Orbán Viktor felese

Félidőnél tart a kormány. Magyarországon sok minden megváltozott, de az ország általános helyzete épp úgy lehangoló, ahogyan az volt a Fidesz páratlanul fényes győzelme előtt. Persze két év alatt egy országot megváltani nem lehet, ráadásul Európa gazdasága évtizedek óta nem látott válságba sodródott. A kormány ebben a helyzetben durva, és sokszor suta mozdulatokkal kapálózik.

Tavaly ugyanilyenkor ezt írta a Demokrácia és Dilemma Intézet az első év értékelésekor:

A kormány most úgy veszi fel a Bajnai Gordon által hátrahagyott szikét, hogy előtte sokszor elmondta a Monty Phyton legendás jelmondatát: „and now for something completely different”. Lett Nenyi és új alkotmány, jelezve, hogy "és most valami egészen más következik".

A szike elkezdett vágni, és újabb metszésekre készül. Hogy áldozatok nélkül nem megy, az világos. Tarthatatlan az államadósság mértéke, és botrányosan kevesen dolgoznak – erről Horn Gyulától Orbán Viktorig az összes miniszterelnök sokat beszélt már, itt van egy csomó idézet tőlük a témában.

A két nagy problémából a kiút nem látszik. Bár mindkét témával jó sokat foglalkozott a kormány.

Háború az adósság ellen

Az adósság csökkentésére az első ötlet az volt, hogy ideiglenesen még nőhet is hiány, az adósságot pedig majd növekedéssel majd kinőjük. Matolcsy György már aznap 4,5 – 6,5 százalékos hiányt jósolt, hogy Orbán Viktor bemutatta, mint leendő gazdasági miniszterét, 2010 május 3-án. Aztán kiderült, hogy az EU ezt nem engedi meg. Azóta tart az improvizációnak tűnő korszak, ahol eddig minden megoldás újabb problémákat szült.

Jöttek a válságadók és a nyugdíjpénztárak államosítása, hogy a hiányt a lakosságot közvetlenül és azonnal érintő megszorítás nélkül lehessen pótolni. Az államosítás és a szeptemberben bejelentett, ám visszamenőleg hatályos új adók kiborították a befektetőket, a forint gyengülni kezdett, és ezzel az államadósság tovább növekedett. Amit sikerült beszedni a nem ortodox módszerrel, azt jórészt elemésztette a hitelek és a törlesztés drágulása.

A növekedést tovább gátolta, hogy a devizában eladósodott lakosság a hiteleit egyre nehezebben tudta fizetni a gyengülő forint miatt. A forint pedig gyengült a befektetők bizalmatlanságától és az európai válságtól. A kormány ismét nem ortodox megoldásokhoz nyúlt, jött az árfolyamgát, majd a végtörlesztés. Ez megint csak kiborította a befektetőket, és a kormány oda jutott, amit kezdettől nagyon határozottan el akart kerülni: hitelt kért az IMF-től és az EU-tól. Mindezt úgy, hogy még a bejelentés előtt három nappal is arról volt szó, hogy nem kell ezen szervezetek diktátuma.

A körkörös próbálkozásoknak nem látszik, hogy mikor lesz végük.

Millió új munkahelyek

A kormány igyekezett munkára bírni az inaktívakat. A szociális segélyek megkurtítása, a kedvezményes nyugdíjak korlátozása, a közmunka erőltetése, de még az iskolalátogatáshoz kötött családi pótlék is mind ebbe az irányba tett lépések voltak.

Ide tartozik az egykulcsos adó bevezetése is, ami a jobban keresőket jutalmazza, és a mögötte lévő szándék szerint nagyobb aktivitásra ösztönzi a dolgozókat. Ebbe az irányba vinne elvben, hogy az összes új adót inkább a fogyasztásra veti ki a kormány, és nem a jövedelmekre (ÁFA-emelés, telefonadó, biztosítási adó, chipsadó). A családi adókedvezményt is a magasabb jövedelműek tudják kihasználni. A munka törvénykönyvének fellazításától is azt várta a kormány, hogy segíti a munkaadókat új állások létrehozásában.

E részben pedagógiai módszerek (aki nem dolgozik ne is egyék) önmagukban azonban nem voltak képesek munkahelyeket teremteni.

A régi slamisztika

Egész Európa azon küzd, hogyan lehetne egyszerre csökkenteni az adósságot, és beindítani a növekedést. Az Orbán-kormány sajátos magyar receptet ígért erre, de az adósság érdemben nem csökken, növekedés pedig nincs.

