Jogerős: vissza kell venni a Facebook-posztjai miatt kirúgott ügyészt

Abszolút precedensértékű perben hoztak novemberben jogerős, másodfokú ítéletet a munkaügyi bíróságon. Először rúgtak ki ügyészt politikai jellegű Facebook-posztok miatt – 2018-ban –, így értelemszerűen először kellett ilyen ügyben egy sor fontos dolgot mérlegelnie a bíróságnak, és ítéletet hoznia. 

Pap Balázs 13 éve dolgozott ügyészként, szakmai munkáját szinte minden évben szakmai elismerésben részesítették, majd jött a 2018-as választás kampányidőszaka, amikor megosztott három politikai tartalmú posztot a Facebook-oldalán. A választás másnapján kapta az értesítést, hogy fegyelmi eljárás indul ellene az ügyészségen, és annak végén az a döntés született, hogy kirúgják.

Pap a döntést bíróságon támadta meg, a pernek tárgya volt többek között a lefolytatott fegyelmi eljárás szabályossága, az, hogy az ismerősi körben megosztott posztok szétfeszítik-e a szólásszabadság kereteit, de leginkább az, mennyire arányos a büntetés, azaz a kirúgása. Mielőtt megmutatnánk a három konkrét posztot, és hogy arról hogyan vélekedett a másodfokú bíróság, legyen itt az ítéletből addig is az, hogy:

Emellett a már elsőfokú ítéletben kimondott hétmillió forintnyi elmaradt illetmény, ruhapénz és cafeteria, illetve az elsőfok és másodfok között eltelt időben kiesett mintegy 4 milliós jövedelem megfizetése mellett, a másodfokú bíróság

Az első tárgyaláson – amiről ebben a cikkünkben számoltunk be részletesebben – az ügyész felmentését Polt Péternek javasló budapesti főügyész, Ibolya Tibor, valamint helyettese, Fürcht Pál voltak a meghallgatott tanúk, ami erős felütés volt, hiszen nem túl gyakori bíróságon tanúként látni ilyen vezető beosztású ügyészeket.

A második tárgyaláson többek között az ügyész párját – aki jogi képviselője is volt a fegyelmi eljárásban – hallgatták meg, és meg is kellett szakítani a tárgyalást, mert az ügyész rosszul lett.

Ami még belefér

Nézzük a három posztot – nem időrendi sorrendben –, illetve azt, hogyan értékelte azokat az elsőfokú ítélet, mit kifogásoltak a felek a fellebbezésben, és végül hogyan döntött a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében!

• Az egyik poszt egy kép, amin egy birkanyáj van, ehhez a képhez pedig a következő szöveget írta ki az ügyész: „A mai ünnepről ennyi fog megmaradni nekem. Itthon is maradtam, alszom, filmet nézek, elvagyok. Remélem jövő ilyenkor már kedvem lesz kimenni."

A poszt az ügyész szerint semmilyen politikai állásfoglalást nem tartalmazott, csak egy humoros megjegyzés, hogy nem mozdulna ki. (A poszt március 15-én készült, a választás előtti március 15-én pedig ellenzéki tüntetéseken kívül kormánypárti békemenet is volt a városban.)

Az elsőfokú ítélet azt mondta ki, ez egy magánéletben tett poszt volt, az a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik. Az ügyész politikai tevékenységet nem valósított meg vele, és ebből nem lehet megállapítani azt, hogy ez a véleménynyilvánítás hatással lenne a munkájára, illetve hatással lenne az ügyészség függetlenségére.

Az ügyészség fellebbezésében azért tartotta elfogadhatatlannak ezt a posztot, mert szerintük azzal a nemzeti ünnepen résztvevőket hasonlította az ügyész – nagy nyilvánosság előtt – birkanyájhoz, ez pedig alkalmas a becsület csorbítására, és nem méltó az ügyészi hivatáshoz sem. Ráadásul "a velük szemben alkalmazott lealacsonyító kifejezésmód politikai indulatokat testesít meg, amely kérdésessé teszi, hogy az adott ügyész képes-e hivatása gyakorlásakor pártatlanul eljárni".

