Mártha Imre Paks II-ről: Ha döglött atomerőmű-projekten ülsz, szállj le róla!

Eredetileg az öt fővárosi közcég egybeolvasztásáról ültünk le beszélgetni a Főtáv egykori, az új holding, a BKM jelenlegi vezetőjével, Mártha Imrével, ám az interjú előtt egy órával jött a hír (az interjú szeptember 29-én készült, a szerk.), hogy az MVM vezérigazgatója minden előzmény nélkül távozik posztjáról. A volt MVM-vezér Márthát így erről és a paksi bővítésről is kérdeztük, melyet régóta kritizál. A budapesti közcégekről elmondta, az összeolvadással 40-50 vezetői poszt szűnt meg, s bőven meglesz a 3,5 milliárdos tervezett megtakarítás. Követendő példának tartja Bécset, ahol a temetkezési vállalat is termel bort, illetve arról is mesélt nekünk, hogyan sikerült rábírni az McDonald’sot, a pápalátogatást szervező céget vagy épp a nyári foci-Eb budapesti meccseiért felelős UEFA-t, hogy fizessenek a szemétgyűjtésért.

Kóbor György távozik az MVM éléről. Ön 8 éven át volt felső vezető, majd vezérigazgató a villamos művekben, és a BKM most is üzleti kapcsolatban áll az MVM-mel. Vajon mi lehet az oka, hogy minden előzmény nélkül fel kellett állnia?

Szakmai szempontból Gyuri volt talán az egyik legfelkészültebb MVM-vezérigazgató az elmúlt 10 évben. Rossz szájízem van, Friedrich Schiller A genovai Fiesco összeesküvése című drámájából „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” mondat illik ide. Aláírta a Mátrai Erőmű vitatható feltételekkel történő visszavásárlását, amit igen sokan támadtak, és most aláírt egy érdemi versenyeztetés nélküli, 15 éves földgázbeszerzési megállapodást a Gazprommal. Nem tűnnek őszintén hálásnak a főnökei.

A levegőben volt a távozása?

Nem hallottam ilyesmiről, az iparágból sem lehetett hallani semmit erről. A múlt heti indexes interjújában viszont volt egy érdekes mondata, amit én már három éve szajkózom, és a „Kedves Jani!” kezdetű levélben akkor meg is írtam Süli miniszter úrnak. Ez pedig az volt, hogy meg kell fontolni Paks I. üzemidejének újabb meghosszabbítását. A Roszatom a saját publikációiban 60 évre taksálja az ilyen típusú blokkok élettartamát, és a jelenlegi engedélyek alapján a kormány által tervezett leállításnál még csak 50 éves üzemidőnél tartanánk. Már meghaladottá vált az az évtizedekkel ezelőtti műszaki iskola, hogy bizonyos berendezéseket nem lehet kicserélni, felújítani egy atomerőműben. A mai technológia ezt gyakorlatilag szinte teljeskörűen lehetővé teszi, és ezzel egy második Paks I-es üzemidő-hosszabbításra is lehetőség nyílik.

Ezért is merült fel például az USA-ban bizonyos erőműveknél, hogy 80 évre kitolják az üzemidőt. Gondoljunk bele, az új építéshez képest aprópénzből megvalósítható üzemidő-hosszabbítások gazdasági aranyesőt hoznak. Így a Paks I-es blokkok 50 éves üzemidő-elérésére tervezett leállítása kissé urizálásnak tűnik.

Egész pontosan: „felvetődött, hogy megvizsgálják”, így fogalmazott nekünk Kóbor György az interjúban.

Igen, szóval szerintem ez egy bölcs döntés volna. Más részről viszont ez a gondolat szembemegy Paks II építésével, hisz a két erőmű hatalmas, 4400 megawattos együttes termelési kapacitását képtelen befogadni a magyar rendszer és a közép-európai piacon is nehéz elhelyezni az időszakosan fölösleges termelést. Pláne, ha hozzávesszük ehhez a magyar napenergia-termelést, ami közismerten dübörög.

Ráadásul úgy hallom, hogy az oroszok és a hazai projektcsapat már előre behűtött pár üveg Szovjetszkoje Igrisztoje pezsgőt, amikor Paks II. létesítési engedélyének jóváhagyását várták a minap az OAH-tól. Ehhez képest nagy pofon volt a hivatal újabb hiánypótlási felszólítása.

