Gyöngyi
5 °C
14 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Tarlós István harca csak most kezdődik

fotó (5)
2014.10.12. 23:20 Módosítva: 2014-10-13 02:49:46
Nincs itt semmi meglepetés, még öt évig Tarlós István vezetheti Budapestet. Bokros Lajos kicsit javított ugyan Horváth Csaba 2010-es eredményén, de mindvégig esélytelen volt. A baloldal igazából már áprilisban feladta a harcot, hogy aztán a jelöltcastinggal, Falus Ferenc ámokfutásával és az utolsó pillanatban meghúzott jelöltcserével a maradék esélyt is eljátssza. A főpolgármester a kampányban az MSZP-Együtt-DK helyett valójában a kormánnyal harcolt, mégpedig a fővárosi jogkörökért és a fejlesztési pénzekért. A Jobbik eközben továbbra sem tudott áttörni Budapesten, az LMP viszont elindult az eljelentéktelenedés felé és majdnem megfelezte támogatói számát. A főpolgármester-választást elemezzük.

Úgy tűnik, a főpolgármesteri versenyben a baloldal alig ért el jobb eredményt, mint

  • a 2002-2010 közötti kormányzást követő bukás,
  • a két évtizedes Demszky-éra kifulladása,
  • a fővárosi korrupciós botrányok (Hunvald-, Hagyó- és Molnár-ügyek)
  • és a gazdasági világválság után. 

Abszolút számokban Bokros Lajos tizenötezerrel több szavazatot kapott, mint amennyit tavasszal a három baloldali párt szerzett Budapesten és harmincöttel többet, mint Horváth Csaba négy éve. Hogy ez sok-e vagy sem? Komoly előrelépésnek aligha mondható sem a négy évvel ezelőttihez képest, sem a tavaszhoz képest, másrészt viszont tény, hogy ezt az eredményt úgy érte el, hogy last minute beugró volt, és ráadásul nem is állt mögötte egységesen a baloldal.

Az alábbi táblázatban a 2014-es és a 2010-es eredmények, illetve a százalékpontokban történt változás látható.

   2014    2010 változás
Tarlós István (Fidesz-KDNP) 49,06% Tarlós István (Fidesz-KDNP) 53,37% -4,31%
Bokros Lajos (MoMa) 36,04% Horváth Csaba (MSZP) 29,47% +6,57%
Staudt Gábor (Jobbik) 7,1% Staudt Gábor (Jobbik) 7,27% -0,17%
Csárdi Antal (LMP) 5,69% Jávor Benedek (LMP) 9,89% -4,20%
Bodnár Zoltán (Liberálisok) 2,1%       +2,1%

1. hely: Tarlós, akinek most kezdődik a harc

Az előző hetek-hónapok híreiből is lehetett már látni, hogy 

Tarlós István a valódi háborút nem az ellenzékkel, hanem a kormánnyal vívja a főváros jogköreiért és a fejlesztési pénzekért. Tulajdonképpen az igazi harc majd csak most, október 13-án kezdődik.

Júniusban írtuk meg, hogy Budapest százmilliárdoktól eshet el, mivel Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter lehúzta a rövid és középtávú fővárosi uniós projekteket a kormány támogatási listájáról. Tarlós és Lázár ezután heteken keresztül a nyilvánosság előtt üzengetett egymásnak a kampány kellős közepén. Paradox módon a Tarlós–Lázár-háború még jól is jött a főpolgármesternek a kampányban, hiszen segített az ellenzék azon fő állítását semlegesíteni, miszerint Tarlós csupán az Orbán-kormány bábja.

A főpolgármester a 2010-2014-es ciklusban is főként kormánypárti szereplőkkel konfrontálódott. 2012 környékén több hír is megjelent arról, hogy magával Simicska Lajossal van Tarlósnak vitája, aki megválasztása után egyébként azonnal szembekerült a kerületi fideszes polgármesterek lobbicsoportjával. Elsősorban Rogán Antal V. kerületi polgármesterrel és frakcióvezetővel, akiről jó ideig azt lehetett sejteni, kinézte magának Tarlós székét. Az Indexnek adott interjújában a főpolgármester elismerte, Rogán ambícióinak változása kellett ahhoz, hogy kibéküljenek:

ő épp másfelé vette az irányt, és eléggé kinyílt neki ez a pálya. Aminek örülök is, így tudunk jó barátok lenni.

