Simák: Együtt sírunk, együtt nevetünk a kormánnyal

Miért csak most ment Erdei Tamás a bank éléről ? Az MKB-nak már 2010-ben siralmas eredményei voltak, a tőkevesztés tavaly is folytatódott.

Nem hiszem, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásában én vagyok az illetékes.  Erdei Tamás csaknem három évtizede dolgozik az MKB-nál, az 1994-es privatizáció óta áll a bank élén. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy az MKB univerzális pénzintézetté, a magyar piac egyik meghatározó szereplőjévé vált. 2010-ben valóban 117,8 milliárdos veszteséget könyveltünk el, egy egyre mélyülő válság által sújtott környezetben. Tavaly ennél már kisebb volt a mínusz, és még ebben az évben is lehetnek veszteségeink.

Az MKB sokáig távolságtartással kezelte a devizahitelezést, aztán a 2000-es évek közepén nagyon belehúztak, hogy megelőzzék a piaci térvesztést. A veszteségek alapján túlzásba vitték a dolgot.

A veszteségek nagy részét nem ez okozta. Az MKB vállalati bank volt, amely fokozatosan fordult a lakosság felé. Eleinte privátbanki vonalon erősítettünk, később a dinamikusan növekvő jelzáloghitelezési piac jelentette a növekedési lehetőséget. A valódi problémák azonban a vállalati ingatlanfinanszírozásból erednek: a bank nagyon sok olyan hitelt adott 2003 és 2008 között, amelyekkel lakóparkokat, irodaépületeket és bevásárlóközpontokat finanszíroztunk meg. Emiatt jókorára nőtt az úgynevezett ingatlanprojekt-portfólió, ami jó bevételt, magas jutalékokat jelentett a válság kezdetéig, pontosabban mindaddig, amíg az ügyfeleink egy részének fizetőképességével nem volt baj.

Magas jutalékokról beszél, miközben a számaikból úgy látni, hogy az MKB jövedelmezősége a válság előtt is alacsony volt.

A befektetett tőkéhez viszonyítva valóban nem volt túl magas a megtérülés, de az ingatlanfinanszírozás egészen 2008 második feléig azért tisztességes hasznot hozott. Mivel a nagyobb projektekhez óriási hiteleket kellett kiadni, így abszolút értékben mégis sok pénzt kerestünk az ilyen jellegű befektetéseken.

De hadd térjek vissza a veszteségeinkre. Van két leánybankunk, egyet Bulgáriában vettünk 2005-ben, a másikat Romániában 2006-ban. Ez utóbbiban keletkezett számottevő veszteségünk jelentős mértékben hozzájárult az elmúlt két év negatív pénzügyi teljesítményéhez.

Gondolom, akkoriban még csillagászati árat fizettek ezekért a leányokért. Nem a legjobbkor történtek a bevásárlások.

A válság előtt mindenki versengett a kelet-európai bankokért, így ezek sem voltak olcsók. Alacsony piaci részesedéssel rendelkező pénzintézeteket vettünk, ennek ellenére az elmúlt két évi veszteségünk nem elhanyagolható részét a román leány okozta. Nagyon nagy veszteségeket szenvedtünk el miatta, mivel Romániát a válság még jobban megrázta, az egész ottani bankrendszer veszteséges lett. A leánybankunk számai az MKB mérlegében is megjelennek, részben ez is magyarázza az eredményeinket.

És mi van a bankadóval, illetve a végtörlesztés miatti veszteséggel? Ezek eltörpülnek az előbbiek mellett?

A végtörlesztés miatt több mint 29 milliárd forint veszteséget könyveltünk el szeptember végén, amit a végleges veszteségünk  meg fog haladni. Az eredetileg mintegy 13 milliárd forintnyi fizetendő bankadót a kormány és a Magyar Bankszövetség között létrejött év végi megállapodás némileg mérsékelte. A tavalyi eredményeinket március végén publikáljuk, addig nem mondhatok végleges számokat.

A végtörlesztés lehetőségével az arra jogosult ügyfeleink több mint 30 százaléka élt, ami közel 12 500 embert jelent, miközben a bankszektor átlaga csak 22 százalék körüli volt. A különbséget leginkább az magyarázza, hogy az MKB lakossági ügyfélköre a piaci átlagot meghaladó megtakarítással rendelkezik. Ez a bank tudatos, idáig következetesen végigvitt lakossági stratégiájának eredménye, amin a jövőben sem kívánunk változtatni. A végtörlesztésnél viszont nyilván nem jött jól, hogy sok ügyfelünk saját erejéből képes volt kifizetni hiteltartozását.

Gondolom, ez meghatározó oka volt annak, hogy más bankokhoz hasonlóan az MKB sem kínált olcsó forinthiteleket a végtörlesztéshez. Így még könnyebb lett volna a törlesztés, és még nagyobb a veszteség.

Nem lett volna szerencsés egymás ügyfeleit elcsábítani.

Tehát mégiscsak összebeszéltek a bankok?

