Mi lesz Bolívia fehér aranyával Morales után?

Bolíviában eléggé eldurvult a politikai helyzet, a választásokat sokak szerint elcsaló Evo Morales baloldali elnök lemondott és elmenekült, a híveit lelövik és megverik az utcán a rendőrök, katonák és szélsőjobbos milíciák. Közben a szenátus jobboldali alelnöke, Jeanine Áñez kikiáltotta magát az átmeneti kormány elnökévé, és többek között már az Egyesült Államok és Oroszország kormánya is elismerte.

Bolívia politikai válsága nyilván óriási hatással lesz az ország lakosságára, elsősorban a Morales politikai mozgalmát támogató, többségben lévő őslakosokra. A hatásai viszont globálisan is érződni fognak, mivel Bolíviában több van a jövő egyik legfontosabb nyersanyagából – az akkumulátorok, mobiltelefonok és elektromos autók gyártásához elengedhetetlen lítiumból –, mint bárhol a világon.

Óriási, még nagyrészt kiaknázatlan készletei vannak az országnak, amelyhez Morales épp akkora reményeket fűzött, mint a magyar gazdaság szempontjából is kulcsfontosságú német autóipar. A neten számos olyan cikk terjeng, amely szerint valójában az óriási lítiumvagyonért puccsolták meg Morales rendszerét. Még ha ez nem is igazolt és valószínűleg ebben a formában nem is igaz, az biztos, hogy  a baloldali kormány erőszakos eltávolítása nagyon komoly hatással lehet a jövő olajának is becézett anyag piacára.

De mit akart Morales kezdeni az óriási lítiumkinccsel, mi lesz vele most, hogy ő távozott, és tényleg akkora kincs bújik meg Bolívia hegyeinek tetején, mint azt eddig gondolni lehetett?

Morales nagy álmai

Evo Morales egykori szakszervezeti vezetőt és kokatermesztőt 2006-ban vitte a La Paz-i elnöki palotába a Dél-Amerikán akkoriban végig seprő „rózsaszín ár”, amikor több másik országban, Brazíliától Ecuadoron át Venezuálig hatalomra kerültek a kontinens populista-baloldali mozgalmai. Az elnök rögtön hozzálátott a bolíviai gazdaság átalakításához, például azzal, hogy visszaállamosította a korábban privatizált olaj- és gázipari vállalatokat, áram és vízszolgáltatást, és rögtön elkezdett nagy terveket szövögetni a lítium kitermelésére. Sőt, a Morales hatalomátvételét követő években sokan már arról beszéltek, hogy

Ehhez csak hatékonyan ki kell tudni aknázni az Uyuni sósivatagban rejlő rengeteg lehetőséget.

A képek alapján az Uyuni sósivatag a világ egyik legfurcsább és legbarátságtalanabb helyének tűnik, és valószínűleg az is: az Andok magaslatai között, 3600 méter magasan, több mint 10 ezer négyzetkilométeren elterülő fehér pusztaság. Az Egyesült Államok földmérő hivatalának becslése szerint 21 millió tonna lítium lapulhat itt, vagyis a globális készlet 30, de egyes források szerint több mint 50 százaléka. Ez viszont még nincs igazán kiaknázva, az akkukba most bekerülő fém nagy részét, 91 százalékát Chilében, Argentínában vagy Ausztráliban bányásszák. 

A föld alól a sókkal és fémekkel keveredett vizet kell a felszínre pumpálni, azt aztán medencékbe öntik, a víz elpárolog, és ott maradnak az értékes anyagok. Ezt aztán még feldolgozóüzemekbe kell szállítani, ahol különböző eljárásokkal elemekbe tehetővé teszik az erőforrást, ami nem igazán egyszerű dolog, éppen ezért sok szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy csak azért, mert egy országban sok lítium van a föld alatt, még nem biztos, hogy sok lítiumot is tud eladni a világpiacon.

