Így készül a Fidesz forradalmi alkotmánya

Az új alkotmány előkészítése a végéhez közeledik, legkésőbb március 15-én be kell nyújtani a parlamenthez a törvényjavaslatot. Miután az ellenzék kivonult az alkotmányozásból, majd a Salamon László vezette csonka előkészítő bizottság koncepcióját az elhíresült siófoki frakcióülésen "iránykijelölő vitaanyaggá" minősítették vissza, a munka érdemi része áttevődött a háromtagú szövegező bizottsághoz.

A bizottság (melyben Gulyás Gergely a Fideszt, Salamon László a KDNP-t, Szájer József a kormányt képviseli) hamarosan végez a munkával: a normaszöveg-tervezetet ekkor elküldik a Fidesz elnökségének, a maradék, politikailag kényes kérdésről ugyanis ott döntenek. A szöveg ezután a frakcióhoz kerül utómunkára, végül Gulyásék elkészítik a végleges, beterjesztendő (és a nyilvánosság elé vitt) verziót, amit a parlamentben (az LMP és az MSZP távollétében) a koalíciós pártok és a Jobbik megvitatnak, a Fidesz–KDNP koalíció pedig elfogadja.

Ilyen alkotmányozás nincs is

A helyzet faramuciságát mutatja, hogy a mostani alkotmányozás nem írható le a szokásos logikával – elemezte az Indexnek a helyzetet Szabó Máté Dániel alkotmányjogász. A jogelmélet alapvetően kétféle alkotmányozási típust tart számon. A forradalmi alkotmányozás esetében az átalakult társadalmi viszonyoknak annyira nem felel meg a régi alkotmányos rendszer, hogy a kényszerhelyzet miatt a hosszas egyeztetés helyett egy szűk, olykor kérdéses felhatalmazású, de az aktuális politikai spektrum legfontosabb erőit maga mögött tudó szűk elit ír gyorsan újat. Valami ilyesmi történt 1989-ben Magyarországon is.

A másik típus a konszolidációs alkotmányozás, ilyenkor a működő rendszer megfontolt korrekciója zajlik, évekig tartó szakmai, politikai és társadalmi vita közepette. Idehaza viszont, amióta az előkészítés tavaly nyáron elkezdődött, minden szakmailag elismert alkotmányjogász (beleértve a konzervatív jogtudósokat is) amellett foglalt állást, hogy nincs alkotmányozási kényszer.

A köztársaság új alaptörvénye nemcsak a szakma mérvadó részének konszenzusa ellenében, de kezdettől a szakmai és a széles nyilvánosság kizárásával készül. A közvélemény csak óvatos közlésekből és kiszivárogtatásokból értesül a tartalomról, köztük például arról, hogy nagyjából változatlan marad az államszerkezet. Nem nehéz belátni, hogy a koalíció valójában konszolidációs alkotmányt ír, csak épp forradalmi retorikával, és ezért nem teljesíti a konszolidációs alaptörvények megalkotásának szükséges feltételeit.

A folyamatból nemcsak a nyilvánosság, de az olyan politikai egyeztetések is mindvégig hiányoztak, amelyek nem a parlamenti többség erőpozícióján alapultak. A Fidesz úgy próbálta bevonni az ellenzéki pártokat az alkotmányozásba, hogy nem kínált nekik alkupozíciót, sőt a meglévőt is lenullázta.

Erőpolitika

Az első jelet, hogy az új alkotmányt kész az ellenzék akarata ellenében is megalkotni, a többség még júniusban adta, amikor kiiktatta az alaptörvényből az alkotmányelőkészítés 4/5-ös parlamenti korlátját. A hatalomtechnikailag szükséges alkotmánymódosítások rákövetkező sorozata ugyanezt a benyomást erősítette.

A koalíció nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar alkudozni, az ellenzék (mínusz Jobbik) viszont – érthető módon – az alkupozíció visszaszerzéséhez kötötte a részvételt. Kiderült azonban, hogy ellenzék nélkül se könnyű alkotmányt írni: a siófoki közös frakcióülésen a magzat- és családvédelem, valamint a házasság kérdéseiben hirtelen láthatóvá váltak a két kormánypárt jelentős ideológiai különbségei. A Fidesz (a kétharmadhoz való szükségessége miatt egyébként valódi alkupozícióban lévő) KDNP-t aztán úgy verte le, hogy közben kicsit meg is alázta. Kövér László kijelentette, "világnézeti rétegpárttal nehéz tárgyalni".

