Orbán megint alkuszik a pénzünkre

Csütörtökön már nem lesznek kihallgatások a Justus Lipsius irodaház ötödik emeletén, állítólag. Vagyis a novemberi menetrendhez képest most kicsit más taktikával készül Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, hogy összehozza a nagy kompromisszumot, az EU következő hétéves költségvetéséről. A novemberi, kudarcot hozó csúcs úgy indult, hogy Rompuy napközben fogadta az összes miniszterelnököt és elnököt. Ez jól elhúzódott késő éjszakáig, kiosztott aztán egy szerinte kompromisszumos javaslatot, amit hajnalig számoltak a delegációk, majd felálltak azzal, hogy nincs remény a megegyezésre.

Az EU költségvetése körülbelül a tagállamok GDP-jének 1 százalékát szokta kitenni, ami nem elviselhetetlenül nagy összeg a kontinensnek, de elég komoly ahhoz, hogy hatalmas viták legyenek pontos méretéről és elosztásának módjáról. Különösen fontos Magyarországnak, hiszen az állami beruházások 97 százaléka EU-s pénz felhasználásával jött itt létre az elmúlt években. Ez a legmagasabb arány az egész unióban.  A költségvetés két legnagyobb tételében egyaránt érdekelt Magyarország: az agrártámogatások és a kohéziós alapok együtt több mint kétharmadát teszik ki a teljes összegnek. A most lejáró ciklusban 42 százalék ment mezőgazdaságra, és 35 százalék felzárkóztatásra. Most mindkét keret várhatóan kisebb lesz valamennyivel, de azért nagyon durva arányváltozás nem várható.

Nekünk jóval kevesebb jut

Magyarország elég vacak pozícióból várja a csütörtök éjszakát, ugyanis a kiindulásnak használt bizottsági javaslat szerint mintegy 30 százalékkal járna kevesebb, mint most. A 2005 decemberében kialkudott Magyarországnak járó szelet mintegy 8000 milliárd forintnak felelt meg. Ennyi most biztosan nem jön össze, igaz, még az sem biztos, hogy az idén lejáró ciklus pénzeit sikerül elköltenünk.

Magyarország alapvetően két ok miatt került vesztes pozícióba (ennél nagyobb százalékos veszteség úgy tűnik, hogy egyetlen más tagállamot sem érhet): egyrészt, mert jelentősen csökkenteni tervezik a plafont, amit egy ország lehívhat. Másrészt mert a plafon kiszámítási alapját jelentő bizottsági GDP-előrejelzés (mely a 2008-2010 közti magyar gazdasági teljesítményből indult ki) meglehetősen pesszimista.

2005-ben Gyurcsány Ferenc kialkudta, hogy Magyarország a GDP-je 3,5 százalékáig kaphasson EU-támogatást, ez az akkor létező legkedvezőbb plafon volt. A bizottság mostani javaslata azonban már egységesítené a plafont, mégpedig 2,5 százalékban. Az elmúlt hónapok vitáiban volt, hogy ezt a nettó befizetők lealkudták volna 2,35 százalékra. Orbán Viktor egyik nagy küzdelme – és ezért lobbizott a múlt héten személyesen Brüsszelben Rompuy elnöknél is – hogy a válság miatt recesszióba jutott országok esetében mégis legyen egy kedvezményes plafon. Ezt egyébként Rompuy a novemberi javaslatába ha szerényen is, de beemelte: a bizottsági 2,5-hez képest 2,585 százalékot javasolt Magyarországnak. A magyar diplomaták várakozása szerint kapunk kedvezményes kulcsot, ám ennek mértéke csütörtök éjjel dőlhet csak el, és szinte biztos, hogy 3 százalék alatt lesz.

Azzal a számmal, hogy mennyinek a 2,xy százalékát hívhatjuk le, már nem tudunk vitatkozni. A bizottsági metodológiát a magyar kormány ugyan vitatja, de belenyugodott, hogy ezzel már nincs mit kezdeni.

Amit Orbán mindenképpen akar

Van azonban még néhány fontos részletkérdés, amelyekben kemény harcra készül a magyar miniszterelnök, és nagyon sok pénz múlhat rajta. Az egyik a kötelező minimális önrész mérete. Most legalább 15 százalékkal a tagállami nyertes pályázóknak is be kell szállniuk saját projektjeikbe. Ezt az arányt több nettó befizető tovább növelné, azzal érvelve, hogy minél inkább a saját pénzét költi valaki, annál biztosabb, hogy értelmes beruházásra fordítja a támogatást. A magyar álláspont ezzel szemben az, hogy ha nő a kötelező önrész, akkor az EU által keményen elvárt 3 százalék alatti költségvetési hiány tarthatatlan lesz. (A legkisebb önrésszel általában állami – önkormányzati beruházásokra írnak ki pályázatokat, tehát a költségvetést terhelné a nagyobb önrész.) Vagyis a magyar érv lényege, hogy ha az önrészt szigorítják, akkor azzal belekergetik a tagállamokat a túlzott deficiteljárásba, aminek szankciója éppen a kohéziós alapok megkurtítása az eurózónán kívülieknek.

