Hernádi Zsolt: Az egész régió sikere a Mol sikertörténete

Életműdíjat vehetett ma át a Budapesti Értéktőzsdén, sőt, a Mol is kapott elismerést. Mit jelent ez önnek?

Régen azt mondtuk: a Mol sikere az ország sikere. Ma már úgy beszélhetünk erről, hogy a Mol sikere a régió sikere. Mert amit a Mol-csoport elért, az rendkívüli eredmény Szlovákiában, vagy épp Horvátországban is, azzal a különbséggel, hogy ott Slovnaftnak vagy INA-nak hívják a vállalatot. Szerintem senki sem gondolta 25 évvel ezelőtt, hogy ilyen sikertörténetet írhatunk Magyarországról. A Budapesti Értéktőzsdén részesei voltunk igazán jelentős pillanatoknak, nagy tranzakcióknak. Sokszor éreztük magunkat boldognak, voltunk büszkék, ugyanakkor néha szembenéztünk azzal is, hogy meg kell védenünk magunkat. Például amikor ellenséges felvásárlási kísérleteket indítottak ellenünk.

A 30 éves történetünk alatt rengeteg minden történt, elég csak arra gondolni, amikor 1990-ben állami vállalatból részvénytársasággá alakították át a Molt. Nehéz időszak volt, mert érezni lehetett, hogy a cég értékes területeit szeretnék privatizálni, viszont egyben senki sem szerette volna megvenni. Miután mindenki számára világossá vált, hogy ez nem jöhet létre, kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy az akkor még csak ötéves Budapesti Értéktőzsdére vezessék be a részvényeket. Ez teljesen más működési környezetet, más transzparenciát, szabályrendszert hozott. Meg kellett tanulnunk roadshow-zni a megfelelő helyeken, negyedévente meglátogattuk a befektetőket, és a befektetők bizony számonkérték a Mol vezetését, ha nem az ő érdekeik szerint cselekedtünk. Ha visszagondolok, már 2000-ben is megmutatta a Mol az erejét, az újfajta látásmódját. Megfogalmazta ugyanis azt a stratégiát, hogy regionális vállalat szeretne lenni. Ez rettentő bátor lépés volt, előtte senki nem vállalt ilyet. Mi viszont megcsináltuk, mert hatékonyabbak voltunk, mint a környező országokban a versenytársak.

A becsengetést követő beszédében is említette a regionális terjeszkedés fontosságát. Terveznek újabb akvizíciókat?

A Mol alapvetően mindig nyitott szemmel jár, és vizsgálja a lehetőségeket, de a stratégiafrissítést nem az akvizíciókra alapozzuk. Hanem arra, hogy mi az, amit a saját erőnkből, a saját kapacitásainkkal, képességeinkkel meg tudunk csinálni. Az akvizíció sokszor pusztán piacszerzésről szól. Egyrészt akkor érdemes elkezdeni dolgozni egy akvizíción, ha biztosak vagyunk abban, hogy a felvásárolt eszközt jobban, hatékonyabban és sikeresebben működtetjük, mint korábbi tulajdonosa. Illetve beszélhetünk még a nagy stratégiai akvizíciókról is, mint amilyen például az volt, amikor a Mol részesedést vásárolt a világ egyik legnagyobb olajmezőjében, Azerbajdzsánban. Azért tettünk így, mert a szénhidrogénkészlet pótlására volt szükségünk. A hazai és a régiós mezők, bár még mindig jelentős részét adják a Mol szénhidrogén-kitermelésének, kimerülőben vannak. Ez hosszú távon azt eredményezheti, hogy felborul a Mol integrált működésének egyensúlya, vagyis az, hogy a szénhidrogén-kutatás és -termelés, a finomítás-feldolgozás üzletágak egyensúlyban, harmóniában működjenek.

