Talpalatnyi birtok: kertek és udvarok Pesten és Budán

Az első kép kissé kilóg a válogatásból, hiszen a Füvészkert nem magán-, hanem közkert, és méretével sem versenyezhet egyetlen pesti „talpalatnyi birtok” sem. A legendás Füvészkert, a vörösingesek tanyája és Nemecsek Ernő fürdőszobája mégsem nem maradhat le egyetlen kertlistáról sem. 240 év alatt négyszer változtatott helyet, az 1840-as évek végén költözött az Illés utcába. Az akkor 18 holdas területen Gerenday Józsefre várt a kert megtervezése és benépesítése. Ő pedig nemcsak növényeket gyűjtött, hanem állatokat is – ezeket végül felesége nyomására az alakuló Állatkertnek adományozta. Így lett a Füvészkert csak a füveké.

Az első lakók 1911-ben költöztek be a városszéli, kertvárosi jellegű művésztelepre, ahol nemcsak a véső és az ecset volt mindig kéznél, hanem a metszőolló is. Sőt, Czigány Dezső, Kisfaludi Stróbl Zsigmond vagy éppen a fotón szereplő Vass Viktor szobrászművész és gyermekei csirkét, libát etettek a baromfiudvaron, kecskét fejtek, kertészkedtek. A férjek a művészetekben, a feleségek a virágoskertjeik szépítésében vetélkedtek.

Minden együtt: elkerített ágyás a karózni való palántáknak, néhány árválkodó cserepes növény, autóroncs- és motorparkoló, festőműhely és az összes betévedővel szóba elegyedő idős néni.

A korábbi brit követség kertje és Ibolya utcai kapuja 1943-ban 

Az egykori Verbőczy (ma Táncsics Mihály) utcai Hatvany-palota ősfás, burjánzó kertje lehetne akár a vidéki Angliában is. A hulló őszi falevelek alatt egy kisfiú és Carl Lutz svájci diplomata. Ahogy Ungváry Krisztián a Lutz-válogatásban írta, az épület 1942-től a svájci idegen érdekeket ellátó osztály vezetője, azaz Lutz rezidenciája lett. Ugyanis miután Nagy-Britannia és Magyarország között beállt a hadiállapot, a brit diplomácia érdekei képviseletét, illetve ingatlanjait is Svájc rendelkezésére bocsátotta.

Az „előtte-utána” fotópáron Lutz brutálisan dokumentálta a háború pusztítását.

A Morvaországból mezítláb érkező kisfiú a legendás Calderoni-féle optikaüzlet gazdag tulajdonosa és „a magyar globetrotterek legkiválóbbja” lett. A világ minden táján gyűjtött műkincsekből jutott a villa falai közé és a parkba is. Így jött létre a századfordulón a főváros legkü¬lönösebb, orientalizáló stílusú kertje ritka növényekkel, szobrokkal, emlékoszlopokkal, pagodákkal és bálványokkal. Ma az egykori tulajdonosról elnevezett Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum kertjeként látogatható.

Az óbudai Vihar és Veder utca kereszteződésénél 1927-ben épült modern telepen az üzemcsarnok mellett állt a technikai személyzet többemeletes lakóháza. A parkosított, rózsatövekkel beültetett kertben nyolc, a némafilmkorszak eleganciáját felvonultató hölgy pillant a kamerába. A kalaporgia megpróbálja elterelni a figyelmünket a munkáslányok selyemharisnyájának diszkrét csillogásáról, de ne hagyjuk magunkat: a formás lábakat minden bizonnyal a gyárban készült, egykor világhírű GFB jelzésű selyemharisnyákba bújtatták.

A Pollack Mihály tér és a Múzeum utca sarkán álló Károlyi-palota kertje Klösz György 1881 előtt készült felvételén 

Az egykori mágnásfertály az 19. században tele volt pompázatos főúri lakokkal és magánkertekkel. Gróf Károlyi Lajos, majd Alajos palotaszomszédai például az Esterházy és a Festetics családok voltak. Ez a Károlyi-kert nem tévesztendő össze a sokat megélt, de ma is látogatható másik Károlyi-kerttel, az egyetemisták, játszóterezők, fűre heveredők kedvenc belvárosi helyével. A fotó előterében az Ybl Miklós tervezte palota hátsó homlokzatának lépcsőkorlátja látható, innen lehetett megközelíteni a sétányokkal tarkított, szökőkutas kis parkot. A szemben látható gloriette mögött a Károlyi család bérházának tűzfala rejtőzött, amelynek a horizontális és vertikális osztás próbált némi pompát kölcsönözni.

Otthonos betonudvar a József körút 35.-ben, 1981

Ki mondta, hogy a fonott kerti székeknek, a halomba rakott tűzifának és a falra akasztott partvisnak nem lehet bája? És talán ez a bérház is megtalálja egyszer a maga Poldi nénijét-bácsiját, és egy gyors lakóközösségi gyeptéglázás után az a „szép zöld gyep sem hiányzik” többé (szakirodalomként ajánljuk a pesti bérház-kertészet egyik alapművét, Janikovszky Éva Égigérő fű című könyvét).