Gyuris: Könnyen a vesztesek között lehetünk

Előttünk egy ismert kormánypárti politikus távozott az irodájából. Ezek szerint most is tárgyal a Bankszövetség a kabinettel?

Számos fontos kérdésben folynak egyeztetések, például arról, hogy mi lehet a hitelintézetek szerepe a 2014-2020-as uniós támogatások finanszírozásánál, hogyan segíthetnénk a pénzek hatékonyabb lehívását, nem feltétlenül csak hitellel, akár tanácsadással is. Jövőre kell felállítani azt az intézményrendszert, amivel 2014-től lehet majd pályázni, ezért erről már most kell beszélgetni. Mi azt szeretnénk, ha a korábbinál nagyobb súllyal tudnánk ebben a dologban részt venni. Ez csak akkor megy, ha a közigazgatás is nyitott felénk.

És az elmúlt időszak ismeretében bízik azokban az ígéretekben, amik az ilyen beszélgetéseken elhangzanak?

Egyes témák és programok kapcsán, csak konkrét ügyekben tárgyalunk. És úgy tűnik, hogy több területen van előrehaladás. Összességében azt mondhatom, hogy a kormány kíváncsi a Bankszövetség véleményére. A 2012-es év nem volt zökkenőmentes, ami ezt a viszonyt illeti, de bizonyos szakmai kérdésekben elengedhetetlen a párbeszéd.

Például?

Például az európai bankfelügyelet magyar vonatkozásai kapcsán.

Ebben mi az álláspontja?

Ha egyértelmű lesz, hogy milyen ügyekben kerül a központi európai felügyelethez a bankszabályozás, és milyen területek maradnak a tagországok szintjén, akkor tudunk válaszolni. Nekünk a legfontosabb, hogy a befektetők, a piaci szereplők tesznek-e majd különbséget az európai központi felügyelethez csatlakozott és az attól távol maradó bankok között.

Tehát ha olcsóbb pénzt hoz a csatlakozással járó piaci bizalom, akkor a dolog csábító lesz, ha nem, akkor kevésbé?

Pontosan. A másik nagyon fontos kérdés, hogy európai szinten hogyan szabályozzák újra az anyabankok-leánybankok viszonyát. Ma van egy működő, szabályozott mechanizmus a bankok és a tagállami felügyeletek között, mindenki tudja, hogy a rendszerben mi a szerepe és mik a lehetőségei. Hogy mi van például a leánybankokkal, ha az anyabankot uniós pénzből kell kimenteni. Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorát kellene tisztázni, ezért még korai erről beszélni.

Miről egyeztetnek még a kormánnnyal? Vannak azért a bankfelügyeletnél és az uniós pénzeknél forróbb témák is.

Beszélgetünk például az önkormányzati adósságátrendezésről is, szinte minden héten.

És mit tud mondani erről? Mekkora banki leírások lesznek?

Abban maradtunk a kormánnyal, hogy minden önkormányzat helyzetét egyedileg értékelheti az őt hitelező bank. A kormány csak az önkormányzati adósságok átvételét ígérte meg, de nagyon sok helyi adósság – sok városban a hitelek döntő része – az önkormányzatok cégeinél van. Ezeket nem érinti az adósságrendezés, ezért úgy tűnik, hogy a kormány teret hagy a kétoldalú egyeztetéseknek. Ebben eddig következetes a kabinet hozzáállása.

Nem történhet meg, hogy a következetes hozzáállás holnapra megváltozik?

Semmit nem lehet kizárni, de ilyesmire utaló jel most nincs.

És mi az, amiről nem beszélgetnek a kormánnyal?

A párbeszéd az egyetlen kivezető út a mostani patthelyzetből. A hallatlanul visszaeső beruházások, a mélyponton lévő vállalati és lakossági hitelezés trendfordulója érdekében le kell ülni az asztalhoz. A beszélgetések persze általában inkább a részkérdésekről zajlanak, nem az általános gazdaságpolitikáról, de a 2013-tól fordulatra számítunk.

Miért ilyen optimista?

Jövőre végre lezárulhat a túlzottdeficit-eljárás, ami az uniós csatlakozásunk óta tart. A kormány emiatt régóta egyetlen célra koncentrál, a hiány három százalék alá szorítására. Most a hiánycél annyira fontos, hogy minden mást felülír. Így nem lehet növekedni. De ez a szorítás jövőre enyhülhet, így új lehetőségek nyílhatnak. Ezért kulcskérdés hogy mi lesz 2013-ban. Végre kiderülhet, hogy ha véget ér a túlzottdeficit-eljárás, akkor a kormány akar-e gazdasági növekedést generálni, vagy nem.