A másodfokon eljáró bíróság az ítéletében azonban azt mondta, a politikai tevékenység megállapításához a magánszférát meghaladó nyilvánosság előtt közvetlenül megnyilvánuló, tényleges politikai tartalommal bíró, szándékos és aktív magatartás szükséges, amelyre a perbeni esetben nem volt peradat.  A poszt a bíróság szerint - a megosztás körére is figyelemmel - az ügyészségre irányadó, ismert normákat nem sértették, senkire nézve nem voltak durvák, sértőek, bántóak vagy lealacsonyítóak.

• A másik poszt egy megosztás az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága nevű Facebook-oldalról. A képen összefogó kezek láthatók, minden kézen egy-egy ellenzéki párt logójával, a szöveg a képen pedig a következő: „Ha ezt a képet 1 millióan megosztjuk, akkor biztosan lesz összefogás! Itt az idő, most vagy soha!"

Az elsőfokú bíróság erről is hasonlóan döntött: a poszt a véleménynyilvánítás szabadsága alá esik. A bíróság szerint a fenti két bejegyzés, figyelemmel a megjelenés körére, közvetlen hátrányt nem okozott az ügyészség megítélésére. 

Az ügyészség ezzel szemben úgy nyilatkozott fellebbezésében, hogy szerintük "választások idején konkrét politikai pártok összefogásának propagálása szintén nem méltó az ügyészi hivatáshoz. A pártszimpátia nyilvánosság előtti kinyilatkoztatása alapjában kérdőjelezi meg az adott ügyész, de az egész ügyészség pártatlan eljárásába vetett közbizalmat".

A másodfokon eljáró bíróság osztotta az elsőfokú döntést, miszerint azt a felperes magánemberként tette, és az a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, és ezért nem valósít meg fegyelmi vétséget. A bíróság egyébként azt is megjegyezte, hogy az ügyész menesztésével járó fegyelmi határozatban nem is volt szó az ügyész politikai tevékenységről, ilyen értelmezésről már csak az elsőfokú eljárásban és a fellebbezésben írtak.

Nincs kialakult ítélkezési gyakorlat

Ám a fenti mindkét poszttal, és azok megítélésével kapcsolatban tett egy hosszabb kiegészítést, ami lévén, hogy az első ilyen ügyben hoztak döntést jogerősen, így a hasonló esetek megítélésében akár fontos szempont is lehet:

• A bíróság először is rögzíti, hogy véleménynyilvánítás szabadsága olyan alapvető állampolgári jog, amelyet az Alaptörvény garantál, és amely bár nem korlátlan, csak kivételesen, a szükséges és indokolt mértékben korlátozható;
• ahogy azt is hozzáteszi, hogy  az ügyészek hivatásuk gyakorlása során és magánéletükben egyaránt kötelesek betartani olyan magatartási szabályokat, amelyek őket a véleménynyilvánítás szabadságában korlátozzák.
• Mindezek mellett hangsúlyozzák, hogy az ügyészi hivatást érintő korlátozása tekintetében nincs kialakult ítélkezési gyakorlat. Az ügyészség által hivatkozott eseti döntések részben olyan korábbi időből (1981. és 1994. évekből) származnak, amikor a Facebook mint közösségi kapcsolattartási forma még nem volt ismert vagy általános.
• Általánosságban tehát megállapítható, hogy az ügyészek esetében a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának észszerű mértékére vonatkozó értelmezés sem a bírósági gyakorlatban nem ismert, sem a jogi irodalomban nem lelhető fel. E körben az ügyészi hivatás etikai szabályairól szóló ajánláson túlmenően nincs olyan szabályzat sem, amelyben a munkáltató rögzítette volna a véleményszabadság korlátozására vonatkozó konkrét elvárásait, esetleges tilalmait.
• Különösen lényeges, hogy nincs olyan szabályzat, amely alapján elhatárolhatók lennének egymástól az ügyészként, a hivatás gyakorlása során és a magánemberként, a magánéletben érvényesítendő munkáltatói elvárások, írták.

