Teréz
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Eredmények

Karácsony Gergely

Ellenzéki Összefogás
50.86% (353593 szavazat)

Tarlós István

FIDESZ-KDNP
44.1% (306608 szavazat)

Kiüti-e a magenta a narancsot a zöld-fehér kerületben?

Kampányriport a Ferencvárosból

HUSZ1765
2019.10.12. 16:19
Egy kerület, ahol járt a Baranyi Kriszta. De vajon nyer is? Budapest IX. kerületében egy mindenkitől független, mégis mindenkit maga mögé állító jelölt mutathat fityiszt a politikai rutinnak és a kormánypárti "rendnek'. Kampányriport az egyik legizgalmasabb fővárosi helyszínről, a Ferencvárosból.

Adott egy nő, akit sem kiköpni, sem lenyelni nem tud a magyar politika. Vagy is inkább a politikai elit – ráadásul pártlogótól függetlenül –, miközben a civil társadalom, úgy tűnik, számít rá, számol vele, sőt kifejezetten lelkesedik azért, ahogyan ő a politikát értelmezi. És van itt egy férfi is, aki kétszer húzott be egy fővárosi kerületet a Fidesznek főként azzal, hogy ő látszott ki leginkább a jelöltek rengetegéből.

Noha Ferencvárosban idén is több jelölt indul a polgármesteri székért, ez a választás abban új, hogy manapság a Ferencvárosban kizárólag Baranyi Krisztina és Bácskai János küzdelme a téma. Egy szinte láthatatlan fideszes polgármesterről és az őt kihívó, nem kicsit túlbuzgó, antikorrupciós küzdelmeiről és sikereiről híressé vált helyi képviselőről, aki mindenhol ott van, és aki mögött példátlan módon sorakozott fel a politikai élet minden ellenzéki szereplője – persze csak egy kacskaringós út végére. Vagy inkább elejére?

Haller 50

Tömény szarszagban állunk a Haller utca 50-ben, és három végletekig megkeseredett, igazát és nyomorát bizonygató asszonyt hallgatunk már úgy egy órája. Baranyi Krisztina, úgy tűnik, számukra az egyetlen esély, szinte könyörögnek hozzá. Az esély persze csak olyan értelemben értendő, hogy Kriszta elhozta nekik a nem várt nyilvánosságot. Egyúttal a lehetőség szikráját ahhoz, hogy valahogy kijutnak ebből a fővárosi, értelmezhetetlen pokolból.

Az épület évek – talán már egy évtized – óta csak külső támasztó-gerendákkal áll, ezek fogják össze a romokat, de így se tudják leplezni, hogy a Haller 50. szó szerint rohad. Baranyi azt meséli, amikor az egyik lakó meghalt, és hetek múlva megtalálták, testét el akarták szállítani, de koporsóban az omladozó gangon, a gerendák között nem lehetett lehozni. Az idős ember kihűlt testének eltört a karja. Nemhogy méltóságteljes élete nem volt itt, a főváros egyik fejlődőnek nevezett kerületének gettójában, de a végtisztességet sem kapta meg emberi módon.

És most is itt vagyunk, ebben az önkormányzati bérházban, a kiszolgáltatottság fellegvárában. Sorra jönnek a panaszos asszonyok, a szomszédból is áthívják a barátaikat bizonygatva, hogy ők miért lennének érdemesek a változásra: értsd költözésre, egy másik önkormányzati bérleménybe. Mert másra, piaci bérlésre, hitelre, normális életre esélyük sincs. Kis magyar fővárosi valóságminta.

Persze közel sem biztos, hogy a Baranyinak panaszait soroló három asszony egyáltalán elmegy szavazni vasárnap. Ha pedig mégis elmennek, az a nem biztos, hogy az ellenzéki jelöltre húzzák be az ikszet, sokkal inkább valószínű, hogy engednek a csábító ígéreteknek. Azoknak, amik évek óta beteljesületlenek számukra, most mégis újra megkapták őket – mástól. Ők mesélik:

Évek óta bokáig állunk ebben, nézze meg, éjjel-nappal szagoljuk a szart. Ez élet!? Hiába tartom tisztán, takarítom, rendbe tartom a lakást, jöjjenek be és nézzék meg! Minden nap takarítok, minden be van fizetve rendre, nekünk aztán nincs hátralékunk, a Kállayné szerint mégse vagyok jogosult máshova, mert nem kicsik a gyerekek. Négyen vagyunk itt, fel van penészedve a fal, ömlik be a víz, jön fel a nappalinkba...

