Részeg sofőrök mentik meg a költségvetést

Idén először közvetlenül a központi költségvetésbe kerülnek a bírságbevételek, így már pontosan láthatjuk, mennyire kell szabálytalanul élnünk ahhoz, hogy teljesüljön az idei hiánycél. A költségvetési törvényben ugyanis tételesen, százezer forintos nagyságrendig levezetve szerepel, hogy az egyes állami szerveknek mennyi bírságbevételt kell teljesíteniük a különböző bírságnemekből.

Bűn az élet, és ez így jó

Elvileg természetesen akkor járnánk a legjobban, ha mindenki kiszámíthatóan betartaná a törvényeket – erre persze semmivel nincs több esély, mint arra, hogy a hiteltárgyalások végén mi adunk pénzt az IMF-nek. Nem csoda, hogy a Matolcsy György vezette nemzetgazdasági tárca 33 milliárd forintot tervezett be erre az évre bírságokból, vagyis egy átlagmagyarnak – ahogy mondani szokás, csecsemőtől aggastyánig – évi 3300 forintnyi bírsággal kellene beszállnia a nagy közösbe. Vagyis az állam pénzügyeire súlyos hatása lenne, ha drasztikusan csökkenne a mondjuk környezetszennyezés vagy a gyorshajtások száma.

Bár az első negyedévben még sehogy sem álltunk a szabálytalankodással, június végéig jelentősen több bírságot sikerült összeszorgoskodnunk az államnak. Időarányosan így sem állunk túl jól, a tervezett 33 milliárd forintból nagyjából 14 milliárdot fizettünk be az államnak. Viszont mivel negyedévkor még csak 3,3 milliárd forint folyt be, jól látható, hogy az elmúlt 3 hónapban kapcsoltunk csak rá igazán a költségvetésünk stabilizálására.

Úton-útfélen

A leglátványosabb teljesítményjavulást az utakon produkáltuk: az úgynevezett „objektív felelősségből származó közúti bírságbevétel”, ami lényegében a közúti bírságolást jelenti, majdnem a felét adta az összes bírságnak. Július elejéig már 6,5 milliárdot adtunk az államháztartás egyensúlyba hozására a tervezett 16 milliárdból. És akkor a még hozzá sem vettük a többi, még szebben muzsikáló közúti bírságkategóriát.

Költségvetési szempontból örömteli, hogy még időben sikerült változtatnunk az év eleji törvénytisztelő hozzáállásunkon. De arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a mutatós eredmény nem jöhetett volna létre a hatóságok és állami szervek hangyaszorgalmú, korábbinál rámenősebb munkája nélkül.

Egyrészt a kormány egy jelentősen szigorúbb szabálysértési törvénnyel ösztönözte a bírságbevételeket, így például tavasztól egy tetten ért indokolatlan dudálásért is tízezrek járhattak. Másrészt a Fidesz Matolcsyba vetett bizalmához hasonlóan a rendőrség is tud 110 százalékon teljesíteni a sikerért, újra felfedezték például a hibátlan elsősegélydobozoknak vagy a megfelelő állapotú bicikli küllőprizmáknak a szabályos közlekedésben betöltött fontos szerepét.

De pusztán a biztatóbb félidei eredmények miatt felelőtlenség lenne mindenkinek elkezdeni szabályosan közlekedni és parkolni. Ahhoz ugyanis, hogy Matolcsy tündérmeséjében élhessünk, még majdnem10 milliárd forintnyi befizetést vár tőlünk a büdzsé ebből a bírságfajtából.

Jogászoktól ömlik a pénz

Mint a táblázatból látható, jelentős tétel még a bíróságok bírságbevétele, ahol bár időarányosan még mindig rosszul állunk, az első negyedévesnél csaknem egymilliárd forinttal jobb a helyzet. Lehet, hogy az elkövetők akarják már kevésbé leülni büntetéseket a strandidőben, vagy a nyugdíjazásuk körüli botrány paprikázta fel a bírák bírságoló kedvét, mindenesetre ebből a szintből nemigen kéne lejjebb adni.

