Könnyen röpködnek itt a százmilliárdok

Bizonyára ismeri a mondást, hogy a mezőgazdaságnak négy ellensége van, nem is soroljuk végig. Tényleg reménytelen, hogy ez a szektor kormányzati beavatkozás és támogatások nélkül, piaci alapon működjön?

Én azt szoktam mondani, milyen jó, hogy nem mi, a gazdálkodók döntjük el, milyen legyen az időjárás, mert akkor lenne csak igazán nagy káosz. De ez már csak így volt és így is lesz mindig, a termelésben nincs két egyforma év. Minden évben történik valami, ami korábban nem volt, és ez állandó alkalmazkodást igényel.

Nemcsak magyar, hanem európai uniós szinten is örök kérdés, hogy a mezőgazdaság mennyire tud alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a mezőgazdaságot magára kellene hagyni, nem is kellene támogatásokat adni, hanem majd a piac eldönti, hogy mire van szükség. Ezzel az ágazattal kapcsolatban azonban érdemes hosszan előre gondolkodni és felmérni a potenciális veszélyeket. Az előző, 2008-as élelmiszerválság egyik nagy okozója is az volt, hogy az ingatlanpiacról a spekulációs tőke átvándorolt a mezőgazdaságba. Nem biztos, hogy ez rövid távon megint jó lenne.

A piaci viszonyok ellen nálunk alapvetően az szól, hogy megfizethetetlen lenne az élelmiszer, nem?

Az uniós Közös Agrárpolitikának, amelynek köszönhetően a magyar agrárium évente több százmilliárd forintnyi támogatást kap, egyik alapvető célja, hogy a piaci árak ne szabaduljanak rá a fogyasztókra. Ha azonban van egy olyan aszály, mint az idei, ez sem képes a termelői árak emelkedését megfogni. Természetesen a legegyszerűbb az lenne mindenkinek, ha például ezt a magasabb árat át lehetne hárítani a feldolgozókra, a feldolgozóknak pedig a kereskedőkre, nekik pedig a fogyasztókra. De ezt nem biztos, hogy a vevők meg tudnák fizetni.

Ez egy megváltoztathatatlan pálya?

Haladunk afelé, hogy a mezőgazdaságot tisztán a piaci viszonyoknak tegyük ki. Az Európai Unióban leginkább Németország akarja megszüntetni a termeléshez kötött támogatásokat, és általában a nagy befizetők szeretnék piaci alapokra helyezni a mezőgazdaságot.

Magyarország ebből nagyon komoly veszteségekkel tudna csak kijönni, ezért nagyon határozottan kiáll amellett, hogy a Közös Agrárpolitika eddigi vívmányai megmaradjanak. Azért szerencse, hogy a franciák is mellettünk vannak ebben. Tényleg nem árt, ha egy jelentős mezőgazdasággal rendelkező, nagy tagállam is a mi oldalunkon van, de a végén azért a többiek is beadták a derekukat.

Mennyi pénz volt a tét?

Csak idén 500 milliárd forint körüli az EU-forrásokból biztosított agrár- és vidékfejlesztési támogatások nagyságrendje, ami a teljes agrártámogatások 83 százaléka. A következő évben ez az összeg tovább fog nőni. Nem is értem azokat, akik égetik az uniós zászlót, vagy azt mondják, hogy ki kell lépni az unióból, nem tudják, hogy miről beszélnek. Most persze a piaci árak is nagyon magasak, de ha nem lennének a támogatások, és piaci alapon működne minden, akkor lenne nagy baj.

Most magasak az árak, és tavaly is jó éve volt az agráriumnak. Azt viszont nem látjuk, hogy tartalékoltak volna.

Tudják, hogy mi a különbség a jó gazda és a rossz gazda között? Egy hét. Mert a jó gazda előre gondolkodik, a rossz gazda meg mindig egy héttel kullog az események után. Ha jó gazda vagyok, akkor takarékoskodok. A termés egyharmad részét eladom, egyharmad részét raktárba teszem, egyharmad részét pedig tartalékolom. Én nagyon remélem, hogy a tavalyi jó év után – hiszen akkor a GDP-növekedés felét a mezőgazdaság adta, és a vállalkozói jövedelmek az agráriumban átlagosan 75 százalékkal nőttek – a legtöbben jó gazda módjára gondoltak a jövőre is. Nem biztos, hogy duzzadt a bankszámlájuk vagy több készpénzük lett, de ha megnézzük, legalább a hitelállományuk csökkent vagy kedvezőbb szerkezetű lett. És persze meg kell azt is jegyezni, hogy nem mindenkinek volt jó év a tavalyi sem. A legjobban a növénytermesztők jártak, hiszen ott az árak 2009 óta magas szinten stabilizálódtak.