Nem, ez az épület életveszélyes, ez nem maradhat így. Baranyi ennyit mond, nem ígér egyéni segítséget, nem próbálja lekenyerezni a hozzá rohanókat, sőt csitítja a fake news-t, miszerint valakik, a szomszédos ház illegális lakásfoglalói másik önkormányzati lakást kaptak valahol, a IX. kerület egyik felújított bérházában. Ilyen nincs, ilyet nem tárgyalt a testület, ez nem igaz, teszi tisztába.

Azért hihető mégis mindez az asszonyoknak, akik között van, akik heted magával él 27 négyzetméteren, az önkormányzati bérháznak nevezett emésztőben, mert miután Baranyi néhány hete videót forgatott a helyszínen, bemutatta a patkányok által megszállt, omladozó, életveszélyes körülményeket, az egyik szomszédjuk, az az asszony, aki nyomorúságos körülményei, megalázottsága és kilátástalansága miatt el is sírta magát a felvételen, "néhány napon belül elkerült" a horror házból.

A polgármesterjelölt tudja hová költöztették a családot, abba a mintaházba, amelyet sokszázmillióból újított fel az önkormányzat, és amit éppen most adtak át, díszes vendégsereggel, na meg Bácskai János kampányvideójának forgatásával összekötve. Ott futott össze az ellenzéki kihívó az asszonnyal, így tudta meg, hogy a Baranyi-film nyilvánosságra kerülése után a polgármester embere, a körzet jelenlegi képviselője meglátogatta, és azonnali hatállyal elköltöztette a családot. Egy probléma megoldva, Baranyi nekik már segített, lehetne elégedett is. Hat családnak viszont, hiszen ők nem "szerepeltek eléggé", maradtak a megszokott ígéretek.

Nem irigyeljük mi! Dehogy irigyeljük tőle! Anita nagyon megérdemelte a gyerekek miatt, az egészségük miatt. De velünk mi lesz? Mindent csak ígérnek, aztán ha maga nem forgat itt, akkor most se történt volna semmi, még ennyi sem, hogy Anita legalább elmehetett a négy gyerekkel...

A történet nem Anitáról, de még csak nem is Baranyi Krisztináról szól. A kerületnek 3 milliárd forint szabadon felhasználható forrása van és legalább 250 beköltözhető üres bérlakása, amelyből 130 teljeskörűen felújított. Több ezresre tehető a szociális bérlakásra várók száma, de sem így, sem piaci áron nem igazán lehet beköltözni ezekbe – kivételt talán az elhíresült Reviczky-eset jelent. Baranyi szerint ez így nonszensz, a kerületben élők, az állampolgárok lenézése:

Ez az önkormányzat teljesen kifordítva működik. Olyan, mintha azt hinnék, hogy az emberek vannak értük, nem pedig a politika az emberekért. Ezt kell helyrerakni. És ez könnyen fog menni.

Bakáts tér

Nyáron, hosszas viták, ellenzéki nyögdécselés és pengeváltások után Baranyi Krisztina, a Kulcs a Városhoz, Kulcs a Közélethez Egyesület független polgármesterjelöltje, az LMP, a Párbeszéd és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, sőt a kerületet sokáig vezető Gegesy Ferenc által támogatott politikusfölényesen nyerte meg a ferencvárosi ellenzéki előválasztást.

Baranyi a momentumos Jancsó Andreát győzte le, akit több egyéb ellenzéki párt támogatott volna. Noha az így kiharcolt támogatás Baranyi mögött még a mai napig tartogat komoly aknákat, így a ferencvárosi MSZP-s Pál Tibor, aki Baranyi legnagyobb ellenzője volt, a szocialisták akaratának megfelelően a második a kerületi kompenzációs listán, és így Baranyi jövőbeni együttműködése igencsak kérdésesnek tűnik, mégis nagy az esélye annak, hogy az egyik legbotrányosabb fővárosi kerület, a parkolási maffiáról és egyéb mutyikról elhíresült Ferencvárost visszaveszi az ellenzék.