Így aztán a bíróság azt mondta ki, hogy az ügyész a saját belátása szerint értelmezte a Facebook-használatát, azon belül is azt, hogy mi számít nyilvánosnak, és mi nem, amikor ismerőseiből, közeli barátaiból álló ismertségben osztotta meg posztjait.

És ami már nem fér bele

A két fenti poszttal szemben a másodfokú bíróság is kimondta, hogy a harmadik poszt valóban problémás, azzal valóban fegyelmi vétséget követett el az ügyész. A legerősebb poszt, amit a tanúként meghallgatott budapesti főügyész is leginkább kifogásolt meghallgatásakor, a következő volt:

A március 14-i poszt tehát egy Index-cikk – ami arról számolt be, hogy a Fidesz erős emberét hogyan vezette meg egy csengeri javasasszony –, a címe az volt, hogy Kósa: Valósnak tűntek a papírok, de németül voltak, az ajánlója pedig: „A miniszter azt állítja, az őt csőbe húzó nő ragaszkodott ahhoz, hogy közokirat rögzítse az ügyüket.” Az ügyész pedig azt írta a megosztás fölé: „Nos, minden »vádlott« maga választja meg a védekezése sorvezetőjét, maximum kiröhögjük. Hajrá... Ja, és április 8."

Az elsőfokú bíróság szerint a privát Facebook-oldalon megosztott posztok nem jelentettek nagy nyilvánosságot, ám az ismerősi körből kiderült: Papról tudni lehetett, hogy ügyészként dolgozik, a poszt pedig sérti a hivatása tekintélyét. 

Az ügyészség véleménye szerint az ügyész a posztjában egy országgyűlési képviselőre, mint „vádlottra" utalt, ami egyértelműen meghaladja a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait, és alkalmasak a sértett jó hírének, becsületének megsértésére. Azt is hozzátették, hogy a bejegyzésben az ügyész arra is utalt, hogy az ügyészségen a közszereplő által előadott védekezéseket ki szokták röhögni, a bejegyzés pedig azt a képzetet is kelthette, hogy az ügyészség olyanról is tud, hogy Kósa esetleg gyanúsított vagy gyanúsított lesz.

A másodfokú bíróság végül kimondta, hogy az ügyész még a személyét jól ismerő, és esetleg őt ügyészként is elismerő baráti közegben, magánemberként tett kijelentésével sem kelthet olyan benyomást, hogy munkája során számára elfogadható a komolytalan vagy hivatásához méltatlan magatartás. De hozzáteszik, nem osztják az ügyészség azon álláspontját, hogy az olvasóban azt a látszatot keltette az ügyész, mintha ők már tudnák, hogy Kósa vádlott, vagy vádlott lesz. 

A bíróság azt is rögzítette, hogy a poszt nem elsősorban a „kiröhög” szó használata miatt értékelendő fegyelmi vétségként,

hanem azért, mert arra utal, hogy az ügyész, ügyészek - a bejegyzés többesszámban fogalmaz – kiröhöghetik, kiröhögik az eljárás részvevőit. Tehát azt sugallja a bejegyzés, hogy ez az ügyészi szervezeten belül megszokott gyakorlat

– áll az ítéletben. Hozzáteszik, már az elsőfokú bíróság is helyesen járt el, amikor a fegyelmi vétség súlyára figyelemmel nem a legenyhébb szankció alkalmazását tartotta szükségesnek.

A kirúgás viszont túlzás

A bíróság az ítélet indokolásában megjegyzi, hogy az ügyészség úgy hozta meg a hivatalvesztésről szóló döntését, hogy mindhárom posztról azt állította, az fegyelmi vétség elkövetése volt. A másodfokú bíróság azonban – ahogy az elsőfokú is – csak egy posztról állapította meg azt, és annak súlya pedig szerintük

A másodfokú bíróság emellett a fokozatosság elvére is felhívta a figyelmet.

