Időben szóltak az amerikaiak, de hiába

Nem a Bunge az egyetlen amerikai érdekeltségű cég, amelynek komoly károkat okoztak a magyarországi áfacsalások – azokat az ugyancsak az élelmiszeriparban érdekelt a Cargill és az Archer Daniels Midland Company (ADM) szintén megszenvedte. Információink szerint azonban a diplomáciai botrányhoz vezető korrupciós ajánlattal csak a Bunge-nál próbálkoztak a kormányzathoz közel álló, de nem kormányzati szervezet képviselői. Ám rosszul választottak: a cég, amely különböző felvásárlásokon keresztül ma a hazai növényiolaj-piac domináns vállalata, nem csak forgalmazóként, hanem gyártóként is jelen van, nagy lobbierővel bír az Egyesült Államokban.

Képünk illusztráció

Fotó: Bloomberg

Az érintett amerikai cégek kezdetben – saját iparágukból önálló nyomozással –  számos visszás ügyre akadtak, az összegyűjtött bizonyítékokkal, nyomokkal megkeresték az adóhatóságot, hogy felgyorsítsák az áfacsalás elleni harcot.

Mindez forrásaink szerint nagyjából 2011 körül történt. Piaci szereplőktől úgy tudjuk, ekkortájt többen arról beszéltek, hogy az áfacsalásból – közvetett úton – az egyik Fidesz-közeli, Orbán Viktorhoz akkor közel álló nagyvállalkozó is hasznot húz. Könnyen lehet azonban, az oligarcha ebben az üzletben nem volt benne, forrásaink szerint ugyanis az illető kínosan ügyelt arra, hogy az ilyen, nyilvánvalóan illegális üzleteket kerülje. Az viszont nem zárható ki, hogy valamelyik hozzá kötődő üzletember nem volt ennyire finnyás.

Az amerikai cégek vezetői szerint okot adott a gyanúra, miszerint felsőbb körökig érnek a szálak, hogy bár többször ültek le egyeztetni a NAV több vezetőjével, ezek újra és újra eredménytelenül értek véget, soha nem volt előrelépés az ügyekben. Ezzel párhuzamosan folyamatosan kérték a kormánytól, hogy csökkentse az áfát az ágazatban, úgy vélték, tartós megoldást a csalások ellen csak ez jelenthet. 

Nem kellett a segítség

Több, egymástól független, az ügy jellege miatt névtelenséget kérő forrásunk egybehangzóan állítja: amikor az amerikai cégek két évvel ezelőtt panaszt tettek, az Egyesült Államok együttműködési megállapodást ajánlott a magyar hatóságoknak az áfacsalás elleni küzdelemben.

Az amerikaiak látva az adóhatóság technikai elmaradottságát, és hallva a kifogásokat, még a segítségüket is felajánlották: informatikai fejlesztéssel, képzésekkel is beszálltak volna, hogy javítsák  a hatékonyságot. Ezekre a felajánlásokra a NAV nem volt nyitott. Hogy miért nem, és pontosan mire vonatkozott a felajánlás, azt megkérdeztük a NAV-tól és a budapesti amerikai követségtől is, a válaszokra várunk.

Ez az amerikai felajánlás még 2012 nyara előtt volt, mielőtt – éppen az áfacsalások visszaszorítása érdekében – meghatározott gabonafélékre, olajos magvakra és fehérjenövényekre bevezették a fordított áfát. A fordított áfa lényege, hogy az eladó az adókötelesen értékesített termék után nem számít fel áfát, az áfa megfizetésére a vevő kötelezett. Bár a fordított adóztatás bevezetése a gabonánál hozott eredményt, a cégek továbbra is szenvedtek a bűnözőktől. 

Az áfacsalás a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm érdekeit is sértette. Az amerikai cégek vezetői pedig szinte biztosak voltak abban, hogy mivel az egyik legbefolyásosabb magyar üzletember cége is versenyhátrányban van a csalások miatt, ezért az ügyet rendezni tudja. Abban bíztak, hogy ha ők, külföldi multiként nem is tudnak sikeresen lobbizni az áfacsökkentésért,

Csányi majd egy focimeccsen lerendezi Orbánnal ezt az ügyet. Hát nem sikerült neki

– fogalmazott az egyik forrásunk.

Csányi Sándor

Fotó: Bloomberg

Pedig Csányiék próbálkoztak. Az áfacsalások ellen küzdelem részeként alapította meg a Bonafarm és a Bunge 2012 nyarán a Fórum az Alapvető Élelmiszerek Áfájának Csökkentéséért nevű, azóta már megszűnt szakmai lobbiszervezetet. „A Fórum olyan javaslatokkal kíván élni a magyar kormány felé, melyek elejét veszik a központi költségvetést, az élelmiszeripart és a fogyasztókat egyaránt súlyosan károsító gazdasági bűnözői tevékenységnek. Az alapvető élelmiszerek áfakulcsa Európában Magyarországon a legmagasabb, és ez alapot szolgáltat szervezett bűnözői köröknek az adóelkerülésből és - csalásból származó haszon realizálására (...) az adóelkerülés és az áfacsalás az alapvető élelmiszerek piacán hazánkban nagyon jelentős, és erős hatással van úgy a költségvetés adóbevételeire, mint az ipar szereplőire” – írta megalakulásakor a szervezet.