Bácskai János ugyanis minden egyes velünk beszélő szerint, még az egyébként meggyőződéses fideszesek elmondása alapján is megosztó polgármester a Ferencvárosban. Ráadásul eleve nem nagy aránnyal, éppen az akkori ellenzék megosztottsága miatt tudta legyőzni a kerületet húsz évig irányító Gegesy Ferencet a 2010 őszi önkormányzati választáson, de még inkább

2014-BEN, AMIKOR BÁCSKAI 44,45 %-OT, MÍG GEGESY 43,14 %-OT KAPOTT

Bácskai botrányai pedig azóta sokat visszavehettek támogatottságából, amit igazolni látszanak a nem személyre, hanem pártokra leadott májusi európai parlamenti választási eredmények is, hiszen a Ferencvárosban a Momentumnak és a DK-nak a többi ellenzéki párt nélkül is több szavazata volt, mint a jobboldalnak. Konkrétan a Fidesz-KDNP 38,3, míg a Momentum 22,83, a DK 17,13, az MSZP-P pedig 7,69 százalékot kapott listán, így e pártok közös támogatása az ellenzéki polgármesterjelölt számára igencsak reménykeltő lehet.

De ez a választás nem róluk szól, hanem kifejezetten Baranyiról. Talán éppen ez okozza a Fdesz zavarát is ebben a kerületben.

Természetesen szerettük volna megszólaltatni Bácskai Jánost, így levélben kértünk személyes találkozót a polgármestertől, és elküldtük neki felmerülő kérdéseinket is, hátha legalább írásban válaszol. Bácskai sem találkozóról, sem a IX. kerületet érintő elképzeléseiről nem értesítette az Indexet, amikor pedig a kerületben jártunk, gyakorlatilag a helyi Fidesz-irodát és közvetlen környékét, valamint néhány közterületi plakátot leszámítva, nyomát sem találtuk.

A Fidesz leginkább adományosztásokban, illetve kedvezményes zöldségvásárlást lehetővé tévő "pártpiacok" nyitásában jeleskedett a kerületben, miközben Ferencvárost ellepték olyan plakátok, amelyek nem is Bácskait reklámozták, és főként nem Baranyit. Az "egy az egy ellen" helyzetet a már az Erzsébetvárosban is "színesítő", Hunvald Györgyöt is indító Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület igyekezett megbontani Deutsch László polgármesterjelölttel. Aztán szinte a semmiből további független indulók jelentek meg bizonyos körzetekben, és bejelentkezett Cséplő Dániel exszocialista politikus is, akiről már megírtuk, miként trollkodta meg Baranyi Krisztina egyik sajtótájékoztatóját.

Rajtuk kívül a valasztas.hu adatai szerint a IX. kerületben még egy szervezet, a Munkáspárt is sikeresen állított polgármesterjelöltet úgy, hogy a helyi ellenzékiek beszámolói szerint a hivatalos nyilvántartásba vételt megelőzően senki nem is látta ennek a pártnak a tevékenységét, kampányát. Fléger Tamás munkáspárti polgármesterjelölt tehát rejtélyes körülmények között állt rajthoz, a párt delegáltja pedig leszavazta az ajánlóívek vizsgálatát.

Nem láttuk őket, nincs itt senki. Bácskai emberei persze járnak körbe, győzködnek mindenkit, jöttek erdélyi fiatalok is, akik aláírást gyűjtöttek a Fidesznek és Bácskainak, becsöngettek hozzánk is. De ezen, az almaosztáson és a telefonhívásokon kívül mintha semmit nem próbáltak volna tenni, hogy inkább ők tetszenek. Talán csak annyi volt a cél, hogy ne a Baranyi, hogy inkább sok más név jelenjen meg az utcákon, a plakátokon, meg hogy a vele szimpatizálókat elbizonytalanítsák.

Kerületi forrásunk így mesélt a plakát- és szórólapháborúról, amit karikatúrás, vagy magyar nemzeti színű független jelöltek, nem maga Bácskai vív Baranyival az utolsó napokban is. A szinte minden villanyoszlopot és közlekedési táblát ellepő plakátseregen kívül azonban nyomát se találni ezeknek a jelölteknek az utcákon, közterületeken. A postaládákban nagyon is van nyomuk.

