Vízhiánytól tartanak Szecsuan fővárosában
További Bulvár cikkek
Kínában már a hétfői földrengés áldozatainak temetésével foglalkoznak, és próbálnak érdemi segítséget nyújtani a több tízezer sérültnek, a fedél nélkül maradtaknak és az éhezőknek, írja a Reuters. Négy nappal a Richter-skála szerinti 7,9-es rengés után a hatóságok legkevesebb 50 ezer halálos áldozatról számoltak be.
Hu Csintao, Kína elnöke a katasztrófa sújtotta Szecsuánba utazott. A szintén a helyszínre érkező Ven Csia-pao miniszterelnök szerint a földrengés okozta károk meghaladhatják az 1976-ban történt hasonló katasztrófáét, akkor 300 ezer ember vesztette életét. A kormányfő felszólította az állami tisztségviselőket, hogy biztosítsák a szociális stabilitást, ahogy a türelmetlenség és elcsigázottság egyre nő a túlélők között – tömegek vesztették el minden vagyonukat, jelenleg sátrakban vagy a szabad ég alatt élnek.
Személyes tapasztalatairól megkérdeztük Serly Dánielt, aki jelenleg Szecsuán fővárosában, Csengduban él, őt munkahelyén érte a hétfői földrengés. „Az irodában voltunk, amikor fél három és három között valamikor megremegett az épület. Felálltam az asztaltól, és körbenéztem, hogy mi történik, hirtelen senki sem tudta, mit kell csinálni. A tétlenség csak 1-2 másodpercig tartott, utána elkezdtünk futni lefelé a lépcsőn. A biztonságiak addigra kinyitották a vészkijáratot. Mindenki gyorsan kijutott, a rengés ezután még percekig eltartott.”
Serly Dániel, aki egyébként blogot is ír kínai tapasztalatairól, arról is mesélt, hogy szerinte az emberek nem voltak felkészülve egy ilyen erősségű földrengésre. „Ennek is köszönhető, hogy ennyire sok haláleset volt. Az emberek szerint a földrengés-előrejelző központ nem látja el a feladatát, hiszen több előrejelzésből is lehetett volna következtetni a várható földrengésre, és fel lehetett volna készíteni a lakosságot.”
Csengdu az egyik olyan település a földrengés epicentrumának közelében, ahol a legerősebben lehetett érezni az utórengéseket, a hírügynökségek beszámolói szerint voltak a Richter-skála szerinti 4-6-os erősségűek is. „Az utórengéseket lehet érezni, mindenki érzi. Az erősebbeket a pohárban vagy üvegben levő vízen is látni, ilyenkor az emberek menekülésre készen felpattannak, fel vannak készülve arra, hogy megint futni kell. Elég ijesztő.”
A blogger tapasztalataiból az derült ki, hogy a földrengés utáni helyzet talán nem Csengduban a legrosszabb. „Csengduban nem láttam egy összedőlt házat se, így fedél nélkül maradt embert se, bár sokan az újabb rengésektől félve az utcán aludtak. Kisebb-nagyobb károk azért számos lakásban keletkezhettek.”
„Az élet a városban közben kezd visszaállni, már nyitva vannak a boltok, talán csak kevesebb a járókelő az utcán. Ami érdekes, hogy ásványvizet szinte egyáltalán nem lehet kapni, üresek a polcok. Mindent felvásároltak az emberek, ugyanis elterjedt az a szóbeszéd, hogy Dujiangyannál összeomlott egy vegyi üzem, és emiatt nagy mennyiségű vegyi anyag ömlött egy folyóba, ami Csengdu egyik legfontosabb vízbázisa. Azt mondják, elképzelhető, hogy nem lesz vezetékes víz a napokban, ez indította be a vízfelvásárlást. A hír végül kacsának bizonyult, nálunk van víz a csapban, de azért van némi tartalékunk, felkészültünk az esetleges hiányra. Nagy még a felvásárlás üdítőből és tejből is, minden más élelmiszert be lehet szerezni. Fellendült még a gyógyszervásárlás is, az emberek járványoktól is tartanak.”
A katasztrófahelyzet megoldásában az állami szerepvállalásról személyes véleményét osztotta meg. „Az önkényes állami földfogalások, kilakoltatások országában kérdéses, hogy az állam mennyiben nyújt majd segítséget a fedél nélkül maradt embereknek, hogy valamiféle hajlékhoz jussanak. Meg most egyébként is az eltemetett emberek kimentése a legfontosabb, ezután jönne fontossági sorrendben a fedélről való gondoskodás.” Megjegyezte, hogy az állam azért rengeteget tesz, hogy segítsen az embereknek. „A városban több helyen toborozzák az önkénteseket, nagyon sokan jelentkeznek a mentési munkálatokra. Szerveztek véradást is, gyűjtenek pénzt és más adományokat is.”