A marihuána, az mi?

Az épület előtt rendőrautó, a nagyteremben lufikkal kirakott mikrofonállványok és nosztalgikus iskolaiebédlő-szag fogad a Cseppkő utcai gyermekotthonban, a második kerületi rendőrkapitánysággal közösen indított bűnmegelőzési programsorozat nyitórendezvényén. A gyerekek apránként, kisebb csoportokban érkeznek, néhány kislány ünnepélyes sötét aljjal, fehér blúzzal készült.

A várakozás idejét egy gyerek azzal üti el, hogy kihasználja a csúszós padló adottságait, és lazán lecsúszik spárgába. Barátválasztás, iskolakerülés, diszkók, játéktermek, szerencsejátékok, internetbiztonság, szemetelés, fürdőzés veszélyei, többek közt ezekben a témákban hallgatnak majd előadásokat a Cseppkő utcai gyerekek a májusig tartó programsorozat alatt, de vetítenek majd nekik kisfilmeket, lesz vetélkedő, kutyás és tomfás bemutató is.

Amikor a mi gyerekeink kapcsolatba kerülnek a rendőrséggel, az nem mindig egy kellemes helyzet, általában olyankor fordul elő, „ha valaki valami csibészséget csinál, vagy éppen elkószált a városban valahova”, kezdi beszédét a lufis mikrofonállvány mögött Dudás Zoltán, a Nemzetierőforrás-minisztérium főosztályvezetője. Szerinte a programok jó alkalmak lesznek arra, hogy a gyerekek megismerjék, milyenek is a rendőrök valójában, és a rendőrök is tudják meg, milyenek ők, amikor éppen nem egy krízishelyzetben találkoznak velük. Bíztatásképp megjegyzi még, hogy az egyetemi szobatársa rendőr volt, és nála viccesebb emberrel nem találkozott még.

Hasonló várakozásokkal vág bele a programokba Herczeg Krisztián, a gyermekotthon igazgatója is, aki szerint a cél az, hogy a bűnmegelőzési alapokon kívül a gyerekek megismerjék a rendőrséget, „ne adj’ Isten, meg is kedveljék azt”. Seres Ernő második kerületi rendőrkapitány is mond pár üdvöző szót, és megígéri, hogy a beszédek után lehet majd szirénázni. A megnyitón beszédet mondott Csomós Miklós főpolgármester-helyettes képviseletében Szántó Anna Edina, és eljöttek az ombudsmani hivatal munkatársai, iskolaigazgatók, gyermekvédelmi, gyámügyi szakemberek is.

A gyerekek produkciókkal készültek a megnyitóra. Föllép egy csapat óvodás, egy vagány, kockás inges kisfiú elszavalja József Attila Altatóját. A hagyományos iskolaiünnepély-hangulatból kilóg, de zajos sikert arat a harmadik fellépő, a gyerekotthon rappere, aki sapkában, bő nadrágban, fülhallgatóval a nyakában áll színpadra. Profin csinálja. A szövegéből csak foszlányokat csípek el gyakorlatlan hallgatóként: „Iskolába kéne nektek is járni”, „vesztesből bajnokot magamból faragok”, és rappel magáról a gyerekotthonról is.

Az előadások után a gyerekek megrohamozzák az udvaron parkoló rendőrautót. Öten-hatan is bezsúfolódnak hátra, lógnak befelé az ablakon, nyomják a dudát. Az autó gazdái, a rendőrök enyhe aggodalommal figyelik az eseményeket, de türelmesen magyarázgatnak, és huszadszorra is elismétlik, hogy a gombokhoz jobb lenne nem nyúlni. „Na, akkor az mind megy sittre, aki most benne ül” – próbál ráijeszteni a kicsikre egy nagyobb srác, de meg se hallják. Hasonlóan népszerű a kocsi mellé állított két rendőrmotor is, a gyerekek rajtuk fényképezkednek.

Az udvar hátsó részén biciklis akadálypályán kísérgeti egy rendőrnő a vállalkozó kedvűeket. Itt is nagy a sor, és mindig van jelentkező a részegség hatásait szimuláló szemüveg kipróbálására is. A nyugalmasabb elfoglaltságot kedvelők KRESZ- és drogtotót tölthetnek ki. Az asztalnál öten-hatan ülnek, láthatóan koncentrálnak, fogják a fejüket. Olyan kérdésekre próbálnak válaszolni, mint hogy büntethető-e az, aki szipuzik, vagy kötelesek-e jelenteni, ha társuk kábítószerezett.

Egy nyolc-tíz éves kisfiú ennél a kérdésnél akad el: „Bár ritkán történik ilyen, lehet-e nagyon súlyos, akár halálos a marihuána fogyasztása?”. A következő válaszok közül választhat: a.) Nem, mindenki tudja, hogy ez szuper anyag, csak szállsz tőle; b.) Nem, ezért is hívják a tudós emberek „lágy drognak”; c.) Igen. Hányásos rosszullétet okozhat, amitől valaki megfulladhat a feltörő gyomortartalomtól. „A marihuána, az mi?” –böki meg a fiú a mellette ülőt. Amíg ezt kérdezi, nála nincs nagy baj.