Elsorvad a magyar családpolitika lába

Ön hány számot lát itt fent? Egyet, ugye? Pedig ez a szám valójában kettő. Egyszer a családi pótlék havi összege 2008-ban, másodszor pedig a családi pótlék havi összege tíz évvel később, 2018-ban. Ugyanis ezt a juttatást nem emelték egy évtizede Magyarországon.

Pedig a családi pótlék a magyar társadalompolitika legrégebbi, több mint százéves eleme. Sokáig ez volt a legfontosabb olyan állami juttatás, ami a családoknak járt. De a rendszerváltás után egyre többet vesztett a jelentőségéből, és annak ellenére, hogy a családi juttatások közül még mindig a pótlékra megy el a legtöbb állami forrás, évről évre egyre kevesebbet költ rá az állam (2010: 367 milliárd forint, 2017: 312 milliárd), ráadásul úgy tűnik, néhány éven belül a családi adókedvezmény átveszi a helyét (2010: 180 milliárd, 2017: 280 milliárd).

Ez pedig a magyar családpolitika átalakulását jelzi. Míg korábban egyértelműen a szegénységet csökkentő, mindenki számára elérhető pótlék volt a legjelentősebb családi ellátás Magyarországon, a helyét a dolgozó felső középosztályt támogató családi adókedvezmény veszi át.

Míg az adókedvezmény az állampolgárok jövedelmétől függ, a pótlék egy univerzális juttatás, azaz mindenki megkapja, akire ráillik az az egyetlen feltétel, hogy gyereket nevel Magyarországon. Ha ez adott, akkor már nem kell bizonyítani semmit, nem kell benyújtani se adóhatóságnak, se járási hivatalnak, se önkormányzatnak, se minisztériumnak, hogy miért van szükségünk a családi pótlékra, hogy mennyi pénzt keresünk, milyen körülmények között élünk. A családi pótlék fix összege minden állampolgárnak jár.

Ezek az univerzális juttatások a legszegényebbekhez is eljutnak, hiszen nem kötődnek jövedelemhez, ellentétben mondjuk a nyugdíjjal vagy a családi adókedvezménnyel.

Több tízezer forintot buktak a családok

A 2008-as befagyasztása óta a családi pótlék reálértéke majdnem a kétharmadára csökkent: aki tíz évvel ezelőtt 12 200 forintot kapott, az most is ennyit kap, viszont most ez a pénz csak annyit ér, mint tíz évvel ezelőtt 8740 forint. Ez egy kétgyermekes családnál (ahol gyermekenként 13 300 forint a pótlék) már havi 7600 forint,

Ráadásul a pótléknál nem az a helyzet, hogy egy rövid ideig folyósítják valakinek, aztán vége, hiszen attól kezdve, hogy egy gyerek születése után jogosulttá válik egy család, ez egészen addig nem is változik, amíg a gyerek általános és középiskolába jár – a leggyakrabban 18-19 évvel a születésük után hagyják el a diákok a közoktatást, ennyi ideig utalják a havi összeget. Így rengeteg olyan család van, aki anélkül, hogy az inflációt számolgatná, első kézből tapasztalja, hogy a gyerekneveléshez kapott állami segítség évről évre csökken.

Van helyette más

A pótlék kiemelt helyét a családpolitikában leginkább 2010 után kezdte átvenni a családi adókedvezmény, és a kormány nem is tagadja, hogy a munkához kötött támogatásokat tartja hatékonynak. Habár ez a hatékonyság nincs pontosan definiálva – és hiába kerestük ez Emberi Erőforrások Minisztériumát, nem válaszoltak a kérdéseinkre –, a kormány egyértelműen a jobban kereső családosokra helyezi a hangsúlyt.

A kormány családpolitikája ugyanis alapvetően azt célozná, hogy azok vállaljanak gyerekeket, akik el is tudják tartani őket, igaz, a szegényebb családoknak nem is nagyon segítenek ebben, az intézkedések többsége a jobb körülmények között élőknek nagyobb mértékben kedvez. Például a munkaviszonyhoz kötött ellátások, mint például a családi adókedvezmény (de ilyen például a gyed is), a nem keresőkhöz nem jutnak el.

A családi adókedvezménynek fontos jellemzője még, hogy miközben a pótlék egy fix összeg, addig az adókedvezmény ráerősít a piaci egyenlőtlenségekre, mivel a jobban keresők tudják ezeket jobban kihasználni, a magasabb jövedelműekhez magasabb összegek kerülnek.

Nem az történik, amit a kormány várna

Bármilyen logikusan is hangzik azonban az az egyszerű képlet, hogy a keresőket, sőt a jobban keresőket kell támogatni a gyermekvállalásban és akkor majd ők kezdenek el szülni a képzetlenebbek vagy nem dolgozók helyett, az adatok is jól mutatják, hogy a szociálpolitika ennél jóval összetettebb terület.