Ennek az integrált működésnek meghatározó szerepe van a Mol sikerében, állandó, erős pénzügyi hátterében. A Mol az olajárak ingadozásától függetlenül mindig erős marad pénzügyileg, hiszen valamelyik alaptevékenységünk mindig jól jár. Ez tehát egy stratégiai befektetés volt, ami hosszú távon biztosítja a zavartalan működésünket. Általában az a jellemző, hogy ha az egyik üzletágnak rosszul megy, akkor a másiknak jobban. Vannak persze kivételek, mint például a pandémia, ami mindkét üzletág számára sok kihívást hozott. De pont azért kell tartalékolni, hogy fel legyünk készülve az ilyen helyzetekre. A Mol pénzügyi helyzete pedig stabil.

A Molnak mit hozott a pandémia?

A Molban bebizonyítottuk, hogy még ebben a rendkívül bizonytalan helyzetben is hatékonyan tudunk dolgozni. Büszke vagyok a kollégáinkra. Töltőállomásaink, finomítóink nem álltak le, stratégiai cégként biztosítottuk az ország és a régió energiaellátását, illetve még egy új termékkel, a Mol Hygi fertőtlenítővel is segítettük a járvány elleni küzdelmet. És jól vizsgázott az egy évvel korábban üzembe helyezett digitális back office rendszerünk is. Zökkenők nélkül működtünk.

Azért voltunk erre képesek, mert erősek vagyunk, szakmailag és pénzügyileg egyaránt. Vannak tartalékaink, amelyekkel nemcsak stabilizálni, de néhol erősíteni is tudjuk a piaci pozícióinkat. Pedig ez egy rendkívüli év volt. Áprilisban szinte leállt a világ. Üzemanyag-forgalmunk tavasszal 40 százalékkal visszaesett, az olajár soha nem látott mélységbe zuhant, és finomítóink csökkentett kapacitással működtek.

A Mol ennek ellenére több mint 2 milliárd dollár EBITDA-t termelt 2020-ban. Nem meglepő, hogy eredményünk alacsonyabb volt 2019-hez képest, de a válságra adott gyors reakciónknak köszönhetően még nagyobb szabad pénzáramot generáltunk, mint amit a koronavírus előtti célkitűzésünkben meghatároztunk. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy minden üzletágunk hozzájárult a pénzáram növeléséhez.

A Mol volt az egyik első nagyvállalat, amely kollégái védelme érdekében bevezette a rendszeres tesztelést, és ez a mai napig tart – csak itthon több mint 61 ezer tesztet végeztünk eddig. Töltőállomásainkon is szinte azonnal megtettük a megfelelő óvintézkedéseket. És vettünk lélegeztetőgépeket is.

Lélegeztetőgépeket?

70 darabot vásároltunk.

Ezek most hol vannak?

Eladományoztuk oda, ahol nagy szükség van rá.

Honnan szereztek lélegeztetőgépet?

Profi beszerzőink vannak.

A dolgozóikat, ügyfeleiket megvédték, mi lett a pénzügyekkel?

Visszafogtuk a beruházásainkat, a költéseinket. A vezetőség önkéntesen lemondott a fizetésének egy részéről, továbbá bizonyos esetekben és területeken időszakosan csökkentettük a jövedelmeket. Mi is tanultuk ezt a helyzetet. Szinte naponta hoztunk döntéseket, és bizony volt olyan, amikor újra kellett terveznünk mindent.

A második hullám ilyen értelemben már felkészülten érte önöket?

Azt már rutinosan menedzseltük. Ennek is köszönhető, hogy összességében mindössze 16 százalékkal csökkent a vállalatcsoport teljesítménye. Ami nagyon nagy szó.

Hosszú távú stratégiájuk szerint 2050-re nettó zéró szén-dioxid-kibocsátó, karbonsemleges lesz a Mol. Egy olajcégről beszélünk. Hogyan?