Akárhogy is, Moralesék nagy jövőt jósoltak az Uyuni alatt rejlő kincsek kiszedésének. Viszont ezt az iparágat a saját szocialista ideológiájának megfelelően akarta fölépíteni, vagyis úgy, hogy a lelőhelyek és az ebből befolyó pénz is a bolíviai államnál maradjon. Ahogy a bányászatot felügyelő állami ügynökség, a Comibol lítiumért felelős vezetője még tíz évvel ezelőtt a New York Times tudósítójának nyilatkozta, a természeti erőforrások kinyerésének „imperialista módjai” szóba sem jöhetnek többet Bolíviában, a külföldi cégek legfeljebb kisebbségi partnerként, sőt lehetőleg inkább hazai cégek partnereiként jelenhetnek meg a sósivatagban.

vagyis nem nyersanyagként, hanem feldolgozott, magasabb hozzáadott értékű formában exportálják majd. Sőt, az eddigi elnök olyan álmairól is nyilatkozott, hogy azt szeretné, ha a Toyota Bolíviában gyártana lítiummeghajtású autókat. (Ez amúgy annyiban nem volt a valóságtól elszakadt gondolat, hogy a japán autógyártó a szomszédos Argentínában már betársult egy lítiumkitermelő cégbe).

Volt ok a reménykedésre, mert míg a szintén fontos bevételforrásnak számító olaj és földgáz ára egy ideje stagnál, a kereslete pedig várhatóan csökken majd a jövőben, a lítium iránti kereslet 2025-ig várhatóan megduplázódik, ahogy egyre inkább piacot nyernek az elektromos autók. A világ legkönnyebb fémének számító anyag ára is jó ideig emelkedőben volt, 2015 és 2017 között például több mint kétszeresére nőtt a világpiacon, igaz, jelenleg éppen történetének első áresését éli át a piac, 2018 eleje óta 50 százalékkal esett vissza az árfolyam.

Ki szedi ki a fehér aranyat?

Eddig viszont a nagy lítiumálmokból nem túl sok valósult meg. Az Uyuni sivatagban ugyan 2018-ban a pilot projektként elindított, tisztán állami tulajdonban lévő gyár sikeresen előállított 250 tonna lítium-karbonátot, amit 2022-re a tervek szerint 150 ezer tonnára lehetne bővíteni, ehhez a bolíviai vállalatnak se pénze, se technológiája nincs. Vagyis mindenképpen be kellene vonni külföldi cégeket, bármit is gondolt erről Morales kormánya – igaz, ahogy erről korábban írtunk, az ő multikhoz való hozzáállása mindig is sokkal racionálisabb volt, mint mondjuk venezuelai elvbarátaié.

Jelentkező viszont eddig nem volt olyan sok, részben azért, mert látván, hogy a kormány mit csinált korábban a BP és más olajvállalatok értékeivel – a hadsereg segítségével elvette őket –, egy piaci elemző megfogalmazása szerint a befektetők nem csupán attól tartottak, hogy a befektetésük nem térül meg, hanem megalapozottan aggódhattak amiatt is, hogy egyenesen eltűnik.

Az egyik a kínai Xinjiang TBEA Group, amely az állami tulajdonú Yacimientos de Litio vállalattal alapít a megállapodás szerint közös lítiumfeldolgozó üzemet, amiben a kínai fél 2,4 milliárd dollár befektetésért cserébe 49 százalékos tulajdonos lehetne. Ez a tervek szerint 2021-ben kezdené meg a termelést. A másik pedig egy viszonylag kicsi német cég, az ACI Systems Alemania, amely a megállapodás értelmében a kitermelés mellett elektromos autókba szánt akkumulátorokat is gyártott volna Bolíviában, elsősorban a komoly gondokkal küszködő német autóipar számára (a kitermelt lítium 80 százaléka Németországba ment volna). Erre a cégre pont azért esett Moralesék választása, szemben más kanadai, orosz és egyéb befektetőkkel szemben, mert hajlandó lett volna nem csak nyersanyagként exportálni a lítiumot.

Csakhogy a Morales-féle „antiimperialista” nyersanyagpolitika visszaütött, és az Uyunihoz közel lévő Potosí tartomány elsősorban őslakos polgárai úgy érezték, a megállapodás alapján nem kapnák meg az őket megillető fizetséget azért, hogy a németek a földjükön bányászhatnak, ezért október eleje óta folyamatosan tiltakoztak a projekt ellen.

