Egyetlen pénzérme menti meg a világot?
További Gazdaság cikkek
-
Több búza és árpa termett hektáronként Tolnában
- Tíz év alatt dupláztak a magyar egyetemek
- Zsebükbe kell nyúlni a továbbtanulóknak, folyamatos a drágulás az albérletpiacon
- A magyarok többségének álom marad a nyaralás
- A számlákon is meglátszik majd a kánikula, megdőlt a mindenkori nyári áramfogyasztási rekord
Óriási felzúdulást okozott az elmúlt napokban egy merőben új, vagy más nézőpontból nagyon is elavult ötlet, ami kirántaná az Egyesült Államokat a jelenlegi veszélyes és sürgető költségvetési patthelyzetből. A javaslat unortodox a javából, de mivel egyre többen veszik komolyan, messze túlmutat a mostani problémán.
Eleve fura szabályozás
Mint ismert, az amerikai költségvetés jelenleg igen feszült helyzetben van. Washingtonban megszavazták a költségvetést, azaz ismertté váltak a szövetségi állami kiadások és bevételek, ahogy a költségvetés eredményeképp előálló deficit összege is. Miután deficit van, azt kölcsönből kell fedezni, vagyis az államnak további kötvényeket kell kibocsátania.
![Ötletek a költségvetési szakadék áthidalására](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/374/3741/37416/3741644_8bf94f98dff665f273bf1f493ca840e6_wm.jpg)
Ezzel azonban már probléma van, hiszen az USA-ban is létezik a szerencsétlen adósságplafon, ami azt jelenti, hogy az államadósság bizonyos szintjének elérésétől a – kormány irányítása alatt álló – államkincstár nem bocsáthat ki új kötvényeket. Ilyenkor eddig rendre megemelték az adósságplafont – az elmúlt ötven évben hetvennégyszer emelték meg –, amihez viszont egyszerre kell az elnök és a kongresszus egyetértése is (ami 2011 nyarán már komoly nehézségeket okozott). A kongresszusban azonban többségben vannak republikánusok, ezért meg kell velük egyezni, ha emelni akarnak.
Mindenki őrült rosszul járna
Ha viszont nem sikerül megegyezni, életbe lép a költségvetési szakadék (fiscal cliff) nevű automatizmus. Ez azonnal hozzávetőleg 500 milliárd dolláros kiadáscsökkentést és adóemelést írna elő a kormányzatnak, ami szándékosan annyira durva, hogy senkinek nem érdeke, hogy ez bekövetkezzen, ráadásul a magyarnál is komolyabb recesszióba taszíthatta volna Amerikát.
A republikánusok ahhoz kötötték a megegyezést, hogy maradjanak életben a Bush elnöksége alatt hozott elvileg átmeneti adócsökkentések, és inkább a szociális kiadások csökkentéséből, főleg az egészségügyi kiadások megnyirbálásából foltozzák be a költségvetési lyukat. Obamáék viszont a hagyományosnak mondható demokrata elvek szerint a gazdagabbaktól – évi 400 ezer dollár feletti jövedelműektől – vennének el többet, míg a kiadásokat szinte alig bántanák.
A legutolsó határidőnél most év elején szintén nem sikerült megállapodni, mindössze eltolták a döntést márciusig, miközben gőzerővel egymást hibáztatja a két fél, a közvélemény pedig mindkét oldalt azzal, hogy nem különösebben érdekli őket a valódi nemzeti érdek. Alapvetően azért a republikánusok vannak jobb alkupozícióban, mert kormányzó párton mindig nagyobb felelősség. A megegyezés elég távoli, ráadásul jellemzően megint az utolsó pillanatra maradna, ezért a demokraták és támogatóik őrült ötletelésbe kezdtek, hogyan szerezhetnek pénzt.
Vad gondolatok
Egyrészt felmerült az a gondolat, hogy alkotmányellenes maga az adósságplafon az alkotmány 14. kiegészítése értelmében. Az ugyanis kimondja, hogy az államadósság kifizetése jogilag nem korlátozható, ugyanakkor a költségvetéssel már előre megszavazzák az adósság adott évi növekedését.
