Hortenzia, Gergő
-1 °C
8 °C

Jegesmedvéknek készült metrómegálló Budapesten

2013.09.14. 18:33

A Bocskai úti metrómegállóban szinte láttam magam előtt az építészt, amint alsónadrágban, izzadtan ül a tervezőszoftvere előtt, és miközben átkozza a sorsot, hogy más bezzeg nyaral a kánikulában, míg ő vonalakat húzkod a képernyőre. És lassan kirajzolódik Újbuda megállójának körvonala. Elképzelhetetlen más élethelyzet, amelyben ehhez az állomástervhez ihletet kap az ember.

A 4-es metró Újbuda központi állomása ugyanis azt az érzést kelti, mint amikor a legnagyobb nyári hőség idején váratlan ötlettől vezérelve felrántjuk a hűtő ajtaját, bedugjuk a fejünket, és odabenn szemlélődünk kicsit, miközben üzemi hőmérsékletünk lassan visszaáll a normális szintre.

A drapp kővel burkolt aluljáróból az állomástérbe lépve rögtön feltűnnek a zöldes fényű, vaskos üveglapok a mozgólépcső körüli falakon. A felületek nem csillognak, közelről repedések finom hálója teszi opálossá az anyagot. Távolról akár jégnek is tűnhetne a fal, de erre itt még nem gondolunk. Csak az jut eszünkbe, hogy az ilyen üvegburkolatok mögé rakódik le néhány év alatt a szürke, toxikus por, hogy aztán olyan szomorúan nézzen ki az egész, mint a Nyugati aluljáró üvegezett dizájnelemei.

A mozgólépcsőn ereszkedve megjelenik előttünk a már bemutatott megállókból ismert magas, tágas tér. Mellettünk pedig folytatódik a zöld üvegfelület, teljes egészében körbeölelve a mozgólépcső zónáját. Ekkora területen a zöldes üveg már olyan domináns, hogy egyértelműen üzenete van. Az utas itt még gondolkodik. Akváriumba érkeztünk?

A zöldes színek akváriumüzenetét azonban elnyomja, hogy a tér egyértelműen fehér. A struktúra a már korábban megismert megállókhoz hasonló. Puritán doboz, amelynek tíz méter körüli belmagasságát távtartó betongerendák sora domesztikálja. A világítást itt a gerendákba süllyesztették, nem pedig reflektorok vetítik a mennyezeten elhelyezett tükrökre, ahogy például a II. János Pál pápa térnél láttuk.

Az összhatást az módosítja, hogy a szürke betonfelületeket fehérre festették, amitől a tér tágas, és még hűvösebb érzetet kelt. Egyre gyanúsabb a helyzet. A mennyezeten fodros, gyűrött fémborítást pillantunk meg, hideg, kristályos minták futnak a fejünk felett. Majd elérkezünk az állomás hátsó falához, és eloszlik minden kétség. A fal kékes fényben úszik, töredezett jégformák futnak a távoli magasba. Megtapogatjuk, és eszünkbe jut az érzés, amikor a hűtőbe dugott fejjel szemléljük a falra rakódott jégfelületeket. A tervezői munka bravúrja, hogy egy megállóban állva az ember nem a következő szerelvényre gondol, hanem hogy végre készült egy állomás a jegesmedvéknek is, ha már elolvadt a talpuk alatt az Északi sark.

A kedvező összképet csak az tette idézőjelbe, amikor a felszínre érve néhány perc gyaloglással váratlanul a Móricz Zsigmond körtéri megállónál találtam magam. Sokkoló volt megtapasztalni a metróépítés értelmetlenségét, amelyben monumentális erőfeszítéssel építenek tömegközlekedési rendszert, látótávolságban elhelyezett megállókkal. Az egészre csak az lehet magyarázat, ha az egészet groteszk művészi alkotásnak tekintjük, ízléses megállókkal és erős, kelet-európai üzenettel.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?