- Belföld
- alkotmánymódosítás
- tüntetés
- alkotmánybíróság
- parlament
- tamás gáspár miklós
- oktatás
- hajléktalanok
Ez egy elmebeteg alkotmánymódosítás
További Belföld cikkek
Bár a Fidesz nem tette meg azt a szívességet, hogy a csütörtöki székházfoglalás résztvevőit a kamerák előtt rendőrökkel vitesse el, a szombat délutáni tüntetést így is elég jól sikerült beharangozni. A közönségcsalogatónak nehezen nevezhető témájú alkotmánymódosítás-ellenes tüntetésen végül becslésünk szerint 6-7 ezer ember vett részt.
![](https://kep.index.hu/1/0/398/3983/39838/3983828_2f8e14506d2ee0ee893f51d79753eb03_wm.jpg)
Ami hónapok óta nyilvánvaló, az a szombati demonstráción megint egyértelmű volt: a kormánytöbbség intézkedései elleni fellépések során szervezettségben és befolyásban a diákok fényévekkel járnak minden más társadalmi csoport előtt. Ők csináltak reklámot a tüntetésnek, rendre ők skandáltatták meg a tömeget, és a tüntetés után ők indultak el a Képviselői Irodaház felé. Nem véletlen, hogy a kommunikációs lépéshátrányba került kormánypárt vezető politikusa is a székházfoglalás apropóján ragadtatta magát polgárháborús nyilatkozatra.
Az Alkotmány utcai helyszín a Parlament közelsége, valamint a témához kapcsolódó utcanév miatt kétszeresen is adta magát. A közönség nagyjából egyenlő arányban fiatalokból, illetve középkorúakból és idősebbekből állt. A mintegy másfél órás demonstrációt még bekiabálások se nagyon zavarták meg, az ilyenkor elmaradhatatlan ellentüntetőknek pedig ezúttal nyomát sem láttuk.
Ebben az is közrejátszhatott, hogy ezúttal egyetlen párt, vagy a párttá formálódást fontolgató politikai mozgalom sem volt a szervezők között. Csak civil szervezetek, melyek tevékenysége összefügg a hétfőn szavazásra kerülő alkotmánymódosítás fontosabb pontjaival.
![Tamás Gáspár Miklós volt az első felszólaló.](https://kep.index.hu/1/0/398/3983/39838/3983830_94e4f061554762db7b993ef36ec79023_wm.jpg)
Az első felszólaló Tamás Gáspár Miklós filozófus volt, aki az alkotmánymódosítást elmebetegnek nevezte. TGM végig igyekezett hangsúlyozni, hogy a tüntetés nem a jobboldal, hanem a megőrült alkotmányozó hatalom ellenében szerveződött, és a jobboldal érdekeit is szolgálja, a jobboldalt is felakarják szabadítani a zsarnokság alól.
Ha a közügyekbe nem szólhat bele a tanár, a diák, a hajléktalan, a szegény, a meleg, a cigány, a zsidó és a baloldali, akkor ki marad? – tette fel a szónoki kérdést. A filozófus a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas fontosságát hangoztatta, és az érthetőség kedvéért meg is magyarázta: a testvériség azt jelenti, hogy a kiszolgáltatottak elnyomását a saját megalázásunkként kell megélnünk.
Az idők során profi szónokká érett TGM külön megdicsérte a magyar diákokat, akiknek a demonstrációi példát mutattak, hogy miként kell vezér, vezetőség és rejtett irányítás nélkül konszenzust építeni, a fenyegetett helyzet ellenére jókedvűnek, állhatatosnak maradni.
A Helsinki Bizottság (a TASZ-t és az Eötvös Intézetet is képviselő) vezetője inkább az alkotmányosság és az alkotmánybíróság témakörére koncentrált. Pardavi Márta arról beszélt, hogy a negyedik módosítás elveszi a jogainkat, és végleg felszámolja az alkotmányosságot: ha az Alkotmánybíróság a hatalom számára kínos döntést hoz, a hatalom bosszút áll, és az Alaptörvénybe írja az alkotmánysértő szabályokat.
