Sharon Stone: Rokkant vagyok
További FOMO cikkek
- Fehér Krisztián az X-Faktor 2024-es győztese, Valkusz Milán elsírta magát
- Édesapja függősége traumatizálta, mégis drogbirtoklás miatt tartóztatták le a rappert
- Hatalmas bejelentést tett a Dancing with the Stars kieső párosa
- Gyurcsány Ferenc: Inkább száradjon le a bal hüvelykujjam, mint hogy elköltsek erre a cipőre több millió forintot
- A Mary Poppins legendás kéményseprője a százéves korhoz közelítve sem fél a haláltól
Sharon Stone a legtöbbeknek a Casino és az Elemi ösztön filmekből lehet ismerős, a 1990-es és a 2000-es évek szexszimbóluma volt, azonban a karrierjét egy nem várt esemény törte derékba.
A színésznő 2001-ben kis híján meghalt, csupán egy százalékot adtak neki az orvosok a túlélésre, miután az agyában elpattant egy ér, és kilenc napon át vérzett. Stone akkoriban pályafutása csúcsán volt, öt évvel előtte kapta meg első Oscar-jelölését a Casino című filmért, illetve akkori férjével, Phil Bronsteinnel abban az időben fogadták örökbe első fiukat, Roant – akit később Laird és Quinn követett.
A színésznő eddig nemigen nyilatkozott a 22 évvel ezelőtt történtekről, azonban próbál egyre nyíltabban beszélni egészségügyi problémájáról. Ahogy a People magazinnak adott interjújában kifejtette, sokáig úgy tett, mintha minden rendben lenne vele, ami távolabb nem is állhatott volna a valóságtól.
Nyolcórányi alvásra van szükségem megszakítások nélkül, hogy az agyamra kapott gyógyszerek hassanak, és ne legyenek rohamaim. Rokkant vagyok, így nem is kapok sok felkérést. Ezzel kell megküzdenem az elmúlt 22 évben, de már nyitott vagyok ezzel kapcsolatban
– fejtette ki.
Sharon Stone elmondása szerint felépülése korai szakaszában olykor dadogott, nem látott megfelelően, illetve emlékezetkiesésben is szenvedett. A sztrók miatt tönkrement a házassága, illetve Hollywood is megfeledkezett róla.
Mindent elvesztettem. Elvesztettem az összes pénzemet. Elvesztettem a felügyeleti jogot a gyermekem felett. Elvesztettem a karrieremet. Elvesztettem mindent, amiről úgy gondolja az ember, hogy azzá teszi, amilyen valójában, amilyen az élete
– jegyezte meg, kiemelve, ugyan nem kapott vissza mindent, de már arra a pontra jutott, hogy el tudja fogadni ezt a helyzetet, és büszke magára mindazért, amit elért.