Ennyit emberölésért szoktak adni

A Zuschlag-per szerdai elsőfokú ítéletének kihirdetésekor némi zavart okozott, hogy a tanácsvezető bíró a bűnösnek talált vádlottak cselekményeinél nem említette azt a körülményt, hogy tetteiket bűnszervezetben követték el. Ezt Fodor Endre csak délután, a jogi indoklás ismertetésekor említette, a Zuschlag-csoportot fehérgalléros bűnszervezetnek nevezve.

Kínos időzítés, értelmetlen külsőségek

Hack Péter büntetőjogász az ítéletet összességében szakmailag korrektnek, ám az elsőrendű vádlott esetében némileg túlzottnak tartja. Mint mondta, ekkora letöltendő börtönbüntetést a hazai bíróságok általában emberölésért szoktak kiszabni. (A bűnszervezetben elkövetett cselekményekért kiszabható büntetési tétel 15 év, így az elsőfokú ítélet Zuschlag János esetében egy évvel a középérték fölé van belőve.)

Hack szerint a büntetés súlyossága önmagában nem szúrna szemet, ha az eljárás gyorsan, és teátrális külsőségek nélkül zajlott volna le. Emlékeztetett arra, hogy az 50-60 milliárd dolláros befektetési csalás miatt 150 év börtönre ítélt amerikai Bernard Madoff ítéletére fél évet kellett várni, míg a Zuschlagék elleni büntetőeljárás közel három évet vett igénybe.

Kérdéseket vet fel, ha egy olyan ügyben, ami a közérdeklődés és a politika érdeklődésének a fókuszában áll, az ítélet tíz nappal az országgyűlési választások előtt születik meg. Az igazságszolgáltatás nem sokat tett azért, hogy az eljárással kapcsolatos politikai értelmezéseket csökkentse – mondta Hack Péter.

Hasonlóan indokolatlannak nevezte, hogy a vádlottakat mindvégig bilincsben vezették a tárgyalásokra. Erre szerinte az olyan, a Zuschlagékhoz hasonló esetekben, amikor a szökéstől, erőszakoskodástól nem kell tartani, semmi szükség. A vádlottakat megszégyenítő, a bűnösségüket már az ítélet előtt a tévénézőkbe plántáló eljárás a világ civilizált országaiban ismeretlen – fogalmazott Hack, egyben felidézve, hogy többek közt Szabadi Béla, Hunvald György és Szalainé Szilágyi Eleonóra esetében ugyanígy járt el az igazságszolgáltatás.

Visszájára sülhet el a példastatuálás

Némileg eltúlzottnak tartja az ítéletet Fleck Zoltán jogszociológus is, ami az ilyen, intellektuális bűncselekmények esetében – a nagy részben megtérült kárra is tekintettel – túl súlyosnak tűnik. Flecket kicsit zavarja, hogy nem került még bíróság elé ilyen, a politikai korrupcióval és kampányfinanszírozással összefüggő ügy, ezért akit először elkaptak, arra a jelek szerint példastatuáló jelleggel szabtak ki büntetést.

A jogszociológus szerint az ilyen esetekben megkérdőjeleződik a tettarányosság elve. Ha a bíró az ítélettel azt akarja közölni, hogy az igazságszolgáltatás keményen fellép a jelenség ellen, most az az ember bűnhődik aránytalanul súlyosan, akit először kapnak el. Az ítélet társadalomra gyakorolt hatása visszás is lehet – véli Fleck, ugyanis a közvélemény tájékozottabb része pontosan tudja, hogy a Zuschlagékénál jóval súlyosabb és nagyobb összegű cselekmények maradnak feltáratlanul és megtorlatlanul.

Így sokan érezhetik, hogy az ítélet nem tölti be a szükséges elrettentő funkciót. Zuschlagék ugyanis a cselekményük súlya ellenére sem tekinthetők alvilági maffiózóknak, ezért a 8 és fél év letöltendő börtönbüntetés eltúlzottnak hat. "Nem akarom bagatellizálni a tettüket, de egy sokkal enyhébb büntetés is kifejezte volna a közösség elitélését" – fogalmazott Fleck Zoltán.

Az igazságszolgáltatás működését kutató Fleck szerint már a Zuschlagra 12 év fegyházbüntetést kérő vád is kifejezte, hogy az ügyészségen nagy volt a nyomás. A jóindulatú interpretáció szerint a vádhatóság példát akart statuálni, ez azonban kicsit mindig rombolja a jogrendszer koherenciáját, ami azon az elven alapul, hogy a cselekménnyel arányos és méltányos büntetést kell kiszabni.

Az ügyészség és a politika

Az eljárásnak ugyanakkor politikai eleme is van, amit nehéz megkerülni – mondta Fleck. Ez egy, a legmagasabb szintre elérő politikai ügy, és az ügyészség nem tud védekezni az ellen az olvasat ellen, hogy politikai logika is működtette az eljárást. Fleck szerint az ügyészség eljárásának megítélését rontja az is, hogy a szervezet személyzeti politikája "erőteljesen átláthatatlan", továbbá jogosan feltételezhető, hogy politikai megfontolások játszanak közre az ügyészek kiválasztásánál és az ügyek elosztásakor.

Az ügyészség tekintélyét rontják a különböző célú kiszivárogtatások is, például Kulcsár Attila kihallgatásának napvilágra kerülése, vagy az OKM esélyegyenlőségi igazgatója kihallgatási jegyzőkönyvének a sajtóhoz juttatása.