![Wirth Judit, Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NaNe)](https://kep.index.hu/1/0/398/3983/39838/3983832_120cf4e286fc7f3e2eea5411dd5e1b5f_wm.jpg)
Több esetet felsorolt, amikor az Alkotmánybíróság az alkotmányos jogok őrzőjeként jobboldali emberek vagy politikusok jogait védte meg, ám ez most mind a szemétbe kerül. "Nem a magyarok fordulnak el Európától, hanem a kormány fordítja szembe az országot Európával" – fogalmazott, és felszólította Áder Jánost, hogy ne írja alá az alkotmánymódosítást.
A Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) aktivistája, Süvecz Emese azzal kezdte beszédét, hogy az Alaptörvény a módosítással az alapjogok katalógusa helyett végképp az alapjogsértések katalógusává válik. Ezután nagyívű párhuzamban fejtette ki, hogy az alkotmánymódosítás úgy tesz erőszakot a jogállamon és az emberi jogokon, ahogy a kormánytöbbség által favorizált és most alkotmányba iktatott családmodell teszi a kiszolgáltatott helyzetben lévő családtagokkal.
A nőjogi aktivistáé volt a leghosszabb beszéd, és a legkevésbé jól szerkesztett. Csak aki nagyon figyelt, annak számára volt érthető, hogy Süvecz a látszat ellenére nem a heteroszexuális kapcsolatokat és a hagyományos családokat szidja, hanem arról beszél, hogy a hiteles családvédelem nem alapulhat a Fideszéhez hasonló korlátozó és jogsértő szemléleten.
Annál kevésbé volt félreérthető a Város Mindenkié részéről felszólaló Mércse Pál, aki romaként és szegény "bérrabszolgaként", egyben a tüntetés legjobb előadójaként beszélt a hajléktalanok és a szegények üldözéséről és megbélyegzéséről. A személyes sors hitelessége miatt az olyan, közhelyszerű kijelentések is ütősek voltak, mint hogy szegénynek lenni nem bűn, a cigányok is szeretik a hazájukat, és még a kissé kínos "rabok legyünk vagy magyarok?"-on se nevetett senki.
Az Oktatói Hálózat képviseletében Deczki Sarolta a felső- és a közoktatás leépítéséről beszélt. Mint mondta, ha megszűnik az egyetemi autonómia, akkor nincs szabad kutatás és tudomány, és nincs társadalmi fejlődés sem. A hallgatók röghöz kötésével szerinte a mostani generációt olyasmiért büntetik, amiről tagjai egyáltalán nem tehetnek.
A középiskolás Aradi Fanni azt mondta, fantasztikus érzés diákként beleszólni az őt érintő ügyekbe, de naivitás volt azt hinni, hogy a kormány tárgyalni fog velük, és megfontolja a döntéseit. Ehelyett ellenségként kezelték őket, a megosztásukra játszottak, az időt húzták, most pedig az alkotmánymódosítással ellehetetlenítik a vitát. Az oktatási rendszerben a költségcsökkentés eredményeképpen nőnek a szociális különbségek, és csökken az esélyegyenlőség.
"Demokrácia-e az, ahol nekem kell elkezdeni erkölcsöt tanulni az iskolában, miközben álszentséget és hazugságot, megbélyegzést, kirekesztést, hitbéli vitákká silányult pártpolitizálást és hataloméhséget tapasztalok a közéletben?" – kérdezte a középiskolás.
Zárásként civilek egy csoportja a pódiumon felolvasta az alkotmánymódosítás pontjaira rímelő követeléseket, majd felszólították a beterjesztőket, hogy vonják vissza a javaslatot. Utoljára azt követelték, hogy az országnak széles részvétellel elfogadott új alkotmánya legyen, amit népszavazás erősít meg.
A tömeg a Lendvay utcai székházfoglalók szlogenjét, az 1989-es nagy tömegtüntetéseket idéző "alkotmányt, demokráciát, jogállamot" skandálta, majd a tüntetés zenével ért véget.
Az Alkotmány utcai demonstráció megint megmutatta, hogy egyrészt lehet politikus nélkül erős kormányellenes tüntetést tartani, másrészt az mindig hagy némi hiányérzetet, mert a kinyilvánított igénynek a politikai képviselet reménye tud keretet szabni. Ez a hiány azonban a legkevésbé sem a civil szervezők sara.