Kielemeztük a tüntetők 9 pontját, itt tart most a hazai oktatás

Hétfő délután 15 órakor ismét egy asztalhoz ülnek a pedagógus-szakszervezetek képviselői és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár. A választások óta ez lesz az ötödik egyeztetés a felek között. Bár a tárgyalások fókuszában továbbra is a béremelés áll, az elmúlt hetekben számos más probléma is a felszínre került, a tanárok ma már a szülőkkel és a diákokkal együtt szorgalmazzák a hazai oktatás teljes reformját. A tiltakozók céljaikat 9 pontban foglalták össze, követeléseiket most szakértők segítségével egyesével vizsgáljuk meg.

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

A tüntetők első követeléséről Totyik Tamást, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnökét kérdeztük. Az érdekvédő szerint három területen mutatkozik meg a valódi párbeszéd hiánya.

Elsőként a Köznevelés-stratégiai Kerekasztalt említette, ahová a kormány meghívja ugyan a szakszervezeteket, a tájékoztatás ezeken az egyeztetéseken „egyoldalú”, és végül mindig az lesz, amit a döntéshozók eleve beterjesztettek, „konszenzusról szó sincs”.

Másodikként felidézte, hogy 2014-ig a jogszabály-változtatásokhoz mindig készült egy elemzés arról, hogy az adott módosításnak milyen hatása lesz a jövőre.

Például a Nemzeti alaptantervet is ötévente felül kellene vizsgálni, és annak tükrében eljárni. Tudja bárki, hogy a 2020/2021-es tanévben bevezetett Nat-nál milyen kutatások készültek?

– tette fel a kérdést Totyik Tamás, aki harmadikként a sztrájktárgyalásokat említette.

„Ezeket az egyeztetéseket az Európai Bizottság írja elő, így a kormány képviselői kénytelenek azokon részt venni. A gond viszont az, hogy nem tekintenek minket partnernek, ezek csak látszattárgyalások, melyeknek nincs eredménye” – mondta a PSZ alelnöke.

2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!

Erről a követelésről Palya Tamást kérdeztük. Mint ismert, ő az egyike annak az öt pedagógusnak, akit a Kölcsey Ferenc Gimnáziumból elbocsátottak azt követően, hogy polgári engedetlenségi akcióban vett részt.

A munkavégzés alól felmentett tanár arra a kérdésünkre, hogy ha valamilyen oknál fogva lehetősége lenne visszamenni az intézménybe – vagyis mint ahogy az a követelésben is szerepel, visszahelyezenék – visszamenne-e, azt felelte, hogy ha erre már holnapól lehetősége nyílna, akkor élne vele, ugyanis úgy véli, hogy az osztályával még épp be tudná hozni az elmúlt egy hónap lemaradását.

Attól tart azonban, hogy ilyen dilemmái nem lesznek, visszahelyezni ugyanis nem fogják, maximum azt tartja elképzelhetőnek, hogy pár év múlva a bíróság kimondja: jogtalan lépés volt a felmentése.

„Akkor viszont már nem mennék vissza” – mondta Palya Tamás, aki jelenleg egy nem állami fenntartású zuglói intézményben és egy oktatást segítő weboldalon dolgozik.

A pedagógust kérdeztük arról is, hogy az elbocsátását megelőzően mit tapasztalt az oktatásban, összességében milyennek látja a helyzetet. Erre válaszolva kiemelte, hogy 24 évig egy vidéki intézményben dolgozott, ahonnan végül azért jött el, mert az igazgató a tanári karral folyamatosan üvöltözött.

A megfélemlítés a kisebb településeken máig komoly gondot jelent, van ahol az intézményvezető azt is megtiltotta a tanároknak, hogy kockás inget viseljenek, de olyat is hallottam már, hogy valakit számon kértek azért, mert belájkolt valami olyat, amit ezek szerint nem kellett volna

– mesélte a pedagógus. Hozzátette: a megbecsülés is ezer sebből vérzik, a fizetés csak egy része a problémahalmaznak.

