Endre, Elek
14 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

Ahol minősítenek, ott hullik a forgács

A francia, a belga és az osztrák kormány is komolyan vette idén, amikor egy-egy hitelminősítő a kiváló besorolásukat kicsit leronthatta volna. Akik az EU-ban megkapták a bóvli kategóriát, azok már mind nagyon nagy bajban vannak, az IMF vagy az EU segítségére szorultak, és nagy megszorításokon vannak túl. A minősítők ereje ellen sok politikus kelt ki az utóbbi időben, de az ellenük tervezett intézkedésekből semmi sem lett.

Van, hogy szidják őket, és van, hogy félnek tőlük az európai politikusok, és az is előfordul, hogy rájuk hivatkozva jelentenek be konfliktusos döntéseket – ők a nagy hitelminősítők.

Egészen komoly politikusok is hajlamosak a minősítőket hibáztatni egy-egy ország kötvényeinek megdrágulásáért. Azonban ezeknél a kirohanásoknál erősebb a konszenzus arról, hogy ez nem a misztikus tyúk-tojás kérdés: nem attól lesz bajban egy ország mert leminősítik, hanem azért minősítik le, mert bajban van.

Még akkor is, ha a leminősítéseket sokszor éppen a kibontakozási kísérlet gáncsolójaként értékelik az érintettek. Jól látszik azonban, hogy eddig az összes bóvlivá minősített EU-tag segélyre, az IMF vagy az EU mentőcsomagjára fanyalodott.

A legjobbak is félnek a minősítőktől

A minősítések erejét jól mutatja a héten kibontakozott igen heves román–osztrák vita is. A hét elején Ausztria bankfelügyelete arra utasította az ország Kelet-Európában erősen érdekelt bankjait, hogy korlátozzák régiós leányainak hitelezését. Az indok az volt, hogy a bécsi kormány szerint ezzel elkerülhetik a leminősítést, amiről hetek óta keringenek hírek (Ausztria most a legjobb minősítést élvezi mindhárom nagy minősítőnél.) Traian Basescu román elnök csütörtök délután aljasnak nevezte az osztrákokat ezért.

Októberben a belga kormány döntött úgy, hogy inkább államosítja a Dexia bankházat (pontosabban annak 60 százalékát), és vállalja az ebből adódó 54 milliárd eurónyi kötelezettséget, csak ne romoljon a bank leminősítése után az ország minősítése is (erre két nagy minősítő is figyelmeztette a belga kormányt). A költség elképesztő terhét jól jellemzi, hogy most szembesült a belga kormány azzal: lehet, hogy mégse képes erre, és francia segítséget kértek. A megingásnak gyorsan meg is lett a következménye: pénteken az S&P AA+ kategóriáról egy fokozattal rosszabbra, AA fokozatra rontotta a besorolását, a Dexia problémáján túl az eladósodással és a belpolitikai bizonytalanságokkal indokolva a döntést.

Franciaország is jól áll még, de a leminősítéstől éppen eléggé tart a kormány ahhoz, hogy a veszély hivatkozási alapja legyen egy komolyabb adóemelésnek. Augusztusban a jövő évre 11 milliárd eurós bevétellel kecsegtető adóemelést jelentettek be, és Nicolas Sarkozy a népszerűtlen lépést azzal indokolta, hogy enélkül elveszhetett volna az AAA besorolás.

Hajlamosak tehát az európai kormányok fájdalmas döntéseket is vállalni, csak a leminősítés ne drágítsa az ország hitelfelvevő képességét. A bóvlitól igen távol álló Ausztria, Belgium vagy Franciaország példája mutatja, hogy ezekre a minősítésekre nagyon odafigyelnek.

A magyar kormány sem tett másként, amikor – megriadva a Standard & Poor's múlt heti üzenetétől –, váratlanul az IMF-hez fordult, vállalva az ezzel járó kommunikációs blamázst. Az áldozat azonban akkor már későinek vagy kevésnek bizonyult: Moody's most megtette azt, amit a Standard & Poor's esetében még sikerült elkerülni az IMF megkeresésével.