Most sem lehet viszont elmenni az ügyészség extraklasszis teljesítménye mellett. A sztahanovista ügyészek a bírságolás igazi művészei, már több mint harmincszorosan túlteljesítették a tervet. Ha mindannyian ilyen nagyvonalúan hoznánk az NGM elvárásait, nem itt tartana az ország.

Példamutató a GVH is: a versenyhivatal félidőre az egész évi elvárás másfélszeresét már beszedte. Kartellezésben, megtévesztő reklámokban vagy piaci erővel való visszaélésben tehát kitartóan jók vagyunk. A vízjogi fennmaradási bírság átütő sikere arra pedig enged következtetni, hogy rengeteg szabálytalan csónakházat kapcsoltak le tavasszal, amint elmentek a fagyok. A Vidékfejlesztési Minisztérium bírságolásban egyébként is különösen elhivatott, ez a hozzáállás jönne jól mindenhol a nagy volumenű pénzbeszedéshez.

Felvetődhetne a szennyvízbírságok áthúzódó befizetésének százszoros túlteljesítése is, de jellegéből adódóan inkább az a valószínű, hogy jócskán alultervezték ezt a tételt. Aki pedig már megörülne a közbeszerzési bírságok beindulásának, annak nem árt ha eszébe jut, hogy tulajdonképpen egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt az állam, amikor például a mentősöket büntetik.

Túl szabályosan játszunk

Azonban van, ahol ennél rosszabb a helyzet. Az ötszörösére emelt játékadó miatt hiába csökkent ötödére a legális nyerőgépek száma, úgy néz ki, hogy ezeket kivonták a forgalomból, legalábbis nem hajlandók törvénytelenül üzemeltetni a tulajdonosaik. Ez azért baj, mert 4,3 milliárdnyi díjat és büntetést várt volna tőlük az állam, és eddig még csak 640 millió folyt be.

De ez nemcsak a játékgépesek felelőssége, bárki képes mondjuk óriási nyereményű tombolát szervezni, amit utána ki sem fizet vagy illegális pókerklubot nyitni otthon. Ha a szándék megvan, határtalan a lehetőségek tárháza, csak iparkodni kell a második félévben, mert az innen hiányzó 3,6 milliárd forint nem fog magától bemasírozni az államkasszába.

Van fejlődési potenciál

A kreativitásunkért mindesetre nem kell aggódni, számos olyan túlbuzgó szabályszegő van itthon, akik úgy gyűjtöttek be bírságot, hogy velük még csak nem is számoltak a példamutatóan fegyelmezett költségvetésben. A törvénytelenül bányászók, a csatornába szabálytalanul szennyvizet eresztők, a személyes adatokkal visszaélők vagy a gázártámogatással csalók nem sértődtek meg azon, hogy ők kimaradtak a számításból, csak egyszerűen tették a dolgukat a hiánycélért.

Nem úgy mint a kíméletlenül törvénytisztelő emissziókereskedők. Emellett jogos lehet a kérdés, hogy hol vannak például az orvhalászok vagy a pénzmosók? Senkinek sem kell az olyan nitrátszennyező, aki elkerüli a bírságot! Meg lehet róni a borpancsolókat is, gyakorlatilag eddig nem csináltak semmit, holott alkoholt és cukrot egész évben kapni. Ráadásul képtelennek mutatkoztunk az elvárásoknak megfelelően bántani a növényeket, állatokat, erdőket vagy a vizeket, pedig így további százmillióktól esik el az állam. Aki gyorsan le akarja tudni az egészet, az össze is kötheti a teendőket, mondjuk egy élelmiszerláncnak nem lenne nehéz ellenőrizetlen takarmányt kínálni beszerzési ár alatt, lehetőleg nagy zajjal.

A feladat tehát adott, a második negyedév kimondottan jól sikerült, de azért bőven vannak még szabálytalankodási tartalékok a rendszerben. Egy erős hajrával pedig év végre akár még úgy túl is szárnyalhatjuk Matolcsy stabilitási vágyait, hogy az IMF is elismerően bólogasson.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!