3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!

Erről a témakörről Nagy Erzsébetet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) országos választmányi tagját kérdeztük. Az érdekvédő megkeresésünkre felidézte, hogy az Orbán-kormány már 2010-ben is hozzányúlt a sztrájktörvényhez, ekkor arról döntöttek, hogy a még elégséges szolgáltatás ügyében megállapodás vagy bírósági végzés nélkül a munkabeszüntetés jogellenesnek minősíthető.

Nagy Erzsébet úgy véli, hogy ez már egyfajta szigorítás volt, de az igazi korlátozást a 2022-es változások hozták meg, mint ismert, a kormány először rendeletben, majd törvényben írta elő, hogy mi az a minimumellátás, amit a sztrájk alatt is biztosítani kell, vagyis a megállapodás lehetősége már egyáltalán nem biztosított.

A PDSZ országos választmányi tagja úgy véli, hogy a törvénnyel ugyanakkor tartalmai problémák vannak, az abban leírt szabályok ugyanis kiüresítik a sztrájkot, vagyis „láthatatlanná teszik”. Mint ismert, a szabályok egyes csoportokat teljesen ellehetetlenítenek, az SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekekkel foglalkozó tanárok például egyáltalán nem vehetnek részt munkabeszüntetésben, de más intézmények esetén se sokkal jobb a helyzet, felügyeletet ugyanis mindenütt biztosítani kell, a tanórák 50 százalékát, érettségi tárgyak esetén az órák 100 százalékát meg kell tartani.

Ez azt jelenti, hogy szinte ugyanúgy kell működni, mintha nem lenne sztrájk, az érdekérvényesítés így lehetetlen

– hangsúlyozta Nagy Erzsébet.

4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!

Az önálló oktatási minisztérium ügyéről szintén a PDSZ képviselőjét kérdeztük. Nagy Erzsébet emlékeztetett, hogy a szakszervezet már az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) idején – sőt már akkor is, amikor azt még Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak (Nefmi) hívták – is azért küzdött, hogy legyen külön oktatási minisztérium. Megjegyezte: 2010 előtt a terület az Oktatási és Kulturális Minisztérium alá tartozott, ami szerinte még „elment habbal”.

Ma viszont a közoktatás a Belügyminisztériumhoz tartozik, amit több szempontból is elfogadhatatlannak tart. Mint mondta, a fő gond, hogy Pintér Sándor belügyminiszter személyében egy rendőr képviseli a pedagógusszakmát.

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a tárcavezető mit gondol az oktatásról, azt viszont igen, hogy mit gondol a rendről, és ez enyhén szólva is félelmetes. Így utólag már értjük, hogy miért került hozzá a terület, a koncepció nyilván az lehetett, hogy a lázadozó pedagógusok körében rendet tegyen. Ehhez az eszközei is megvannak, fenyegető levelek, retorziók, szankciók

– sorolta Nagy Erzsébet. Hozzátette: ehelyett egy olyan vezetőre lenne szükség, aki valóban jártas az adott területen.

5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!

Horváth Pétert, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnökét a diákokat és a tanárokat is érintő túlterhelésről kérdeztük.

A győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója a pedagógusok vonatkozásában elmondta: általános vélekedés, hogy a tanárok egy héten csak 20 órát dolgoznak, miközben ott van nekik a hétvége és a nyári szünet. Hangsúlyozta, hogy szerinte érdemes egy picit „rendet tenni a fejekben”.

Felidézte, hogy 1995-ben a kötelező óraszám 18 volt, majd az felment először 20-ra, majd 22-re, jelenleg pedig átlagosan 25 körül mozog, ami az egyéb teendőket is figyelembe véve „brutálisan sok”.