Mindenkinek el kellene gondolkozni azon, mit is jelent, hogy 2014 óta nem sikerült olyan minőségű terveket készíteni és benyújtani, amit egy európai uniós színvonalú eljárásban jóvá tudott volna hagyni a hatóság. Megjegyzem, a Roszatom által Finnországban tervezett testvérprojekt ugyanígy vergődik a hatósági eljárásokban. Lassan ideje lesz megfogadni miniszterelnök úr kedvenc mondását, némileg aktualizálva: Ha döglött atomerőmű-projekten ülsz, szállj le róla!

Kóbor György utódja egy jogász, Czepek Gábor, aki korábban közigazgatási államtitkár volt, majd a Szerencsejáték Zrt.-t vezette, az energetikához viszont semmi köze. Ismeri?

Nem. Megadjuk neki a szakmán kívülről érkezőkkel szembeni kötelező bizalmat.

Rendben. Forduljunk rá az eredetileg megbeszélt témánkra: szeptember 1-jén elindult a Fővárosi Közterület-fenntartóból, a Főkertből, a Budapesti Temetkezési Intézetből, a Főkétüszből és a Főtávból összeolvasztott nagy fővárosi közműholding, a Budapesti Közművek. Amikor januárban beszélgettünk az egyesülésről, azt mondta, innen, a Főtáv-székháztól Kelenföldig állnak majd a leadott szolgálati Škodák. Így lett?

Lett üres Škodánk bőven.

A fenti szóképpel ön arra utalt, amit Karácsony Gergely mondott még tavaly novemberben: meg kell szüntetni a kifizetőhelyeket a budapesti közműcégeknél. Sikerült megszüntetni őket?

A kiindulóponthoz képest több mint 20 százalékkal kevesebb vezetői pozíció van a hat üzletágat magába foglaló Budapesti Közművekben, ez az osztályvezetőket és a felettük lévő pozíciókat jelenti.

Összesen mennyi embert érintett?

Nagyjából 40-50 megszüntetett vezetői státuszt.

És ez mind kifizetőhely volt?

Nem feltétlenül. Ezeket a pozíciókat azért kellett megszüntetni, mert az egyesüléssel a különböző cégeknél ellátott ugyanolyan feladatok párhuzamossága így szükségtelen lett. Gondoljon bele, 5 cég hat üzletágában volt 5 HR-vezető, 5 belső ellenőr, 5 pénzügyi vezető és a többi. Most egy cég van. Mindenhol megpróbáltuk kiválasztani a legtapasztaltabb, legalkalmasabb embert, a többiektől pedig el kellett köszönnünk. Sokan már korábban elmentek, mert látták előre az egyesülés következményeit, és elhelyezkedtek máshol. Fontos, hogy az 5 cégnél korábban meglévő felügyelőbizottsági helyek is megszűntek, és csak egy ilyen testület maradt.

Osztályvezetőktől „lefelé” kellett elbocsátani embereket az összevonás miatt?

Nem, a dolgozói létszámban az átszervezés miatt nem volt változás. Bizonyos hiányterületekre a pandémia révén még fel is tudtunk venni szakembereket.

Decemberben döntött a Fővárosi Közgyűlés, hogy összeolvadnak a budapesti közműcégek, és idén szeptemberben indult el a Budapesti Közművek Zrt. Mivel telt a köztes 8-9 hónap?

Valóságos „versenyfutás” volt.

Na, meséljen róla!

Megéltem már pár olyan helyzetet az energetikában és a bankszektorban, amikor európai léptékkel mérve óriáscégek egyesültek, szétváltak. Ilyenkor adott egy nemzetközi jogászcsapat, a legendás tranzakciós tanácsadók közül valamelyik, plusz a nagy négyes pénzügyi tanácsadók egyike, s ezek 3-5 millió eurós büdzsé ellenében segítenek levezényelni az átalakítást. Na, itt ilyen nem volt, hisz nem volt rá se pénzünk, se időnk. Így maradt a DIY-módszer, magunk csináltuk, kiegészítve kis magyar külsős adótanácsadóval, jogásszal. Mindezt néhány millió forintból és a munkatársak szinte hihetetlen erőfeszítése révén. Komolyan mondom, lehet, hogy piacon kínáljuk majd ezt a szolgáltatást, mert fantasztikus, amit véghez vittek pár hónap alatt.