Például a kormány minden igyekezete ellenére továbbra sem a középosztályban növekszik a születésszám, hanem a legfeljebb 8 általánossal rendelkező nők körében. Miközben a maximum 8 osztályt végzett nők száma 473 ezerről 363 ezer főre esett vissza 2011 és 2016 között a 15–44 éves korcsoportban, miközben mintegy tizedével nőtt körükben a gyerekszám.

Ezzel szemben a diplomásoknál egy fordított trend figyelhető meg, a csoport létszáma a vizsgált időszakban 10 százalékkal nőtt, viszont csak 4 százalékkal lett több náluk a gyerekvállalás. Van tehát egy egyre szűkülő, ám minden bizonnyal

Nem csak az Orbán-kormány

Hiba lenne, ha csak az Orbán-kormányoknak tulajdonítanánk azt, ahogy a magyar családpolitika átváltott a mindenki számára egyenlően hozzáférhető pótlékról az adókedvezményekre, és nem csak azért, mert a családi pótlék összegének befagyasztásakor Bajnai Gordonnak hívták Magyarország miniszterelnökét, hanem mert a rendszerváltás utáni összes kormánypárt inkább ebbe az irányba tolta a rendszert.

Mindennek van egy olyan magyarázata is, hogy a szegények politikai képviselete gyengébb, emiatt az államnak viszonylag kevés konfliktussal jár, ha rajtuk akar spórolni. Emiatt lett a családi támogatási rendszerünk kétarcú, aminek az egyik oldalán az értéküket lassan, de folyamatosan elvesztő, mindenkinek járó támogatások vannak, a másik oldalon pedig a színvonalukat többé-kevésbé tartó, 2010 után pedig gyorsan növekvő, a szülők munkaerőpiaci helyzetétől függő juttatások.

A családi pótlék összege tíz éve változatlan, de az elértéktelenedése nem 2008-ban kezdődött, a rendszerváltás után fokozatosan veszítette el jelentőségét.

A pótlék a legrégebbi, több mint száz éve létező családpolitikai eszköz Magyarországon, a szocializmus előtt a közalkalmazottak számára elérhető családi pótlék már 1912 óta létezik, és annak is már nyolcvan éve, hogy az ipari munkásokra is kiterjesztették. Bár ekkor még nem járt mindenkinek, és a szocializmus alatt is csak biztosítási alapú, munkaviszonyhoz kötött ellátás volt, akkoriban a majdnem teljes foglalkoztatottság miatt ez nem okozott problémát, ráadásul kisebb-nagyobb ügyeskedéssel méltányossági alapon is hozzá lehetett jutni. A célja mindig ugyanaz volt: hogy az állam hozzájáruljon a gyereknevelés költségeihez, kompenzálja a születés után megemelkedő kiadásokat.

A gyermekszegénység enyhítésében is kiemelt szerepe volt, mivel kutatások szerint a szülők foglalkoztatottsága mellett a családtámogatási transzferek csökkentik a legnagyobb mértékben a gyermekszegénységet, főként a családi pótlék: ez a magyar családok közötti jövedelmi különbségek csökkentésének nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő eszköze volt a 2000-es évek közepéig. A családi pótlék háttérbe szorulása magyarázza azt a különös helyzetet is, hogy Magyarország két olyan EU-s listán is elöl van, ami a családpolitika eredményességét méri: az élmezőnyben vagyunk, ha azt nézzük, hogy GDP-arányosan az uniós tagállamok mennyit költenek családi ellátásokra, de akkor is a lista elején vagyunk, ha azt nézzük, hogy hol a legnagyobb a gyermekszegénység.

Az UNICEF gyermekszegénységgel foglalkozó 2017-ben kiadott kutatása is arra jutott, hogy Magyarországon a gyermekszegénység kockázata a 2000-es évek második felében kezdett fokozatosan emelkedni, és a válság időszakában ez a helyzet rosszabbodott. A gyermekszegénység mértéke ekkor jobban nőtt, mint a társadalom egészében mért szegénységé vagy az uniós országokban mért gyermekszegénységé.

Egy rövid időszakot kivéve (1996–1997, Bokros-csomag) az ellátás nagyjából univerzális maradt. Azért csak nagyjából, mert számos alkalommal feltételekhez kötötték a családi pótlék folyósítását, ami miatt egyáltalán nem lehetetlen kiesni a jogosultak köréből. A 2010-ben megalakult Orbán-kormány például – csakúgy, az 1998 és 2002 közötti Orbán-kabinet – a családi pótlékot az iskoláztatáshoz kötötte, de a második Orbán-kormány az elsőhöz képest szigorúbb szankciókat vezetett be, köztük azt, hogy egy diák 50 tanórányi hiányzása után a családi pótlékot megvonhatják. (Ez gyakran elő is fordul.)