„A köznevelésről szóló törvény úgy fogalmaz, hogy az ismereteket sokoldalúan, változatos módszerekkel kell közvetíteni, ami azt jelenti, hogy az órákra fel kell készülni, meg kell tervezni, hogy mikor lesz csoportmunka, prezentáció, stb.” – mondta, majd rögtön hozzátette: bár tehetséges és tapasztalt matematikatanárnak tartja magát, máig nem megy be úgy egy órára, hogy előtte ne találná ki azt, milyen feladatokat fognak megoldani a diákokkal. Egy kicsit sem mindegy, hogy egy, a reál tárgyak iránt fogékony vagy adott esetben egy humán tárgyakat kedvelő osztállyal van dolga.

Hangsúlyozta, hogy a tanárok azt a kritikát is számtalanszor megkapják, hogy az órák csak 45 percesek, vagyis azok nem fednek le egy teljes órát, noha sok esetben a szüneteket is munkával, egyeztetéssel, adminisztrációval töltik.

Ez olyan mintha, azt az időt, amíg egy buszsofőr a telephelyről kigurul az első megállóba, nem tekintenénk munkának. Teljesen abszurd elképzelés

– jegyezte meg.

Az NPK elnöke kiemelte, hogy a fent említett feladatok mellett a tanárok dolgozatokat állítanak össze, azokat ki is javítják, továbbá rendszeresen fogadóórákat tartanak, nem beszélve arról, hogy moziba, színházba, kiállításra viszik a gyerekeket – sok esetben a saját szabadidejük terhére.

„Bárki aki kételkedik, nyugodt lehet abban, hogy a pedagógusok bőven dolgoznak negyven órát egy héten, senkinek nem kell emiatt aggódni” – mondta. Hozzátette: szerinte a kötelező óraszámnak maximum 22-nek kellene lennie úgy, hogy aki ezen felül is szeretne munkát vállalni, az megtehetné, plusz juttatásért cserébe.

Horváth Péter szerint a gyerekek is extrém terhelés alatt vannak, a középiskolásoknak például heti 34 órájuk van, amelyekre otthon még készülnek, de szinte minden diák részt vesz valamilyen egyéb szakkörök, képességfejlesztésen, felzárkóztató foglalkozáson.

„A gyerekek negyven óránál bőven többet fordítanak a kötelességek elvégzésére” – hangsúlyozta. Hozzátette: ami a tananyagot illeti, ott is faragni kellene, Horváth Péter szerint ugyanis nem arra kell törekedni, hogy minél több művet, elméleti tudást nyomjanak le a gyerekek torkán, a cél inkább a képességfejlesztés.

6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!

Az esélyegyenlőség vonatkozásában a terület szakértőjét, Ercse Krisztát, a Civil Közoktatási Platform (CKP) szóvivőjét kérdeztük. Az oktatáskutató megkeresésünkre leszögezte, hogy oktatási esélyegyenlőtlenségről olyan esetekben beszélünk, amikor a tanulási eredményesség szoros összefüggést mutat a diák egyéni adottságaitól független tényezőkkel. Ilyenek például a nem, a rassz, valamely más társadalmi csoporthoz tartozás, a sajátos nevelési igény (SNI), a rossz szociális helyzet.

„A magyar oktatási rendszert évtizedek óta szélsőséges mértékben jellemzi az esélyek egyenlőtlensége, a sikeres tanulói karrier, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés a legerősebben azzal függ össze, hogy a tanuló milyen családi háttérből érkezik” – hangsúlyozta, majd felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar iskolarendszer, a pedagógiai kultúra nem képes kezelni a diákok sokféle tanulási igényeit, a tanulás-tanítás feltételrendszere a középosztálybeli családok gyermekeire van szabva, az ő kulturális beágyazottságaikra épít.

Ez elfogadhatatlan: minden gyermek a tanulási szükségleteinek megfelelő ellátást kell, hogy kapjon, ami csak úgy lehetséges, hogy a rendszer alkalmazkodásra kész és arra képes is

– jelentette ki.

