Komoly feszültséget szíthat az új teljesítményértékelési rendszer a tantestületekben

„A pedagógusokra vonatkozó új teljesítményértékelési rendszer egy végletekig formalizált spanyolviasz. Olyan szempontok és elvárások szerepelnek a közzétett dokumentumokban, amelyeket eddig is kiadtak a tanároknak. Most kapott az egész egy rendkívül kötött keretet, ami visszatartó erő lehet azokban az intézményekben, ahol a korábbiakban önjáró módon kialakult egy magas szintű szervezeti kultúra” – erről beszélt az Index megkeresésére Nahalka István oktatáskutató. A nyugalmazott egyetemi docens kiemelte: alapvetően nagyon is tudja támogatni azt az elképzelést, hogy a pedagógusokat értékeljék, de csak akkor, ha a kezdeményezés célja a fejlesztés, és nem a minősítés.

Mint ismert, már több mint egy éve lehetett tudni, hogy előbb-utóbb bevezetnek egy új teljesítményértékelési rendszert a hazai nevelési és oktatási intézményekben. A szakértők egy része úgy véli: a kormány azért lépett ez ügyben, mert mostanra belátták, hogy a 2013-ban bevezetett pedagógus-előmeneteli rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Hónapokon át tartó találgatások után végül április elején jelent meg a Magyar Közlönyben, hogy a 2024/2025-ös tanévtől megkezdik a pedagógusok teljesítményértékelését „a személyre szabott éves teljesítménycélok, valamint a feladatellátás egyes összetevőit megjelenítő egységes értékelési szempontok alapján”.

A pedagógusokat a saját felettesük, azaz az intézményvezető értékeli majd, aki a folyamatba a szülőket és a diákokat is bevonhatja. Magukat az intézményvezetőket egy, a fenntartó által kijelölt képviselő értékeli.

Borítékolható a feszültség

A koncepció pikantériája, hogy a teljesítmény a bérekre is hatással lesz. Noha az oktatásban dolgozók egy darabig attól tartottak, hogy negatív eltérítésre is lesz lehetőség – vagyis ha valaki nem teljesít jól, akkor akár csökkenhet is a bére –, ez az elem végül nem került be a rendeletbe. Az viszont nem változott, hogy aki jobban megállja a helyét, a jövőben többet kereshet.

Kérdésünkre, hogy az így keletkező különbségek okozhatnak-e feszültséget a tantestületekben, Nahalka István azt mondta:

Ez a jelenség borítékolható, különösen akkor, ha az értékelés nem reális és igazságos. Márpedig ez az értékelés soha nem tud majd az lenni. Úgy gondolom, hogy komplex emberi tulajdonságokat nem lehet mérni. A pedagógus minősége kvantitatív értelemben nem létező fogalom, nincs olyan szám, amit mellé lehetne rendelni

– mutatott rá az egykori matematika–fizika szakos tanár.

Szavaival ellentétes módon a rendeletben mégis számok hosszú sorával találkozhatunk. A nem vezető beosztású pedagógusok 24 pontot, a vezető beosztású pedagógusok pedig összesen 40 pontot szerezhetnek személyre szabott teljesítménycélok elérésével. A maximum 100 pontos keretrendszerben a hiányzó részt a munkavégzésre vonatkozó, központilag meghatározott mennyiségi és minőségi szempontok teszik ki.

• A 80 százalék vagy a feletti teljesítményt értékelik majd kiemelkedő teljesítményszintként.
• Átlagos teljesítményszintűnek számít majd az a pedagógus, aki az elérhető pontszám legalább 50 százalékát eléri, vagy 80 százalék alatti teljesítménnyel bír.
• Aki pedig 50 százalék alatt teljesít, azt a fejlesztendő teljesítményszintű pedagógus kategóriába sorolják.

Az oktatáskutató úgy véli: az alapvetően rendben van, hogy az értékelés személyre szabott szempontokat is tartalmaz. Hozzátette ugyanakkor: pontos statisztikai számításokat e tekintetben sem lehet elvégezni, egy gyermek teljesítményébe ugyanis sok olyan körülmény bejátszhat, ami nem feltétlenül írható egy pedagógus számlájára. Csapatmunka mutatkozik meg például akkor,

• amikor egy tehetősebb osztályban a diákok egy jelentős része korrepetálásra jár matematikából vagy valamilyen idegen nyelvből. Úgy tűnhet, hogy az itt tanító pedagógus tehetségesebb, mint az a tanár, aki egy olyan osztályban oktat, ahol a gyerekek többsége nem vesz magánórákat.
• A tévhitekkel ellentétben a szövegértés sem csak a magyartanáron múlik. Minél több mindent tud egy gyermek a világról, annál inkább megbirkózik egy szöveggel. A diákok tájékozottságához pedig az összes, osztályban tanító pedagógus hozzájárul.

