Nem ritka Magyarországon, hogy választási évben kinyitja a pénztárcáját a kormány. Jó példa erre Medgyessy Péter 2002-ben bevezetett száznapos programja, a Gyurcsány-kormány által 2006-ban átadott 164 kilométer autópálya, vagy Orbán Viktor idei avatás-dömpingje. Az ilyen feltűnő költekezést látva felmerül a kérdés, hogy pontosan mennyire befolyásolja a választási politika a gazdaságot. Mennyivel nőnek meg választási években a magyar állam kiadásai, és mi a helyzet más visegrádi országokban?

Első ábránkon a magyar állam éves kiadásait mutatjuk a GDP arányában 1996-tól 2013-ig. A függőleges vonalak a választási éveket jelölik. Az ábra üzenete egyértelmű: választási években megnőtt az állami kiadások aránya. Miközben a ciklusok közepén átlagosan körülbelül a GDP 49 százalékát költötte el a kormány, választási években már átlagosan 51 százalékát. A különbség nagyjából megfelel Békés megye éves GDP-jének. Az emelkedés megfigyelhető az időszak összes választási évében, kivéve 2010-et.

HU+EU Szívecske, mutatja a kormány infografikája. Nem véletlenül: az Európai Unió az utóbbi években a magyar GDP mintegy 3%-át utalja Magyarországnak. A gazdasági felzárkózást és az európai összetartozást elősegítendő, az EU a pénz jelentős részét a területi különbségek csökkentésére küldi. Nem csoda hát, hogy a legszegényebb régiónk, Észak-Magyarország, egy főre vetítve másfélszer annyit kapott, mint a leggazdagabb Közép-Magyarország. (Észak-Magyarország alatt Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Heves megyéket, Közép-Magyarország alatt Budapestet és Pest megyét értjük.)

Vajon csökkent ezzel párhuzamosan a területek közötti gazdasági különbség?

A külső egyensúlyi pozíció – az úgynevezett folyó fizetési mérleg – látványos javulása gyakran hivatkozott gazdaságstatisztika a „Magyarország jobban teljesít” kampány témái között. Ez a mérőszám 2008 óta jelentős hiányból érdemi többletbe csapott át. A magyar gazdaság  teljesítményét értékelő sorozatunk  negyedik részében azt vizsgáljuk, hogy mi magyarázza a külső egyensúly javulását, és hogy jó-e ez nekünk.

Ha van széles körben elfogadott politikai nézet ma Magyarországon, az valószínűleg az, hogy a közbeszerzés a korrupció melegágya. Anekdotákat mindenki ismer, és szívesen szörnyülködünk a másik oldal borzasztó túlkapásain. De vajon számszerűsíthető-e a politikai kapcsolatok fontossága a közbeszerzésekben?

Idén januárban és februárban is közel nulla volt az infláció, azaz a fogyasztói árak átlagosan majdnem pont ugyanott álltak, ahol egy évvel korábban. Ilyen mértékű árstabilitást utoljára több mint negyven éve értünk el. Ezzel szemben a szocialista kormány alatt 2007-ben 8 százalék fölött is járt az infláció. Az ilyen magas infláció már káros, mert nehezíti a gazdasági tervezést, valamint csökkenti a nominálisan rögzített bérek vásárlóerejét, ezzel leginkább a szegényebbeket sújtva.

Fotó: Mohai Balázs

A magyar gazdaság teljesítményéről szóló sorozatunk újabb részében, a GDP és a bérek vizsgálata után, az inflációt vesszük szemügyre. Mi határozta meg az inflációt az elmúlt két politikai ciklusban? Mi a mai alacsony infláció oka? Várható, hogy sokáig alacsony marad?

Hogy a kérdéseinkre választ kapjunk, vizsgáljuk meg először az inflációt hosszabb távon és nemzetközi összehasonlításban! Az alábbi ábra a magyar, a visegrádi hármak (Csehország, Lengyelország és Szlovákia) átlagos, és az eurozóna átlagos éves inflációját mutatja.

Rosszabbul vagy jobban élünk, mint négy, nyolc vagy tizenkét éve? A magyar gazdasági teljesítményt áttekintő sorozatunk második részében a béreket vesszük szemügyre. Bár a gazdaság összteljesítménye szempontjából a múlt héten értékelt GDP a legfontosabb mutató, az átlagos magyar család anyagi jólétét mégis jelentős részben a bérek határozzák meg.

Fotó: KSH

Nehéz ma úgy kilépni az utcára, hogy ne a címben szereplő szlogen köszönjön ránk. Fontos azonban azt is megfogalmazni, hogy pontosan miben és mihez képest teljesítünk jobban. A következő hetekben több makrogazdasági mutatószám alapján is értékeljük az elmúlt négy év teljesítményét. Ebben az első írásban a GDP alakulását vizsgáljuk, ami szoros összefüggésben áll a választók jólétének változásával, és a makrogazdasági teljesítmény legfontosabb indikátora.

Aki elég korán vette fel svájci frank hitelét, az a forint jelentős gyengülése ellenére jobban járt, mint egy ugyanakkora forinthitellel járt volna. De ettől még ezeket a hitelfelvevőket is megkárosíthatta a devizahitel, mert túlzott eladósodásra ösztönözhette őket.

Minden vállalat számára kulcskérdés, hogy a legfontosabb döntéshozói helyekre a lehető legalkalmasabb embereket találja meg. Nem véletlen, hogy a legmenőbb nagyvállalatok legfelsőbb szintű személyzeti döntéseit hónapokig (akár évekig) készítik elő, hogy a legkiválóbb menedzsereket fejvadászok tucatjai ostromolják, és mielőtt odaérnének, sokfordulós kiválasztási folyamaton esnek át.

Hogy hogyan is zajlik ez a felsővezetői kiválasztás mondjuk a Magyar Államvasutaknál vagy a Szerencsejáték Zrt.-nél, arról viszonylag keveset tudunk – reméljük, hogy hasonló körültekintéssel. Egy érdekes különbséget mindenesetre felfedezhetünk a magánszektor és az állami vállalatok felsővezetőinek kiválasztásában.

A magyar közéleti vitákban nem divatosak a tények. Gyakran lelkesedéssel helyettesítjük a tényalapú érvelést, és egymásnak ellentmondó hiedelmeket ismételgetünk jókora elánnal. A rosszabbul élünk, mint négy éve simán megfér az oktatjuk Európát válságkezelésből hite mellett, anélkül, hogy világos lenne, melyik oldal mire alapozza az állításait.

Pedig tényekkel bajlódni jó. Az egymást kölcsönösen kizáró állítások közül gyakran igenis lehet választani, vagy legalábbis lehet róluk árnyalt és megalapozott véleményt formálni. Őszintén hisszük, hogy a tényekre épülő közbeszéd nívósabb és tartalmasabb, mint a hitvitákra alapuló. A Defacto projekt ehhez szeretne hozzájárulni. A blogon olyan írásokat közlünk, melyek a konok tények bemutatásával segítenek tájékozottabban érvelni. Jó olvasást és tényalapú vitákat kívánunk!

Kik csinálják?

A Defacto blog szerzői közgazdászok, szerkesztői Koren Miklós, Kőszegi Botond és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem kutatói.