Ha ez így megy tovább, összeomlik a közoktatás

Egy elég előremutató projektbe kezdett a Magyar Tudományos Akadémia közgazgazdasági intézete. Megpróbálják kideríteni, hogy milyen állapotban van a közoktatás. Mindezt nem hangzatos politikai szempontok szerint, hanem lehetőségeik szerint a tényekre alapozva. A kutatók rengeteg adatot gyűjtöttek össze az iskolarendszer 2001 és 2013 közötti állapotáról, ezeket értelmezve kikevertek 100 mutatót, amik szerintük eléggé pontosan jellemzik a helyzetet. Ezeket egy kötetbe gyűjtötték, ma bemutatták a nyilvánosságnak, mi meg a könyvből kiválasztottunk tíz fontos ábrát, ezeket most alaposabban is megmutatjuk.  

Pénz, paripa, fegyver

Először talán nézzük meg, hogy mennyit költ az állam az oktatásra? Hát,

Az ábrán látszik, hogy egy középiskolás diákra 2006-ban még több, mint 650 ezer forintnyi költés jutott (2012-es árakon), 2012-ben pedig már csak 500 ezer, és a trend óvodától a gimiig ugyanaz. A 2003-as és 2011-es tanári béremelések mindig dobtak egy kicsit a ráfordításokon, de aztán ezek részben elinflálódtak, a többi ráfordítás pedig nem nagyon növekedett, vagy éppen csökkent, így összességében egyre kevesebb pénzt költ az állam az iskolásokra, legalábbis 2012-ig.

A trend akkor néz ki igazán rosszul, ha összehasonlítjuk azzal, hogy máshol mennyit költenek az oktatásra. Az MTA ábráján az látszik, hogy a kelet-európai térségben mindenhol emelkedett a ráfordítás a GDP százalékában, kivéve Magyarországon, ahol kitartóan megy lefelé. Az, hogy az ábra szerint 2011-re az utolsó helyre navigáltuk magunkat, egészen döbbenetes. 

Nemcsak pénzből áll rosszul a magyar oktatási rendszer, de emberi erőforrásból is. A tanári szakma, valószínűleg az alacsony fizetés miatt egyre kevésbé vonzó a fiataloknak, ezért 2001 és 2011 között a felére csökkent a 29 év alatti tanárok aránya, az 50-59 éveseké pedig folyamatosan nőtt. Ez Varga Júlia, a kiadvány vezető szerkesztője szerint azt jelenti, hogy

Igaz, 2012 és 2013 között 1 százalékkal nőtt a pályakezdők aránya, de kérdés, hogy ez elég lesz-e majd a nyugdíjasok pótlására.

Több a szegény gyerek, de nem az iskolában

Az indikátorok közül az első csoport a diákok társadalmi és gazdasági hátterére vonatkozik. Ezek közül elég sokatmondó az az ábra, amin az látszik, hogy a 0 és 17 éves gyerekek hány százaléka él szegény háztartásban (vagyis, ahol az ekvivalens egy főre jutó jövedelem nem éri el a medián 60 százalékát).

Ez a folyamat jelzi, hogy a kormány családbarát adópolitikája ellenére a családosok (gyerekesek) fokozottan esélyesek arra, hogy elszegényedjenek. Érdekes viszont, hogy eközben a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű (HH és HHH) tanulók aránya az iskolában csökkent, ami arra utalhatna, hogy valójában csökkent a hátrányos helyzetű gyerekek száma.

Egyrészt azért lehet kevesebb az ilyen tanulóból, mert sok érintett gyerek kiesik az iskolából, például elmegy 16 évesen, hiszen 2011 óta ekkortól nem kötelező iskolába járnia, másrészt azért, mert a 2013 szeptemberétől érvényes szociális és gyermekvédelmi törvény szigorította, hogy ki tartozhat a HH kategóriába, ezért csökkent az ilyen gyerekek száma. Persze azt a kutatók nagyon hangsúlyozták, hogy ez magából az adatból nem derül ki, de ők ezeket az okokat tartják valószínűnek.