Tavaly mennyivel javult a gazdák pénzügyi helyzete, és ez hogy viszonyul az erre az évre most becsült 400 milliárdos kárhoz?

Egyik oldalon a pénzügyi helyzetet talán jól jellemzi, hogy a társas vállalkozások esetében, amelyeknél a hitelállomány döntő hányada fennáll, a pénzügyi válság előtti szinthez képest mintegy 30 milliárd forinttal csökkent a hitelállomány, napjainkban 300 milliárd forint körül alakul. Másrészt viszont, bár nem akarok megbántani senkit, de azért nagyon könnyen röpködnek itt a százmilliárdok. Értem én, hogy nagy a baj és ezt jelezni akarják, de a konkrét számokkal óvatosan kell bánni. Most azt senki nem tudja megmondani, hogy ez a 400 milliárd igaz-e, vagy sem, hogy valójában mekkora része pusztult el a kukoricának.

Látszik, hogy a kukoricánál a legnagyobb a baj. Azt mondják, hogy körülbelül a termés 40 százaléka esett ki, de a termésjelentések úgy jönnek, hogy nullától nyolcvan mázsáig. Ember legyen a talpán, aki ebből most ki tudja számolni a pontos értéket.

Mikorra lesznek pontos számok?

Szerintem novemberben lehet először tisztán látni, mert csak ha a betakarításnak vége, akkor lehet esetleg országos számokat mondani. Persze a kukoricát talán már korábban, de a kárenyhítési törvény szerint a kárt üzemenként, nem növényenként kell megállapítani. Ha valahol van három növényem, akkor a háromnak az átlaga alapján kell megállapítani a hozamérték-kiesést. Az számít, hogy a teljes termésből 30 százaléknyi terménye kiesett-e a gazdának, valamint, hogy a hozamértéke legalább 30 százalékkal csökkent-e.

A gazdák szerint biztosan kevés lesz az a pénz, amit most kárenyhítésre szánnak.

A kárenyhítési rendszerben most 8,3 milliárd forint van, dupla annyi, mint az előző években: Amikor látjuk, hogy ténylegesen mekkora a hozamérték-kiesés, meglátjuk, hogy ez elég lesz-e. Ekkor teszünk majd egy javaslatot az alap feltöltésére, figyelembe véve azt is, hogy mekkora a kormány pénzügyi mozgástere.

Azt viszont tudni lehet, a FAO is figyelmeztetett erre, hogy globálisan is súlyos a helyzet. A világban várható élelmiszerválságnak milyen magyarországi hatásai lehetnek, például az élelmiszerárakban?

Valóban, nemcsak nálunk van időjárási probléma, hanem Európa nagy részén – Oroszországban, Ukrajnában –, de az Egyesült Államokban is, ahol 1956 óta nem volt akkora aszály, mint amekkora most van, vagy a világ harmadik legnagyobb búzatermelőjénél Kazahsztánban, Indiában. Persze minket az nem vigasztal, hogy a szomszéd tehene is döglődik. Az biztos, hogy búzából bőven megtermett a hazai szükséglet, még exportra is jut.

Az alacsonyabbnak ígérkező kukoricatermésnek is elégnek kell lennie a belső igények kielégítésére. Az más dolog, hogy milyen áron. Elképzelhető, hogy amit egyébként változó mértékben alkalmaznak a magyar hústermelők, azt most fokozni próbálják, és ipari mellékterméket is felhasználnak takarmányozásra. Élelmiszerválság Magyarországon nem fenyeget, de az aszály következményei tartós problémának ígérkeznek.

Aszálystratégiáról tárgyalt a kormány múlt szerdán?