Tehát azt várja, hogy a kormány lazít a költségvetésen, ha átmegy a tavaszi uniós vizsgán?

Annyit mondhatok, hogy a gazdaságélénkítő eszközök bevezetését támogatja a bankszektor.

Ezzel együtt akkot biztos azt is várja, hogy lazítanak a banki terheken. Ezért optimista?

Könnyen elképzelhető például, hogy a 2014-es bankadót csökkentik a hitelezésre fordított összegek növelésével. Ez a költségvetés szempontjából is jó lehet, hiszen a hitelezés újraindulásával nagyobb lesz a növekedés, amiből több adóbevétel lesz. Így a kieső bankadó az ebből a forrásból származó bevételekkel pótolható lenne. Ezzel lehetne kilépni a fent említett patthelyzetből. Lehet ugyan egymásra mutogatni az elmúlt időszakban szerzett sérelmek miatt, de ha az európai helyzet javulni kezd, nekünk pedig nincs egy letisztult növekedésösztönző koncepciónk, akkor még jobban le fogunk szakadni.

A Bankszövetség élén Patai Mihály volt az elődje, ő is a párbeszédre épített, de ez látványos kudarcot vallott. Mitől lenne most más a helyzet?

A pontosság kedvéért először is fontosnak tartom leszögezni, hogy én a Magyar Bankszövetség megbízott elnöki posztját töltöm be. Hogy ki lesz Patai úr utódja, arról később dönt a közgyűlés. Ami a kérdését illeti, a párbeszéd nem vallott teljes kudarcot. A valóban létező problémáinkat a devizahitelezés okozta. Viszont van egy közös programunk, az árfolyamgát rendszere, amivel javíthatunk a helyzeten.

Az árfolyamgát határidejét meg kellett hosszabbítani a kevés érdeklődő miatt. Egyelőre nem tűnik nagy sikernek a dolog.

Az árfolyamgát első verziója tényleg nem volt sikeres. Aztán jött a végtörlesztés. Ennek a kritikáját már sokszor elmondtuk. A végtörlesztésről most ezért csak annyit: nem hozott javulást a közepesen nehéz, vagy nehéz helyzetben lévők többségénél, csak azoknak segített, akik erre nem szorultak rá. Ráadásul jelentős és indokolatlan veszteséget okozott a pénzügyi közvetítő rendszernek.

Erre jött az árfolyamgát második verziója, aminek vannak eredményei, ami kapcsán nem lehet kudarcról beszélni. A fizetési gondokkal küzdő és tartalékok nélküli ügyfélkör körülbelül fele már bejelentkezett a rendszerbe.

De a félsiker kifejezés így is túlzásnak tűnik. A bankszektor elmúlt években kimutatott vesztesége 600 milliárd forint. Emellett nem törpül el az árfolyamgát körüli kompromisszumos megoldás?

A 2011-es évet nem lehet a bankrendszer sikerének tekinteni, és sajnos 2012 sem hozott fordulatot. De ne felejtsük el, hogy recesszióban van az ország, ami felnagyítja a problémákat. Emiatt a lakosság bizalmatlan, az emberek féltik a munkahelyüket és a jövedelmüket. Ez a bajok egyik fő forrása. Ennek a hátterében azért erősen ott van az, hogy Európában is gyengélkedik a gazdaság.

De recesszió és gazdasági bajok más országokban is vannak. Például Csehországban, ahol a bankszektor 15 százalék fölötti nyereséget tud kimutatni így is. Nálunk ez az MNB szerint mínusz 4 százalék, tehát veszteség van. Vannak, akik szerint a kormány többet ártott a szektornak, mint a gazdasági válság.

Az, hogy nagy és közepes bank nem vonult ki az országból, csak fiókbezárások voltak, azt jelenti, hogy a magyar piacban a meghatározó szereplők a mai napig megbíznak. Hisznek abban, hogy ez a gazdasági recessziós helyzet – amit a szabályozás felerősített – csak egy átmeneti állapot.

A jövő évi megszorítások negyede jövőre a bankokat terheli, nincs felezve a bankadó. A bankok a régióból kiszívott pénzeik 40 százalékát innen vitték el. Ez nem a bizalom jele.

