Kádár János nevével a mustáros hot-dogot, Thürmer Gyulát, de vélhetően még az újabb kisgazda könyvet is könnyebben lehetne eladni, mert ugye a néplélek még most is szereti a halott bácsit - kábé ez volt a 'Kádár' című könyv bemutatójának summázata.
Kommunista bűnöket feltáró Nemzetközi Törvényszéket akarnak az FTC Békés Megyei Baráti Kör tagjai, az orosházi Kádár János Baráti Kör tagjai pedig egykori vezérük nimbuszának visszaállítását.
Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára zavaros gyermekkorából hat évet a Somogy megyei Kapolyon töltött. Az Index Nosztalgia Munkacsoportja ellátogatott a faluba, ahol üresen áll az egykor múzeumnak kiszemelt épület. Zsófia néni, a nevelőszülők leszármazottja visszaemlékezik egy találkozásra 1960-ból. Megtudjuk, hogyan beszélt a néppel Kádár. Aki különben ma lenne kilencvenegy éves. Ha élne.
Tételezzük fel, hogy Kádár János él. A fordulat zavaros éveinek kibekkelése után - az alámerülésből nem leljük nyomát memoárkötetnek, kolumnás Népszabadság-interjúnak, Kádár-pólónak - most ő a miniszterelnök. Választási kampány előtt vendégül látják a Fásy mulatóban, a Story magazin címlapján Mária néninek ad csókot, a Bumerángban betelefonálók kérdéseire ad frappáns választ, egy nyíregyházi dj remixet készít az "Elvtársak! A krumplileves legyen krumplileves"-felszólításból. Kovács László az Ifjú Szocialisták elnökeként fiatalítást sürget. Ha Kádár János élne, akkor az a kapolyi ház, ahol hat éves koráig nevelkedett, biztos, hogy nem így nézne ki. De az is lehet, hogy igen.
Nő a fű
Jaj, kedves Kádár elvtárs, könyörüljön rajtunk, legalább egy kis jó utunk lenne
A végtelen hosszúságú II. Rákóczi Ferenc utca 17-es száma előtt narancssárga otthonkás férfi áll nejével, és felém nézve élénken mozgatják szájukat. Hallótávolságon belül a fű növekedését dobják be témaként, valahogy így:
- Nő a fű.
- Igen, nő.
- A fű.
Az asszony nem bírja tovább, mielőtt végleg eltávolodnék, utánam szól:
- Honnan olyan ismerős?
- A megyétől jöttem, a portájuk elé telepítünk egy palesztin menekülttábort, a kert végébe börtön rehabilitációs centrumot, szomszédjukba romadiszkót - gondolom magamban, ám csak arra koncentrálok, hogy hallótávolságon kívül kerüljek.
Kínos zakó
Vész nincs, innen kiesni nem lehet
Kapolyon annyi ember él, mint egy nagyobb pesti panelházban. Ötvenen munkanélküliek, a legtöbben néhány tízezer forintos nyugdíjukból tengődnek. A Balaton közelsége miatt egyre több német vesz parasztházat, így a helyiek képtelenek otthon tartani gyermekeiket; az öt- hatmilliós ingatlanár luxus. Mindez nem elég, Tab, a szomszédos bűnös város szívja el a munkaerőt, a helyi Fecskefészek pedig az agyakat, ha éppen nyitva van. A megyei III. osztályú futballcsapat legutóbb Kötcsén szaladt bele egy kínos, 0-3-as zakóba. Vész nincs, innen kiesni nem lehet. Kapolyra minden évben visszajár egy gólya.
Az a ház, nem az a ház, ez a ház az a ház
Havasi elvtárs ezzel a házzal lepte meg Kádár elvtársat
Havasi elvtárs, a PB tagja, a nyolcvanas években azzal lepte meg Kádár elvtársat, hogy múzeumnak vásárolta meg azt a házat, ahol, három hónapot leszámítva, életének első hat évét töltötte. A zsupfedeles ház most is ott áll a Kossuth Lajos utcában, udvara gazos, kapuja zárva. Hat helyi főzésű vegyesgyümölcs pálinka után a porta mögötti mezőn látható a sárkányt eregető gyermek Kádár. A ház tulajdonjoga a rendszerváltozás után az államra szállt, amely ügynökségén keresztül a nőszövetségnek adta el. Azóta semmi. A szomszédban özvegy Folner Jánosné született Bálint Zsófia azzal nyugtat meg, hogy ne bánkódjak, az a ház, nem az a ház, ez a ház az a ház. A szomszédban élt dédapjának testvére, aki befogadta Csermanek Borbálát, karján a bömbölő pártfőtitkárral. Valójában azonban dédapjának testvére nevelte hat éves koráig a kis Kádárt.
Baj van lent, baj van fönt, baj van középen is
Kádár János 1960-ban Kapolyra látogatott, hogy felavassa a művelődési házat. A szolgálati Volga a falu főterére gördült, ott Kádár így szólt: "Első utam Bálintékhoz vezet". Gumicsizmát húzott, mert csak így tudott felgyalogolni a mindigsaras Kossuth Lajos utcán. A két őrnek megparancsolta: "Maguk ne jöjjenek, itt engem nem bánt senki." Zsófia néni nem emlékszik, hogy mit ebédeltek, de úgy képzelem, hogy krumplilevest. A gazdasszony ekkor összeszedte bátorságát és így szólt: "Jaj, kedves Kádár elvtárs, könyörüljön rajtunk, legalább egy kis jó utunk lenne." Kádár erre annyit mondott: "A tanácsot zaklassák." Kádár javára legyen mondva, hogy köves út csak 1967-ben lett.
Zsófia néni nem emlékszik, hogy mit ebédeltek
- Zsófia néni, mondott Kádárt valamit a politikáról?
- Azt mondta: "Baj van lent, baj van fönt, baj van középen is."
- És mást nem mondott?
- Megkérdezte a gyerekeket, hogy megvan-e még a mező, ahol annak idején sárkányt eregetett.
- És megvolt?
- A téesz bevetette kukoricával.
- És azt nem mondta, hogy a krumplileves legyen krumplileves?
- Nem, azt nem mondta.
Zsófia néni egyébként puszta feltételezésnek tartja azt, hogy Kádár János esetleg még élne.