Kiemelte, hogy a nem középosztályi, nehéz életkörülmények között élők, a hátrányos helyzetűek és a romák jóval kisebb eséllyel kerülnek be olyan iskolákba, képzési programokba, amelyek képesek számukra is egyénre szabott pedagógiai ellátást biztosítani. Mint mondta, a hátrányt okozó bánásmód már az óvodáztatás alatt elkezdődik, az általános iskolában a különbségek már negyedik osztályra óriásira nőnek.

Kirívó a roma gyermekek iskolai elkülönítése. 2019-ben a nyolcadikos roma tanulók több mint kétharmada szegregált iskolában tanult. Középfokon az érettségit adó szakképzési programokba is alig kerülnek be, és ők azok, akik nagyon nagy mértékben még a középfokú végzettség megszerzése előtt kiesnek az iskolarendszerből. A felsőoktatásban az összes felvett hallgatónak csupán 4 százaléka hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű. A roma hallgatók aránya pedig 0,8 százalék körül van

– mutatott rá Ercse Kriszta. Hozzátette: az SNI-s tanulók ellátásával is komoly gondok vannak hazánkban, a problémák már az általános iskolákban elkezdődnek, részben amiatt, mert hiány van gyógy- és fejlesztőpedagógusokból, miközben a többségi pedagógusok sem felkészültek az oktatásukra.

7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!

A bérek ügyében szintén a PSZ-t kerestük meg, méghozzá azért, mert a szakszervezet még évekkel ezelőtt elkészítette az úgynevezett „Bérnyomásmérőt”, amellyel a pedagógusok kiszámolhatják, hogy a kormány egy korábbi döntése miatt mennyi pénztől estek el egészen a mai napig.

Mint ismert, a döntéshozók a pedagógusbérek vetítési alapját 2015 januárjától 101 500 forinton rögzítették, azt azóta sem emelték, miközben a minimálbér az elmúlt években folyamatosan nőtt.

Emiatt 2015 óta a pedagógusok 17 havi bértől estek el. Ha a mostani minimálbér lenne a vetítési alap, akkor kétszer annyi lenne a pedagógusi fizetés, mint jelenleg. A sztrájk és a tüntetéshullám is elkerülhető lett volna

– jelentette ki Totyik Tamás, majd a helyzet súlyosságát egy példával is érzékeltette.

Eszerint egy 34 éves, felsőfokú végzettségű tanár csak 52 százalékát keresi annak, mint amennyit egy hasonló korú, hasonló képesítéssel rendelkező nem pedagógusi körben foglalkoztatott hazavihet.

Mint ismert, a kormány az elmúlt hetekben ismertette a béremelésre vonatkozó terveit. Eszerint 2023-ban 20,8, 2024-ben 25, 2025-ben pedig 29-30 százalékkal emelkednének a pedagógusi fizetések, melyek így végül elérnék a diplomás átlagbér 80 százalékát.

„Támogatjuk az Európai Bizottság elé is beterjesztett javaslatot, de az ütemezéssel komoly gondunk van. Gyorsabban, nagyobb léptékben kellene a bért emelni, álláspontunk szerint már a jövő év végére el kellene érni a diplomás átlagbér 65 százalékát, ugyanis a 10-20 százalékokat elsöpri az infláció” – hangsúlyozta a PSZ alelnöke, aki fontosnak tartotta megjegyezni: nemcsak a pedagógusok, hanem az oktatásban dolgozók bérét is emelni kell.

8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!

Az elmúlt időszakban számos hír is érkezett az iskolák állapotáról. A Karinthy Frigyes Gimnázium például több helyen is beázott, az intézmény Kocsis Máténak, a Fidesz frakcióvezetőjének ajánlotta fel a tantermekben, irodákban összegyűlt vizet, azt remélve, hogy az aranyhalai majd hasznát veszik.

Szintén áldatlan állapotok vannak a Gödöllői Török Ignácz Gimnáziumban, az ország 13. legrangosabb középiskolájának történetével ebben a cikkben részletesen foglalkoztunk.