Mivel a családi pótlék addig jár, amíg a gyerek nem hagyja el az iskolát, 2011 óta, a tankötelezettség 18 évről 16-ra történő leszállításával sok szakmunkás, lemorzsolódó diák és a családjuk kiesett a jogosultak köréből. A KSH adatai szerint 2010 és 2017 között több mint 220 ezer fővel csökkent a családi pótlékban részesülő gyermekek száma, ami nagyrészt a családi pótlék szigorúbb szabályozásának és esetleg kisebb mértékben más olyan tényezőknek tudható be, mint a 2010 után felgyorsult kivándorlás vagy az évente 1-2 ezerrel csökkenő születésszám. Szintén jelentős csökkenést mutat a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetési beszámolója is. Eszerint a magyar állam 312 milliárd forintot költött családi pótlékra 2017-ben, pedig 2010-ben még 55 milliárd forinttal több ment el erre a célra. Mivel a pótlék összege nem változott, csakis az magyarázhatja a csökkenést, hogy egyre több család került ki a jogosultak köréből.

Aki kapja, annak sem elég

A Magyar Szegénységellenes Hálózat online aláírásgyűjtést is kezdett a témában, a civil szervezet azt próbálta elérni, hogy duplázzák meg a családi pótlék összegét, és ha ez nem is történik meg, akkor legalább tudatosuljon mindenkiben, hogy a kormány a juttatás elinflálásával gyakorlatilag elvett a családoktól egy csomó pénzt.

– mondta az Indexnek László Johanna, a Magyar Szegénységellenes Hálózat munkatársa, aki szegénységben érintett nőkkel együtt dolgozott a pótlékról szóló kampányon. László szerint fontos, hogy ne csupán a pótlék összegét emeljék meg, hanem foglalják törvénybe az értékállóságát, hasonlóan ahhoz, ahogy a nyugdíjak összegét is évről évre indexálja a kormány. Emellett eltörölnék a feltételekhez kötöttségét is, hogy eredeti céljának megfelelően univerzális legyen, ne eshessen ki egy család se a jogosultak köréből.

Jó, jó, de miből?

Ahogy már írtuk, Magyarország uniós szinten is sokat, a GDP 3-4 százalékát költi családi ellátásokra. Míg nálunk a GDP 3,57 százaléka ment el családpolitikai célokra 2015-ben, a régiós társaink ennél jóval kevesebbet költöttek, Szlovákia a GDP 2 százalékát, Lengyelország pedig az 1,6 százalékát.

Csakhogy ezekben az országokban ennek egy nagyon jelentős része nem családi adókedvezményekre megy el, nálunk viszont igen, ráadásul egyre növekvő mértékben: 2017-ben már a GDP 0,73 százalékát költötte el a kormány, miután hét év leforgása alatt 180 milliárdról 280 milliárdra duzzasztotta az erre szánt forrásokat. Ezeknek a százmilliárdoknak az átcsoportosításával könnyen finanszírozhatóvá válna a családi pótlék megduplázása is.

Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest közgazdásza kérdésünkre elmondta, mennyibe kerülne a családi pótlék emelése: „A jelenlegi összeg megkétszerezése körülbelül 310 milliárd forintba kerülne bruttóban, de ennek egy része adóként azonnal visszafolyna az államkasszába, miután elköltik (nagyjából a 20 százaléka az áfával, de valószínűleg még további fogyasztásból származó adóbevételek is keletkeznének), tehát inkább 200-250 milliárd forint környékén lenne az egyenlegrontó hatás. Ennél viszont jóval olcsóbb lenne az intézkedés, ha részben a családi adókedvezmény alakulna át családi pótlékká, azaz a pótlék esetleges emelése után azok a magasabb jövedelmű családok nem kapnának még több pénzt, akik már így is a családpolitika kedvezményezettjei. Ez nemcsak olcsóbb lenne, hanem a gyerekek közötti egyenlőtlenségek csökkentése szempontjából előnyösebb is."

Az idei országgyűlési választási programjában mindegyik ellenzéki párt jelezte, hogy ha rajtuk múlna, emelnék a családi pótlékot. Még az a Jobbik is megduplázta volna, amelyik korábban a családi pótlékot halmozó „megélhetési gyermekvállalók” ellen kampányolt.

Mivel a kormánypárt nem készült választási programmal április 8-ra, az ő terveik csak az új költségvetésből derültek ki, de valószínűleg senkit nem lepett meg a döntés: a családi pótlék összege 2019-ben sem változik, marad a 2008-as szinten, vagyis még tovább csökken a reálértéke.

A cikk legfontosabb forrása a Magyar Szegénységellenes Hálózat Méltó Megélhetés Munkacsoportjának kampánya, valamint Szikra Dorottya és Darvas Ágnes  „Családi ellátások és szolgáltatások" című tanulmánya, ami a Ferge Zsuzsa által szerkesztett Magyar társadalom- és szociálpolitika (1990–2015) című kötetben jelent meg.

(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index)