Herman
3 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Ez egy elmebeteg alkotmánymódosítás

2013.03.09. 20:15 Módosítva: 2013.03.09. 20:22
A civilek az összes létező érvet felsorolták az alkotmánymódosítás ellen, a tüntetők pedig skandáltak és nyugodtan nézelődtek. A szombati demonstráción párt, politikus nem volt, igény se volt rájuk, így viszont összességében kicsit vérszegény volt a tiltakozás.

Bár a Fidesz nem tette meg azt a szívességet, hogy a csütörtöki székházfoglalás résztvevőit a kamerák előtt rendőrökkel vitesse el, a szombat délutáni tüntetést így is elég jól sikerült beharangozni. A közönségcsalogatónak nehezen nevezhető témájú alkotmánymódosítás-ellenes tüntetésen végül becslésünk szerint 6-7 ezer ember vett részt.

Ami hónapok óta nyilvánvaló, az a szombati demonstráción megint egyértelmű volt: a kormánytöbbség intézkedései elleni fellépések során szervezettségben és befolyásban a diákok fényévekkel járnak minden más társadalmi csoport előtt. Ők csináltak reklámot a tüntetésnek, rendre ők skandáltatták meg a tömeget, és a tüntetés után ők indultak el a Képviselői Irodaház felé. Nem véletlen, hogy a kommunikációs lépéshátrányba került kormánypárt vezető politikusa is a székházfoglalás apropóján ragadtatta magát polgárháborús nyilatkozatra.

Az Alkotmány utcai helyszín a Parlament közelsége, valamint a témához kapcsolódó utcanév miatt kétszeresen is adta magát. A közönség nagyjából egyenlő arányban fiatalokból, illetve középkorúakból és idősebbekből állt. A mintegy másfél órás demonstrációt még bekiabálások se nagyon zavarták meg, az ilyenkor elmaradhatatlan ellentüntetőknek pedig ezúttal nyomát sem láttuk.

Ebben az is közrejátszhatott, hogy ezúttal egyetlen párt, vagy a párttá formálódást fontolgató politikai mozgalom sem volt a szervezők között. Csak civil szervezetek, melyek tevékenysége összefügg a hétfőn szavazásra kerülő alkotmánymódosítás fontosabb pontjaival.

Az első felszólaló Tamás Gáspár Miklós filozófus volt, aki az alkotmánymódosítást elmebetegnek nevezte. TGM végig igyekezett hangsúlyozni, hogy a tüntetés nem a jobboldal, hanem a megőrült alkotmányozó hatalom ellenében szerveződött, és a jobboldal érdekeit is szolgálja, a jobboldalt is felakarják szabadítani a zsarnokság alól.

Ha a közügyekbe nem szólhat bele a tanár, a diák, a hajléktalan, a szegény, a meleg, a  cigány, a zsidó és a baloldali, akkor ki marad? – tette fel a szónoki kérdést. A filozófus a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas fontosságát hangoztatta, és az érthetőség kedvéért meg is magyarázta: a testvériség azt jelenti, hogy a kiszolgáltatottak elnyomását a saját megalázásunkként kell megélnünk.

Az idők során profi szónokká érett TGM külön megdicsérte a magyar diákokat, akiknek a demonstrációi példát mutattak, hogy miként kell vezér, vezetőség és rejtett irányítás nélkül konszenzust építeni, a fenyegetett helyzet ellenére jókedvűnek, állhatatosnak maradni.

A Helsinki Bizottság (a TASZ-t és az Eötvös Intézetet is képviselő) vezetője inkább az alkotmányosság és az alkotmánybíróság témakörére koncentrált. Pardavi Márta arról beszélt, hogy a negyedik módosítás elveszi a jogainkat, és végleg felszámolja az alkotmányosságot: ha az Alkotmánybíróság a hatalom számára kínos döntést hoz, a hatalom bosszút áll, és az Alaptörvénybe írja az alkotmánysértő szabályokat.

