Az Index olvasói jó úton haladnak a környezettudatosság terén

A szénlábnyom-kalkulátorunk alapjául szolgáló kérdőívet - amelynek adatait aktuális hazai és nemzetközi tudományos kutatásokból vettük – közel 38 ezren töltötték ki teljes egészében.

Ha esetleg lemaradt volna, itt ön is ki tudja számolni ökológiai lábnyoma méretét:

A résztvevők 52 százaléka budapesti, 10 százalékuk Pest megyében él, a többi megye közül a legtöbben Győr-Moson-Sopron (4,3 százalék) Csongrád és Hajdú-Bihar megyéből (mindkét megyében 3,2 százalék) adtak választ a környezettudatossággal kapcsolatos gyakorlati kérdésekre.

Spórolunk a vízzel, de nem eléggé

A bolygónk felszínét 70 százalékban víz borítja. Ennek csupán 1 százaléka olyan édesvíz, amihez könnyen hozzáférhetünk, mégsem óvjuk az édesvízkészleteket. Az egyre gyakoribb aszály, a vizek szennyezése, az élelmiszer- és a ruhaipar hatalmas vízigénye miatt a tiszta víz már kincset ér. Bár Magyarországon egyelőre még nincs vízhiány, az egyre szárazabb és forróbb nyarak negatív hatásai már érezhetők a mezőgazdaságban. A kérdőívet kitöltő Index-olvasók az eredmények alapján tisztában vannak azzal, hogy mi a tét, és odafigyelnek a vízhasználatra.

Csaknem minden második válaszadó beéri napi egy, 3-6 perces tusolással (vagy fél fürdőkádnyi vízzel), minden ötödik csak 1-2 percet tölt a zuhany alatt, 14 százalékuk pedig azt jelölte meg, hogy ezt csak heti 3-4 alkalommal teszi meg. 13 százalékuk 10 percig is folyatja magára a vizet, 3 százalék pedig naponta többször is zuhanyozik. (A maradék 3 százalék azt állítja, hogy egyáltalán nem fürdik, de ezt valószínűleg nem mindegyikük gondolta komolyan.)

Fogmosás közben a válaszadók 88 százaléka zárja el a vizet, 84 százalék víztakarékos vécétartályt használ, de csak a nyilatkozók fele vásárolt víztakarékos csapokat és zuhanyfejet.

Nem bírunk lemondani a húsról

Szeretjük a hagyományos étrendet, nehezen mondanánk le a húsról, és nem igazán figyelünk arra, hogy honnan érkezik az élelmiszer, amit megeszünk. Pedig ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a húsfogyasztás milyen hatalmas terhet jelent a környezetünknek, az állatok takarmányozása miatt hatalmas erdőterületek tűnnek el, és óriási mennyiségű vízre van szükség az állattartáshoz. 1 kilogramm marhahús „ára” például 15 400 liter víz.

Az állati eredetű termékek iránt jóval nagyobb az igény, mint amennyit a bolygónk elbír. Az EAT Lancet orvosi szaklap már 2019-ben kidolgozott egy fenntartható étrendet, amelyben grammra pontosan meghatározta, mennyi vörös húst, halat, gabonát, hüvelyest, stb. kellene naponta magunkhoz vennünk ahhoz, hogy 2050-ben is mindenkinek jusson étel, amikor 10 milliárd ember lesz a Földön. Mindez fejenként maximum hetente összesen 300 gramm hús elfogyasztását jelenti.

Ehhez képest Magyarországon egy ember évente átlagosan kb. 66 kg húst eszik meg, ez napi szinten átlagosan kb. 180 grammot tesz ki. A felmérésben résztvevők csaknem harmada naponta többször is eszik húst, ötöde naponta egyszer, 41 százalékuk pedig hetente néhány nap. A válaszadók 3,6 százaléka vallotta azt, hogy vegetáriánus, és 3 százaléka azt, hogy vegán.

Még nem meghatározó, hogy az élelmiszer helyi legyen

Az élelmiszerek szállítása és csomagolása szintén hozzájárul a karbonlábnyom növekedéséhez, ráadásul sok esetben különféle vegyületekkel kezelik a gyümölcsöket és a zöldségeket, hogy bírják a hosszú utat. Ennek ellenére a kérdőívet kitöltőknek csak 15 százaléka jelölte be a skálán azt, hogy az általa fogyasztott élelmiszer több mint 80 százalékát termelték helyben (200 kilométeren belül). A válaszok alapján átlagosan 31 százalékban fogyasztunk helyi élelmiszereket, 38 százalékban feldolgozott élelmiszereket eszünk, és nem állunk jól a csomagolás tekintetében sem: a résztvevők több mint negyede a termékek legalább 80 százalékát csomagolva veszi meg, és mindössze 8 százalék az, aki 20 százalék alatt tartja a becsomagolt termékek vásárlását.

A FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) adatai szerint évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe, és ezzel kárba veszik az ételek előállításához, megtermeléséhez és szállításához szükséges összes erőforrás is. Felmérésünk eredményei alapján a megkérdezetteknek csak kicsit több, mint harmada komposztálja a zöldségek és gyümölcsök arra alkalmas részeit, és 60 százalékuk dob ki valamennyi ételt - ebből 4 százalékuk a megvásárolt élelmiszer harmadát.

Sok az olyan autó, amiben egy ember utazik

Sokat javít vagy ront a karbonlábnyomunkon az is, hogy miért, mennyit és mivel utazunk.
A válaszadók 22%-a jellemzően tömegközlekedéssel, fele pedig autóval jár be a munkahelyére vagy az iskolába. Az autózók negyede legalább másodmagával, háromnegyed része viszont -inkább egyedül ingázik. Igaz, ugyanilyen sokan jelölték be azt is, hogy főként gyalog vagy biciklivel, vagy hogy egyáltalán nem is mennek be dolgozni – de mind ehhez, mind az egyedül autózáshoz valószínűleg a járványhelyzet és a home office is nagyban hozzájárul.

Az autóval közlekedők közül 10 százalék több mint egy órát tölt naponta a kocsiban, minden negyedik résztvevő pedig fél-egy órát. A legtöbben (50 százalék) átlagos méretű autóval járnak, 11 százalék robog SUV-val vagy más nagyobb járművel napi szinten, 17 százaléknak pedig nincs autója. A járművek közel 60 százaléka átlagosan 5-8 litert fogyaszt 100 kilométeren vagy alacsony károsanyag-kibocsátású hibrid, esetleg károsanyag-kibocsátás nélkül elektromos hajtásláncú autó, 15 százaléka pedig túllépi a 8 literes fogyasztást. Elgondolkodtató adat, hogy a válaszadók 7 százalékának több autója is van.

A karbonlábnyomunkat a repülős utazások óriásira növelik. Hiába hagyjuk otthon az autót, eszünk kevés húst, veszünk használt ruhákat, elég egy repülős út, és máris sokat rontunk az értékeinken. A válaszadók negyede egy évben átlagosan egy-két alkalommal ül repülőre, 7 százalékuk több, mint kétszer, kétharmaduk pedig egyszer sem.

A háztartások nem fenntarthatók

A magyar háztartások jelentős része energiapazarló módon működik, többségében korszerűtlen lakóépületeink vannak, és a háztartási gépek közül sem mindenki választ energiatakarékosat. A kitöltők fele nem él nagy ingatlanokban, több mint 50 százalékuknál egy főre egy, vagy annál kevesebb szoba jut, 36 százalékuknál van egy embernek egy vagy két szobája. Második otthona, nyaralója, ami az év nagy részében üres, a megkérdezettek 13 százalékának van, 6 százalékuk pedig másokkal közösen használ ilyet.

Ahogy az ábrán is látható, a tesztet kitöltők kevesebb mint 8 százaléka fűt megújuló energiával. Az összes válaszadó harmada 22 foknál magasabb hőmérsékletűre fűti fel az ingatlanát a hideg hónapokban.

Rendszeresen csak 9,5 százalék használ klímát az otthona hűtésére.

A háztartási gépek területén már jobb a helyzet: 90 százalék energiatakarékos mosógéppel rendelkezik, és ügyel arra, hogy teletöltse, 80 százalék energiahatékony hűtőt vásárolt, ugyanakkor 38 százalék több hűtőszekrénnyel, vagy plusz egy fagyasztóládával is rendelkezik. A ruhákat a kitöltők 70 százaléka a hagyományos módon szárítja, és egyáltalán nem használ szárítógépet.

A felmérés legtöbb résztvevőjénél az is alap, hogy a villanyt le kell kapcsolni, ha elhagyják a helyiséget (80 százaléknál), az energiatakarékos izzók aránya pedig a 100-hoz közelít a kitöltők 60 százalékánál.