Soroksár(i), dobálás

Baranyi Kriszta hírnevét korrupcióellenes küzdelme, és az "egy mindenki ellen" típusú szerepe duzzasztotta országos méretűvé. Ő tette hírré és oldotta meg az Illatos úti vegyi szennyezés ügyét, amelyben végül a kormánynak kellett rendet tennie, ehhez személyesen Orbán Viktort "kapta el". A politikus más ügyekben is látványosan szembe szállt a ferencvárosi Fidesszel, rendszeresen kritizálja nyilvánosan a polgármestert, de a Bácskainak "befekvő" ellenzéki szereplőket sem kíméli. Neki tulajdonítják, hogy az önkormányzat végül felmondta a korábbi parkolási társasággal kötött, a kerületnek több százmilliós károkat okozó szerződést.

Nem véletlen tehát, hogy Baranyi önmagát a "tiszta kéz" jelöltjeként hirdeti.

És ezt vették célba a lejáratások.

Hetek óta ragasztják felül, festik le, trágárságokkal írják tele éjszakánként a plakátjaimat, ehhez hatóságokat, a MÁV-ot, vagy éppen multinacionális cégeket próbálnak bevetni. Tudják, hogy október 13-a után itt minden mutyinak vége. Ezért kapálóznak, telefonon és röplapokon is terjesztik azokat a hazugságokat, amelyekért már a bíróság is többször elmarasztalta őket. 

Nem is Baranyi ellen, csak az élet védelmében léptek fel

Cikkünk megjelenése után a a MÁV Zrt. arról tájékoztatta lapunkat: senki nem küldte Baranyi Krisztinára a MÁV-ot. "Egyszerűen arról volt szó, hogy teljesen szabálytalanul, az aktivistái testi épségét kockára téve tették ki a plakátját, minden fajta engedély nélkül egy vasúti hidra. Ennek eltávolítási költsége is a MÁV-ot terheli, közölték, hozzátéve: a kampány után visszakapja a plakátját Baranyi Krisztina.

Tényleg volt ebben a kampányban a Ferencvárosban már minden: megvádolták Baranyit olyan abszurdnak tűnő dolgokkal, mint hogy szöges szalámit dobál a kutyáknak, sőt, hogy megharapott egy parkolóőrt! Leggyakrabban egy 2016-os lakásüggyel igyekeznek lerántani a leplet a polgármesterjelöltről, aki tud nevetni a szerinte nem is kizárólag a Fideszhez köthető próbálkozásokon, de amikor a férje azzal hívta, hogy az egyik gyerekük otthon magára zárta az ajtót, mert fél, hogy a mocskolódó szórólapokon közzétett lakcíműket valaki felkeresi, nála is betelt a pohár. Mégis azt mondja, ettől is csak elszántabb lesz, hiszen az ellenfelei tudják, van mitől tartaniuk.

De mégis hogy lehetne bármit is tenni ekkora ellenszélben?

Aki így gondolkodik, elveszett. Én nem függök senkitől, nem tartozom senkinek, nem tartozom egyik párthoz, egyik pártnak sem. Nekem nincs félnivalóm, egyedüli elszámolással a ferencvárosiaknak tartozom, csak nekik kell megfelelnem. Úgyhogy minden szerződést felbontok, ami nem az ő érdekükben született, minden szolgáltatást valódi szolgáltatássá teszek, nekünk. Nagyon egyszerű az egész, annyi kell csak, hogy minden nyilvános legyen.

Végállomás, Nyilvánosság tér

Baranyi azt mondja, tisztában van azzal, hogy mit tehet és mire nincs lehetősége a kerületnek. Az itt élők ügyeit meg kell oldani, tisztaságot teremteni, a közös tulajdont pedig gondozni és felügyelni, nem elherdálni. Kiindulópontunk, a Haller 50. például életveszélyes, azonnal ki kell üríteni, a lakók elhelyezhetőek más önkormányzati bérleményekben. Meg is mutat párat, például a Bácskai kampányfilmjében frissen átadottat. A robusztus homlokzatot biztonsági cég védi, senki sem reagál a kapucsengőre benn, valószínűleg a lakások nagy része üres.