Egységesíteni a temetkezési vállalatnál használt legfapadosabb SAP-rendszert a Főtávnál használt, az SAP legfelső polcán lévővel, beköltöztetni kollégákat bérelt ingatlanokból részlegesen kihasznált telephelyekre, lekapcsolni régi IT-rendszereket, egységesíteni a mintegy 1700 célgép üzemeltetését, HR-rendszereket párhuzamosan futtatni, összehangolni a több tízmilliárdos beszerzéseket és így tovább. Egy ilyen méretű cégnél – nagyjából ötezren vagyunk – az átalakítás minimum mintegy 1-1,5 évig szokott tartani, mi 8 hónap alatt megcsináltuk.

Említette korábban, hogy az implementációs fázis év végéig lezárul. Lezárul?

Le. Emberek átirányítása, a duplikált rendszerek lekapcsolása, átképzések, folyamatok egyszerűsítése, ezek még zajlanak. Természetesen vannak döccenők, de folyamatosan orvosoljuk ezeket.

Eredetileg az átalakítást 2023-ig akarták lezongorázni, de a kormányzati elvonások átszabták, felgyorsították a folyamatot. A januári interjúnkban ön azt mondta, a megszorítások miatt 3-3,5 milliárd forintot terveznek megtakarítani, továbbra is ez a célszám?

Bőven meglesz az éves 3,5 milliárdos megtakarítás, de akár még több is lehet.

Nem volt kimondott cél, hogy az összeolvadás révén javuljon a fogyasztói elégedettség, de nekem fogyasztóként jobb lesz?

Nézze, a cél a túlélés volt, hisz mintegy 10 milliárddal kevesebből gazdálkodhat a korábbi 6 üzletág, mint 2020-ban. Most az összebútorozással megtakarítottunk valamennyit az infrastruktúrán, emellett már csak azon lehet spórolni, ha elmaradnak beruházások, és ha csökkentjük a szolgáltatások terjedelmét. A felső vezetőktől eltekintve a dolgozói létszámcsökkentés nem volt opció.

A fogyasztók az átalakítás után azt fogják szerintem érzékelni, hogy jól működnek a szolgáltatások, és hogy mindenhol a legjobb rendszer marad meg, a legprofibban működő call center vagy számlázórendszer. A jogi, pénzügyi folyamatok végre mindenhol fel tudnak nőni a nemzetközi szinten megszokott színvonalra. Az ügyfélszolgálatokon pedig a jövőben már többféle ügyet is tudunk majd intézni, ezeket korábban külön kellett megoldani a Főtáv vagy az FKF és a többi cég ügyfélszolgálatán. Nagyobb lesz az átjárhatóság az üzletágak között az ügyfelek szemszögéből. A dolgozók is számos előnyt látnak, hiszen aláírtunk egy átfogó kollektív szerződést, sokan jobb minőségű létesítményekben dolgoznak, üdülhetnek, felzárkóznak egyes juttatások.

Említette a 10 milliárdos elvonást. Ugyan most meghúzták a nadrágszíjat, de a 3,5 milliárd messze van a 10-től, önök viszont most talán elmentek a falig. Kiss Ambrus a közelmúltban az Indexen is ecsetelte, hogy csak az iparűzési adó második előlegének beérkezése miatt nem kellett hozzányúlni a folyószámlahitelhez, olyan mértékben kong a fővárosi kassza. Mi lesz így a BKM-mel?

Két dolgot kell tudni, az egyik, hogy a hat üzletág finanszírozása betonfallal van elválasztva, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal csak így engedélyezte az összeolvadást. A temetkezési vállalat alapvetően az ügyfelektől kapja a pénzét, plusz a főváros dotálja, a Főtáv is főleg a fogyasztókból él, plusz a távhőtámogatásból, az FKF hulladékgazdálkodási divíziója a kukaholdingtól kapja a pénzét, a Főkertet jórészt a főváros finanszírozza, itt kevés piaci árbevétel adott, ahogy a közterület-fenntartó köztisztasági divíziójában is. A BKM nagyjából 100-120 milliárdos éves árbevétellel számolhat évente ebben a konstrukcióban, ennek nagyjából a 10 százalékát fogja biztosítani a főváros.

