A Michelin-csillagos étterem, ahol a földön ülve kell enni

A Michelin céget még 1900-ban alapította meg Edouard Michelin és testvére, André, akik arra törekedtek, hogy a lehető legtöbben vásárolják meg az általuk feltalált gumiabroncsot. Ennek érdekében egy ingyenesen elérhető kiadványt készítettek, benne egy térképpel, amelyen megmutatták a legjobb hoteleket és éttermeket a környéken. Így kívánták elérni, hogy az utazók kisebb kitérőket tegyenek, és közben használják a gumiabroncsokat. A kalauz kezdetben Franciaország vidékeit mutatta be, majd 1904-től vált nemzetközivé, és azóta is osztogatják a Michelin-csillagokat a világ legjobbjainak. A kritikusok évente körülbelül 250 étterembe látogatnak el, és különböző szempontokat (ételek minősége, felszolgálás, teríték) figyelembe véve döntik el, hogy az adott vendéglátó egység hány csillagot érdemel.

Bár hozzá kell tenni, hogy az ezzel a kitüntetéssel jutalmazott éttermekben meg kell fizetni a minőséget, így az egyes fogásokat akár aranyárban is mérhetik. Akárcsak a tokiói Ginza Kitafukuban, ami korábban egy Michelin-csillagot kapott. Már az étterembe belépve egy szokatlan házirenddel szembesülhetnek a vendégek, akiknek le kell venniük a cipőjüket, illetve a földön ülve kell enniük. Utóbbi szokás évszázadok óta a japán kultúra részét képezi, és azt tükrözi, hogy a helyiek a figyelmességre, a tiszteletre és az egyszerűségre helyezik a hangsúlyt, különösen az étkezések során.

A Ginza Kitafukuban ugyanakkor az árak terén inkább a fényűzésre, mintsem az egyszerűségre helyezték a hangsúlyt. Legalábbis ez derül ki a Chef's Pencil című kiadványban felállított listából, amelyben a Michelin-csillaggal kitüntetett éttermek legdrágább szezonális fogásait vették sorra. Az első helyen pedig az előbbiekben említett japán vendéglátóhely végzett, ahol átszámítva körülbelül 830 ezer forintot kérnek el egy jeges-tengeri pókból készült fogásért, ami nem mellesleg a japán királyi család kedvence, és annyira tisztelik az állatot, hogy még egy külön múzeuma is van. 

Bár az étteremben kifejezetten barbár módszert alkalmaznak az ételek elkészítésére, mivel a szakács közvetlenül a vendégek előtt vágja le az állatokat, amelyeket megfőz majd nekik. Azon vendégek pedig, akik nem bírják ezt a látványt – érthető okokból kifolyólag –, valamivel olcsóbban az étterem egy másik pontján, egy külön szobában foglalhatnak helyet. A kevésbé drága kategóriájú ételeik közé tartozik egy királyrákból készült fogás, amely jelenlegi árfolyamon körülbelül százezer forintba kerül, tehát még ennek sem kifejezetten magyar pénztárcához mérik az árát. 

A Chef's Pencilben szereplő listán a japán Ginza Kitafuku mellett még az alábbi éttermek kaptak helyet:

1. Ginza Kitafuku (Tokió)
2. Ultraviolet by Paul Pairet (Sanghaj)
3. Caviar Russe (New York)
4. Masa (New York)
5. Azabu Kadowaki (Tokió)
6. Quince (San Francisco)
7. Alchemist (Koppenhága)
8. Sazenka (Tokió)
9. Guy Savoy (Párizs)
10. Ginza Fukuju (Tokió)

Magyarokból sincs hiány

A Michelin-csillagok terén Joël Robuchon francia szakács az igazi csúcstartó, akinek éttermei élete során összesen 31-et kaptak. Gordon Ramsay szintén előkelő helyet foglal el ezen a ranglistán, mivel az ő vendéglátóhelyeit 16 csillaggal jutalmazták. Mint ismert, a magyar éttermek közül a Costes kapott elsőként Michelin-csillagot még 2010. március 16-án. 2022-ben pedig már két vidéki vendéglátóhely is ebben a megtiszteltetésben részesült, a tatai Platán és az esztergomi 42.

Összességében eddig 12 hazai éttermet tüntettek ki ezzel az elismeréssel, és míg a budapesti Stand és a tatai Platán kettő Michelin-csillag birtokosa, addig a többi egyelőre eggyel rendelkezik, ők az alábbiak: 

• Costes (Budapest)
• Borkonyha (Budapest) 
• Babel (Budapest)
• SALT Étterem (Budapest)
• Essencia (Budapest)
• Rumour (Budapest)
• 42 (Esztergom)

Az előbbieken felül megemlítésre érdemes még a budapesti Onyx Étterem, amely a 2021-es bezárásáig két Michelin-csillagot tudhatott magáénak. A Costes Downtown 2022-ben vesztette el a csillagát, a Tanti pedig még 2017-ben.