A kormány arról döntött, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium által az aszály hosszú távú kezelésére vonatkozó koncepció alapján el kell készíteni a Nemzeti Aszálystratégiát. Az bizonyos, hogy a 2014-2020 közötti támogatási időszakban kiemelt feladat lesz az öntözésfejlesztés. A kormány már korábban döntött az előlegfizetésről a területalapú támogatás és a különleges tejtámogatás  esetében. Október 16-tól fizethetjük ki ezeket a gazdálkodóknak, a kincstár részéről a szükséges 157 milliárd forint rendelkezésre áll.

Az állattenyésztést érintő, tisztán nemzeti támogatásoknál egy 10 milliárd forintos csomagot fogadott el a kormány, melynek köszönhetően  e támogatások egy részének kifizetését előrehozzuk, összegüket pedig megnöveljük. Nagyon fontos, hogy elsősorban a takarmányvásárlás segítése érdekében továbbfejlesztjük a Magyar Fejlesztési Bank 15 milliárd forint keretösszegű agrár forgóeszköz- hitelkonstrukcióját: kibővítjük az igénybe vételre jogosultak körét, háromról hat évre növeljük a futamidőt, a türelmi időt pedig egy évről három évre, emellett pedig a hitelhez további 50 százalékos kamattámogatást adunk. Fontos, hogy a nagyobb támogatások folyósíthatósága érdekében Brüsszelben kezdeményezzük – és ez ügyben egyeztetünk a többi tagállam szakminisztereivel is – az úgynevezett de minimis támogatások keretének 7500 euróról legalább 15 000 euróra emelését. Emellett azt is javasoljuk az uniónak, hogy a kialakult európai helyzet miatt más forrásból, például az egyebek mellett természeti katasztrófák kárenyhítését szolgáló Európai Szolidaritási Alapból csoportosítsanak át pénzt a nehéz helyzetbe került termelők, állattartók megsegítésére. A minisztérium emellett az egész országot aszály sújtotta övezetté nyilvánította, így a gazdálkodóknak nem kell bizonygatniuk, hogy ők aszálykárt szenvedtek.

És mi lesz az 5 százalékos áfával?

Nagyon komoly költségvetési hatáselemzést kell készíteni, mielőtt erről bármilyen döntés születne. Volt már áfacsökkentésre példa Magyarországon is, máshol is, és annak hatása finoman szólva sem jelent meg egy az egyben a bolti árakban. Az áfaszabályozás egyébként a nemzetgazdasági tárca hatáskörébe tartozik, de természetesen többször egyeztettünk, több előkészítő anyagot csináltunk az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről. Ennek kapcsán merült fel a fordított áfa lehetősége is, hogy ha már a költségvetés nem tesz lehetővé áfacsökkentést, akkor gondolkodjunk adótechnikai megoldásokban. Több verzióról gondolkodunk most is, a kormány is tárgyal erről, és ez a kihelyezett kormánypárti frakcióülésen is téma lehet.

A szerdai kormánydöntésnek milyen összesített költségvetési hatása van?

A hatások szakaszosan fognak jelentkezni. Az állatjóléti támogatások 5,8 milliárd forint értékű előrehozott kifizetése például azt jelenti, hogy ezeket a tételek már nem terhelik a jövő évi költségvetést. A támogatások keretösszegének megemelése ugyanakkor 4,2 milliárd forint eredetileg nem tervezett, új forrást jelentenek az állattartók számára, a kamattámogatások pedig várhatóan a jövő évtől  terhelik az adott évi költségvetést.

A nagy tételt a kárenyhítési alap esetleges feltöltése jelentheti, amire még nem tudunk konkrét számokat mondani.

És mi lehet ennek a forrása?

Megoldjuk a költségvetés valamelyik megfelelő sorából, ha majd odajutunk. Csak előbb látni kell, mekkora a kár, amit én november környékére várok.

Azt mondta korábban, hogy még kukoricából is terem annyi, amennyi itthonra kell. De mi történik akkor, ha a magyar gazdák azt mondják, hogy a külföldi árak olyan magasak, hogy ők inkább exportálják a búzát, kukoricát?

