Akik az utolsó körben vesztettek

2005.05.30. 15:40
A vasárnap a Nürburgringen szerencstélenül járt Kimi Raikkönen előtt már világbajnokok is veszítettek el Forma-1-es futamot az utolsó körben külső körülmény, saját hibájuk vagy főnökeik utasítása miatt. Mika Hakkinen, Damon Hill és Nigel Mansell is tudja, milyen méterekkel a cél előtt, az élről kiesni, de a csúcs az 1982-es Monacói Nagydíj.
A vasárnapi Európa Nagydíjon Kimi Raikkönen az utolsó kör kezdetén még vezetett, ám a következő kanyarban jobb első kereke leszakadt, a McLaren-Mercedes a kavicságyba sodródott, így Fernando Alonso ölébe hullott a győzelem. A Forma-1-ben ritka, hogy valaki az utolsó körben veszítsen el futamot, de a sorozat ötvenöt éves történetében megesett ez néhányszor, még a legnagyobb sztárokkal is.

Hakkinennel a motorja bánt el


Tekintse meg képeinket!
Volt, aki műszaki hiba, vagy csapata figyelmetlensége miatt hullott ki vezető pozícióból kilométerekkel a cél előtt, de az is előfordult, hogy saját butasága, főnökei kérése, illetve önszántából engedett át biztos győzelmet.

Raikkönen drámai búcsúja előtt legutoljára épp honfitársa, a szintén McLaren-pilóta Mika Hakkinen kezéből csúszott ki alig egy fordulóval a vége előtt a győzelem. A 2001-es Spanyol Nagydíjon a McLaren-Mercedes nagy előnnyel haladt Michael Schumacher Ferrarija előtt, de az utolsó kör egyharmadánál elfüstölt a motorja. Hakkinen a pálya mellett parkolt le, Schumacher bekocogott és nyert.

Hillel a váltója szúrt ki

A Ferrari nevetségessé tette az F-1-et
Komolytalan, sőt, nevetséges volt napjaink Ferrari-párosa, a Michael Schumacher-Rubens Barrichello duó 2002-es ausztriai és egyesült államokbeli akciója. Az Osztrák Nagydíjat a brazil szinte végig vezette, de alig száz méterrel a cél előtt lelassított, és átadta Schumachernek a győzelmet. A német ugyan óriási előnnyel vezette a pontversenyt, de a csapatvezetők jobbnak látták, ha mégis ő nyer. A közönség kifütyülte Schumachert, annak ellenére, hogy átengedte a dobogó tetejét társának. Az FIA (Nemzetközi Autós Szövetség) egymillió dollárra büntette a Ferrarit.
Néhány hónap múlva fordítva játszódott le ugyanez. Amerikában Schumacher vezetett, de a célegyenesben lelassított, és maga mellé engedte Barrichellót. Fej-fej mellett, lépésben haladtak át a célvonalon, és csak a célfotóból derült ki, hogy a brazil haladt át előbb, 11 ezreddel.
A legtöbben úgy gondolták az időközben ötödször is világbajnokká lett Schumacher így akarta meghálálni a korábbi gesztust, ám nyilatkozata mindenkit meghökkentett. "Holtversenyt szerettem volna", állította.

A kétszeres finn világbajnokhoz hasonló balszerencséje volt az 1996-os világelső Damon Hillnek a '97-es Magyar Nagydíjon. Fantasztikus futam után, amelyen a fél mezőnyt megelőzte, az angol három körrel a vége előtt fél percnél is többel vezetett. Csakhogy autója váratlanul lelassult - mint később kiderült, a váltó harmadik fokozatban maradt - és Villeneuve az utolsó körben utolérte, majd meg is előzte. A kanadai megnyerte a versenyt.

Az Arrowszal induló Hill győzelme az év, de lehet hogy az egész évtized legnagyobb szenzációja lett volna, mivel csapata sem előtte, sem utána nem tudott F1-es versenyt nyerni. A balszerencse viszont ekkor is közbeszólt, bár a leintés után azt beszélték, Hill csak volt csapattársának és barátjának, a vb-címért Michael Schumacherrel harcoló Villeneuve-nek engedte át szándékosan a sikert. Ez sosem bizonyosodott be, Hill végül a második helyet megtartotta, az év végén a williamses meg épp négy ponttal lett világbajnok Hill régi riválisa, Michael Schumacher előtt.