Nem mindenki tűri készséggel

A magyar kormány a mostani leminősítést agressziónak értékelte: „A forint gyengülését pedig nyilvánvalóan sem a magyar gazdaság teljesítménye, sem a költségvetés állapota nem indokolja, annak hátterében így csak egy Magyarország elleni spekulációs támadás állhat, amihez épp az ilyen, szakmailag megalapozatlan hitelminősítői vélemények adnak táptalajt” – olvasható az NGM közleményében.

Ennél sokkal keményebbek voltak az olaszok: augusztus elején a Standard & Poor's és a Moody's milánói irodáit is nyomozók szállták meg váratlanul, amikor az olasz kormány azt sejtette, hogy spekulatív támadások és a minősítők kavarása között összefüggés lehet.

Olaszország legutóbbi, októberi leminősítése után alig egy hónappal megbukott Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, mert a nehéz helyzetbe került olasz állam már csak nagyon drágán tudta eladni kötvényeit, és a piaci bizalom helyreállításához szükséges megszorításokat már nem volt ereje végigvinni.

Az EU-nak is voltak tervei

Sokkal szofisztikáltabb ellenállásra készült a három nagy hitelminősítő ellen az EU több politikusa is. Michel Barnier, az EU belső piaci szabályozásáért felelős francia biztos egy olyan tervezettel készült, amivel válsághelyzetben meg lehetett volna tiltani a minősítőknek, hogy egyes országokat értékeljenek. A tervezetet éppen november első felében dobták vissza a biztosok. Viviane Reding alapjogokért felelős luxemburgi biztos pedig a nagy minősítők feldarabolását javasolta, aggódva túlzott hatalmuktól, de ebből a tervből sem lett egyelőre semmi.

Júliusban, az Európai Központi Bank akkori elnöke, Jean-Claude Trichet is élesen támadta hitelminősítőket, Portugália drasztikus leminősítése miatt: „a globális pénzügyi rendszer szintjén egy kicsi, oligopolisztikus struktúra nem kívánatos” – mondta a minősítők befolyásáról. Az európai szocilaisták frissen leköszönt dán elnöke is kifejezetten ellenséges közleményeket adott ki a nyáron a nagy minősítők ellen, azzal vádolva őket, hogy visszaélnek a hatalmukkal, és túlzott lobbierejükkel megfojtják a regulázásokra indított bizottsági kísérleteket.

Az Európai Bizottság részéről felmerült, hogy az angolszász dominanciával szemben, illetve a kiegyensúlyozottság kedvéért létre kellene hozni egy erős európai minősítőt, csakhogy itt is van egy csapda: ki hinne egy EU-hoz kötődő minősítőnek jobban az euró válsága idején, mint egy amerikainak vagy britnek? A bizottság olyan előírásokon is gondolkodott, hogy a minősítőket eltartó pénzügyi szervezeteknek kötelező legyen bizonyos időnként lecserélni a nekik szolgáltató minősítőket, hogy nagyobb legyen a piacon a verseny, de egyelőre ebből sem lett jogszabály.

A minősítőkkel szemben tehát létezik ellenséges érzület a magyar kormányon túl is, ám ezek a törekvések eddig semmilyen eredményre sem vezettek. A rendszer továbbra is működik és a minősítők érdemben befolyásolják a kormányok politikáját.

Bóvlik az EU-ban

Maradt tehát egyelőre Európában is a három nagy minősítő dominanciája, és az is jól látszik, hogy nem ész nélkül dobálóznak a bóvli kategóriával. Az ezzel megbélyegzett EU-s tagállamok eddig mindahányan hitelre szorultak.

Románia

Románia a három nagy közül csak az egyiknél, az S&P-nél bóvli, ráadásul ott is stabil kilátással. Az S&P még 2008. októberében helyezte BB+ kategóriába Romániát, és ezzel első EU-tagként kapott ilyen gyenge minősítést a szervezet történetében. A lej a bejelentés után gyengült az euróhoz képest, majd visszaerősödött, de aztán fokozatosan újra gyengülésnek indult, és a leminősítés előtti 3,56 lej / euró árfolyamból mára 4,36 lejes árfolyam lett.

