal, játszóterekkel rendelkező, elzárt lakóparkokat az Egyesült Államokban találni legközelebb, Nyugat-Európában legfeljebb exkluzív, ultradrága környezetben (mindenesetre nem a legfeljebb felső-középkategóriás XIII. kerületben).

Duna-parti paradicsom

A civil szféra által jobban kordában tartott európai városi kultúrában sem igen illeszkednek ezek a projektek, magyarázza Ikvai-Szabó: leginkább a skandináv, északnyugat-európai országokban például nem is adják el a telkeket: a befeketőt bérelheti őket, a bérleti díjért pedig versenyezni kell a befektetőnek, így nem feltétlenül a legzsúfoltabb, legnagyobb profitot termelő projektek kerülnek ki győztesen, hanem latba esnek a város és lakói számára hasznosabb szempontok is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!