A másik nagy magyar harc az ÁFA elszámolhatóságáért megy. Egyes nettó befizetők azt mondják, hogy a beruházásoknak csak a nettó összegét finanszírozza az EU, hiszen az ÁFA-ból költségvetési bevétel lesz. És a pénzt nem azért adják, hogy az állam szabadon elköltse a közös pénzt, hanem hogy a pályázati kiírásoknak megfelelő dolgok épüljenek. A magyar érv ezzel szemben ugyanaz, mint az előző esetben: egy ilyen döntés iszonyúan megemelné az önrészt. Magyarországnak, mint az EU-ban legmagasabb ÁFA-kulccsal működő tagállamnak ez különösen érzékeny kérdés.

Szintén fontos magyar igény, hogy a legszegényebb régióknak járó támogatások ne csökkenjenek. Ez elég necces ügy, hiszen novemberben épp ezektől akart Rompuy 5 milliárd eurót elvenni. Ráadásul az eredeti bizottsági javaslat a teljes kohéziós keret 10 százalékát a gazdagabb régiókhoz csatornázta be eleve.

Az agrárgpénzek esetében kevésbé aggódik a magyar kormány, itt nem várható komoly vágás. Orbán majd azért fog küzden, hogy általában a keret minél kevésbé csökkenjenek.

Lefele alkudnak

Miközben a magyarok futnak a pénzük után, a nettó befizetők szeretnék tovább csökkenteni a teljes keretet. Így pedig az egyes tortaszeletek (tagállamoknak járó részek) is kisebbek kell hogy legyenek. Az eredeti bizottsági javaslat 1033 milliárd euróról szólt a hét évre. Rompuy ezt a novemberi csúcson levitte 972 milliárdra, ami több befizetőnek még mindig túl sok volt. A brit kormányfőt például úgy engedte el a saját parlamentje akkor, hogy ne menjen 886 milliárd fölé. A várakozások szerint Rompuy csütörtökön alámegy a 972-nek, de azt még csak ő tudja, hogy mennyivel.

A csúcs ezúttal nem vacsorával kezdődik, hanem már korábban, csütörtök délután összeülnek. Sőt előtte, még délelőtt az úgynevezett "kohézió barátai csoport" (ez magyar kezdeményezésre jött létre, és azokat az országokat tömöríti, amelyek többet vesznek ki a közösből, mint amennyit beletesznek) miniszterelnökei külön ülést tartanak.

A csúcs elején szokás szerint az Európai Parlament elnöke mondhatja el a véleményét. Martin Schulz bizonyosan a minél nagyobb költségvetést fogja erőltetni. Véleménye azért is fontos, mert a 27-ek megállapodását az EP-nek is el kell majd fogadnia. Ez lesz az első EU-s költségvetés, amelynél a parlament vétóval élhet, és a legtöbb frakció harcias nyilatkozatai alapján ez egyáltalán nem elhanyagolható kockázat.

Miután Schulz kimegy, Rompuy előjön a legújabb papírjával. Ez a múltkor egy 40 oldalas dokumentum volt, egy első változata a csúcson elfogadandó kompromisszumnak. Minden bizonnyal szünet jön eztán, amikor az egyes tagállamok szakemberei gyors számolásba fognak: a dokumentumban foglalt szabályok alapján megpróbálják modellezni, hogy mire mennyi jutna nekik. Ehhez a munkához Orbánt a szokásos külügyes segítőkön kívül elkísérik most a gazdasági, a fejlesztési és a vidékfejlesztési minisztériumok emberei is.

Ha mindenki tudja hányadán áll, akkor este kezdődhet az érdemi vita. A terv szerint reggelre meg kéne egyezni, mert a pénteki napirenden már külkereskedelmi és külpolitikai kérdések vannak.

Ha nem egyeznek meg péntek reggelig, akkor folytathatják a vitát akár a hétvégébe nyúlóan is, de ha nagyon távoliak az álláspontok, akkor akár egy harmadik, tavaszi csúcsra is eltolhatják a döntést. Bár ezt olyan nagyon senki sem akarja: a tanácsban tudják, hogy a válsággal küzdő EU-ról elég rossz képet festene, ha döntésképtelen társaságnak tűnnének.