Azt, hogy melyek lesznek a teljesítményértékelés szempontjai, az Oktatási Hivatal nem sokkal a miniszteri rendelet megjelenése után tette közzé a honlapján.

Anélkül, hogy az egyes intézménytípusokra vonatkozó dokumentumok teljes tartalmát beemelnénk ebbe a cikkbe, említünk néhány példát, mely jól érthetővé teszi, mi számít például személyre szabott teljesítménycélnak:

• „A következő tanítási évben legalább X fő tanulóját indítsa el országos szervezésű tanulmányi versenyben, és legalább Y fő tanuló érje el a regionális fordulót. Fordítson legalább Z db tanórát a tanévben a versenyzők felkészítésére.”
• „Ha a tanulók a központi mérésekben részt vesznek, a tanulók szövegértési eredményeinek javítása érdekében az általa tanított csoportra vonatkozóan dolgozzon ki fejlesztési tervet a mérés eredményei alapján.”
• „Azonosítsa az alulteljesítő tanulókat a mérés eredményei alapján minden általa tanított csoportban, és dolgozzon ki, illetve hajtson végre egyéni fejlesztési terveket a tanév során.”
• „Szervezzen a nevelési-tanítási év során legalább X db intézményén kívüli programot az osztályának/csoportjának, amelyek között egyaránt legyen szellemi, testi fejlődést szolgáló program. A programokon az általa tanított tanulók közül átlagosan a tanulók legalább X%-a vegyen részt.”
• Óvodáknál: „A gyermekek fejlődési eredményeinek javítása érdekében az érintett gyermekekre vonatkozóan dolgozzon ki fejlesztési tervet a gyermekek fejlődését nyomon követő dokumentáció eredményei alapján.”

Az oktatáskutató szerint a dokumentumban több olyan szempont is megjelenik, amely meglehetősen szubjektív, és csupán az igazgató fantáziájára van bízva, hogy mit tekint irányadónak. Idetartozik:

• a tanulók eredményességére hatást gyakorló EGYÉB tényezők figyelembevétele. De pontosan milyen tényezők?;
• a digitális eszközök alkalmazásának rendszeressége. De vajon mit jelent az, hogy rendszeres? Napi, heti, havi?;
• a tantárgyközi kapcsolatok erősítése. Mégis milyen módon? Térjen ki a matematikatanár a fizikára is, vagy szervezzen közös projekteket más pedagógusokkal?;
• az órákra való felkészülés (ami aligha mérhető);
• a tanórákon való differenciálás (aminek megannyi különböző megközelítése lehet);
• de meg kell említeni azt is, hogy az intézményvezető azt is figyelembe veheti, az adott pedagógus mennyire konstruktív a nevelőtestületi üléseken. Ha valaki kritikát fogalmaz meg, akkor lehet, hogy az igazgató szemében gátolja az előrehaladást, azonban a nevelőtestületben sokan lehetnek, akik szerint egyáltalán nem erről van szó, pont fordítva: lehet, hogy az igazgató és köre gátolják az előrehaladást, és ezt kritizálja a hozzászóló, és akár mások is. Aki kritizál, egyáltalán nem biztos, hogy rossz dolgot csinál.

Nahalka István végül arra hívta fel a figyelmet: a teljesítmény nagyban függ attól is, hogy megvannak-e a célok eléréséhez szükséges feltételek. Van-e például annyi digitális eszköz, hogy azokat a pedagógusok rendszeresen tudják használni? Ha van, működnek-e, karbantartják-e őket? Ugyancsak fontos kérdés, hogy az iskolán kívüli programokhoz rendelkezésre állnak-e a szükséges források? Keret nélkül ezt a vállalást ugyanis igencsak nehéz betartani.

Hatalmas pluszteher

A rendelet szerint a teljesítmények értékelését az iskolákban június 30-ig, míg az óvodákban augusztus 15-ig kell elvégezni. Az oktatásban dolgozók már eddig is hangot adtak annak, hogy rengeteg adminisztratív feladatuk van, ez az új teljesítményértékelési rendszerben tovább nő, különösen érinti ez az intézményvezetőket. A Civil Közoktatási Platform állásfoglalásában az alábbi számításra jutott:

„Ha az igazgató gyorsan dolgozik, akkor dolgozónként 1 órát fordít az értékelés kialakítására, fél órát beszélget a pedagógussal, fél órát megjegyzéseket vesz figyelembe, összehasonlításokat végez, fél órát fordít egyéni teljesítménycélokkal kapcsolatos javaslatok megfogalmazására, fejlesztési feladatok kijelölésére. Ez 2,5 óra, vagyis egy közepes iskolában, ahol 50 fős a tantestület, 125 munkaóra, azaz 16 teljes munkanap szünet nélkül” – írták, még azt megelőzően, hogy az OH által közétett szempontok napvilágra kerültek. Az új információk tekintetében a 16 munkanap meglehetősen szerény becslés.

(Borítókép: Philipp von Ditfurth / picture alliance / Getty Images)