Van is okuk a tiltakozásra, mert a sósivatagokhoz közel élő közösségeknek elég nagy árat kell fizetniük a bányászatért, a lítium kitermelés ugyanis elég komoly környezetpusztítással jár: Chilében a lítiumbányászat lecsapolta a sivatagos környezetben amúgy is szűkös vízkészleteket, és még egy kis vegyi szennyezést is hagyott a környéken. Végül a tiltakozások miatt Morales kormánya alig egy héttel a megpuccsoltatása előtt felmondta a német céggel kötött szerződést, a német autógyártók őszinte sajnálatára.

Jön az „aki kapja, marja”?

Kérdés, hogy az új, katonai és rendőri segítséggel hatalomra került kormány hogyan áll majd hozzá a lítiumért ácsingózó nemzetközi cégekhez, mindenesetre nem csak a szélsőbalos blogok találgatják azt, hogy a jövőben várhatóan eloszlanak majd a Moralesékkel bizalmatlan befektetők félelmei.

Ahogy az is majdnem biztos, hogy az új jobboldali vezetés nem ad majd túl sokat a hegyvidéki őslakosok panaszaira és követeléseire, a puccsot támogató hadsereg és rendőrség már több helyen is hadakozik az indián közösségekkel, ezeknek az összecsapásoknak eddig már 23 halálos áldozata és több mint 700 sebesültje van. Mindeközben a magát elnökké kikiáltó Jeanine Áñez korábban arról írt a Twitteren, hogy meg kellene tisztítani Bolíviát az indiánok sátánista szertartásaiktól, a fővárost meg úgy általában az indiánoktól, a Morales-ellenes tüntetők helyi források szerint indián zászlókat égetnek a köztereken.

A Foreign Policy elemzése szerint ettől még nem biztos, hogy hirtelen elárasztják majd Bolíviát a bányászmultik, ugyanis, bár tényleg rengeteg lítium van Uyuniban, azt valójában nagyon nehéz és nagyon drága kitermelni, így

Mint már említettük, a lítiumot úgy termelik ki, hogy vízzel együtt a felszínre pumpálják, majd a vizet elpárologtatják. Csakhogy Chile vagy Argentína sósivatagaiban ez valamivel egyszerűbb és olcsóbb, mert azok magasabban fekszenek, és alapból szárazabbak, így ott hamarabb meg lehet szabadulni a víztől, ráadásul a bolíviai lelőhelyeken alacsonyabb koncentrációban található meg a lítium, így több befektetéssel és több idő alatt lehet ugyanannyit összeszedni, mint a szomszédos országokban. Arról nem is beszélve, hogy Bolíviában sokkal elmaradottabb a bányászatot kiszolgáló infrastruktúra.

Mindezek miatt egyes elemzők szerint még egy ideig remekül meglesz a lítiumpiac a bolíviai fehér arany nélkül. Viszont ha az elektromos mobilitás tényleg beindul, és  a következő öt-hat évben duplájára emelkedik a lítium iránti kereslet, akkor előbb-utóbb biztosan lesznek olyan befektetők, akiknek megéri majd némi pluszpénzt áldozni arra, hogy új területeket tudhassanak a magukénak. Ráadásul a lítiumpiacnak egy furcsa geopolitikai vonatkozása is van: bár a termelés nagy része Dél-Amerikában és Ausztráliában történik, a legnagyobb lítiumfeldolgozó jelenleg Kína, vagyis kialakulhat egyfajta Nyugat–Kelet-versengés azért, hogy ki dominálja a jövőben egyre fontosabb piacot. 

Moralest elkergették, mozgalmát pedig épp leverik Bolíviában, de hogy a befektetők előtt megnyílik-e majd az út a sósivatagok és a lítiumkincs előtt, hamarosan kiderül: a káoszba fordult országban nemsokára új választások lesznek.

(Borítókép: Az Uyuni sósivatag. Fotó: VW Pics / Getty Images Hungary)