![Nincsenek varázstárgyak, az egy érme sem jelent mindenre megoldást](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/374/3741/37416/3741640_97cee3da871aac780f27a5889df08729_wm.jpg)
Volt olyan ötlet is, hogy miután az USA jegybankja, a Fed a korábbi három mennyiségi lazítás keretében alaposan (kétezer milliárd dollár értékben) bevásárolt államkötvényekből, egyszerűen ezekből írjon le valamennyit, bár ez éppenséggel szintén a 14. kiegészítésbe ütközik. A jegybankot más ötletek is bevonnák: van, aki szerint a kincstárnak aranyat kellene eladni a Fednek, mások szerint vegyen meg egy állami ingatlant 1000 milliárd dollárért, aztán ha eltörölték az adósságplafont, adja vissza 1 dollárért.
Ezer milliárd dolláros bébi
Ezen a vonalon született – egyébként egy fórumbejegyzésből – az az ötlet is, hogy a kincstár gyártson le egy 1000 milliárd dolláros platinaérmét. Ez egy bármilyen egyszerű fémdarab lehet, a ráírt összeg a fontos. Ezt aztán a Fednél letétbe helyeznék, és a Fed ennek a fedezetére adhat az államnak ezer milliárd dollárt. Ez nem számítana közvetlen államadósságnak, és a kormánynak sem kell új államkötvényeket kibocsátania.
Egy régi, az érmékről szóló törvény értelmében ugyanis a pénzkibocsátás monopóliuma nincs teljesen a jegybanknál, mivel a kincstár bármilyen címletben verhet platinaérméket, noha eddig ezt szinte csak emlékérmekre használták. Tulajdonképpen a rossz adósságplafon-törvényre egy jogi kiskapuval válaszolnának, aminek azonban hosszú távú következményei lehetnek.
A praktikus bohócok
Nem pont ugyanolyan
Azt is hozzá kell tenni, hogy a Fednek mondjuk a magyar jegybanktól eltérően nem az inflációs cél elérése az elsődleges feladata, vannak más , ugyanilyen szinten fontos törvényben rögzített céljaik is, mint a munkanélküliség leszorítása. Tehát ezt a lépést könnyebben megengedhetnének maguknak.
Másrészt ha a magyar helyzettel akarnánk összevetni, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy az USA abban a szerencsés helyzetben van, hogy a saját devizájában adósodott el, tehát ha az inflációs veszély miatt leértékelődne a dollár, az az adósság terheit és méretét nem érintené (persze más veszélyekkel járna).
Egyrészt itt a vak is látja, hogy ez gyakorlatilag pénznyomtatás egy kis trükközéssel. Mintha az MNB nyomtatna pénzt a kormányunknak, ha az kér tőle még bármire. Ez elvileg az USA-ban is tilos – bár ezzel a megoldással jogilag lehetséges –, miután ez a legkönnyebb útja a hiperinflációnak. Erre azt találták ki a támogatói (köztük olyan neves közgazdászok, mint a Nobel-díjas Krugman), hogy a Fed cserébe adjon el a nála lévő államkötvényekből ezer milliárd dollárnyit, akkor pont ennyivel csökken kinnlevő pénzmennyiség, nem kell félni semmitől.
Krugman ennél tovább is megy, szerinte el se kell adnia a Fednek az államkötvényeket, hiszen a gazdaság likviditási csapdában van, ilyenkor nem költik el szereplők a pénzüket, hanem félreteszik, így az inflációtól sem kell félni. Ilyen válságos időkben egyébként is kevésbé kell félni, hogy nagyon megugrana a kereslet.
Krugman azt mondja, hogy ha „be kell öltöztetniük bohócnak a kincstár vezetőjét” ahhoz, hogy valami sokkal nagyobb bajt elkerüljenek, akkor ezt érdemes megtenni. Ha jól elmagyarázzák a piacoknak, akkor meg fogják érteni.