Szintén ebben az interjúban beszélt a főpolgármester arról is, hogy bár a közvélemény előtt folyamatosan ütötték egymást az MSZP-s Horváth Csabával, valójában olykor még együtt is vacsoráztak és borozgattak Tarlós lakásán. Ez megerősíti azokat az értesüléseket, miszerint Tarlós a Molnár Zsolt és Horváth Csaba által vezetett fővárosi MSZP-ben egyenesen „védett személynek" számított, és szándékosan nem támadták őt soha akár egy kicsit is keményebben.

Várhatóan a 2014-2019-es lesz Tarlós István utolsó ciklusa. Utódjául a VIII. kerület polgármesterét, a Fidesz kommunikációs igazgatóját, Kocsis Mátét szemelte ki.

   2014    2010 változás
Tarlós István (Fidesz-KDNP) 290 675 Tarlós István (Fidesz-KDNP) 321 908 -31 233
Bokros Lajos (MoMa) 213 540 Horváth Csaba (MSZP) 177 783 +35 757
Staudt Gábor (Jobbik) 42 093 Staudt Gábor (Jobbik) 43 839 -1746
Csárdi Antal (LMP) 33 686 Jávor Benedek (LMP) 59 638 -25 952
Bodnár Zoltán (Liberálisok) 12 462       +12 462

2. hely: A baloldal rég tudta, hogy nem nyerhet

2013-2014 fordulójáig még egyértelműen úgy tűnt, ha a parlamenti választáson nincs is esélye a baloldalnak, a budapesti városházát talán mégis bevehetik. Az MSZP rendkívül korán megnevezte saját jelöltjét, Horváth Csabát, aki januárban az Indexnek arról beszélt, saját belső mérésük szerint csupán 4%-kal van lemaradva Tarlóstól. 

Az Együtt-PM és a DK azonban Horváthot eleve esélytelennek és alkalmatlannak tartotta a feladatra, Budapestre viszont szemet vetettek, így hát hamar nekifogtak a szocialista politikus fúrásának. Felröppentek olyan hírek, hogy a közös főpolgármester-jelöltséget Bajnai Gordon vagy Karácsony Gergely is ambicionálná. Közben Gyurcsány Ferenc kitalálta, hogy majd egy titokzatos civil jelölttel oldaná fel az újabb MSZP-Együtt állóháborút.

Az áprilisi parlamenti, majd a májusi EP-választás eredménye mindent áthúzott. A baloldali pártok ekkor teljesen letettek Budapestről. 

Az MSZP, az Együtt-PM és a DK ugyanis kevesebb szavazatot kapott a fővárosban, mint a Fidesz – Tarlós István népszerűsége pedig mindig is magasabb volt, mint pártjáé. Az MSZP-s Molnár Zsolt tett egy kétes őszinteségű ajánlatot az LMP-nek, miszerint beállnának az ő jelöltjük mögé, de kosarat kapott. Bajnai Gordon másodszor is visszavonult a politikától, Karácsony Gergely pedig az esélyeket mérlegelve inkább a zuglói polgármester-jelöltséget pályázta meg.

Senki nem merte vállalni, hogy Tarlós kihívója legyen. Innentől igazából csak egy balekot kerestek.

Mármint Horváth Csabát leszámítva nem vállalta volna senki, aki viszont az utolsó pillanatig megpróbált kapaszkodni a jelöltségbe. A budapesti MSZP rendre kiszivárogtatta a főpolgármester-casting újabb és újabb neveit, hogy így lehetetlenítse el a jelöltjelölteket, például a volt MDF-es Katona Kálmán is ennek esett áldozatául. Július végén aztán megírtuk, hogy Gyurcsány titokzatos civilje nem más, mint Balázsovits Lajos színész-rendező – ő azonban az MSZP számára nem bizonyult elég jónak.