Gulyás Gergely, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság alelnöke az Indexnek elmondta, azért minősítették opcionálissá Siófokon a Salamon-bizottság első szövegverzióját, mert az utolsó másfél hónapban az ellenzék már nem vett részt az előkészítő munkában, ezért nem akarták, hogy arra hivatkozhasson: olyan koncepció alapján kell alkotmányoznia, amelynek elfogadásában nem vett részt. Az ellenzék azonban nem erre hivatkozik, hanem arra, hogy az alkotmányozásban elfogadhatatlan az erőpolitika alkalmazása.

Parasztvakítás, gumicsont, stréberkedés

A Fidesz 12, a választóknak kiküldött és többségében megválaszolhatatlan kérdése, az alkotmányról szóló kissé álságos társadalmi egyeztetés, az ellenzéki pártok felé tett súlytalan gesztusok nem sok jóval kecsegtetnek a készülő alaptörvény tekintetében. Ugyanez a helyzet a gyerekek után járó extravokssal is, amit viszont egyik forrásunk közvetett értesülései szerint eleve gumicsontnak dobtak be a köztudatba. Több informátorunktól is úgy tudjuk, ez a szabály biztosan nem kerül be a jogrendszerbe.

Egyik, a készülő szövegre némi rálátással bíró forrásunk ugyanakkor megerősítette, hogy az új alkotmány szinte teljesen átveszi a hatályos alaptörvénynek az állam szerkezetéről, a demokratikus intézmények viszonyairól szóló részeit. Politikai értelmezése szerint a Fidesz ősszel, az Ab jogköreinek szűkítésekor még durváskodott ugyan, ám a médiatörvény fogadtatása miatt most stréberkedni akar, és valóban demokratikus alkotmányt ír.

Kölcsönzött cikkelyek

A készülő  szövegről nehéz konkrétumot megtudni. Azt azonban többen is megerősítették, hogy amikor Siófokon nemcsak a Salamon-féle alkotmányelőkészítő bizottság, hanem az azt segítő jogászcsoport (Patyi András és Varga Zs. András egyetemi docensek, Szalay Péter, az ismert jobboldali sajtóügyvéd) addigi munkája is leértékelődött, Jakab András alkotmányjogász január végén nyilvánosságra hozott alkotmánytervezete kapott nagyobb hangsúlyt. Az Index értesülései szerint konkrét passzusok kerülnek át belőle a szövegező bizottság javaslatába.

Úgy tudjuk, ilyen paragrafus lehet a köztársasági elnök büntetőjogi felelősségre vonására vonatkozó: Jakab javaslata szerint továbbra is az Alkotmánybíróság ítélné meg az elnök cselekedetét, de a büntetésről sima bíróság határozna. Bekerülhetnek az alkotmányba a környezeti, fiskális és demográfiai fenntarthatóság szintén Jakab által favorizált elvei is, valamint az utólagos alkotmányos normakontroll lehetőségének leszűkítése a kérdéses jogszabály érintettjeire.

Megszűnik az adatvédelmi ombudsman

Gulyás az Indexnek elmondta, egyelőre nincs végleges preambulum (aminek szerinte "érthető magyar neve lesz"), továbbá vitás kérdés az ombudsmanokra vonatkozó szabályozás. Kijelentette viszont: egyetértés látszik kialakulni arról, hogy az adatvédelmi ombudsman helyett autonóm információs hatóságot állítsanak fel (ilyen modellben működik például a versenyhivatal és a médiahatóság).

Hiába járna több hatósági jogkörrel, Majtényi László volt adatvédelmi ombudsman visszalépésnek tartaná az ombudsman hatósággá alakítását: szerinte így a hivatal működését hamarosan ugyanaz a bürokratikus attitűd jellemezné, amit bírálnia kéne, és legfeljebb a közigazgatáson belül élvezne függetlenséget, nem pedig a közigazgatástól.