Mansell csak magát okolhatta

A Forma-1 történetének legbutább manőverét Nigel Mansell követte el 1991-ben. A kanadai futam utolsó körében utcahosszal vezetett, és már a közönségnek integetett, amikor a hajtűkanyarban olyannyira lelassított, hogy leállt a Williams-Renault motorja. A kocsi ugyan még gurult, de mivel a váltó üresben maradt, az angol 'oroszlán' nem tudta újraindítani. A nagydíjat a veterán Piquet, Mansell egykori nagy ellenfele nyerte egy Benetton-Forddal.

Patrese azt sem tudta, hogy nyert


Klikk a képre!
Szakértők, újíságírók és szurkolók is az F1 legdrámaibb versenyének tartják az 1982-es Monacói Nagydíjat. Három körrel a vége előtt Alain Prost egy Renault volánja mögött még biztosan, hat másodperccel vezetett, ám a hirtelen lezúduló csapadék miatt az alagút után kicsúszott és összetörte a kocsiját.

Az élre Riccardo Patrese került, ám ő az utolsó előtti körben hibázott, megcsúszott, a Casino tér után a szalagkorlátnak ütközött, és lefulladt az autója. A végső fordulót Didier Pironi kedte az élen, de az alagútban megállt, mert beázott kocsijának elektronikus rendszere. A közönség ekkor Andrea De Cesarist várta a célba elsőként, ám neki kifogyott a benzinje.

Időközben Patresének a monacói lejtőkön sikerült újraindítania az autóját, és megnyerte a versenyt. Mint elmondta, azt hitte, második lett, csak a kiszállás után közölték vele, hogy győzött.

Brabham a legutólsó kanyarban hibázott

Talán még ennél is drámaibban alakult az 1970-es hercegségbeli futam, amikor az utolsó körökben Jochen Rindt üldözte Jack Brabhamet. Az osztrák pilóta ellenfele mögött centikre autózott, de az ausztrál sokáig viselte a nyomást, egészen az utolsó, Rascasse-kanyarig: elfékezte magát, és a szalmabálákba futott. Rindt megnyerte a nagydíjat, a peches Brabham újraindult, és második lett.

Egy befejezetlen Ferrari-párharc
A "lezsírozott" győzelmek mellett egy másik kategóriát is alkotott a Forma-1 történetében a Ferrari, amelynek pilótái az utóbbi huszonöt évben többször is szembe kerültek egymással az utolsó körben. Az 1982-es San Marinó-i Nagydíjon Gilles Villeneuve biztosan vezetett csapattársa, Didier Pironi előtt fordulókkal a leintés előtt. A kanadai biztos volt a sikerében, ugyanis a rajt előtt megbeszélték, nem harcolnak az első helyért, aki elöl van, nyer. Pironi viszont váratlanul megelőzte Villeneuve-öt, akinek az utolsó előtti körben sikerült visszaelőznie. Az utolsó fordulót még ő kezdte előrébb, de a Tosa-kanyarban Pironi újra elment mellette, és meg is nyerte a nagydíjat. Villeneuve tajtékzott a leintés után, és kijelentette, sosem beszél többet Pironival.
A francia pilóta nem mutatott megbánást, de két héttel később furdalhatta a lelkiismeret, ugyanis Belgiumban, a zolderi futam időmérőjén Villeneuve balesetet szenvedett, és meghalt: már csak percek voltak hátra az edzésből, de Pironi egy tizeddel jobb idővel épp előtte, a hatodik helyen állt. Talán sorsszerű, hogy Pironi három hónappal később a Német Nagydíjon olyan súlyosan megsérült, hogy be kellett fejezni autóversenyzői pályafutását. Öt évvel később pedig motorcsónak verseny közben ő is életét vesztette.