Szó sincs róla, a megoldás sokkal egyszerűbb: nem lett volna rá elég kapacitás. Ennyi szerződést ilyen rövid idő alatt nagyon nehéz újrakötni. Csak a saját ügyfeleink végtörlesztési igényeinek kezelése olyan szinten lefoglalta minden erőnket, hogy azok is ezzel foglalkoztak a bankban, akik egyébként nem a hitelezési területen dolgoznak. Több ügyfél egyszerűen nem fért volna bele, ezért általában sem volt jelentős a többiektől történő átszerződtetés.

Olyan piaci vélekedést is hallottunk, hogy a bankban nem pusztán piaci, hanem politikai döntések is születtek, ezért is vannak a veszteségek. Ne felejtsük el, egy olyan bankról beszélgetünk, ami az anyacégén keresztül bajor állami tulajdonban van.

Az igaz, hogy politikailag érzékeny az MKB helyzete Münchenben. Anyacégünk, a BayernLB 2009-ben 10 milliárd eurós támogatást kapott a bajor államtól, és Brüsszelben jelenleg is tart egy versenyhatósági eljárás, amely ezt a tőkepótlását vizsgálja. Ennek végeredményétől függ, hogy milyen módon kell ellentételeznie a BayernLB-nek az állami segítséget. Ha az MKB veszteséges, az azért csapódhat le az ottani politikában, mert korábban a bajor adófizetők pénzéből kellett a BayernLB-nek mentőövet dobni.

És a német tulajdonos mennyire igazodik el a magyar politikában? Egyáltalán megértette, hogy mi törtét bank-kormány fronton az elmúlt másfél évben?

Nyilván egyetlen banktulajdonosnak sem tetszik egyetlen olyan intézkedés sem, amely rombolja a bank tőkehelyzetét, hiszen a kieső pénzt neki kell pótolnia. És természetesen egyetlen befektető sem szereti, ha bizonytalan jogi környezetben kell működtetnie tulajdonát, erre ugyanis nehéz jövőbeni terveket építeni.

De miért nem kommunikálták ezt erőteljesebben? Úgy tűnt, hogy nagyjából szó nélkül tűrik a csapásokat, a bankadót, a végtörlesztést, bármit. Nem csak az MKB, az egész szektor.

A bankszektornak nem nyilatkozatokban és közleményekben kell megmutatnia az erejét. A médián keresztüli üzengetés hangos és látványos irány lett volna, de szerintem nem túl hatékony, már ami a kormány döntéseire gyakorolt hatást illeti. Ami a jó út, az az együttműködés a Magyar Bankszövetségen keresztül.

A Bankszövetséggel sokáig nem is állt szóba a kormány.

Ez igaz, de szerencsére mára mindenki megértette, hogy az egészséges gazdasághoz egészséges bankrendszerre van szükség. Együtt sírunk és együtt nevetünk a kormánnyal. Kialakult egy megállapodás a bankok és a kormány között, ami kezelhető szintre hozta a végtörlesztés miatti veszteségeket. Ott van továbbá az árfolyamrögzítés, amely nem egyszeri hatásként, sokkszerűen érinti a szektort, hanem elnyújtva. Így fel lehet készülni ennek a kigazdálkodására, a profitból pedig lassan vissza lehet pótolni a tőkét. Nem azt mondom, hogy minden rendben volt, mindez ugyanis kárt okozott nekünk, de őszintén bízunk abban, hogy több ilyen nem lesz.

Nagyon visszafogott, ahhoz képest, hogy azt hallottuk, hogy a kormány húzásai, az IMF-megállapodás körüli huzavona egy kisebb bankpánikhoz vezetett január elején. Mit érzett ebből az MKB?

Egy pár napos negatív hullámot, de nem volt számottevő. Korábban is láttunk már olyat, hogy a kormányzati kommunikáció megmozgatta a betétállományt, akár negatív, akár pozitív irányban.

Az MKB ügyfélköre nem reagált az átlagnál hevesebben a történésekre?

Nem. Az ügyfélkörünk pénzügyileg tudatos, nem pánikvezérelt.

Nagyságrendileg mekkora összeg tűnt el a bankból az említett pár napban?

Ezzel kapcsolatban nem tudok számot mondani. Az viszont tény, hogy most ott van a betétállományunk, ahol december végén volt. Tehát, ha el is vittek megtakarításokat, már visszahozták azokat, ami megnyugtató. A lényeg, hogy nem kellett különintézkedést hoznunk erre a hullámra reagálva.

És az mennyire megnyugtató, hogy az utóbbi időben is kaptak kisebb torpedókat a bankok, főként az Erste Lázár Jánostól?

Az állam hitelképessége fontos stabilitási mutató a bankpiacon. Szerintem az önkormányzati hitelek, kötvények visszafizetésével nem lesz gond, legfeljebb a törlesztés ütemezése lehet kérdéses. Jó lenne, ha mindenki időben fizetne. Ha ez nem történne meg, az valóban bizalmatlanságot okozna. De azt nem tudom elképzelni, hogy az önkormányzatok ne fizetnének. Ebben nem látok túl nagy veszélyt.

Önöknek vannak ilyen kötvényeik?

Nincsenek. Nálunk sosem volt stratégiai cél az önkormányzatok finanszírozása.