Legfelső szinten születik döntés arról a tervről is, hogy az eddig egymással egyenrangú országgyűlési biztosok rendszerét egy főombudsman és az alá tartozó alombudsmanok hierarchiája váltsa fel. Majtényi egyebek mellett azért nem ért egyet a változtatással, mert ha van egy vezető ombudsman, az államhatalomnak (melyet ellenőrizniük kéne) elég őt pacifikálni, hogy a többi se zavarjon túl sok vizet.

Bent maradjon-e a bírósági igazgatás az alkotmányban?

Az Index több forrásból is úgy tudja, hogy az alkotmányelőkészítés során a leghevesebb vita a bírósági önigazgatás újraszabályozásával kapcsolatban alakult ki. Azt Gulyás Gergely is megerősítette, hogy nem dőlt még el, az alkotmányban foglalkozzanak-e a kérdéssel, vagy (a döntést elnapolva) külön törvényben.

Az elkülönült bírói ág önigazgatási csúcsszerve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), élén a Legfelsőbb Bíróság elnökével. Baka András főbíró az Indexnek a kérdésről úgy nyilatkozott, hogy a bírói önigazgatás alkotmányba foglalása azt az irányt rögzíti, ami Európában is egyre elterjedtebb. Egy magas pozíciójú bírósági forrásunk szerint ha az OIT kimarad az alkotmányból, vége a bírói ág függetlenségének, a kétharmados törvények megalkotására nem figyel majd annyira a közvélemény, mint az alaptörvényre.

Elkülönült maradjon-e a bírói ág?

Gulyás úgy véli, hogy a bírói önigazgatás rendszere tíz éve képtelen megoldani, hogy megszűnjön a megyei és a fővárosi bíróságok közötti ötszörös ügyteher-különbség, valamint a polgári perrendtartás szabályainak mindennapos megsértése.

Kézenfekvő megoldás lenne a bírói ág igazgatásának kormányzati visszavétele (1997-ig a bíróságok az igazságügyminiszter alá tartoztak), aminek, úgy tudjuk, a Fideszben komoly támogatói vannak. Baka András szerint ugyanakkor az önigazgatás a bírói függetlenség garanciája is a túlpolitizált posztszocialista viszonyok között, minden más alternatíva súlyos veszélyeket hordoz. A kormányoldal gondja lehet még, hogy a  médiatörvény fogadtatása után egy ilyen átszervezésnek valószínűleg erősen negatív lenne a hazai és nemzetközi sajtóvisszhangja.

A főbíró mindehhez annyit tett hozzá, hogy miután az ügyészség teljes önállóságot élvez, önállóan gazdálkodik, a főügyész megválasztását és eltávolítását pedig komoly alkotmányos korlátok övezik, nehezen lenne megindokolható, ha a bíróságoknak kevesebb önállóság és gyengébb alkotmányos védelem jutna.

Baka szerint azt is nehéz lenne megmagyarázni, hogy ha a bírósági törvény decemberi módosításával a törvényhozás elindult egy irányba (akkor ugyanis épp az OIT és annak elnökének ellenőrzési jogkörét erősítették, lehetővé téve például a Gulyás által is kritizált anomáliák kezelését), most miért fordulnának meg. Az Index úgy tudja, az OIT megítéléséről zajlik némi informális eszmecsere bírósági vezetők és fideszes politikusok között.

További érdemleges újítás volt, hogy az OIT-ban tagságot kapott a nemzetgazdsági miniszter. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a koalíciónak nincs egységes álláspontja a bíróságokról: a nemrég benyújtott semmisségi törvényjavaslattal a törvényhozás nyíltan beavatkozna az ítélkezésbe.

Marad-e Baka?

A bíróságok működésének apró beavatkozásokkal történő fokozatos racionalizálása viszont nem tesz szükségessé alkotmányos változást a területen, így előfordulhat, hogy a vita nem erről, vagy nem csak erről szól.

Akadnak olyan hangok ugyanis, melyek szerint a bírósági rendszer átalakítása legalább annyira szolgálja a nemrég kinevezett intézményvezetőktől eltérően politikailag semleges főbíró mielőbbi lecserélését, mint a színvonalasabb ítélkezés elősegítését. A találgatással kapcsolatban Baka annyit mondott, hogy a pozíció csak független alapállásból tölthető be.