Monteiro hiánya, plusz 80 kiló és riogató tájfun

Amióta Hondával versenyzem, Japánban mindig felálltam a dobogóra, kétszer a futamgyőzelem is összejött, így a Hungaroring mellett itt nyertem a legtöbbször a WTCC-ben. Ráadásul három különböző pályán jöttek össze az eredmények. Versenyeztünk a szuzukai rövidített (pole pozíció és futamgyőzelem) és teljes körön (dobogó), plusz Motegiben (pole pozíció és futamgyőzelem). Tehát Japánban pályáktól függetlenül sikerült eddig jól szerepelnem, így vasárnap reggel is azzal a céllal keltem útra, hogy ez a sorozat idén is folytatódjon.

Most már hagyományosan korábban utazom el a japán versenyhétvégére, mint bármely más helyszínre a szezonban, hiszen a Honda hazai szereplését csapaton belül felfokozott készülődés előzi meg. A mostani program is sűrű: hétfőn reggel érkeztem meg Tokióba egy helsinki átszállással, és egész nap a Honda központjában volt jelenésem. Kedden és szerdán pedig a szakurai Honda R&D fejlesztőközpontban való szimulátorozás tölti ki az időm jelentős részét. Itt minden körülmény adva van ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban felkészüljünk az előttünk álló feladatokra.

Tájfun írja át a hétvége időtervét

Kalandokban nincsen hiány, mivel a térségben a négyes erősségű Lan tájfun pusztít, ami miatt késnek az autókat szállító konténerek. Emiatt csúszik az egész program, és az időmérő vasárnapra tolódik a futamok elé. Az időjárást befolyásolni nem tudom, úgyhogy ezzel nem is foglalkozom; akkor kell a pályán bizonyítani, amikor mondják, a változás egyébként is mindenkit ugyanúgy érint.

Vannak viszont olyan körülmények, amelyek kifejezetten kedvezőtlenek nekünk. A legfájóbb, hogy Tiago Monteiro Kína után Japánban sem állhat rajthoz a barcelonai tesztbalesete következményeként, bár mindannyian abban bíztunk, hogy visszatérhet a pályára. Többször beszéltem vele telefonon az elmúlt napokban is, és a rossz hír ellenére azt jó volt hallani a hangján, hogy lelkileg már túl van a sokkhatáson, hogy nem versenyezhet. Érzelmileg feldolgozta a nehéz helyzetet, és sokkal pozitívabb, mint Kína előtt volt, újra képes az élet napos oldaláról szemlélni a dolgokat, ami mindig is jellemezte őt. Nagyon várom vissza őt közénk!

Nem csapattársi segítségre alapozom a vb-címet

Tovább bonyolította Tiago pótlását, hogy a Kínában a helyére beugró Gabriele Tarquini ezúttal nem volt elérhető, mert a Hyundai-jal a TCR Europe-ban van kötelezettsége a hétvégén. Ha a legjobb opció Monteiro visszatérése lett volna, akkor a második legjobb egyértelműen Tarquini, aki ismeri az autót, a csapatot, nem mellesleg világbajnok. Több lehetőség felvetődött a helyettesítésre, végül az a megoldás született, hogy az eddig Chevrolet-val versenyző Esteban Guerrieri pótolja majd Japánban Tiagót. 

Guerrieri folyamatosan bizonyítja, hogy a legjobb pilóták közé tartozik a mezőnyben, már két futamgyőzelme van a szezonban, és ugyanabban az autóban egyértelműen jobb volt Tom Coronelnél, aki erős referenciának számít. Ismeri a bajnokságot, az ellenfeleket és a TC1-es autók viselkedését is, ezért szerintem a lehető legideálisabb választás volt ebben a helyzetben.

Nemcsak a gyártók értékelése miatt fontos, hogy ki vezeti a harmadik Hondát, hanem személy szerint nekem is. Nem arra alapozom a világbajnoki címemet, hogy valaki támogat a pályán, hiszek abban, hogy képes vagyok önerőből megszerezni az első helyet, de adódhat olyan szituáció egy versenyen, amikor jól jön egy tapasztalt csapattárs önzetlen segítsége egy-két plusz pontért, ahogyan azt Kínában Tarquinitől is megkaptam. Bízom benne, hogy ebben az új felállásban is hasonlóan hatékonyak tudunk lenni, mint legutóbb.

Ezúttal a fordított rajtrács is vonzó lehet

A Monteiro hiányából adódó pilótakérdés mellett a legnagyobb kihívás, hogy ismét a Honda kapta a maximális, 80 kilós büntetősúlyt. Emiatt ugyanolyan küzdelmes hétvégére számítok, mint Kína előtt, ahol az eső végül rengeteget segített nekünk abban, hogy a komoly pluszkilók ellenére is versenyképesek maradjunk. Japánban viszont nem biztos, hogy megint ilyen szerencsénk lesz az időjárással. Tavaly ugyanannyi súllyal mentünk Motegiben, mint a Citroën, és körönként kb. egy másodpercet kaptunk a francia márkától. Bár így is nyertem, nem szabad elfelejteni, hogy az a fordított rajtrácsos futamon jött össze, tehát erőből messze voltunk az elejétől. Ha az időmérőn a Q3-ba jutást elérhetetlennek látjuk, el tudom képzelni, hogy 2016-hoz hasonlóan ezúttal is a fordított rajtrácsos jó rajthelyre taktikázzunk.

Rob Huff és a Citroën lesz a nagy ellenfél

Motegi nagyon érzékeny a pluszsúlyokra, mert sok kemény fékezést és kigyorsítást követel meg egy körön. Tavaly is problémát okozott, hogy emiatt a fékek hajlamosak voltak túlhevülni, és minél nehezebb az autó, ez annál nagyobb gondot okozhat. Észnél kell lennünk, okos, taktikus versenyzésre lesz szükség. Másrészt a pluszsúlyoknál azt is látni kell, hogy a Citroën mindössze 40 kilót kapott, az eddigi legkevesebbet a WTCC-s története alatt. Arra számítok, hogy ők fogják uralni a mezőnyt, és ha semmi rendkívüli nem történik, akkor ezen a hétvégén Rob Huff utolérhetetlen lehet.

Úgy gondolom, még korai a bajnoki cím miatt kitüntetett figyelmet fordítani a mindössze két ponttal előttem álló Thed Björkre, mert még Japán után is rengeteg pontot lehet szerezni, és a büntetősúlyokban is bekövetkezhet változás. Ettől függetlenül kis cél lehet már Motegiben is az, hogy mindkét futamon Björk előtt végezzek, és ha egymás közelében leszünk a pályán, próbálok törekedni majd erre. Ugyanakkor ha ez nem jön össze, akkor sem lesz dráma. A legfőbb cél, hogy saját magamra figyelve minél több pontot gyűjtsek – adott esetben a fordított rajtrácsra játszva is.