Emberi mulasztás okozta a szlovák gép tragédiáját

2006.01.25. 12:32
Minden bizonnyal a gép személyzete felelős a szlovák légierő An-24-esének lezuhanásáért. A kassai repteret szabad szemmel megközelíteni akaró pilóták három kilométerrel elvétették a megközelítési útvonalat, és a Hernád völgyét övező hegyek egyikének ütköztek. Ha még negyven métert repültek volna, egy biztonságos tisztásra tehették volna le a gépet.
#alt#
Az Index fotóriportja a hegyről

Nem talált műszaki hibára utaló jelet a múlt csütörtzökön lezuhant szlovák katonai szállítógép katasztrófáját vizsgáló szakértői bizottság, jelentette az MTI. A vizsgálók szerint egyre valószínűbb, hogy emberi mulasztás okozta a 42 emberéletet követelő tragédiát. Ezt a feltételezést erősítette meg az egyetlen túlélő, Martin Farkas vallomása is.

Nem vették észre, hogy hegynek repülnek

Az egyik szakértő, a pozsionyi Pravdának nyilatkozó, sok évig katonai pilótaként szolgáló Jozef Pivarcí, a védelmi tárca volt államtitkára azt feltételezi, hogy a repülőgép személyzete nem észlelte a hejcei határban emelkedő Borsó-hegyet, amelynek előbb fáit kaszálta le, majd a hegytetőnek csapdott. Ha a feketedoboz teljes anyagának megismerése után sem tárulnak fel műszaki hibát bizonyító tények és egyéb további megállapítások is emberi hibát valószínűsítenek, akkor várható, hogy a baleset körülményeit vizsgáló szakértők egy ponton túl már "emberi nyomon" haladnak tovább a vizsgálódásban.


A körülbelüli eltérés a kijelölt útvonaltól (Térkép: lazarus.elte.hu)

A szakértők megállapításai az eddig ismert adatok alapján nem számítanak meglepetésnek. Az már a tragédia másnapján kiderült, hogy az An-24-es szállítógép három kilométerrel eltért a kassai repülőtér megközelítési útvonalától, a Hernád folyó völgyétől. A folyóvölgyet két oldalról hegyek szegélyezik, a völgytől keletre a Zempléni hegység magas csúcsai vannak. A gép keletre tért le a légifolyosóról.

Az Index légügyi szakemberek tömegét mozgató fórumtopikjában azonban felmerült, hogy a gép valószínűleg szándékosan repült a Borsó-hegy irányából a kassai reptér felé. Így a balesetet nem a megközelítési útvonaltól való eltérés, hanem a gép az 1100 méteres megközelítési minimummagasság alá süllyedése okozta. Ha a gép betartotta volna az előírásokat, 350 méterrel a Borsó-hegy fölött siklott volna el.

A topik egyik hozzászólója a lent látható térképet tette közzé. Ezen H10 jelzéssel látható a kassai reptér hagyományos megközelítési útvonala. N133-as jelzéssel a szerencsétlenül járt An-24-es egy lehetséges útvonalát jelölték, mivel több helyről is megközelíthető a KEKED kilépőpont, amelynek közelében a kassai forgalom zajlik.

#alt#
Az Antonov utolsó útja

Szabad szemmel repültek

#alt#
Martin Farkas és felesége

A szakértői vizsgálat most annak a megállapítására koncentrál, hogy milyen magasságban repült a gép, amikor a személyzet a kassai reptér "vizuális megközelítésére" kért engedélyt. A baleset idején a repülőt már a szlovák légiirányítás felügyelte, mivel a kassai reptér a határtól alig 15 kilométerre van. A magyar légiirányítás fél órával a tragédia előtt adta át a gépet a szlovák kollégáknak.

Martin Farkas szerdán újságírókat fogadott szerdán a kassai kórházban. A Magyarországon lezuhant szlovák katonai repülőgép egyetlen túlélője külön méltatta a magyar mentők segítségnyújtását. A szerencsétlenséget követő hatodik napon már folyékonyan beszélni képes 27 éves fiatalember a légibaleset részleteiről nem sokat mondott, mert az információit egyelőre csak a vizsgálatot folytató szakértőkkel oszthatja meg.

A szlovák gépen koszovói küldetésükről hazatérő békefenntartók utaztak. A gép egyébként kis híján megmenekült, alig negyven méterrel egy kényszerleszállásra is alkalmasnak tűnő tisztás előtt csapódott a hegyoldalnak Hejce határában. Igaz, a gép nem kényszerleszállásra készült, így még ha el is éri a tisztást, csak a szerencsén múlt volna megmenekülése.

Csoda, hogy bárki túlélte


Az Index helyszíni képei

A tragédiát szinte azonnal észlelte az An-24-est követő An-26-os szlovák szállítógép. Bár a vizuális felderítés hamar azonosította a katasztrófa helyszínét, a mentés két órás késéssel tudott csak megindulni, mivel a Hejce feletti hegyoldal normális körülmények között is nehezen közelíthető meg. A katasztrófa napján -10 fokos hideg és fél méteres hó nehezítette a mentést.

Az áldozatok túlélési esélyei azonban nem a mentés kései megkezdésén múltak. A mentősök szerint inkább az a csoda, hogy egyáltalán találtak túlélőt. A balesetet fej- és tüdősérülésekkel megúszó, a vártnál gyorsabban gyógyuló Martin Farkas a gép farokrészében tartózkodott a becsapódáskor. A helyiek szerint szerencséjét egy négylevelű lóherének köszönhette.