Szintén emiatt lehet az, hogy

aszerint a mutató szerint, amit az MTA közgazdászai összeállítottak. Ez a szegregációs index azt nézi, hogy a HH és HHH gyerekek milyen eséllyel találkoznak nem hátrányos helyzetű gyerekekkel az iskolában. Ennek az ábráján is az látszik, hogy 2012 után hirtelen megugrik a mutató a HH gyerekeknél, vagyis kisebb eséllyel tanulnak integráltan a nem HH tanulókkal.

Ez Hajdu Tamás, az MTA KRTK KTI kutatója szerint azért van, mert pont azok a gyerekek nem férnek már bele a HH kategóriába, akik 2013 előtt még hátrányos helyzetűnek számítottak és integráltan tanulnak, így most emiatt úgy tűnik, hogy nő szegregáció. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél viszont folyamatos enyhe növekedés látszik 2010 óta, amit sok minden okozhat, például az egyházi iskolák terjedése, ahová tipikusan a helyi középosztály viszi el a gyerekeit, míg az állami iskolákban a szegény gyerekek maradnak.

Hogy milyen terheket cipelnek a gyerekek a társadalmi-gazdasági hátterükből, azt a következő ábra mutatja igazán. Ezen az látszik, hogy milyen arányban buktak egyszer vagy többször azok a gyerekek, akik 2013-ban jártak a nyolcadik osztályba. Ebből az látszik, hogy míg a nem halmozottan hátrányos helyzetű fiúk közül kicsit több, mint 5, a lányok közül kevesebb, mint 5 százalékot érnek ilyen kudarcok az általános iskolában, addig

Az a közel 5 százalék, akik a HHH-s fiúk közül például többször is megbukik, nagy eséllyel már elmúlik 16, mire végigverekedné magát az általános iskolán, így pedig valószínűleg tovább se tanul, mert nem kell neki. 

És hová mennek azok a szegény gyerekek, akik mégis továbbtanulnak? Legnagyobb eséllyel egy szakiskolában kötnek ki, 2013-ban itt tanult a hátrányos helyzetű gyerekek 27, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek pedig 9,3 százaléka. Ezzel szemben például a leginkább elit helynek számító 8 osztályos gimikbe csak a HH gyerekek 4,3, a HHH gyerekeknek pedig csak 0,2 százaléka járt.

Azt pedig, hogy kb. mire jó a szakiskola, a következő ábra mutatja meg. Ezen az látható, hogy a különböző iskolatípusokban a gyerekek hány százaléka teljesített rosszul az országos szövegértési kompetenciafelmérésen. Az ábrán azoknak a gyerekeknek az aránya látszik, akik a 7 szintes felmérésen a 2. szint alatt teljesítenek, vagyis funkcionális analfabéták. Látszik, hogy a 10. évfolyamon

Ezek a gyerekek pedig nagy eséllyel hátrányos helyzetűek, mert ugye közülük sokan mennek szakiskolába . Ahogy azt Horn Dániel kutató kiemelte a konferencián, ez nem feltétlenül a szakiskolák hibája, de azt biztosan jelenti, hogy az oktatási rendszer nem tud mit kezdeni azokkal a hátrányokkal, amikkel a szegény családból származó gyerekek indulnak. 

Félhomályban merengők

Végül egy jó hír Orbán Viktornak, aki szerint túl sok a romkocsmák félhomályában merengő diplomás, miközben jó munkásemberből kevés van. Az utolsó ábra azt mutatja, hogy 2011 óta meredeken csökken a felsőoktatásba jelentkező érettségizők száma. 

Persze még így is jelentkezett 2013-ban az érettségizettek 45 százaléka, 2007-ben még 55 százalékuk adott magának egy esélyt egyetemen vagy főiskolán. Persze lehet vita tárgya, hogy most nekik vagy nekünk jó vagy rossz az, hogy egyre kevesebben próbálkoznak, mindenesetre ez van.

De azért a kutatások egyértelműen azt támasztják alá, hogy a magasabb végzettséggel magasabb társadalmi státusz és fizetés is jár, ami hosszú távon minden nemzetgazdaság alapvető érdeke. A témában még többet itt és itt olvashat.