Ha csak ez változna, még jó is lenne
Pápa Levente, az OTP devizastratégája úgy véli: „számvitelileg az történne, hogy a Fed mérlegfőösszege azonnal megemelkedne 1000 milliárd dollárral, az eszközoldalra bekerülne a mágikus érme, a forrás oldalon pedig a kormányzati számla emelkedne ugyanennyivel. Azaz a kormányzat pénzügyi eszközei 1000 milliárd dollárral nőnének, minden további nélkül folytatódhatna az idei fiskális politika megvalósítása, a kormányzati kifizetések teljesítése, úgy ahogyan a kormányzat és a demokrata képviselők gondolják. Paul Krugman éppen ezzel érvel: egy ilyen érme kibocsátása után a kormány minden egyéb változatlansága mellett pontosan ugyanazt tenné, úgy viselkedne, mintha megemelték volna az adósságplafont, azaz semmi káros dolog nem történne, menne tovább az élet a maga útján.”
A felnőttek nyugalomra intenek
Azonban mások azt mondják, hogy az emberek nem hülyék, látják, hogy túlköltekezik a kormány, és most sem visszavesz ebből, hanem trükközik, és pénzt nyomtattat magának. Ez egyrészt jogilag is támadható, amivel a republikánusok minden bizonnyal meg is próbálkoznak majd. Másrészt éppenséggel az inflációtól is lehet tartani, ha ez módosítja a szereplők várakozásait, és beárazzák, hogy itt azért előbb-utóbb infláció lesz, akkor az is lesz. De nem csak ezt árazhatják be, ugyanis egy ilyen húzás után jó eséllyel nem menne már minden ugyanúgy, mint korábban.
![Mekkora üst kell egy ezer milliárd dolláros érméhez?](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/374/3741/37416/3741666_188dd32b7d0fbb36d3443677a2abf278_wm.jpg)
Pápa Levente szerint „a hatás valószínűleg nem lineáris, sokáig nem következik be, majd a pénzmennyiség egy adott szintje után az inflációs várakozások hirtelen romlása gyorsan megemeli magát az inflációt is”. A Fed tanácsának legutóbbi üléséről kiadott jegyzőkönyv szerint „számos tanácstag jelezte, hogy a mostani likviditásbővítő akciókat már jóval 2013 vége előtt le kell lassítani, vagy abba kell hagyni, pénzügyi stabilitási kérdéseket vagy a Fed mérlegfőösszegét említve”.
Nagyobb károk
Mi van ugyanis, ha legközelebb még öt érmére vagy akár mondjuk egy fél pizzaszeletre írnak rá százszor annyi adósságot? Mi is pont annak isszuk a levét leginkább, hogy a legkevésbé sem hiteles és kiszámítható a gazdaságpolitikánk – ez nagy eséllyel komolyan aláásná a teljes amerikai költségvetési folyamat hitességébe vetett bizalmat is. Ezért már rövid távon is leminősíthetnék őket a nagy hitelminősítők, hosszabb távon pedig Pápa szerint „rossz ösztönzőket vinne a kétpárti tárgyalási folyamatba”, mert még nehezebb lenne a sikeres kormányzáshoz szükséges társadalmi kompromisszumot elérni alapvető gazdasági és társadalompolitikai ügyekben.
Összességében a vita azonban a konkrét érmés ötleten túl is nagyon is fontos kérdéseket feszeget. Újra átgondolhatjuk, hogy mit is gondolunk a modern pénzről, ami szintén az állam adóssága, csak egy nem kamatozó, lejárat nélküli tartozás – elég fontos különbség lehet ez ahhoz képest, hogy a pénz valami, amit a kormány kedvére fénymásolhat, ha szívesen vásárolna még dolgokat. Ráadásul annak végiggondolására is jó a mostani helyzet, hogy a demokrácia ösztönzőrendszerében mennyire fognak tudni valaha is jól dönteni a pártok a fiskális politikáról és nem kéne-e inkább az egész költségvetést kivenni a politikusok kezéből, és egy független intézményre bízni, mint a nemzeti bankok esetében a monetáris döntéseket.