Még a holland nagykövetség is nyomult

Úgy tudjuk, az amerikaiakon kívül a holland nagykövetség is fellépett az ügyben és megpróbált közben járni a kormányzatnál, mivel az áfacsalást elszenvedő egyik amerikai cég akkori magyarországi igazgatója holland állampolgár volt. Ez sem vezetett eredményre. Ez a cégvezető később otthagyta a vállalatot, információink szerint a döntéséhez nagyban hozzájárult az áfacsalások elleni sziszifuszi harc sikertelensége.

Ekkor úgy tűnt, hiába jutott el Washingtonig az ügy, az Egyesült Államok nem lép – talán azért, mert az amerikaiak kezdetben nem hitték reménytelennek a cégek lobbizását. A NAV egy, a területi igazgatóságokon kívülálló, külön egységre bízta az ügyet, hogy a katonaságnál ismert mélységi felderítéshez hasonlóan feltárja az adócsalásokat, és leszámoljon vele. Később kiderült, hogy ezekkel csak áltatják az amerikaiakat: az adóhatóság nem sokra jutott, ráadásul a Horváth András által kirobbantott botrány sem változtatott a kormányzat hozzáállásán.

„Ebben az egész történetben nem a kamucégek a fontosak, hanem azok a szereplők, akik ezt az egészet irányítják. A tippadók, a könyvelők. Ezek nem egyszerű, piti bűnözők, sőt a hálózatban szereplők többsége ügyel arra, hogy ne csak ők, de még a strómanok, kamionsofőrök is büntetlen előéletűek legyenek, így ha le is bukik valaki, legfeljebb egy felfüggesztettel megússza” – magyarázta az egyik forrásunk. 

Végül a Bunge vezetésének felkínált korrupciós ajánlat volt az utolsó csepp a pohárban. De ahogy a korábbi cikkünkben írtuk, a beutazási tilalmat nem ilyen gyorsan, vagy talán el sem rendeli az Egyesült Államok, ha Washingtonban nem tapasztalják már évek óta, hogy a kormány milyen egyéb lépéseket tesz a gazdaságban, a külkapcsolataiban és belpolitikai fronton. Azt is mondhatni, hogy ez az eset jó apropó volt arra, hogy a magyarok orrára koppintsanak – erre ugyanis elég okot láttak az elmúlt években.

Nyugati szövetségei (nemcsak az USA, hanem a németek vagy akár az uniós vezetők többsége is) azt láthatták, hogy a 2010-es választások megnyerése óta az Orbán-kormány folyamatosan távolodik el a nyugati szövetségeseitől és értékrendjétől, és a keleti nyitással egyre erősebben az orosz befolyás alá kerül. Ahogy az Index már szeptember elején megírta: azzal az Oroszországgal szőttünk szoros, nehezen – a paksi bővítés eldöntése óta talán minden korábbinál nehezebben – megszakítható barátságot az utóbbi években, amely ma az egyik legkevésbé szívesen látott vendég Európában. Mindehhez jött a gazdasági unortodoxia számos intézkedése, amely külföldi, nyugat-európai, amerikai befektetőket fájdalmasan érintette, kezdve a bankokat érintő különadóktól a szektorális, kereskedelmi és telekom ágazatot sújtó adókig.

Tényleg meglepődött Orbán?

Nagy kérdés, hogy az amerikaiak október eleji lépését hogyan fogadta a kormányfő és szűkebb környezete (hogy a kormánypárti politikusok és szellemi holdudvar hogyan fogadta, arról itt olvashat). De nem tűnik életszerűnek a Népszabadság értesülése, miszerint Orbán Viktort valóban meglepte az amerikai lépés.

Az, hogy egy minden bizonnyal fals történettel magyarázva a kormányhoz közel álló Napi Gazdaság szivárogtatta ki a kormánytisztviselők beutazási tilalmáról szóló hírt, arra utal, hogy a kormányzat igenis tudott erről. Ettől függetlenül azt, hogy pontosan mi volt a konkrét ügy, ami miatt az amerikaiak erre a lépésre szánták magukat, Orbán Viktor és környezete nem biztos, hogy tudta, már csak azért sem, mert az amerikaiak sem közölték ezt azokkal, akikkel szemben eljártak. Ez viszont azért is lehet kínos, mert ezek szerint több olyan ügy lehet, amiről az amerikaiaknak tudomása van. 

Orbán Viktor és Barack Obama 2012-ben a chicagói NATO-értekezleten

Fotó: Jim Watson

Így ha igaz, hogy Orbán Viktor ideges, akkor legfeljebb csak amiatt lehet ingerült, mert a hírszerzésért felelős és Lázár János közvetlen irányítása alá tartozó Információs Hivatal (IH) nem jelezte időben, milyen amerikai lépések várhatóak. Ha viszont az IH ezt jelezte, akkor Orbán Viktort semmilyen meglepetés nem érhette. Ebben az esetben viszont meglepően bénultnak tűnik a kormányzati kommunikáció: azok után, hogy az első napokban még látványosan elbagatellizálni, elviccelni akarták a dolgot, azóta érdemben nem sikerült reagálniuk a helyzetre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!