Eközben augusztus elejére az MSZP, az Együtt-PM és a DK alkudozása során a főpolgármester-jelölt kérdése teljesen jelentéktelenné vált. Végül Falus Ferencre, az Együtt-PM addigi II. kerületi –vagyis teljesen esélytelen – polgármesterjelöltjére esett a választás egy összetett alku részeként. Falus egy rendkívül kínos bakisorozattal másfél hónap alatt teljesen leamortizálta magát, így két héttel a választás előtt Gyurcsány Ferenc és Szigetvári Viktor kezdeményezésére visszaléptették.

Mivel a jelölései időszak lezárult, a baloldalnak nem maradt állva egyetlen főpolgármester-jelöltje sem. A DK, az Együtt és a budapesti MSZP jobb híján beálltak a magát konzervatívnak és jobboldalinak tartó Bokros Lajos mögé, miközben az országos MSZP-vezetés és a PM nyilvánosan is elhatárolódott tőle, pedig eredetileg teljes támogatást ígértek neki. 

Májusban az EP-választáson az MSZP, az Együtt-PM és a DK 197 ezer szavazatot kapott Budapesten. Most Bokros Lajos last minute beugróként 15 ezerrel többet.

A baloldali stratégák Tarlós fő erősségét abban látták, hogy sikerült megnyernie magának a fideszes törzsbázison kívül azokat a panelekben élő idősebb választókat, akik egyébként vagy a baloldalra, vagy a Jobbikra szavaznak. A probléma azonosításánál tovább azonban nem jutottak: a budai úrifiú Falus Ferenc  és a leginkább az Élet és Irodalom-olvasók köreiben sztárolt Bokros teljesen alkalmatlan volt arra, hogy ennek a rétegnek a szimpátiáját visszaszerezzék.

3-5. hely: A Jobbik előzött, de csak azért, mert az LMP megfelezte magát

Nem állt sokkal jobban a főpolgármester-jelölt megtalálásával Lehet Más a Politika sem, ahol eredetileg Osztolykán Ágnes korábbi parlamenti képviselő volt Schiffer Andrásék kiszemeltje, aki azonban hezitált, majd nem vállalta. A politikus az Indexnek azzal érvelt, nem akarta, hogy a fővárosi kampány is a cigányügyről szóljon. Az LMP budapesti kongresszusa végül szoros eredménnyel az addig teljesen ismeretlen Csárdi Antalt jelölte főpolgármesternek, aki a kampányban aztán semmi megjegyezhetőt nem mondott vagy tett továbbra sem.

A Csárdira leadott 32 ezer szavazat majdnem a fele annak, amit Jávor Benedek kapott négy évvel ezelőtt.

A tű fokán kétszer is éppen csak hogy átcsúszó Lehet Más a Politika a 2013-as pártszakadást követően hiába hirdette meg a vidéki nyitás politikáját, a látványos budapesti gyengülést az országban sehol nem kompenzálta hasonló mértékű erősödés. A párt már évek óta folyamatos szervezeti válságban van, a korábban ismert arcok távozása után Szél Bernadetten kívül gyakorlatilag egyetlen új politikust sem tudott felépíteni – Csárdit sem.

A Jobbikban is viszonylag későn találták meg a jelöltet: a nyáron még Volner Jánost tűnt befutónak, végül a négy éve 7%-os eredménnyel csúnyán elvérző Staudt Gábor mellett döntött a párt. Staudt most szavazatszámban és arányban is valamivel alulmúlta saját 2010-es eredményét, kizárólag az LMP gyengülése miatt lehetett mégis dobogós. A Jobbik fővárosi kampánya olyannyira enervált volt, hogy azt nem lehetett nem úgy értelmezni, mint hogy 

a párt az erőforrásait átcsoportosította a jóval kedvezőbb terepnek számító Kelet-Magyarországra.

A Liberálisok jelöltje, az utolsó, ötödik helyen végző Bodnár Zoltán pedig továbbra is a választás legnagyobb rejtélye: továbbra sem tudjuk, honnan volt pénze annyi óriásplakátra, miközben a teljes baloldali ellenzéknek nem futotta ilyen drága köztéri hirdetésekre. De az még érthetetlenebb, hogyan sikerült 2,1%-ot elérnie.