Gyurcsány az SZDSZ-t feláldozva menekül előre?
További Belföld cikkek
- Készítse a hólapátokat, hófúvás és havazás érkezik
- Megérkezett a havazás, baleseteket és fennakadásokat okozott az utakon
- Uszály ütközött a Margit híd lábának, több hajóban is kárt tett
- Orbán Viktor: A békéről beszélni Európában olyan volt, mintha ördögöt idéznél
- Kemény üzenetet küldött David Pressmannek lehetséges utódja: Hagyd abba ezt az ostobaságot
Meglepő lépést hozott a hétfő délelőtt zárult politikai hosszú hétvége, de nem az SZDSZ-frakció önálló döntése volt az, hogy visszahívják a minisztereiket és államtitkáraikat a kormányból, ezt Gyurcsány Ferenc szombati felvetése váltotta ki. "Nyilvánvaló volt a vita a koalíciós pártok között, de azt nem hittem, hogy egy szocialista pártértekezleten, lényegében egy nagygyűlésen jelentse be egy miniszterelnök, hogy visszahív egy olyan minisztert, akit a koalíciós partner jelölt" - fogalmazott az Index kérdésére Lakner Zoltán, a Vison Consulting politikai elemzője.
Még maradt mozgástér
A szombati bejelentés után világos volt, hogy az SZDSZ-nek kemény, egyértelmű választ kell adnia. Sok eszköze nem maradt: vagy a koalíció azonnali elhagyását javasolja, vagy azt teszi, amit tett: visszahívja a minisztereit, és így lesz egy olyan átmeneti időszak – amíg végleges döntés nincs –, amelyben marad némi tér a manőverezésre.
Arról, hogy a miniszterei visszahívását követő politikai helyzetet hogyan képzeli a párt, Lakner Zoltánnak nincsenek pontos elképzelései. Nem tudni, bejárnak-e az SZDSZ-s miniszterek időnként dolgozni, vagy a tárcák környékére sem néznek a következő hetekben. A politológus megjegyezte, hogy barátságtalan lépés lenne, ha a miniszterelnök szocialista ügyvezető minisztereket nevezne ki a várható átmeneti időszakra. Azt, hogy a liberális kormánytagok a parlamenti patkóba sem mennek be, Lakner fontos szimbolikus lépésnek nevezte.
Érdemes-e Ágnes miatt szakítani?
Lakner szerint a liberálisok hétfő délelőtti döntése után arról beszélhetünk, hogy még nincs vége a koalíciónak, csak majdnem, mert innen még van hová visszamenni. Persze ez megváltozhat estére, dönthetnek úgy a párt ügyvivői, hogy vége a közös kormányzásnak, de az SZDSZ elgondolkodhat azon is, hogy érdemes-e éppen Horváth Ágnes miatt felrúgni a koalíciót.
Sok minden egyébről is el kell persze gondolkodniuk a liberálisoknak, mondta az elemző. Lakner szerint az SZDSZ-nek az egész programját, politikáját át kellene gondolnia, elsősorban azt, hogy mennyire reális az az egészségügyi reform, amit senki más nem akar rajtuk, a kétszázalékos párton kívül. Ez tehát egyszerre elvi és az aktuális politikai szituációtól függő kérdés.
Az SZDSZ nehéz helyzetben van. Ha kilép a koalícióból, akkor egészen biztosan nincs esélye a programja végrehajtására, de azon is elgondolkodhat, hogy kis pártként mit csinálna, hogyan válna fontos politikai szereplővé ellenzékben. Ugyanakkor a szakítás melletti érv Lakner szerint, hogy a párt helyzetének és programjának újragondolását segítheti, ha kilépnek, és nem az MSZP-hez képest definiálják magukat.
Mit akar Gyurcsány?
Az igazi kérdés azonban nem is az, hogy mit akar az SZDSZ, vagy mivel járna a legjobban, hiszen ez már egy túlélésért küzdő kis párt, és nem az a 15 százalékos SZDSZ, amely a kilencvenes évek közepén a Horn-kormányban küzdött az MSZP-vel. Sokkal fontosabb, hogy Gyursány mit akar. Meg akar-e állapodni, olyan helyzetben van-e, hogy meg tud-e még állapodni az SZDSZ-szel.
Lakner szerint lehet, hogy Gyurcsány csak kellemetlen helyzetbe akarta hozni az SZDSZ-eseket, de most már lehetetlen lesz megállapodniuk. Az egyértelműen látható, hogy Gyurcsány párton belüli lehetőségei csökkentek, ő nem szánta volna el magát ilyen lépésre, ha nem érzi úgy, hogy saját politikai túléléséhez ez kell. Most viszont az előremenekülés stratégiáját választotta, mert – feltehetően a szocialista párt vezetőivel együtt – valószínűleg úgy látja: nagy fordulat kell, hogy az MSZP megváltoztassa a róla kialakult képet, és visszahozza a törzsszavazóit.
Képviselők kilóra?
Arról, hogy milyen kimenetei lehetnek a mostani válságnak, Lakner azt mondta: csekély az esély az előrehozott választásra. Ahhoz a parlamentnek fel kellene oszlatnia magát, ebbe az MSZP nem megy bele.
A politológus szerint elképzelhető, sőt minden eddiginél valószínűbb a kisebbségi kormányzás. Ennek sok hátránya mellett megvan az az előnye, hogy a kormányfőnek nem csak egy partnerrel kell megállapodni, minden egyes ügyben másokkal alkudozhat. Hogy a mostani politikai környezetben tud-e olyan alkukat kötni, amely minden törvényhez biztosítja legalább négy nem kormánypárti képviselő támogatását, azt mondta: "pici az esély, de sok csodát láttunk már a politikai életben".
Lakner azt nem kommentálta, hogy lehet-e számítani arra, hogy a szocialista párt magához édesget – magyarán kilóra megvesz – legalább négy képviselőt. Szerinte inkább arra lehet számítani, hogy eseti alkukkal próbálják megteremti a kormányzás feltételeit.
Nem jön vissza 2004
Arra a felvetésre, hogy a mostani helyzet kísértetiesen emlékeztet a 2004-es kormányválságra – a miniszterelnök meneszteni akar egy liberális minisztert, akit megvéd a pártja; akkor az ügybe a kormányfő bukott bele –, Lakner azt mondta: van egy lényeges különbség az akkori és a mostani helyzet között. Ez az alapvető különbség a miniszterelnök pozíciója.
Gyurcsány erősebb most, mint Medgyessy volt három és fél éve. Akkor arról volt szó, hogy az MSZP már nagyon szívesen megszabadult volna Medgyessytől, csak nem tudtak, hogy kezdjék el. Most viszont az MSZP-ben még mindig azon gondolkodnak, hogy Gyurcsány maradjon a kormányfő, bár persze próbálják őt egyre erősebb kontroll alatt tartani, mondta Lakner Zoltán.