A család, amelyiknek 111 éve ugyanaz a lakcíme

Szűk, macskaköves, kacskaringós utcák, görbe háztetők, dézsás leander és büdöske a párszoba-konyhás lakások udvarán. Nem Óbuda és nem a Tabán, Újlakon járunk. A hangulat hasonló, csak éppen ennek a városrésznek hiányzott a maga Krúdyja. A nemrégiben a Fortepanhoz került Hanser-hagyaték szerint egykor Újlak is versenyben volt a „leghangulatosabb budai városrész” címért. A fotók 111 éve a család tulajdonában álló Daru utcai telek és szomszédságának változásain keresztül mutatják be az egykori Újlakot.

A lakcímük 111 éve változatlan

Idősebb Hanser József könyvkötőmester és felesége, Jozefin 1906-ban Diera Jakab kőművesmestertől vette meg a Daru utca 10. számú kis parasztházat, amely a Budapesti Czim- és Lakásjegyzék évfolyamait lapozgatva már az 1880-as években is állt. A dédunoka, Hanser Mária azt mondja, két-három szoba lehetett benne, és udvari vécé, falikút, dézsás leander tette hasonlatossá a környék kis házikóihoz (amelyekből még ma is áll néhány a Daru utcában).

A könyvkötőmester1842-ben született Altkirchben (ma Franciaország) és valamikor az 1860-as években kelt útra egyik testvérével, aki végül aranyművesként telepedett le Kassán. A családi hagyomány szerint egy tűzvész miatt hagyták el Elzász-Lothariniát, de a dédunoka szerint a kisebbségi létet akarták hátrahagyni és csábította őket a kiegyezéskori Magyarország sok lehetősége. A korabeli hirdetésekből úgy tűnik, Hanser József 1867-ben alapított könyvkötő műhelyével több helyen megfordult a dualizmus kori Pesten, például a korszak népszerű és előkelő plázájában, a Ferenciek Bazárában. Megrendelői közé tartozott a Magyar Kir. Állami számvevőszék, az országgyűlés képviselőháza és a Kúria. Jellegzetes, szakállas alakja több fotón is feltűnik a hagyatékban.

József és Jozefin gyermekei már Budapesten születtek, Károly, József, Jenő és két lány. Ifjabb Hanser József, Mária nagyapja 1922 és 1928 között építette a hátsó házat.  Az 1880-ban született fiúból négy nyelven beszélő mérnök lett, a Felten és Guilleaume Kábel-, Sodrony- és Sodronykötélgyár Rt. egyik cégvezetője. Sokat utazott, a kábelek lefektetését külföldön is személyesen felügyelte – erről tanúskodnak a Fortepannak adományozott fotók. Mária apja, a harmadik generáció még a régi, 1998-ban lebontott parasztházban született.

A második világháború alatt az épületeket kisebb sérülések érték. Az államosítást sem kerülték el, az „újépület” alsó szintjét és az öreg parasztházat társbérlőknek utalták ki. A rendszerváltás környékén Ágota, Mária húga járta ki, hogy minden ingatlan visszakerüljön a Hanser családhoz. Ma a két Hanser-lány és az ötödik generáció lakik itt.

 

Újlak: kecskepásztorok vs. barnalábúak

Újlak eredetileg a III. kerülethez tartozott, a Szépvölgyi út 1950 óta osztja fel a II. és a III. kerület között. A középkorban Szentjakabfalva néven szerepelt, Buda és Óbuda között félúton fontos közlekedési csomópont és vásárhely volt. Ami akkoriban az előnye volt, a török időkben halálos ítélete lett: kulcsfontosságú stratégiai helyzete miatt csatatérré vált és teljesen elnéptelenedett. A lakatlan rommezőt Buda felszabadítása után bajor és württembergi telepesek alapították újra Neustift néven, ennek magyar fordítása az Újlak elnevezés.

Főleg német szót lehetett hallani errefelé még az 1890-es években is, volt dolga „a főváros megmagyarosítására törekvő Magyar Egyesületnek”, amely Óbuda és a Tabán mellett itt indított magyar nyelvű tanfolyamokat. Az 1880-as években a Czimjegyzék szerint a Daru utcát elsősorban német származásúak lakták (Bürger, Kitzinger, Beutl, Reich), bár a jövendő Hanser-ház a szláv származású Jahoda családé volt.

Újlak tele volt szőlőkertekkel, boruk versenyre kelt az óbudaiakéval. Az újlaki vendéglők és bormérések főleg búcsú idején voltak tele, a szentbeszéd és a zenés mise után. Az óbudai Braunhaxlerek, vagyis barnalábúak nem voltak szívesen látott vendégek, akik a kecskepásztorság vádjával illetett, az elmaradottság és a reménytelenség levegőjét szívó újlakiak szerint egyetlen dologra voltak képesek: térdig felgyűrt gatyában szőlőt kapálni.

A Duna újlaki partjánál vízimalmok, gőzmalmok sorakoztak egykor , de a folyó nem mindig volt barátja Újlaknak: a szabályozásig a környékbeli szőlők, kertek, udvarok és házak rendszeresen árvízveszélynek voltak kitéve. Az újlakiaknak ilyenkor a templom melletti iskolaépület nyújtott menedéket. A környék meghatározó gyára volt a híres Melocco-cementgyár, kéménye az egyik fotón is látszik.

A sokgenerációs Daru utcai, Hanser Mária azt meséli, Újlak rengeteget változott az idők során. Régen kisvárosi hangulat lengte be a macskaköves utcákat, szomszédoltak, bicikliztek, játszottak az utcán és a lebontott régi házak után maradt grundokon. Télen a Lelkész utca volt a szánkópálya, a „kishalál” és a „nagyhalál” a pálya síkosságától függően.

A környék mára nagyon beépült és megváltozott a lakóközösség, a középréteg eltűnőben. A régiek, akik maradtak, Facebook-csoportban osztják meg egymással a közös múlt emlékeit. Az „őslakos” családok közül is a Hanser lehet a legrégebbi, hiszen náluk a „hol laksz?” kérdésre öt generáció óta ugyanaz a válasz: a Daru utca 10-ben.

Érdekelnek a pesti házak titkai? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!