A választási kampány hivatalos kezdete óta most először ülésezett az angyalföldi (és újlipótvárosi és vizafogói és lőportárdűlői ésatöbbi ésatöbbi) kerületi önkormányzat képviselő-testülete. Harminchárom derék, daliás férfi és csodás asszony, akik életüket és vérüket tették fel a városrész(ek) működéséért. Harminchárman, és köztük ketten a kiválasztottak: Tóth József (MSZP, aki nem tudná, polgármester) és Spaller Endre (Fidesz és sokan mások, aki nem tudná, ellenzéki frakcióvezető), akik tavasszal életre-halálra is megvívnak egymással, mint két valódi vadnyugati hős, a parlamenti mandátumért.
Gondoltunk, a kampányolásra a kerületi politika színterét mindketten kihasználják - hogy nem vagyunk ezzel egyedül, azt az ország egyik, khm, legszórakoztatóbb politikai jelensége, Meggyes Tamás esztergomi polgármester vitabetiltó akciója is jelzi -, és a testületi ülés könnyed kampányparádé helyszínévé alakul át. Kicsit sajnáltuk is, hogy Szabadai Viktor már fővárosi, míg Csender Tamás csak közös képviselő, a kerületi kampány egyébként is kezd csúnyán elkétpártosodni.
A fideszes Spaller Endre most már hivatalosan is képviselőjelölt, már persze a szónak abban a kampánytechnikai értelmében, hogy az ő bemutatkozó szórólapja is megérkezett postaládánkba. Furcsán van hajtogatva, hogy letéphessük róla az önkéntességre jelentkező kis kártyát, de legalább vannak benne ígéretek, amiket eddig úgy hiányoltunk.
Van még nagyjából két hónapunk a parlamenti választások első fordulójáig, arra gondoltam, töltsük el valami hasznossal is az időt. Az angyalföldiek – és újlipótiak és vizafogóiak és lőportárdűlőiek és a többiek – láthatóan nem nemíroknemolvasok patópálok, hanem írnak, és olvasnak is. Nem adtam még össze az egyes bejegyzéseimhez írt kommentjeiket, de biztos, hogy ezer fölött járunk. Jó látni, hogy a szűkebb pátriámban élők igyekeznek kezükbe, sőt billentyűzetükbe ragadni lakóhelyük sorsát, mi leszünk a legwebkettesebb kerület, ha ez így megy tovább. De nekem ennyi nem elég.
Mesterházy Attilával egy szórólapon szerepelni – kemény hendikepp, ha engem kérdeznek. Nem csoda, hogy Tóth Józsefnek, a szocialisták XIII. kerületi képviselőjelöltjének a fotója nagyjából kétszer akkora, mint a miniszterelnök-jelöltnek hívott ifjú politikusé, és szövegből is nagyjából négyszer annyi jut neki a bemutatkozó szórólapon.
A Mintapolgár levelet kapott! Nem az elsőt, de az eddigieket inkább nem idézném, kommunisták és fasiszták bérence is voltam, és ó, istenem, bárcsak fele annyi helyről kapnék én pénzt egyetlen soromért, mint ahány bértollnokoskodással máris megvádoltak.
Ezek után üdítő kivétel volt, hogy most személyesen Spaller Endre jelentkezett. Ő a Fidesz képviselőjelöltje lesz a tavaszi választáson, most önkormányzati frakcióvezető. És emellett régóta komoly kritikusa Rusznák Imrének, a Budapesti Önkormányzati Parkolási (BÖP) Kft. vezetőjének, volt szocialista turisztikai szakpolitikusnak.
Hárompártivá vált az angyalföldi kampány: Spaller Krumpliosztó Endre és Tóth Nyugdíjkatasztrófa József után bejelentkezett a képviselői címért Csender Tamár, a Jobbik kerületi elnöke, 14 angyalföldi társasház közös képviselője is. "A nép nevében" indul a választáson, naná, hogyan másként is indulna, és radikális változást ígér, naná, mi mást is ígérne. Az első lakossági fórumot kedden tartották kerületi képviselőtársaival, az arról szóló tájékoztatást aznap délután kaptuk, így elmulasztottuk a történelmi eseményt.
Lenne itt már 14. havi nyugdíj, nullához közelítő adószint, szinte ingyen autópálya-használat, ingyengyógyszer, támogatás autóval munkába járóknak, családi adózás, olcsóbb áram, olcsóbb távhő, új Széchenyi-terv, új Budapest-terv, ingyentankönyv, diákhitel plusz, és persze már idén euróval fizetnénk. A Fidesz 2006-os választási ígéreteinek megvalósításából persze semmi nem lett, mert a Gyurcsány-kormány a helyén maradt, és jött az ország szégyenletes, borzasztó, népnyúzó tönkretétele, eladósítása. Mindezt persze nem egyedül tette az őszödi rétor, és az angyalföldi Fidesz, hála a Teremtőnek és a kampánynak, meg is találta, ki volt az ő cinkostársa, leghűbb, legszorgosabb fegyverhordozója.