Át kell alakítani a gondolkodásunkat. Az egyetemen azt tanultuk a stratégia készítéséről: tudom, hol vagyok, meghatározom, milyen eszközök állnak a rendelkezésemre. Eldöntöm, hova szeretnék eljutni, és meghúzom az egyenes vonalat, amelyen végig fogok menni. Ebben a pillanatban 2030-ig látjuk magunkat. A legfontosabb, hogy nem azt nézzük, mit tudunk megcsinálni, hanem azt, hogy mit kell megcsinálnunk. 2050-ben karbonsemlegesnek kell lennünk. Pont. Ez a cél, ezt el kell érni. Ehhez 2030-ra 30 százalékkal kell csökkentenünk a szén-dioxid-kibocsátásunkat. Ennek több eleme van. Csökkenteni fogjuk saját kibocsátásunkat. És jóval kevesebb üzemanyagot fogunk előállítani, mint ma. Ezért mintegy 1,8 millió tonna üzemanyagot petrolkémiai alapanyaggá alakítunk, amelyből aztán olyan műanyag lehet, amiből többek között az autók műszerfala vagy épp az épületek szigetelőanyaga készül. Ami azért fontos, mert a műanyaggyártás CO2-kibocsátása és környezeti lábnyoma szinte töredéke az üzemanyaggyártásénak.

Műanyagokra cserélik az üzemanyagot? Ez nem hangzik nagyon zöldnek.

Érdemes tisztázni: a műanyagot szeretjük mint helyettesítő eszközt, és joggal tartunk tőle mint hulladéktól. Ezért is fontos, hogy megnyugtató válaszokat adjunk az újrahasznosításra, és ezért kezeljük kiemelten a körforgásos gazdaság kérdését, mert körforgásos gazdaság nélkül nincs jövő. Ez nemcsak a fenntartható gyártást jelenti, hanem a hulladékok ipari újrahasznosítását is. Azt viszont érdemes figyelembe venni, hogy a következő években még növekedni fog az üzemanyag-fogyasztás, folytatjuk hagyományos tevékenységeinket, és ezek eredménye finanszírozza az átállás költségeit. Ebben az lesz a nyerő, aki a leghatékonyabban képes ezt megvalósítani, ez ugyanis hatalmas versenyelőnyt jelent.

A következő öt évben egymilliárd dollárt szánnak a körforgásos gazdaságot támogató projektre. Ez mennyire új kihívás a Molnak?

Ennél még merészebb célunk van: 2030-ig minden második forintot fenntartható projektekre költünk, 2050-ig pedig kizárólag ilyeneket finanszírozunk. Ez a kemény vállalás teljesen összhangban van az EU Taxonómiájával, a fenntartható gazdasági tevékenységek alapelveivel. A körforgásos gazdaság egyébként nem újdonság számunkra, hiszen már korábban is volt példa ilyen projektekre. Közel 1000 ponton gyűjtjük a fáradt olajat, amiből alapanyagot készítünk az építőipar számára, évente félmillió gumiabroncs-hulladéktól szabadítjuk meg hazánkat, amiből tartós útalapanyagot, gumibitument gyártunk, és több száz töltőállomáson gyűjtjük be a háztartási sütőolajat, amiből bioüzemanyag készül. 2019-ben vásároltuk meg a műanyag-újrahasznosítással foglalkozó német vállalatot, az Aurorát, illetve egy évvel korábban stratégiai megállapodást kötöttünk a szintén újrahasznosítással foglalkozó APK-val. Az egymilliárd dollárról döntés még nincs, várhatóan hulladékgazdálkodásra, szén-dioxid-tárolásra, alternatív üzemanyagok fejlesztésére, megújuló energiára fordítjuk.

A tiszaújvárosi poliolgyár építése hogy áll?

Ez az 1,3 milliárd eurós beruházás az egyik legnagyobb a régióban. A Mol történetében pedig a legnagyobb organikus projekt. Az üzem a piacon jelenleg elérhető legfejlettebb, legbiztonságosabb és leginkább környezetbarát technológiát fogja alkalmazni ennek a sokoldalú anyagnak az előállításához.

A poliol egy innovatív és nagyon keresett árucikk, amely iránt a kereslet a következő évtizedekben tovább növekszik. Különféle iparágakban – beleértve az építőipart, a szigetelést, a bútorgyártást, az autóipart és a textilipart – használják fel. A projekt a pandémia miatt megcsúszott, most 75 százalékos készültségi fokon van, de 2022 második felére kész lesz.