Most egy harmadik intézményt, az Óbudai Gimnázium sztrájkbizottsági vezetőjét kerestük meg, hogy számoljon be az iskola állapotáról. Pócsné Berkesi Zsuzsanna leszögezte: a gimnázium három épületből áll, a legelső szárny még az 1800-as években épült. A második már egy ennél újabb, ám valamilyen oknál fogva „elfelejtették befejezni, elfogyott pénz”.

A pedagógus kiemelte, hogy furcsa módon a közelmúltban mégis a legújabb, harmadik szárnyban történt egy katasztrófa. A történet szerint egy tanár épp az ebédlőn próbált keresztül sétálni, amikor a magasból az orra elé zuhant valaki. Mint kiderült egy ipari alpinista dolgozott a tetőn, miután az egy szélvihar miatt meghibásodott. Az illető fent volt a padláson, amikor egy álmennyezetre lépett, és teljes erővel bezuhant az ebédlőbe.

„Nagyon súlyosan megsérült, kihívtuk a mentőt, és nem sokkal később már Zacher Gábor próbált segíteni az alpinistán. Traumatikus élmény volt mindenkinek, és csak a szerencsén múlt, hogy mások nem sérültek meg” – emelte ki Pócsné Berkesi Zsuzsanna, aki szerint az intézmény továbbra sem biztonságos.

Tele vagyunk romokkal, valamelyik nap is ki volt írva a tanárira, hogy az egyik osztálytermet nem lehet használni, mert balesetveszélyes

– idézte fel a pedagógus, megjegyezve, hogy a felszerelések állapotáról, azok hiányáról még nem is beszélt.

Példaként említette, hogy a gimnázium fizikatanárai hetekig könyörögtek a kísérletekhez szükséges eszközökért, ám arra végül a szülők dobták össze a pénzt.

„Több ügyben is kerestük a tankerületet, válaszként az érkezett, hogy a »lehető legoptimálisabban működtetik az intézményünket«” – mondta a sztrájkbizottsági vezető. Hozzátette: XXI. századi eszközökről, okostáblákról, és olyan wifiről, ami a gyerekek számára is elérhető, álmodni sem mernek.

9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!

A tüntetők utolsó pontjáról Nahalka Istvánt kérdeztük, aki nyugdíjas koráig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított pedagógiát, emellett maga is tanterveket, tankönyveket írt. Az oktatáskutató lapunk megkeresésére hangsúlyozta, hogy a korszerű oktatás egyik legjellemzőbb vonása, hogy képes a tanulókat személyes fejlesztésben részesíteni, kielégíteni a sajátos tanulási igényeiket, vagyis differenciálni.

„A korszerű pedagógia ezen egyik legfontosabb elvárása nem teljesíthető olyan körülmények között, ha egy országban a központi tantervek részletesen, a tanulási idő teljességét lefedő módon előírják az oktatási célokat, a követelményeket és a tananyagot. Jelenleg Magyarországon pontosan ez a helyzet” – jelentette ki az Indexnek Nahalka István.

Az oktatáskutató úgy véli, hogy a differenciáláshoz a mostaninál sokkal kisebb terjedelemben, illetve átfogóbban – nem a részletekre kiterjedően – kellene célokat, követelményeket és tananyagot meghatározni. „Ehhez azonban a mai tantervi szabályozás gyökeres átalakítása szükséges” – jegyezte meg a szakértő.

Kiemelte, hogy a differenciálás eszköze lehet az is, ha a pedagógusok, a tanulók, a szülők egy-egy tantárgy tekintetében több tankönyv közül választhatják ki azt, vagy akár azokat, amelyek éppen az adott gyerekek számára a legmegfelelőbbek.

„Ma ez a választás szinte lehetetlen. A pedagógusok gyakorlatilag csak két, központilag fejlesztett és előállított, sok esetben erősen kifogásolható színvonalú tankönyv közül választhatnak. Újra kell alkotni a szabad taneszközválasztás szisztémáját” – tette hozzá Nahalka István.

(Borítókép: Tüntetés 2022. október 27-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)