Ettől még a BKM működik. Mindentől függetlenül, amit Kiss Ambrus mondott önöknek a város anyagi helyzetéről, az valóban tragikus Budapesten is és vidéken is.

A közszolgáltatások budapesti központosítása a Stadtwerke-modellen alapul, ami a többi között Németországban, Ausztriában sikeresen működő városüzemeltetési rendszer. A nemzetközi minta alapján bővülhet a BKM portfóliója, mondjuk, a vízszolgáltatással vagy a közútkezeléssel?

Amikor erről beszéltem legutóbb, pánik tört ki a fővárosi cégekben, úgyhogy most óvatosabb leszek. Azzal legyünk tisztában, hogy más városok változatos módon próbálják bővíteni a szolgáltatásaikat. A bécsi temetkezési vállalat például többhektárnyi kihasználatlan területén termel szőlőt, és készít bort, mézet. Mások a tömegközlekedést is integrálják. A BKM-et most egy Heathrow-színvonalú leszállópályává alakítottuk. Ha a főváros úgy dönt, akkor bármilyen új gép landolhat, legyen szó akár víziközműről, közvilágításról, közútkezelésről, egyéb közszolgáltatásról. Az egyik kollégám jegyezte meg humorosan, hogy az elmúlt 8 hónapban olyan mérhetetlen energiát fektettünk az átalakításba, hogy ha neki kéne látni egy újabb beolvasztásnak, már észre sem fogják venni. De hangsúlyozom, mi a ló vagyunk, amely a szekeret húzza, a pakolásról a ló gazdája dönt.

Kicsit a szemétügyről: szintén a kormányzati elvonásokra hivatkozva a 11 ezer köztéri kuka mintegy harmadát kellett leszerelni Budapesten. A kerületekhez érkezik emiatt panasz a lakosság részéről; önökhöz is?

Annyi pozitívum már történt ez ügyben, hogy ha kukából nem is tudtunk többet kihelyezni, de a Főkert és az FKF egyesülése révén legalább az ő köztisztasági feladataik egységesülnek. A januári beszélgetésünkkor ugye említettem, nem mindegy, hogy valaki a járdán, a buszmegállóban, az úttesten vagy a parkban dobja el az almacsutkáját, mert a jelenlegi jogszabályi káosz alapján a kerületi önkormányzathoz, a BKV-hoz, az FKF-hez, a Főkerthez és az adott társasházhoz is tartozhatott a begyűjtés. Egy egységes jogszabályra lenne szükség arról, hogy ki az, aki Budapesten a közterületeket rendben tartja. A feladatra egyébként a BKM alkalmas.

És akkor például Erzsébetváros polgármestere nem keveredne vitába az FKF-fel, hogy miért nincs feltakarítva az utca Erzsébetvárosban.

Vita nem volt, itt arról van szó, amit az előbb érintettünk: sok szereplő kötelezően vesz részt a közterek takarításában, és nem mindig világos, hogy az adott ponton kié a felelősség. Van azért pozitívum is, sikerült például megállapodnunk a McDonald’scal.

Miben?

A pandémia új helyzetet hozott, rengetegen vettek ételt elvitelre, s a McDonalds éttermek 500 méteres körzetében szerteszét szórták az emberek a szemetet. Nem a BKV, az FKF, a Főkert vagy más szervezet dolga, hogy ezt a megnövekedett mennyiséget elszállítsa, hiszen ez az étteremlánc hulladéka. Hosszas és kitartó tárgyalások során kollégáim eljutottak oda, hogy szerződést kötöttünk velük, és komoly összeget fizetnek azért, hogy az FKF nagyobb létszámban, szelektíven gyűjtve vigye el a szemetet az éttermek környékéről, illetve néhány kiemelt közterületről. A „szennyező fizet” elve alapján.

Ez egyedi megállapodás lesz, vagy más étteremláncoknak is fizetnie kell?

Felvettük a kapcsolatot a Starbucksszal, a Burger Kinggel, a KFC-vel és más cégekkel is, az a célunk, hogy minél több megállapodást meg tudjunk kötni. Ez nekik is megéri, hisz nem lesz szemetes a környékük, és nem kell felvenniük pluszembereket, nem szükséges takarítógépeket vásárolniuk, ami többe kerülne, mint velünk szerződni. De nem álltunk meg a gyorsétteremláncoknál. Muszáj a szemléletformálásban előrelépni, nyugat-európai mintára, hogy mindenki köteles legyen gondoskodni a gazdasági tevékenysége által okozott szennyezési externáliáról.