Az ügyészség azt kérte fellebbezésében, hogy ne kelljen továbbfoglalkoztatnia az ügyészt. A másodfokú ítélet indokolásában leírják, hogy az ide vonatkozó jogszabály azt mondja, csak akkor mellőzhető a továbbfoglalkoztatás, ha az a munkáltatótól nem várható el, ehhez pedig csak olyan példákat hoz, mint a munkakör megszűnése, illetve a létszámcsökkentés. Mindkettő határozott, objektív körülmény, a másodfokú bíróság szerint a jogalkotó szándéka ezzel éppen az volt, hogy ha jogellenesen szüntették meg valakinek a jogiszonyát, akkor csak ilyen érdemi igazolással lehessen mellőzni a visszahelyezését.  

A bíróság ítéletének indokolásából kiderült, hogy az ügyészség ezzel szemben azzal érvelt a továbbfoglalkoztatás ellen, hogy szerintük az ügyész által „uralni nem bírt és nem is akart politikai véleményét, indulatait” az ügyek kiosztásakor az ügyészségnek figyelembe kell majd vennie, és ez olyan többlet teher, amely a munkáltatótól nem várható el. A bíróság – a fentiekben leírtak alapján – ezt az érvelést nem fogadta el, azt írták többek között, hogy, az ügyész korábban épp a munkáltatójától kapott kiválóan alkalmas minősítést, és nem mutattak fel olyan adatot a perben, ami a fenti félelmet igazolta volna, ez a jövőre nézve tehát csak feltételezés.

A sérelemdíjnál az ügyész az első beadványában 20 milliót kért, az elsőfokú bíróság azonban túlzónak tartotta, és végül egymilliót ítélt meg. A fellebbezésben már csak 8 milliót kért az ügyész. A másodokú bíróság bár az egymilliót kevésnek, de a 8-at túlzónak találta, így végül kétmilliós sérelemdíj megfizetésére kötelezte az ügyészséget. 

A pert indító Pap Balázs 13 éve dolgozik ügyészként, ebből öt évig kerületi ügyészségi vezetőhelyettesként. Gazdasági perekben, illetve köznyugalom elleni bűncselekményeknél ügyészkedett, vitt többek között Toroczkai-, Szilvásy-, Magyar Gárda-, Novák Előd vs. Tomcat ügyeket, de ő foglalkozott az első magyar holokauszttagadás ügyével is. Jelen jogerős bírósági döntés értelmében az ügyészségnek újra ügyészként kell foglalkoztatnia.

Nem volt még ilyen korábban

Az ítélet jogerős, a döntés ellen az ügyészség a Kúriához fordulhat. Levélben fordultunk a Legfőbb Ügyészséghez, hogy megkérdezzük, kommentálják-e a jogerős ítéletet, felvették-e már a kapcsolatot Pap Balázzsal a továbbfoglalkoztatás részletei miatt, a Kúriához fordulnak-e az ítélet miatt, illetve tervezik-e, hogy a precedensértékű ügy miatt esetleg módosítják az ügyészségi etikai kódexet.

Válaszukban azt írták, az ügyészség a jogerős bírósági ítéletet tiszteletben tartja és végrehajtja, de hogy a Kúriához fordulnak-e, arra egyelőre csak azt írták, a jogerős ítélet értékelése folyamatban van. A munkáltatói jogkört gyakorló fővárosi főügyész felvette a kapcsolatot dr. Pap Balázzsal, akinek az állásba való visszahelyezése folyamatban van – írták.

Megkérdeztük, volt-e már olyan eset, hogy az ügyészségtől menesztett ügyészt egy bírósági ítélet után vissza kellett venniük, válaszában az ügyészség azt írta, ilyen eset még nem fordult elő. A kérdésre, hogy tervezik-e esetleg emiatt az ügy/ítélet miatt módosítani az etikai kódexüket, az ügyészség azt válaszolta: az ügyészi hivatás gyakorlásának szabályait, az ügyészségi szolgálati viszony kereteit a jelenlegi jogszabályi környezet részletesen meghatározza.