Drágán megfizetjük a 10%-os árcsökkentést
További Gazdaság cikkek
-
A Mol gázüzemet és kutatás-termelési eszközöket vásárol Kelet-Magyarországon - Átfogó fejlesztési programot indít a Pécsi Tudományegyetemet fenntartó alapítvány
- Szijjártó Péter szerint Európa egyik legvonzóbb beruházási környezete jött létre Magyarországon
- A karácsonyi vásárok sem ússzák meg, lecsapnak az adóellenőrök
- Döntött a bíróság: a hódmezővásárhelyi önkormányzatnak támogatnia kell a Volánbuszt
Rezsicsökkentési lázban ég az ország. A kormány a teljes kommunikációs arzenált a 10 százalékkal olcsóbb áramra és gázra hangolta, ez folyik a tévéből, rádióból, óriásplakátokról. Ma már aligha akad olyan választópolgár Magyarországon, aki ne értesült volna arról: a kormány jobban teljesít, hiszen januártól csökkent a gáz és az áram lakossági ára, hamarosan pedig egy sor további szolgáltatás ára csökkenhet.
Politikailag jól jött
Kétségtelen, egy jó hír már nagyon ráfért a közhangulatra, a visszaeső gazdasági környezetben, a dráguló hétköznapokban a lakosság egyre nagyobb részének okoz komoly gondot a számlák fizetése, az utóbbi néhány évben érezhetően megugrott azoknak az aránya, akik képtelenek hónapról hónapra előteremteni a fűtésre, világításra valót. Vonzó dolognak tűnhet egy huszárvágással megoldani az emberek problémáját: fizessenek kevesebbet.
A kormány szerint ez csak erő kérdése, az energiacégek évről évre milliárdokat keresnek, van miből csökkenteni, ha elég eltökéltek, és ellen tudnak állni a nemzetközi multik hihetetlen lobbierejének, a tervnek semmi nem állhat az útjába.
A magyarázat szerint a szocialista kormányok hagyták elszabadulni az energiaárakat, a döntően külföldi tulajdonban álló energiacégek eddig extraprofitot tettek zsebre, a közös teherviselés jegyében el tudják viselni, ha most kissé megkurtítják a nyereségüket. Illetve annyira nem is kissé: a REKK számításai szerint az áram- és gázcégek összesen 73 milliárd forint bevételtől esnek el a rezsicsökkentés hatására.
20 ezer forintos ajándék
Kis leegyszerűsítéssel és 3,8 millió háztartással számolva tehát azt lehet mondani, hogy évente csaknem 20 ezer forint ajándékot kap minden egyes háztartás. Aki nagyobb házban él, többet fűt és pazarolja a villanyt, annál kicsit nagyobb lesz ez az ajándék, aki egy energiahatékony, jó szigetelésű kis garzonban spórol a fűtéssel, annál kisebb, összességében azonban nem kell ahhoz aláírásgyűjtés, hogy az emberek támogassák az elképzelést.
A rezsicsökkentés bizonyos szempontból persze valóban csak erő kérdése, a lakossági árakat évek óta hatóságilag határozzák meg, ahhoz, hogy a mindenkori kormány azt mondja, ezentúl legyen 10-20-30 százalékkal olcsóbb az energia, nagyjából elég egy döntés. Népszerű döntéseket azonban nemcsak ez a kormány szeretett hozni, joggal találhatjuk különösnek, hogy az ilyen drasztikus árcsökkentés ötletét miért nem húzták elő a kalapból eddig. Már csak azért is, mert jócskán akadt az elmúlt tíz évben olyan politikai helyzet, amikor igencsak jól jött volna. (A lakossági gázár persze mindig politikai kérdés volt, de ilyen mértékben most vágják meg először.) A válasz összetett és mégis egyszerű: olyan technikai veszélyekkel, negatív gazdasági következményekkel jár, hogy eddig még a leggyászosabb politikai hangulatban sem merte senki meglépni.
A milliárd az sok pénz
Hogy a lakossági, úgynevezett egyetemes energiaszolgáltatás régóta nem jó üzlet, mára szinte közhely, erről egyébként legutóbb éppen a Kormányzati Információs Központ készített összeállítást, infografikánkon megnézheti, melyik cég nagyjából mennyit bukott ezen a tevékenységen már jóval a rezsicsökkentés előtt is. Erre persze lehet azt mondani, hogy van más terep az energiacégek előtt, ahol keresni tudnak, meg kell nézni a csoportszintű adataikat, milliárdokat tesznek zsebre, elsősorban az elosztócégeiken keresztül.
Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű, a milliárdos eredmények lélegeztetőgép-árfolyamon, vagy a nyugdíjakhoz viszonyítva valóban arcpirítónak tűnhetnek, egyáltalán nem elképesztő összegek, ha a cégek által a rendszerbe befektetett pénzhez viszonyítjuk. Az elosztótársaságok ugyanis azok a cégek, amelyek közvetlenül a gázcsöveket, áramvezetékeket, vagyis magát a hálózatot birtokolják, végzik az energia szállítását, a rendszer karbantartását, felújítását és más hasonlóan unalmas, de módfelett fontos tevékenységeket. Ha megnézünk egy tipikus vállalatot, például az E.On Dél-dunántúli Áramhálózatát, akkor a beszámolókban azt találjuk hogy a cégnek 2011-ben 40,8 milliárd forint bevétele volt, ebből 5 milliárd forint volt a nyeresége.
Ha azonban akár csak azt figyelembe vesszük, hogy a cégben összesen 77,2 milliárd forint befektetett eszköz van, ami itt főleg tárgyi eszközöket, tehát gépeket, ingatlanokat, műszaki berendezéseket, járműveket jelent, akkor az 5 milliárdos nyereség már korántsem olyan busás: ilyen hozam mellett 15 év kell ahhoz, hogy egyáltalán megtérüljön a befektetés. A cégek nem jótékonysági szervezetek, annyit keresnek, amennyit tudnak, a Magyar Energiahivatalt pedig azért fizetik az adófizetők, hogy betartassa a játékszabályokat, ne engedje, hogy a helyenként csakugyan monopóliumként működő vállalkozások megkárosítsák a fogyasztókat. De ne engedje azt sem, hogy veszélybe kerülhessen az energiaellátás az elmaradó beruházások, megkurtított hozamok miatt.
Hol maradnak a befektetők?
Hogy jó üzlet-e az állítólagos extraprofit? Számoljunk csak: ha egy ismerősünk megkeres, hogy adjunk neki kölcsön 77 200 forintot, és ezért cserébe ő majd évente fizet nekünk 5000-et, nem biztos hogy kötélnek állunk. Főleg nem akkor, ha tudjuk, hogy a bankban ugyanezért a pénzért akár 6000-et is kapnánk, egy másik – kicsit megbízhatatlanabb – ismerősünk pedig egyenesen 10 ezret ígér évente a kölcsönadott pénzért cserébe.
Különösen mérgesek leszünk, ha mégis kölcsönadunk, ezek után azonban mégsem annyit fizet, mondván megváltozott a helyzet, mi több, újabb összeget szeretne kölcsönkérni. Vélhetőleg nem csak nem adunk neki többet kölcsön, hanem egyből nyaggatni kezdjük, hogy ha ez most már ezentúl így lesz, inkább adja vissza a pénzünket, bármit is vett rajta, inkább betesszük a bankba, veszünk rajta állampapírt, vagy odaadjuk olyannak, aki többet ígér.
Nem csoda, ha az iparági szakértők úgy vélik, az energiapiacon az indokolt hozammal kapcsolatos jogi viták, az elismerhető költségek leszorítására irányuló törekvés miatt nem lesz Magyarországon olyan befektető, amelyik beruházásokat hajt majd végre, ez pedig hosszú távon a szektor működését veszélyezteti.
Hogy mi lesz a vége?
„Amennyiben nem vagyunk képesek megfelelő hozamszintet biztosítani, mi több garantálni az energetikai társaságok számára, akkor nem lesz beruházás, az infrastruktúra pedig leromlik” – mondta legutóbb a portfolio.hu-nak adott interjújában Kaderják Péter a REKK vezetője, az energiahivatal egykori elnöke.
Hasonlóan nyilatkozott Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség gáz-, és villamosenergia piaci divíziójának vezetője is, az Indexnek korábban azt mondta, a hálózatok műszaki színvonala fokozatosan romlik, ha a hálózati fejlesztések elmaradnak, ennek hatásaként végeredményképpen áramkimaradások, ellátási zavarok jöhetnek.
Már 2010-ben is a pénzügyi krízist tükröző szinten voltak az energiaszektor beruházásai, de mára még ahhoz képest is több mint 40 százalékkal zuhantak. Ha a 2011-es adatokat nézzük, akkor egy tipikus hálózati elemet Magyarországon 150 évente cserélnének le. Csakhogy egy ilyen berendezésnek nem 150 év az élettartama, hanem például egy vezetéknek 30-40 év, egy transzformátornak nagyjából 20 év. Mindeközben a REKK számításai szerint 2010-ben 52 milliárd, 2011-ben 87-88 milliárd, 2012-ben 61 milliárd, idén pedig 93 milliárd forintos adóterhelés mellett működik az iparág, az állandóan változó adószabályozás miatt szinte lehetetlen előre tervezni.
Ki fizeti a rezsicsökkentést?
Hogyan hat az energiaszektorra, a lakossági árak csökkentése? Különböző közvetlen hatásai lesznek az árampiacon és a gázpiacon, a rezsicsökkentést ugyanis úgy lőtték be, hogy a rendszer állam által tulajdonolt részei kevésbé érezzék meg a dolgot. Mivel az árampiacon domináns az állami jelenlét, itt fáj majd kevésbé a csökkentés az energiacégeknek, bár igaz, az E.On gázüzletágának megvásárlása után a kieső tételek az állam zsebéből is hiányoznak majd.