Nem biztos, hogy az árak külföldön magasabbak lesznek, sokkal inkább számítanak a hagyományos üzleti kapcsolatok, és hogy ki fizet biztosabban, gyorsabban. Egyébként ha én komoly állattartó lennék, és látnám, hogy nekem nem termett meg a takarmányom, már rég leültem volna a környező növénytermesztőkkel megállapodni.. Az unióban egyébként az áruk szabad áramlása alapelv, így az olyan kérésekkel, hogy tiltsuk meg a kukorica kivitelét az országból, nem tudunk mit kezdeni, ahogyan nem tudnak a németek, franciák vagy a nálunk nagyobb bajban lévő románok sem. Az árak mozgatják az árut, ezt el kell fogadnunk, de persze bizonyos eszközökkel lehet a negatív a piaci hatásokat tompítani.

Ilyen eszköz lehet a közraktárak, a stratégiai tartalékok feltöltése is?

Akár azt mondom, hogy igen, akár azt mondom, hogy nem, annak árbefolyásoló hatása van, márpedig én vagy a minisztérium nem akarjuk így befolyásolni a piaci szereplőket. Minden rendelkezésre álló lehetőséget megvizsgálunk.

Miközben az állattartók komoly nehézségre számíthatnak, a kormány a sertésállomány dinamikus növelését tervezi, ami nem a legjobban időzített vállalkozásnak tűnik.

Valóban, ez a mostani helyzet és ezek a mostani takarmányárak nem igazán segítenek, hogy a sertéságazat-fejlesztési stratégia beinduljon, és azt is szokták mondani, hogy az erre szánt 2,6 milliárd forint nagyon kis összeg. Ez persze így is van, de éppen 2,6 milliárddal több az eddiginél. Mind a hazai élelmiszerellátás, mind a foglalkoztatás, mind a tradíciók szempontjából kiemelt területnek tekintjük a sertéságazatot, ahol talán a legnagyobb veszteségek történtek az elmúlt húsz évben. A kormány most a főbb irányelveket fogadta el. A tűzoltáson túlmutató, olyan alapvető feladatok megoldására tettünk javaslatot, amelyek valamiért elhanyagolódtak az elmúlt évtizedekben, és amelyek el nem látása tetten érhető az ágazat mostani állapotán. Az biztos, hogy a kormányzat, a termelők, a feldolgozók és a kereskedők együttes munkája szükséges a stratégia megvalósításához.

Mikorra lesznek láthatók a stratégia eredményei?

Én abban bízom, hogy első lépésként a zuhanást meg tudjuk állítani, és aztán el tudunk kezdeni építkezni. De hogy mikorra lesznek eredmények, attól is függ, hány olyan évünk lesz, mint a mostani. Azt is látni kell, hogy az EU közös agrárpolitikája a támogatások területén finoman szólva sem állattartó-barát, különösen nem az a baromfinál és a sertésnél, ezért minden más eszközt be kell vetnünk az ágazat talpon maradása érdekében.

Mi lesz a Gyulai Húskombináttal?

A gyulai húsipari vállalat és több más húsfeldolgozó a magyar sertéságazat és  élelmiszeripar szempontjából nagyon fontos vállalatnak számítanak. Az, hogy stratégiailag fontos, azt jelenti, hogy folyamatosan figyeljük a cég jövőjét és igyekszünk hosszú távú megoldást találni. Konkrét intézkedésről nem döntöttünk,  a megsegítéshez rendelkezésre álló eszköztár pedig meglehetősen szűkös, hiszen az uniós szabályok a közvetlen beavatkozást gyakorlatilag nem engedik.

És milyen mozgásterük lesz azoknak, akik 2014, a földvásárlási moratórium lejárta után is magyar kézben szeretnék tartani a magyar termőföldet?

A moratórium 2014. április 30-án valóban lejár. A földtörvény tervezete elkészült, az egyeztetése jelenleg is folyik, és szerintem ez is napirenden lesz a a mostani frakcióülésen. A szabályozás elvileg egyszerű: ha a moratóriumnak vége, mindenki azonos szabályok alapján juthat földtulajdonhoz. A célunk természetesen az, hogy a szabályozás legyen szinkronban az uniós feltételekkel, de lehetőség szerint hazai kézben maradjon a termőföld, a tulajdonhoz jutásnak pedig olyan feltételrendszere legyen, hogy a hazai, főtevékenység szerint mezőgazdasággal foglalkozó, helyben élő gazdálkodók tudjanak földet vásárolni. A szándékunk tehát egy olyan helyzet elérése, amikor de jure mindenki vehet földet, de facto viszont vannak olyan kiegészítő szabályok, amelyek lehetetlenné teszik a spekulánsok földszerzését.