Mire gondol?

Olyan rendezvények szervezőivel is felvettük a kapcsolatot, mint a pápalátogatás vagy a labdarúgó-Európa-bajnokság. Mindkét eseményen tízezrek vonultak az Andrássy úton, a Dózsa György úton, és hatalmas mennyiségű hulladékot hagytak maguk után, elég sok fotó készült erről. A környezettudatos cégek látják, hogy nem lehet az egész feladatot az FKF-re hárítani. Persze van, ahonnan lepattanunk.

Pénzt kértek az UEFA-tól?

Persze. Nem volt egyszerű,

Mekkora összegekre kell gondolni, mondjuk, az Eucharisztikus Világkongresszus vagy a foci-Eb esetében?

Precízen kiszámolták az FKF köztisztasági divíziós és értékesítési kollégák a négyzetméter-naturáliákat, és ez alapján készült az elszámolás. Néhány tízmillió forintos a nagyságrend egy ilyen tömegrendezvény után.

Ha már szemétügy: Hernádi Zsolt szeptemberben megerősítette az Indexnek, amit januárban ön is előrevetített az interjúnkban, a Mol pályázott a 35 éves hulladékkoncesszióra. Tételezzük fel, hogy az olajcég pályázata nyer, honnan lesz ehhez infrastruktúrája, emberi és egyéb erőforrása?

Legutóbb azt nyilatkoztam önöknek, hogy pont nem voltam ott azon a focimeccsen, ahol ez eldőlt. Ebben az ügyben viszont azóta titoktartási kötelezettség terhel.

Értem, akkor ebből mindenki vonja le azt a következtetést, amit a leglogikusabbnak gondol, ugye?

Valahogy így. Az FKF-nek van olyan méretű, jó helyen működő modern hulladéklerakója, amekkorából újat építeni ma már szinte lehetetlen. A társaság hulladékhasznosító erőműve szintén modern, most is fejlesztjük, itt „készül” villamos energia és távhő a fővárosi hulladék 60 százalékából, vagyis ez is pótolhatatlan üzem, ha valaki hulladékkezeléssel akar foglalkozni. Ugyancsak nélkülözhetetlen az FKF fővárosi telephely-infrastruktúrája, több hektár kiterjedésű ipari parkokról van szó, ahol 500-600 kukásautó és egyéb gép parkol éjszaka, ahol lehet szervizelni, logisztikai bázisokat fenntartani. Bárki nyeri a koncessziót, mi ezt az infrastruktúrát és különösen a 126 éves humán tudáskincset professzionálisan menedzselve felajánljuk, jó pénzért természetesen.

Zárásként a távfűtésről, hiszen indul a szezon. A Budapesti Közművek egyik legnagyobb üzletága a távfűtési divízió: nem félnek, hogy a fogyasztói leválások folytatódnak, és elfogy a piac?

Engem a sokéves energetikai múltammal is meglepett, milyen komoly reneszánsza van mostanában a távfűtésnek. Jönnek vissza a korábban levált fogyasztók, és csatlakozik sok új is. Egyre kevesebb cég, ingatlantulajdonos hajlandó vacakolni a méregdrága kéményfelújításokkal, kazáncserékkel, karbantartó cégekkel, üzemeltető személyzettel, és örül, ha automatikusan jön távvezetéken a meleg, és a rendszer még értékes helyet sem foglal el az ingatlanában.

A lakossági piaci szegmens is bővül, de a többezres távfűtött üzleti megrendelői kör is meredeken nő, igazából inkább a mi finanszírozási képességünk szab határt a távvezeték építésnek, és nem a fogyasztói kereslet. Olyan meglévő fogyasztók, mint például a Mátyás-templom, a Magyar Telekom-székház, a Duna Aréna vagy éppen a miniszterelnökségnek helyet adó karmelita kolostor és a Puskás Ferenc Stadion mellett például nemrég a Klotild-palota és a budapesti Városháza is távfűtött épület lett.

(Borítókép: Mártha Imre. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)