Méltatlan bulvárkacsától Schmitt elégtételéig

Csütörtökön több miniszter sajtónyilvános rendezvényét lemondták, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nem hirdet az egykulcson adón túlmutató, új népesedési akciótervet, Fazekas Sándor agrárminiszter is kihagyja a Vörösmarty téri húsvéti vásározást. Nem csoda, hogy a kormánytagokat bújtatják, hiszen valószínű, hogy minden helyszínen a Schmitt-ügyről kérdeznék őket, és talán olyat mondanának, amit később talán megbánnának.

Az elmúlt majdnem három hónapnak legalábbis ez az egyik tanulsága.

A hvg.hu január 11-én írta meg, hogy plágiumgyanús Schmitt Pál 1992-es doktori disszertációja, mert annak szövege jelentős mértékben egybeesik egy bolgár szerző munkájával. Az Index később felfedezte, hogy a szöveg egy más része egy német tanulmányból származik. Az ügyben vizsgálóbizottság alakult, amely mostanra készítette el jelentését, mely szerint a 215 oldalas munkából 200 oldal fénymásolás és szövegazonos fordítás. A jelentés nyomán a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa március 29-én, két hónappal és tizennyolc nappal az ügy kirobbanása után kezdeményezte a doktori cím visszavonását.

Pedig ha Szijjártó Péterre hallgatunk, már két hónappal és tizenhat nappal ezelőtt lezárulhatott volna az ügy. Nézzük, ki mit mondott az ország leghíresebb doktorijáról:

„Egy ilyen méltatlan bulvárkacsával nem kívánunk foglalkozni” – ez volt Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő válasza január 13-án az Index kérdésére.

„Ebben az ügyben még a kérdést is óvatosan kell feltenni [...] elnök úr állítja, hogy nem plagizált, én megbízom a szavaiban” – ezt Martonyi János mondta, szintén január 13-án a hvg.hu-nak.

„A kormánynak az a feladata, hogy minden esetben feltétel nélkül támogassa a köztársasági elnököt” – szólalt meg az ügy harmadik napján Giró-Szász András kormányszóvivő az ATV-n. (Hogy a kronológiát kicsit megszakítsuk, a szóvivő ma azt mondta: „a kormány nem érintett Schmitt Pál köztársasági elnök doktori disszertációjának ügyében”, Orbán Viktor ugyanis nem miniszterelnökként, hanem pártelnökként kérte fel Schmittet államfőnek).

De térjünk vissza januárra. „Legjobb tudásom szerint készítettem a dolgozatot [a vád] mögött semmi mást nem tudok feltételezni, mint kizárólag rosszindulatot” – védekezett egy héttel az ügy kirobbanása után az újságíróknak addig nem nyilatkozó Schmitt Pál január 18-án a Magyar Rádióban.

A kormányoldalról a legkeményebb kritikát Hoffmann Rózsa fogalmazta meg, aki február 2-án azt mondta a Heti Válasznak: „az embernek a saját munkáját kell beadni; minden más csalás”.

Másnap Schmitt Pál a Debreceni Egyetemen járt, és elmondta, milyen egy jó iskola: „Egy iskola, egyetem akkor jó, ha igényt kelt a tudás iránt [...] Magyarország jövője a tét minden egyes órán, gyakorlaton, vizsgán”. Saját ügyéről nem beszélt.

„Legyen bármilyen kimenetele ennek az ügynek, az nem Schmitt Pálról szól, még csak véletlenül sem szól Schmitt Pál tudományos teljesítményéről, az ennek a kormányzó erőnek a lejáratására irányuló szándékról szól" – nyilatkozta Kövér László, február 19-én az MTI-nek. Pár nappal korábban, február 13-án a pártja egy közleményében elutasították a politikai kommunikációt az ügyben, mondván: „tudományos munkát nem politikusoknak, hanem a témában jártas szakértőknek kell minősíteni”.

Február közepén a hvg.hu faggatta a parlamentben a képviselőket arról, mit kellene tennie Schmitt Pálnak, ha kiderül, hogy plagizált. Arra a kérdésre, hogy le kellene-e mondania, Pokorni Zoltán azt mondta, „igen", Réthelyi Miklós kibújt a válaszadás alól azzal, hogy „amikor itt az idő, akkor kell majd nyilatkozni”, Selmeczi Gabriella pedig azzal a különös érveléssel, hogy „a történelemben nincsen ha”. De a legerősebb válasz Budai Gyuláé volt, akkor az államfő plágiumügyét firtató kérdésre azt válaszolta: „Oszkó Péter mit keres a Wizzairben?”.

Schmitt a vizsgálat lezárultáig már csak egyszer beszélt nyilvánosan a doktorijáról, amikor március 7-én a Bruxinfónak azt mondta: „A plágium vádját messzemenőkig visszautasítom [...] Nyilvánvaló, hogy az ország kétharmadának még mindig megfelelő elnök vagyok”. Két nappal később egy vidéki rendezvényen viszont a maradékról is beszélt: „ha az egyharmad fütyül, akkor arra én nem fütyülhetek”.

A felesége viszont meglepődött, hogy három napja a plágiumról kérdezték egy nyilvános programon. „Nem túl udvarias, hogy jövök egy jótékonysági rendezvényre, és csak úgy kérdés nélkül megszólítanak” – mondta Schmittné Makray Katalin a hír24 kérdésére.

Majd megjelent a bizottság jelentése, és a kormánypártok ezzel részükről le is zárták volna az ügyet. „Végre pontot tett a politikai támadások végére a Schmitt Pál államfő kisdoktorija ügyében a független és szakmai testület által lefolytatott és a hibákat feltáró eljárás” – fogalmazott a KDNP közleménye március 27-én. Megkapta a támogatást az elnök a Fidesztől is: „A Fidesz egységesen kiáll Schmitt Pál mellett [...] A jelentést megismerve a Fidesz lezártnak tekinti az ügyet” – mondta Selmeczi Gabriella tegnap Hír Tv-ben, a helyzetet úgy értelmezve, hogy „a tényfeltáró bizottság döntése alapján megmaradhat Schmitt Pál doktori címe”.

Másképpen szólva, úgy, ahogy csak egy miniszterelnöki megbízott tud fogalmazni: „a levadászás nem sikerült, megbukott ez az aljas merény”. Legalábbis így kommentálta egy szerdai tévéműsorban a bizottsági jelentést Kerényi Imre, mondván: „1992-ben tömegesen és iparszerűen így születtek a kisdoktori disszertációk, ezt állapította meg a bizottság lényegileg”.

Tegnap még a szöuli bútormúzeumot meglátogató Schmitt is elégedett volt: „ez a végkövetkeztetés számomra egyfajta elégtétel [...] az akkori körülményeknek és előírásoknak megfelelően írtam egy dolgozatot a legjobb tudásom szerint” – mondta az MTI március 28-i tudósítása szerint a bizottság jelentéséről, mely szerint dolgozata nagyrészt fordításon alapul. Majd, legutóbbi sajtónyilvános beszédében egy egyetemen arról beszélt: „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”.