Több esetet felsorolt, amikor az Alkotmánybíróság az alkotmányos jogok őrzőjeként jobboldali emberek vagy politikusok jogait védte meg, ám ez most mind a szemétbe kerül. "Nem a magyarok fordulnak el Európától, hanem a kormány fordítja szembe az országot Európával" – fogalmazott, és felszólította Áder Jánost, hogy ne írja alá az alkotmánymódosítást.

A Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) aktivistája, Süvecz Emese azzal kezdte beszédét, hogy az Alaptörvény a módosítással az alapjogok katalógusa helyett végképp az alapjogsértések katalógusává válik. Ezután nagyívű párhuzamban fejtette ki, hogy az alkotmánymódosítás úgy tesz erőszakot a jogállamon és az emberi jogokon, ahogy a kormánytöbbség által favorizált és most alkotmányba iktatott családmodell teszi a kiszolgáltatott helyzetben lévő családtagokkal.

A nőjogi aktivistáé volt a leghosszabb beszéd, és a legkevésbé jól szerkesztett. Csak aki nagyon figyelt, annak számára volt érthető, hogy Süvecz a látszat ellenére nem a heteroszexuális kapcsolatokat és a hagyományos családokat szidja, hanem arról beszél, hogy a hiteles családvédelem nem alapulhat a Fideszéhez hasonló korlátozó és jogsértő szemléleten.

Annál kevésbé volt félreérthető a Város Mindenkié részéről felszólaló Mércse Pál, aki romaként és szegény "bérrabszolgaként", egyben a tüntetés legjobb előadójaként beszélt a hajléktalanok és a szegények üldözéséről és megbélyegzéséről. A személyes sors hitelessége miatt az olyan, közhelyszerű kijelentések is ütősek voltak, mint hogy szegénynek lenni nem bűn, a cigányok is szeretik a hazájukat, és még a kissé kínos "rabok legyünk vagy magyarok?"-on se nevetett senki.

Az Oktatói Hálózat képviseletében Deczki Sarolta a felső- és a közoktatás leépítéséről beszélt. Mint mondta, ha megszűnik az egyetemi autonómia, akkor nincs szabad kutatás és tudomány, és nincs társadalmi fejlődés sem. A hallgatók röghöz kötésével szerinte a mostani generációt olyasmiért büntetik, amiről tagjai egyáltalán nem tehetnek.

A középiskolás Aradi Fanni azt mondta, fantasztikus érzés diákként beleszólni az őt érintő ügyekbe, de naivitás volt azt hinni, hogy a kormány tárgyalni fog velük, és megfontolja a döntéseit. Ehelyett ellenségként kezelték őket, a megosztásukra játszottak, az időt húzták, most pedig az alkotmánymódosítással ellehetetlenítik a vitát. Az oktatási rendszerben a költségcsökkentés eredményeképpen nőnek a szociális különbségek, és csökken az esélyegyenlőség.

"Demokrácia-e az, ahol nekem kell elkezdeni erkölcsöt tanulni az iskolában, miközben álszentséget és hazugságot, megbélyegzést, kirekesztést, hitbéli vitákká silányult pártpolitizálást és hataloméhséget tapasztalok a közéletben?" – kérdezte a középiskolás.

Zárásként civilek egy csoportja a pódiumon felolvasta az alkotmánymódosítás pontjaira rímelő követeléseket, majd felszólították a beterjesztőket, hogy vonják vissza a javaslatot. Utoljára azt követelték, hogy az országnak széles részvétellel elfogadott új alkotmánya legyen, amit népszavazás erősít meg.

A tömeg a Lendvay utcai székházfoglalók szlogenjét, az 1989-es nagy tömegtüntetéseket idéző "alkotmányt, demokráciát, jogállamot" skandálta, majd a tüntetés zenével ért  véget.

Az Alkotmány utcai demonstráció megint megmutatta, hogy egyrészt lehet politikus nélkül erős kormányellenes tüntetést tartani, másrészt az mindig hagy némi hiányérzetet, mert a kinyilvánított igénynek a politikai képviselet reménye tud keretet szabni. Ez a hiány azonban a legkevésbé sem a civil szervezők sara.