Ön négy éve az MKB vezérigazgató-helyettese. Más bankoknál azt látjuk, hogy az anyacég központjából küldenek egy keménykezű banktisztviselőt, aki rendet tesz. Itt miért egy „régi” embert ültettek a bank élére?

Nem sokkal a válság kirobbanása előtt csatlakoztam a bankhoz. Azok a problémák, amelyek most a veszteségeket okozzák, ennél korábban kerültek be a mérlegbe. Nem biztos persze, hogy másként alakulnak a dolgok, ha már korábban itt vagyok. A feladatom pénzügyi vezérhelyettesként a kezdetektől a bank tőkehelyzetének megóvása, és a banki erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás volt. A tulajdonos a szükséges tőkével a rendelkezésünkre állt, a mi sikerünk azonban, hogy a veszteségeknél kisebb tőkeemelésre volt szükség. Ezzel párhuzamosan a hitel-betét arány is folyamatosan javult, jelentősen nőtt az önfinanszírozó képességünk.

Mellettem szólhatott a mostani döntésnél az is, hogy bár négy éve érkeztem a bankba, mégis bizonyos értelemben kívülálló vagyok, nincsenek feltétlen elköteleződéseim. Az, hogy nem egy bajor bankárt küldtek, azt is jelzi, bíznak abban, hogy a kanadai banki múltam, az a környezet, amelyben a McKinsey tanácsadónál szocializálódtam, hasonló az ő kultúrájukhoz. Ugyanakkor előny lehetett az is, hogy magyar vagyok, magyarul beszélek.

A német tulajdonos most nyilván nem azért adott tőkét, hogy a bank többet hitelezhessen, hanem, hogy az MKB megfeleljen a biztonságos működéshez minimálisan szükséges tőketartalékra vonatkozó előírásoknak. Ez gondolom arra jó, hogy a bank időt nyerjen, amit például arra használhat, hogy a hiteleit visszaszívja.

Nem csupán arra. A stratégiai fókuszt most a lakossági, kis- és középvállalati szegmensek megerősítése jelenti. Ezekben növekedés a cél, ami lendíteni fog a bank bevételtermelő képességén. A tradicionális nagyvállalati szegmens továbbra is fontos a bank számára, itt  szinten tartás, pozícióink megőrzése a prioritás.

És honnan teremtik elő az ehhez szükséges pénzt?

Az a tervünk, hogy a veszteségeket okozó ingatlanprojekt-finanszírozási kitettségünket csökkentjük. Ebben a portfólióban persze jó hiteleink is vannak, amelyekkel jól működő ingatlanokat, plázákat, irodaépületeket finanszíroztunk. Ezek bevételt termelnek, amelyből az adósok tudják fizetni esedékes törlesztéseiket, ami csökkenti a kitettségünket ebben a szegmensben. Ugyanakkor azonban az ilyen befektetéseink, hiteleink egy része problémás, itt a restrukturálás jelenthet megoldást a jövőbeni megtérülésre.

Arra nem gondoltak korábban, hogy kockázatos lesz ennyi ilyen típusú hitelt adni?

Utólag könnyű okosnak lenni, de 2005-ben ez jó stratégiának tűnt. A válságra senki nem számított: az ország újonnan csatlakozott az EU-hoz, ilyenkor dinamikus ingatlanpiaci bővülés szokott bekövetkezni, különösen a fővárosokban. A banki működésbe egy ilyen portfólió kialakítása belefér; ma már tudjuk, hogy a mértéke volt inkább túlzó.

És elbocsátások, fiókbezárások is lesznek?

Közgazdaságilag nyilvánvaló, hogy ha egy üzem bevételtermelő képessége valamilyen oknál fogva csökken, akkor ehhez szükséges igazítani a kiadási oldalt is. Az MKB-ból egy hatékonyan működő pénzintézetet szükséges kialakítani, amihez kényszerűen hozzá kell nyúlni a költségeinkhez is. Arra vonatkozóan, hogy ez pontosan milyen intézkedéseket jelent, folyamatban van egy két évre szóló program kialakítása. Elkerülhetetlen, hogy ez humán jellegű költségcsökkentési intézkedéseket is tartalmazzon. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy a bank kiadásai az elmúlt három-négy évben nem nőttek, ami már önmagában is nem csekély áldozatot kívánt.

Végül érdekelne, hogy ilyen veszteségek után, illetve előtt, illetve a bankok szempontjából egy meglehetősen labilis politikai klímában miért nem adja el az MKB-t a tulajdonos? Jó ideje hallani ezzel kapcsolatos pletykákat.

Azt, hogy eladják-e a tulajdonosok vagy sem, majd ők eldöntik. Az biztos, hogy az MKB Bankot piacképessé kell tenni, hiszen a BayernLB állami támogatásáról szóló, folyamatban lévő brüsszeli tárgyalássorozat valószínűleg minket is érint majd. Más kérdés, hogy jelenleg nem hemzsegnek a vevők a magyar bankpiacon. A lényeg, hogy középtávon a banknak el kell érnie a piaci érettséget.