Romániának jelenleg is érvényben lévő megállapodása van az IMF-fel, ami középtávon biztos támaszt jelent. Márciusban született megállapodás egy 5,3 milliárd eurós elővigyázatossági hitelkeretről. Kemény megszorítások után a Fitch idén nyáron hozta vissza bóvliból befektetésre ajánlottra a román állampapírokat, míg a Moody's már jelezte, hogy 2012 nyaráig nem tervez hozzányúlni a szintén bóvli feletti minősítéséhez. A piacok és az IMF  elégedettségének persze ára van: 2012-ben 300 ezer embert terveznek elbocsátani a közszférából.

Lettország

Szintén csak az S&P-nél számítanak már csak bóvlinak a lett állampapírok, és ott is pozitív kilátással. Lettország mögött is ott van az IMF. Lettország konszolidálásának elképesztő ára volt: a volt szovjet tagköztársaságban az EU történetének legszigorúbb megszorításait vezették be az elmúlt években, átlagosan 30 százalékkal csökkentették a közalkalmazottak bérét, a kórházak több mint felét bezárták. A növekedés már megkezdődött, de a gazdaság teljesítménye még mindig nagyon messze van a 2007-es szinttől.

Portugália

Portugália a Fitch és a Moody's szerint ad ki bóvlikat állampapírok formájában. A Moody's már a nyáron leminősítette az országot, ráadásul egyszerre négy fokozattal, ami sok EU-s vezetőt felháborított. A Moody's azzal érvelt, hogy szerintük Portugáliának a tavaszi EU-s mentőöv után újabb segítségre lesz szüksége. A Fitch pedig ezen a héten rontotta le Portugália besorolását.

Portugália idén már 80 milliárd eurós segítséget kapott elsősorban az EU szervezte EFSF-től, másodsorban pedig az IMF-től. A minősítők azonban még így sem bíznak eléggé abban, hogy úrrá tud lenni a lisszaboni kormány a nagy államadósságon.

Pedig a portugál segélyeknek is nagy ára van, ott is számos megszorító intézkedést foganatosítottak, amelyekbe tavasszal bele is bukott a kormány. Igaz, a hatalomra jutott jobboldal sem tudott mást tenni: végül ők vezették be azokat a spórolásokat, amelyeknek tervébe elődjük megbukott. A legújabb intézkedésekkel szemben éppen ezen a héten hirdettek általános sztrájkot, ami csütörtökön megbénította az országot. A kormány többek között a nyugdíjpénztári alapok államosításával készül betömni a költségvetés lyukait.

Írország

Írország kötvényei csak a Moody's értékelése szerint bóvlik, júliusban kapta meg ezt a rossz osztályzatot a sziget. Írország szintén komoly segélyt kapott az EU-tól és az IMF-től, de a legtöbb elemzés szerint a 2013-ban kifutó programok után sem tud még saját lábára állni a dublini kormány. Pedig az ottani megszorítások után már megindult a fejlődés, vége a recessziónak, növekednek az adóbevételek, de a belső kereslet továbbra is csökken, és a munkanélküliség még mindig nagyon magas.

Görögország

Görögország áll messze a legrosszabbul az EU-ban. Az ország mindhárom minősítőnél egyenesen csődközeli besorolásban van. A görög adósság a GDP-hez viszonyítva jövőre még tovább növekszik, és a recesszióból sem lesz kilábalás 2012-ben.

Athén már több hullámban kapott segítséget az EU-tól és az IMF-től, a magánbefektetők is elengedték a görög állam tartozásainak felét. Az optimista tervek szerint 2020-ban tarthat ott a görög gazdaság, ahol a válság előtt, vagyis még akkor is eladósodott marad az állam, csak éppen kezelhetővé válik a probléma szintje.

Az országot nagyon szigorú megszorításokra kötelezték, az ottani kormány bele is bukott az intézkedésekbe. A nyugdíjak csökkentésétől az adóemelésekig terjedő népnyúzás után most nagykoalíciós, szakértői kormány igyekszik egyengetni a kilábalás felé a görög gazdaságot.