Egyelőre azonban az állami tulajdonú MVM egyre nagyobb nyereséget ér el, a keddi Népszabadság értesülései szerint az állami áram-nagykereskedő minden eddiginél nagyobb, körülbelül 90 milliárd forintos elmúlt évi eredményről adhat számot. Az MVM-csoport 2008 és 2011 között, négy év alatt 168 milliárdos adózott eredményt ért el, amiből a kormányok 96,5 milliárdot lapátoltak be a büdzsébe osztalékként.
Az MVM-nek az áram árának csökkentése miatt sem kell nagyon aggódnia, az árampiacon az elosztói díjak csökkenését nagyrészt a nagyobb, nem lakossági fogyasztók fizetik meg. Bár részben az elosztótársaságok eredményét is rontja majd a rezsivágás, az igazi vesztesek az ipari fogyasztók lesznek. Ők ezentúl drágább árammal állítják elő ugyanazokat a termékeket, nő a termelési költségük. Erre többféle módon reagálhatnak, vagy árat emelnek, ami aztán a lakosság boltban vásárolt termékeit drágítja, vagy máshogyan próbálnak meg spórolni, hogy megőrizzék a pozíciójukat a versenyben, például leépítésekbe kezdenek, más országba költöznek.
Többet költ, jobban jár
Társadalmi szempontból persze lehetne azt mondani, hogy a lakossági áram árának csökkentésével a lakosságnál pénzt hagytak, amit ők visszafizetnek a drágább termékekben, csakhogy ezzel éppen a rászorulókat hozzák nehezebb helyzetbe. A kedvezmény ugyanis nagyobb azoknál, akik több áramot használnak, például nagy házban élnek díszkivilágítással, elektromos garázsajtóval, és éjjel-nappal égetik a villanyt, míg a bolti áremelkedés éppen őket érinti kisebb mértékben, a gazdagabbak jövedelmük kisebb százalékát költik fogyasztásra, mint az alacsony keresetűek.
A gázszektorban közvetlenül nem a lakosság viseli a terheket. A rezsicsökkentés egy részét a Mol belföldi kitermelése és a földgáz-nagykereskedő állja, a földgáz biztonsági készletezési díját a lakossági fogyasztóknak már nem kell fizetniük. A rezsicsökkentés átmeneti pozitív hatása egyébként, hogy mivel annak az árát a gázpiacon nem hárítják közvetlenül és azonnal az ipari fogyasztókra, az infláció kisebb mértékű lesz a korábban vártnál.
Bár a rezsicsökkentéssel elvileg az energián beszedhető áfa is csökken, hiszen pusztán azért nem fogyaszt majd senki sokkal többet, mert kevesebbet kell fizetnie, az államkasszát várhatóan nem rázza majd meg a csökkentés, hiszen ha a lakosság a nála maradt pénzt elkölti a boltban, ugyanúgy 27 százalékos áfát fizet.
Másképp is lehetett volna
„Egy, a rezsicsökkentéshez hasonló súlyú kérdést, ami egy ennyire alapvető fontosságú szektort ilyen mértékben érint, nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani, főként nem a szereplők bevonása nélkül” – mondta az említett interjúban Kaderják Péter, aki mellesleg az első Orbán-kormányban még kabinetfőnöki posztot, töltött be.
Több más szakemberhez hasonlóan ő is úgy vélte, ha a politika egyeztet a szolgáltatókkal, kompromisszumra lehetett volna jutni, de a gyorsan, egyeztetés nélkül végighajtott ilyen mértékű rezsicsökkentés törvényszerűen ezer hibát von maga után. Ha már elkötelezett a kormány a csökkentés mellett, azt is lehet átgondoltabban csinálni, az energiagorilla.blog fejtegetése szerint például kis végiggondolással akár 14 százalékot is lehetne vágni úgy, hogy ha az fájdalmas is, mégsem lehetetleníti el teljesen a beruházásokat.
Legutóbb a rezsicsökkentéssel kapcsolatban még Bencsik János fideszes képviselő, volt energetikai államtitkár is úgy fogalmazott: „Az energiaszegénységre adott indokolható válasz a kormány rezsicsökkentési döntése. A rezsiproblémát csak nagyon rövid időszakra tudja kezelni a rezsicsökkentés. Néhány éven belül radikális beavatkozás kell az épület-szektorban, mert különben finanszírozhatatlanná válik épületeink működtetése.”
Az egy dolog, hogy Brüsszel elmeszelheti a kormányt, vagy lesz néhány multi, amelyik csökkenti a tevékenységét Magyarországon, leépít, vagy átadják a vállalatot az államnak. Ha viszont néhány év múlva az elmaradó fejlesztések, beruházások hiánya miatt időnként itt-ott például nem lesz áram, hiába kerül 10 százalékkal kevesebbe, aligha örülünk majd neki.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