A többség nem vásárol és gyűjtöget túl sokat

A Föld ökoszisztémáját a ruhaipar és a túlzásba vitt fogyasztás is veszélybe sodorta. Egyetlen pamutpóló előállításához 2700 liter vízre van szükség, és akkor még nem beszéltünk a szállítás, csomagolás költségeiről. A válaszadók harmada vallotta azt, hogy minden negyedik ruhadarabja másodkézből való, vagy kézzel készült, a résztvevők fele viszont 1-2 évente újonnan vásárolt darabokkal tölti fel a gardróbját. A cipővásárlás területén már jóval visszafogottabbak az olvasók: közülük minden második évente maximum egy új pár cipőt vesz, és csak 7 százalékuk vásárol 4 párnál többet egy évben. A többség inkább újra felhasználja, illetve megjavíttatja a tárgyakat, minthogy újakat vegyen, kerüli az eldobható dolgokat, újratölthető elemre viszont csak minden második válaszadó ruházott be.

A különféle hobbikhoz szükséges felszereléssel (sátor, síléc, túrafelszerelés stb.) kapcsolatban csak 7,5 százalék jelölte meg azt, hogy sokat birtokol ezekből, a legtöbben a „nagyon kevés” választ adták.

Amivel azonban nem tudunk betelni, azok az elektromos eszközök és különféle kütyük. Ezeknek nem a fogyasztása, hanem az előállítása nem fenntartható, a szükséges anyagok bányászata és az eszközök összeszerelése pedig sok helyen elfogadhatatlan körülmények között történik. A háztartások harmadában 10-20 db hangszóró, laptop, Xbox, stb. található, 9 százalék pedig 20-nál is több kütyüt használ otthon.

A szelektív hulladékgyűjtés még mindig nem bevett szokás a háztartások egy részénél, 55 százalék hajlandó erre, jó hír viszont, hogy a felelegessé vált ruhákat a kitöltők 70 százaléka nem a kukába teszi, hanem segélyszervezeteknek adományozza.

A kisállatok tartása is jelentősen növeli a karbonlábnyomunkat

A kérdőív kitöltőinek 27 százalékának van macskája vagy kistestű kutyája, 12 százalékának nagyobb kutyája, 21 százalékának pedig teknőse, hala, hörcsöge, vagy más kisebb állata. Amíg mi le tudunk mondani a húsról, vagy legalábbis csökkenthetjük a húsfogyasztást, a kutyáktól és a macskáktól ezt természetesen nem várható el. Az állataink által elfogyasztott húskészítmények és a tápszerek előállításának karbonlábnyomát növeli a csomagolás, és akkor még nem is vettük számításba, a játékok, cicabútorok, gyógyszerek, ürülékgyűjtő, nem lebomló nejlonzacskók lábnyomát.

A kitöltők környezettudatosabbak, mint a hazai átlag

A kérdőívek összesítéséből kiderül, hogy a kitöltők átlagos egyéni karbonlábnyoma kerekítve 4,95, ami azt jelenti, hogy évente ennyi tonna szén-dioxiddal terhelik a környezetüket. A magyarországi átlag egyébként 5,73 tonna volt 2014-ben, ugyanez Németországban 10,5 tonna CO2e/fő, az USA-ban pedig 20 tonna CO2e/fő körül alakul.

Bár nagyon sokan kitöltötték a kérdőívet, a résztvevők között magas a fővárosiak és Pest megyében élők aránya, így az eredmények nem tekinthetők reprezentatívnak az ország egész területére nézve. A budapestiek közül valószínűleg többen használnak tömegközlekedési eszközöket, mint a falvakban élők, ugyanakkor utóbbiak valószínűleg gyakrabban jutnak helyi, szezonális élelmiszerekhez. A válaszokból az is kiderült, hogy a rendelkezésre álló vízkészlettel igyekeznek takarékosan bánni az emberek és izzókból is szinte mindenki az energiatakarékost részesíti előnyben, hiszen 48,5% mondta azt, hogy az összes égője ilyen. Az élelmiszerek közül viszont még nagyon nagy arányban vásárolnak csomagolt verziót – itt több mint az adatok felében 50% feletti értéket találtunk -, azaz itt még tudunk fejlődni.

Összességében elmondható, hogy olvasóink jó úton járnak, de még több környezettudatos egyéni döntésre van szükség ahhoz, hogy mérsékeljük a klímaváltozás káros hatásait.

Ha felkeltette az érdeklődését a téma, és szeretne még többet tudni arról, hogyan csökkenthetné hatékonyan az ökológiai lábnyomát, olvassa el korábbi cikkünket is, amelyben számos, a hétköznapi életben is könnyen alkalmazható tippet és trükköt mutatunk be!

(Borítókép: Bingqi Huang/Unsplalsh)

BRAND & CONTENT