Baranyi nem érti, milyen kifordított, elitista alapokon nyugszik a fideszes városvezetés elképzelése arról, hogy bizonyos szépen felújított, de évek óta üresen álló házakba "olyan", a pártnak vagy a városvezetésnek nem tetsző embereket nem kíván beengedni. "Ez az itt élők lenézése", mondja, de nem valamiféle civilkedés látszatát keltve. Rendet akar, csakhogy szerinte ezt a rendet először az önkormányzatban kell megteremteni, a lakosokkal szemben pedig akkor lehet világos elvárásokat megfogalmazni, ha elvégzik a valós képviseletüket.

Lenne igény a rendre, a Ferenc téren, miután Baranyitól elváltunk, egy cekkeres asszony panaszkodik a játszótér hangzavarában:

Ha a Bácskaihoz megy az ember, vagy levelet ír, semmi reakció. A pórnépet ezek leszarják. A kerületben a szeméttől nem látni, főleg a külső részen, nem itt, ez a büszkesége a Bácsakinak, de még itt is rohangáltak patkányok, amíg az ovit nem zavarta, nekik kijöttek... Nálunk ennél is leprább a helyzet, mindenki tudja, mégis hiába hívtam, az én képviselőm a büdös életbe nem jött ki, hogy felmérje a terepet, lássa, hogyan élnek az emberek. Nekik a csókosaik, a haveri köreik az elsők, ennyi.

A panasz miden naposnak hat, ahogy a polgármester "baráti körét" érintő kritikára se csak egy példa van. Talán éppen e baráti kör megszorongatása a mindenkitől független jelölt vonzereje. Meg az aktivizmusa, aminek több szempontból megvan az eredménye. Például a Haller utcai eseten, a rapid költöztetésen szinte kuncog, nem egy ilyen volt már az elmúlt hetekben. Bácskai szó szerint a nyomában járt.

Így Ferencváros máris sokat nyert a kampánnyal: egyes lakosok régóta vágyott útburkolatot, kátyúzást kaptak utcájukban, mások ingyen almát, emberhez méltó lakhatást, buszmegállót, megtisztított utcákat. Csak annyi kellett, hogy feltűnjön, hogy "ott járjon" a Baranyi. Matricákkal, lemosható festékkel ütötte védjegyét a kampányoló ellenzéki jelölt mindenhová, az önkormányzat, illetve a helyi Fidesz pedig nem győzte eltüntetni a magenta színt.

Így Baranyi megoldotta például néhány lakó régi kívánalmát egy utcában, amikor a kétfarkúak kátyúzó szakemberével végigjárták az útsebeket és betömték azokat. Másnap az önkormányzat által évi 130 millió forintért kátyúzással megbízott cég munkatársai hirtelen megjelentek, és felmarták az útburkolatot, elkezdték annak cseréjét. Sok esetben mondjuk csak újabb kátyúkat vájtak, az ott élők mégis reménykedhetnek abban, hogy végre megoldódik a 4-5 éve reakció nélkül hagyott problémájuk.

De nincs is gond a versengéssel, ez a kampány. Baranyi azt mondja, problémamegoldónak, szogáltatónak kell lenni, neki ez a politika.

A hozzá közel állók pedig, például a maroknyi kampányközpontot jelentő irodában feltűnő egyik segítője azt mondja, "Krisztához bárki odamehet, megáll, meghallgatja, sőt a legtöbb esetben egy percet sem vár, elkezdi megoldani a gondját, telefonálgat, felhívja a hatóságot, az illetékest, kitapossa az intézkedést". És emiatt mára tényleg sokan ismerik, szeretik a kerületben.

Persze tett is ezért a kampány idején is. Ment, nemcsak kátyúzott, hanem ha kellett, gazolt és magasnyomású mosóval takarított. Pár hete a kétfarkúakkal zöldtetős buszmegállót épített a Bakáts utcában, természetesen magenta színben. Amikor ott, a buszmegállóban fotózzuk, éppen a politikai maffiával kapcsolatos leszámolási terveit meséli, elbiciklizik mellettünk egy asszony, a semmiből, ismeretlenül is oda kiáltva:

Hajrá, Baranyi!

(Borítókép: Huszti István / Index)