Az igaz, hogy itt most nehezebb profitot csinálni, ezért is megy ki pénz. Ez a bankok részéről tisztán matematika. És abban is igaza van, hogy rövid távon alig vannak érvek amellett, hogy a bankok 2013-ra a pénzeiket ide hozzák. Ugyanakkor én hiszek abban, hogy strukturálisan nem reménytelen a magyar gazdaság szerkezete. Az exporttermelőink bizonyították, hogy versenyképesek, az IT-szektor és az autóipar is erős. De a helyzet tényleg jobb lenne, ha a gazdaság szereplői bíznának egymásban. Jobban kellene használni a meglévő erőforrásokat.

Hát a csekkadóként ismertté vált tranzakciós illeték nem ebbe az irányba mutat. Azt meg tudja mondani, hogy ezt hogyan terhelik rá az ügyfelekre?

A jogszabályi lehetőségekkel ezen a téren minden bank élni fog, saját üzletpolitikája szerint vállalja az illeték miatti veszteségeket. De csak egy év múlva lehet majd megmondani, hogy ez hogyan rendezi át a piacot.

Azt azért meg tudja mondani, hogy egy átlag hazai bank 1 forint illetékből átlagosan hány fillért terhel az ügyfeleire?

Pontos számot nem lehet mondani, mert az adó változásokat fog hozni. Mondjuk egy átlagos kisvállalkozásnak két vagy három számlája van most. Lehet, hogy ebből csak egy számla fog megmaradni. Jelentős átrendeződés várható, amihez nekünk is folyamatosan igazodni kell. Ezért minden ilyen kalkuláció félrevinne. De egy év múlva majd meg tudom mondani.

Van, aki szerint a vállalati körből más országba vándorolnak a tranzakciók. Ez reális veszély?

Reális. Svédországban vezettek be hasonló illetékterhet korábban, ami akkor abban a régióban máshol nem volt. Svédországot a pénzforgalom jelentős része hagyta ott, az intézkedést ezért eltörölték.

Amikor ideiglenesen átvette a Bankszövetség irányítását, banki összevonásokról, kivonulásokról beszélt. Nem gondolja, hogy a sikerhez elsősorban a kormány hozzáállása kellene változzon?

A világon mindenütt ez zajlik, mindenhol átrendeződések vannak a piacokon. Az a kérdés, hogy ennek Magyarország a vesztese vagy a nyertese lesz. És ez a kérdés a látszat ellenére még mindig nem dőlt el. Ezért mondom azt, hogy 2013 egy nagyon fontos év lehet. A rövid távú várakozások alapján könnyen lehetünk a vesztesek között, de ameddig a bankok itt vannak, lehetünk a nyertesek között is.

Ehhez nyilván az kellene, hogy ebben a kormány is partner legyen. Ki az az ember a kormányból, akit fel tud hívni, és el tudja mondani neki, hogyan kerülhetünk a nyertesek közé?

Mivel most átfogó gazdaságpolitikai egyeztetés nincs, így csak részprogramokról tudunk beszélgetni. Ebben még mindig partnerünk az NGM, a Belügyminisztérium, a vidékfejlesztési tárca és a fejlesztési minisztérium is.

Nem lenne hatékonyabb mondjuk Orbán Viktor tanácsadójával, Habony Árpáddal összebarátkozni?

A kormány tagjai jelentik az egyeztetési fórumot a Bankszövetségnek.

Az MNB egy tanulmánya szerint európai szinten a magyar bankrendszer jövedelmezősége a legalacsonyabb, miközben a kamatmarzsok itt a legnagyobbak. Nem lát ebben ellentmondást?

A hitelkamatok azért magasak Magyarországon, mert a bankok nagy kamatot fizetnek a betéteseiknek is. A kamatokban az országkockázati árak is tükröződnek, ezek az átlag fölött vannak. A magyar bankszektor működési hatékonysága európai összemérésben is jó, a jövedelmezőség alacsony szintje a hitelezési veszteségekből és az állami elvonásokból keletkezik.

A hitel és a betét oldal közötti kamatkülönbözet nagysága mégis itt a legnagyobb. Ez a nagyobb országkockázat ellenére is lehetne annyi, mint máshol a régióban, ahol alacsonyabbak a betéti és a hitelkamatok is, nem?

Ahol a kamatok magasak, ott a marzsok is mindig magasabbak. Ahol 10 százalék egy hitelkamat, ott a marzs is több, mint ott, ahol a kamat 5 százalék.

Ezzel viszont nem azt mondja, hogy a rossz ügyfelek miatti magas költségeket a jó ügyfelekkel fizettetik meg?

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ahol magas a kamat, ott a marzs is mindig nagyobb. Ameddig a magyar abszolút kamatszint magas szinten van, addig a marzs is magasan lesz.