A forradalmi alkotmányozás szabadságharca a Nemzeti Együttműködés Rendszerében

A kormány érezte, hogy a társadalom fásult a megszorítások örök ciklusaitól, és csalódott a rendszerváltásban. Forradalmat, alkotmányozást, szabadságharcot hirdetett hát (ebben a sorrendben), hogy mindenki úgy érezze, hogy új világ érkezett. Azonban az élet a szimbolikus gesztusoktól nem változott, a katarzis elmaradt. A választásra jogosultak fele menne el szavazni, egy februári közvélemény-kutatás szerint pedig 4 emberből 3 azt mondja, hogy „rossz irányba mennek a dolgok”.

A kormány élve kétharmados többségével a rendszerváltás óta nem látott változásokat eszközölt Magyarország berendezkedésén. Lett új alkotmány, aminek legizgalmasabb újdonsága, hogy megtiltja az eladósodás növelését. Ez hosszabb távon segítheti az ország konszolidálását, azonban különleges felhatalmazást biztosít a Költségvetési Tanácsnak, ami a rossz költségvetési tervekre hivatkozva akár előre hozott választást is kikényszeríthet, és ez hosszú távon még bizarr helyzeteket hozhat. A tanács ereje meggyengült, a költségvetés vizsgálatára ideje és apparátusa alig van, viszont képes lehet kormányt buktatni, ami átpolitizálhatja szerepét.

Majdnem felére csökkent a választott politikusok létszáma. Kisebb lesz a következő parlament, de a nem Magyarországon élő magyar állampolgárok is választójogot kaptak. Ez jelentősen bővíti a választópolgárok körét. Az önkormányzatok nemcsak létszámukban, de hatáskörükben is gyengültek. A megyei közgyűlések funkciói szinte teljesen kiüresedtek, de ennek ellenére még léteznek. A települési önkormányzatok elvesztették az iskoláik és egészségügyi intézményeik többségének felügyeletét. A helyi közigazgatásban a kormány az új kormányhivatalokon keresztül vesz részt. E központosító törekvés hatása egyelőre nem egyértelmű, évek múlva derülhet csak ki, hogy volt-e értelme a közigazgatási rendszer ilyen nagy megváltoztatásának. Budapesten a kerületek és a főváros közti hatásköri vitákat viszont nem sikerült rendezni.

A kormány nem csupán új feladatokkal erősödött, hanem a felette lévő kontroll is csökkent. Az Alkotmánybíróság elvesztette jogkörét a költségvetési témák vizsgálatára, a kormány igyekezett befolyása alá gyűrni az MNB-t, és az aláírásgyűjtés határidejének kurtításával nehezebbé vált a népszavazások kikényszerítése is.

Új választási törvény készült, ami a győztes többségét erősíti, vagyis az eddigieknél kisebb lesz a koalíciós kényszer.

Nem perzselt a tisztítótűz

A Magyarországot erősen mérgező korrupció ellen érdemi lépések alig történtek. Az új közbeszerzési törvény inkább a döntéshozó szabadságát bővítette. Az eseti kivételeket rendszerbe foglaló szabályok (például plázastop) inkább a korrupció lehetőségeit erősítik. A pártfinanszírozás rendszere továbbra is képmutató. A bíróságok között az OBH vezetője belátása szerint mozgathatja az ügyeket.

Az új kormány nem csupán az állami hatáskörbe tartozó területeken ragaszkodott az összes megszerezhető pozíció elfoglalásához, hanem a magánszférában is erős területfoglalásba kezdett. E mögött ideológia is van: „a mi cégeink legalább dolgoznak, nemcsak elszívják a közpénzeket”. Ez azonban nem segíti a magyar közélet megtisztulását, ahogy immár látszik, hogy az úgynevezett elszámoltatás sem hozott katarzist. Egy sor nagyon gyanús ügy kivizsgálása elmaradt.

Magunkra maradtunk

A kormány egészen elképesztő konfliktusokba került nyugati szövetségeseivel. Az Orbán-kormány ellen az Európai Bizottság és az USA egyszerre fogalmazott meg szokatlanul éles kritikákat.

A nyugatiakkal vívott küzdelemmel párhuzamosan tervezett keleti nyitás haszna azonban egyelőre nem látszik. Kínából vagy Oroszországból sem ömlik a pénz Magyarországra. A nyugatiakkal folytatott viták azonban számos nehézséget okoztak. Ezek leglátványosabbika, hogy november óta nem sikerült megállapodni az IMF-fel és az EU-val a magyar hitelkérelemről.

A ciklusa felénél tartó kormány elképesztő ambícióval vágott neki az ország átalakításának. Ezalatt a közjogi struktúra jelentősen átalakult, de a változások haszna egyelőre nem látszik. Az ország gazdasági helyzete nem javult. Magyarország az EU-n belül elszigetelődött. Kilátásaink nem javultak 2010-hez képest, most is megszorításokra és IMF-hitelre vár az ország.