Ugye nem szeretné, ha néhány hónap múlva havi 13 000 forinttal kevesebbet kapna, mint amennyi most jár Önnek? Pláne, ha Ön, drága Választópolgár, Ön egy éppen most nyugdíjba készülő derék munkásember – nagyjából ezzel a pénztárcához szóló üzenettel találkoztunk a hétvégi rutinszerű postaláda-takarításkor. Hát igen, a választás időpontja kihirdettetett, a kampány rövid lesz, de legalább gőzerővel menni fog. És ezzel az A/5-ös méretű, az MSZP országos központja által kiadott szórólappal most már nálunk is hivatalosan beindult.
Láttak már olyan önkormányzati lapot, amely bármely számában ne közölt volna legalább egy címlapos fotót vagy interjút a polgármesterről? Amint éppen megnyit, átad, felavat, embereket hallgat meg, bólogat, idős nénit puszil arcon virágcsokorral kezében, a kormány gyalázatos/fantasztikus, a térségbe mélybe taszító/magasba röptető munkáját minősíti vagy egyszerűen csak okosan néz, miközben megoldja az őt megválasztó és vállán cipelő közösség végtelen gondját-baját. Nos, miért is lepődnénk meg azon, hogy Angyalföldön és Újlipótban és Vizafogón helyre kis 28 oldalas brosúra jelenik meg a kerület és a kerületrészek sikeres, örömökben, ahogyan a füzetecske felcíme szól, megvalósult fejlesztésekben és színvonalas szolgáltatásokban gazdag elmúlt évéről (állítólag az elmúlt években is volt ilyen, az én postaládámban most landolt először). A füzetecske (füzetecskék) beköszöntőjét természetesen Tóth József polgármester jegyzi, aki történetesen parlamenti mandátumért is harcba száll.
Bolgár György legszebb álmaiban valószínűleg az egész ország egy böhöm nagy XIII. kerület. Az elmúlt évek választásain ebben a városrészben az MSZP és az SZDSZ az országos, de még a számukra rendre kedvezőbb fővárosi átlagot is jócskán meghaladó eredményt ért el. És míg a vörös Csepel akár be is barnulhat tavasszal, addig a Váci út, az bizony felel rendületlenül.
Nem kell ahhoz rettentő politikusi-közírói éleslátás, sem boszorkányos jóstehetség, hogy megsaccoljuk: a tavaszi parlamenti választásokon a 176 egyéni képviselői mandátumból 155-160 képviselői helyet simán megszerez a Fidesz. Ezekben a választókerületekben, köztük akár egész megyékben a választás várhatóan legfeljebb annyiban lesz izgalmas, hogy mennyivel szorongatja meg a második helyezett a győztes fideszest, hogy ki lesz ez a második, a szoci vagy jobbikos, és hogy mire lesz jó a pacalpörkölt és a tejszínhab párosítását idéző MDF–SZDSZ-páros.
Összesen tehát lesz 15-20 olyan választókerület az országban, ahol nem fullad dögunalomba a kampány, ahol esélyes lehet a szoci jelölt a mandátumra, és így érdemi versenyre számíthatunk (lehet, hogy idővel ez a szám 30-ra is felkúszhat, de sokkal több aligha lesz). Nem akarok én most törökgáborkodni, hogy végigsoroljam ezt a 15, 20 vagy éppen 30 helyet Battonyától Dunaújvárosig, de abban biztos vagyok, hogy a három angyalföldi, pontosabban, és némi leegyszerűsítéssel: az angyalföldi (20. számú), a vizafogói (19. számú) és az újlipótvárosi (7. számú) választókerület köztük lesz. Hogy egészen pontosak legyünk, Újlipótváros nem egy választókerület: a déli része a Szent István körút túloldalán lévő ötödik kerületi Lipótvárossal együtt küld a parlamentbe egy képviselőt, az északi pedig Vizafogóval ad közösen egy mandátumot (a harmadik választókerület a Róbert Károly körúttól északra lévő, főként angyalföldi rész).
Sólyom László szavaira, hogy mikor lesz a választás, most még korteskalácsra és kortespálinkára ittasan várunk, így jogi értelemben nem is kezdődött el a kampány. Ezért csak versenyen kívül indulhat Spaller Endrének, az angyalföldi fideszes önkormányzati frakció vezetőjének, várható képviselőjelöltjének akciója a legnagyobb kampánybénázás versenyében. Krumpliosztást ígért az önkormányzat nevében, magyarázkodás lett, krumpli nem.