Az új székházuknál, a Mol Campusnál is van csúszás?

Nem, ott tartjuk az ütemtervet, a 22. emeletnél tartunk jelenleg. Az épületet a jövő év második felében adjuk át, és a kollégáink valószínűleg ősszel költözhetnek be.

Az elmúlt hónapokban mi is beszámoltunk arról, hogy akár a Mol is beléphet a szemétszállítási piacra. Egy decemberi háttérbeszélgetésükön is szó volt erről, igen erőseket mondott. Hol tart ez a történet?

Szerintem teljesen felesleges ennyire előreszaladni. A „történet” ott tart, amit mindenki tud, hogy egyelőre elkészült az új törvénytervezet.

A Molt érdekli?

A Molé az ország egyik legnagyobb hulladékgazdálkodási rendszere. Stratégiánk kiemelt eleme a körkörös gazdaság, az újrahasznosítás. Az új koncesszori rendszertől függetlenül a Molnak meghatározó szerepe lesz itt. Megvizsgáljuk a törvényjavaslatot. Egy biztos, hogy ezzel a kezdeményezéssel jobb lesz a helyzet, mint korábban volt, bárki is nyeri a koncessziót. És ahhoz, hogy az országnak jobb legyen, stratégiaváltásra van szükség. Az új rendszer egy jó irányba tett markáns lépés.

Mi lesz az INA-val? Folynak tárgyalások arról, hogy a horvát állam visszavásárolja?

Igen, tárgyalunk. Soha nem kérdőjeleztük meg a horvát kormány szándékát, amely újra államosítaná az INA-t. Ez a horvát kormány legitim döntése. De ahhoz mindenképpen ragaszkodunk, hogy ez a tranzakció olyan áron valósuljon meg, amely kompenzálja a Mol horvátországi befektetéseit. Ez csak így lehet fair. Jelen pillanatban a felek által elképzelt árak meglehetősen távol állnak egymástól. Addig is azon dolgozunk, hogy az INA még erősebb és jobb vállalat legyen.

Az ön horvátországi pere hogy áll? Több mint egy éve van elsőfokú ítélet. Azóta volt előrelépés?

Nem sok. 2019 év végén a Zágráb Megyei Bíróság hozott egy ítéletet, ami sajnálatos módon már nem az első megkérdőjelezhető horvátországi eljárás volt. Emiatt kifejeztük csalódottságunkat, hiszen a korábbi döntések mind a magyar hatóságok, mind a horvátok által kezdeményezett nemzetközi választottbíróság (UNCITRAL) részéről azt állapították meg, hogy sem a Mol, sem annak vezető tisztviselői nem követtek el bűncselekményt.

A korrupciós vádak nem állják meg a helyüket. Visszautasítjuk a bűncselekménnyel kapcsolatos vádakat. Júliusban a védelmem egy részletes fellebbezést nyújtott be a horvát legfelsőbb bírósághoz. Erre még nem érkezett reakció.

Esztergomban nőtt fel, díszpolgára a városnak. Elégedett az önkormányzati választás óta eltelt időszakban a város eredményeivel?

A szabadidőm jelentős részét Esztergomban töltöm, és szemmel láthatóak a pozitív változások. Úgy érzem, lendületet kapott a város. Mindig irigykedve néztem a hasonló lélekszámú magyar településeket, milyen szépen fejlődnek, mennyi minden átalakult az elmúlt években. Most azt érzem, végre Esztergom esetében is elindult egyfajta sikertörténet. Vissza kell hozni a helyiek öntudatát, hogy akarjanak ők is tenni valamit, és ne kívülről várják, hogy más oldja meg a problémáikat, hanem ők is elkötelezettek legyenek a városért, tegyenek önmagukért. Ez vezetői feladat. Én se tudnék semmit csinálni a Molban, ha a 26 ezer kollégám nem érezné úgy, hogy a céljaink közösek, és tegyünk meg értük mindent együtt!

(Borítókép: Sóki Tamás / Index)